Amikor Isten meglátogat

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
Lukács evangéliuma 1. fejezet 68-75. versek



Van valami gyönyörű abban, amikor Isten „meglátogat”. Nem tolakodva jön, nem viharzik be az életedbe, hanem odalép gyengéden, de hatalommal. Olyan ez, mint amikor valaki rég nem látott szerettünk átölel, és azt suttogja: „Nem feledtelek el.”
Ez az igevers is erről szól: Isten nem feledkezett meg a népéről. Nem feledkezett meg Ábrahámról, nem feledkezett meg az ígéreteiről és nem feledkezett meg rólad sem. Lehet, hogy időnként úgy érzed, elnyelt a zaj, a feladatok, a csalódások, a csend, ahol nem hallod a választ. De Isten szövetsége nem múlik el az idővel. Ő hű marad, amikor mi bizonytalanok vagyunk. Részese vagy-e már Isten Új szövetségének?
Milyen különös, hogy itt nem csupán egy nép megszabadításáról van szó, hanem arról, hogy félelem nélkül szolgálhassunk neki szentségben és igazságban.
Ez nem azt jelenti, hogy soha nem lesz nehézség az utunkon. Azt jelenti, hogy van egy hely, egy belső szabadság, ahol a szív megpihen. Egy hely, ahol már nem a félelem irányít, hanem a bizalom. Egy hely, ahol tudod: az ellenségek, a múlt, a sebek nem határozzák meg, ki vagy, mert a Megváltó határoz meg téged.
Különösen a gyermeki hittel teljes ember szíve érzi meg ezt: azt a vágyat, hogy valaki megvédje, megtartsa, átölelje őt. És Isten pontosan ezt teszi: nem a sebezhetőségünket, hanem az Ő erejét állítja elénk. Ő az erős üdvözítő.
És amikor megérezzük ezt az irgalmat, abból fakad az igazi szolgálat: nem kényszerből, nem megfelelésből, hanem hálából. Ma talán neked is ezt kell hallanod: „Nem felejtettelek el. A szövetségem áll. A szívem még mindig a tiéd. Jézus Krisztus által ez nyilvánvalóvá vált.”
És ebben a bizonyosságban megnyugszik a lélek.

IMA: Uram, köszönöm, hogy meglátogatsz engem, amikor magányos vagyok, és megszabadítasz, amikor nem találok kiutat. Köszönöm, hogy hűséges vagy az ígéreteidhez, akkor is, amikor én gyenge vagyok. Segíts, hogy ne félelemből, hanem bizalomból szolgáljak Neked. Töltsd be a szívemet szentséggel, igazsággal és reménységgel. Kérlek, taníts meg arra, hogy a mindennapokban is a Te irgalmadra nézzek, és soha ne felejtsem el: a Te szövetséged örök. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Új küldetésre hívás

(Krisztus) Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.
Máté evangéliuma 4. fejezet 19. vers



Jézus Krisztus egyszerűen, egyenesen hív. Nem ígér gondtalan életet, nem fest illúziókat, nem csalogat arannyal vagy földi javakkal. Ő egyetlen mondattal hív: „Jöjjetek utánam!”
És ebben a mondatban ott van minden, amire a szívünk igazán vágyik: közelség, cél, küldetés, beteljesedés. Egy igazi vezetőnek ez a jelmondata: " Jöjjetek utánam!" Gondolj csak bele, kiket hívott meg először. Nem kiemelkedő teológusokat, nem tökéletes embereket. Nem azokat, akik mindig tudták, mit csinálnak. Halászokat hívott. Egyszerű embereket, akik tudták, mit jelent fáradozni, küzdeni, néha üres kézzel hazatérni. És épp ez volt az, amit Jézus látott bennük: egy szív, ami hajlandó újra kivetni a hálót. Ezek az egyszerű emberek hajlandóak voltak tanulni, félretenni a múltbeli tapasztalataikat és engedelmeskedni mesterüknek. Nem minden Krisztust követőnek a szava hangos, de mindenkinek a jelenléte számít. Krisztus követése nem tökéletes embereknek való, hanem azoknak, akik hajlandók indulni, akkor is, ha remeg a térdük. Ő nem elvárja a készségeket, hanem megajándékoz velük útközben. Olyan embereket hív, akik hajlandóak követni Őt.
Az „emberhalász” nem azt jelenti, hogy másokat meg kell „fogni” vagy „megszerezni”, hanem azt jelenti, hogy az Istentől kapott szereteteddel, az életeddel, a hiteddel hívogatod az embereket Istenhez. Azt jelenti, hogy te magad vagy a háló, amit Isten a világba vet, hogy mások is megtalálhassák Őt.
Engeded, hogy erre alkalmassá tegye az életed?

IMA: Jézusom, köszönöm, hogy engem is hívtál. Köszönöm, hogy nem a hibáimat nézed, hanem a szívemet. Taníts meg követni Téged akkor is, ha félek, ha nem értem, ha gyenge vagyok. Hadd legyek eszköz a kezedben, hadd legyek emberhalász a szeretet, a békesség és az igazság hálójával. Formálj engem a Te terved szerint, és segíts, hogy az életem Téged tükrözzön. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Kinek hiszel?

Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Máté evangéliuma 4. fejezet 3-4. vers



A puszta csendje különös hely. Ott nincs dicséret, nincs háttérzene, nincs megszokott biztonság. Nincs ott a lelkipásztorod, nincs ott a családod és nincs ott a dicsőitőcsoport. A lelked pusztaságában nincs wifi sem. Csak te vagy... és a gondolataid. Sok nő és férfi ismeri ezt az érzést.
Jézus Krisztus is ott volt a küldetése kezdetén a pusztában. Negyven napon át böjtölt. Gyenge testtel, de erős szívvel. Jött a kísértő, épp a legsebezhetőbb pillanatban, és azt suttogta: „Ha valóban az Isten gyermeke vagy, változtasd a köveket kenyérré!”
Ma más formában halljuk ugyanezt a hangot:
– „Ha Isten veled van, miért érzed magad egyedül?”
– „Ha valóban fontos vagy, miért hagytak el?”
– „Ha értékes vagy, miért nem szeret úgy, ahogy reméled?”
De Jézus nem kenyérrel válaszolt, hanem az Isten igazságával. „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik.”
Mert van egy éhség, amit nem csillapít a világ: az elfogadás utáni vágy, a szeretetre való szomjúság, az a mély belső hiány, amit csak az Atya közelsége tölthet be.
Lehet, hogy most te is ott vagy a saját lelki pusztádban. Talán megfáradtál a mindennapok harcában, és olyan jól esne egy „kenyér” egy gyors megoldás, egy azonnali válasz, egy kézzel fogható bizonyíték, hogy nem vagy egyedül.
De ma Isten valami mélyebbre hív. Nem csak kenyérre van szükséged, nem csak válaszokra, hanem az Élő Igére. Arra a szóra, ami megerősít, amikor összetörtél. Ami felemel, amikor már nem tudsz tovább menni. Ami emlékeztet arra, ki vagy valójában: szeretett gyermek, nem elfeledett, nem véletlen.
Ez az Ige nem csak olvasnivaló, hanem ez élet, lélegzet, szívverés. És ez ma is szól hozzád. Ne csak a világ morzsáit keresd. Engedd, hogy Isten szava legyen a kenyered. Mert abból az Igéből minden újrakezdés megszülethet. Az az Ige győztessé tehet a kisértések idején.

IMA: Uram, oly sokszor próbáltam a világ dolgaitól jóllakni, és mindig éhes maradtam. Ma szeretném, ha a Te szavad lenne a kenyerem. Taníts meg élni azzal, ami a Te szívedből jön. A pusztában, a zajban, a csendben hadd halljam meg a Te hangod. Erősíts meg, ha gyenge vagyok. Emelj fel, ha elestem. És vezess újra az élő víz és az élő Ige forrásához. Hadd találjak vágyat, időt a rendszeres Biblia olvasásra. Krisztus nevében, Ámen.

Amikor túl soknak tűnik, ami téged ér

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
Korintusiakhoz irt első levél 10. fejezet 13. vers



Voltak már olyan napok, amikor úgy érezted, mintha az élet terhei összeroppantanának? Amikor a napi teendőid talán feltornyosultak, a szívedet pedig kimondatlan fájdalmak marcangolták. Amikor senki nem látja, hány csatát vívsz magadban: csendben, könnyek között. És van, hogy úgy érzed, csak sóhajtasz egyet: „Ez már sok, Istenem…” Ez minden imádság, ami a lelkedből szakad fel.
De Ő lát. Ő ismeri minden könnycseppedet. Ő nem fordul el, amikor elfáradsz. Hanem odalép, és gyöngéden emlékeztet arra, amit talán már elfelejtettél:
„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges.”
Igen, hűséges. Nemcsak akkor, amikor mi is hűségesek vagyunk. Nemcsak a templomi padban, hanem a fáradt reggeleken, a néma éjszakákon is. Ő nem nézi le a gyengeségedet. Ő tudja, hogy nőként, férfiként, anyaként, társként, emberként vannak határaid. És Ő nem fog azon túl engedni téged.
Lehet, hogy most nem látod a kiutat. Lehet, hogy minden irány sötét. De Isten már elkészítette a szabadulás útját. Talán egy beszélgetés lesz az. Egy csendes ima. Egy váratlan segítség. Vagy egyszerűen csak az erő, hogy ma is kibírd, amit tegnap még lehetetlennek tartottál.
Nem vagy gyenge, mert küzdesz. Bátor vagy, mert nem adod fel. És nem vagy egyedül, a Isten gyermekévé lettél.
Isten nem csak azt ígérte, hogy nem enged túl nehéz próbába esni, hanem azt is, hogy Ő maga jár veled minden lépésnél. Bízol Benne?

IMA: Uram, néha túl nehéz az élet. Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Köszönöm, hogy Te nem hagysz magamra. Hogy látod, amit más nem lát – a fáradtságot, a kérdéseket, a csendes küzdelmet. Segíts, hogy ne csak a próbát lássam, hanem Téged is – Aki velem vagy benne. Kérlek, mutasd meg a szabadulás útját, és adj erőt, hogy azon elinduljak. Legyen bennem bátorság, bizalom és remény, még akkor is, amikor minden bizonytalan. Köszönöm, hogy hűséges vagy hozzám akkor is, amikor én elgyengülök. Ámen.

A kitartás győzelme

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Máté evangéliuma 24. fejezet 13. vers



Nem könnyű ma kitartani a Krisztus követést illetően.
Amikor a világ körülötted változik, amikor értékek omlanak össze, amikor a szeretet helyett az önzés, a békesség helyett a zaj, az igazság helyett a vélemények kavalkádja uralja a napokat.
Ilyenkor a szív könnyen elfárad. Könnyen megkérdezheted magadtól: „Érdemes még?”
Érdemes kitartani, amikor mások feladják? Érdemes megmaradni Krisztus mellett, amikor minden hívó szó azt suttogja: „Engedd el, könnyebb lesz”? A hit nem versenyfutás a győzelemért, hanem hűséges megmaradás Isten szeretetében.
Nem a hangos kezdet számít, nem az érzelmekkel teli első lépések hanem az, hogy végig járod-e az utadat vagy sem?
Akkor is ragaszkodsz Istenhez, amikor csend van? Akkor is hiszel Isten jóságában, szeretetében és bölcsességében, amikor nem látod a válaszokat? Akkor is hirdeted, hogy Isten jó, amikor könnyeid között mondod ki: „Hiszem, hogy Te hűséges vagy.”
Abban a kiváltságban lehetett részem, hogy nagyon idős korában találkozhattam egy olyan férfivel, aki az erdélyi ébredés idején Isten csodálatos eszköze volt. Sokak életében volt Isten eszköze, hogy Krisztusra rátaláljanak és amikor én láttam, már 96 éves volt és szinte teljesen süket. Mégis minden gyülekezeti istentiszteleten ott volt. Ő már nem hallott, de a látványa is lelkesítő volt. Olyan földöntúli ragyogást láttam a szemeibe, amilyet azóta sem láttam senkinek a szemeiben. Az istentisztelet végén kezet fogtunk és amikor megkérdeztem hangos kiáltással hogy van, a szemei még jobban ragyogni kezdtek: " Türelmetlenül várom, hogy Isten végre hazahívjon. Akkor ugyanis szemtől-szembe, színről színre látok beteljesedni minden olyan igéretet, amelyek nem teljesedtek még be itt a földön." A vég nem a félelem ideje lesz a hívőknek. A vég a beteljesedés órája lesz: amikor meglátjuk, hogy minden ígéret, minden szó, amit a Szívünkbe rejtettünk, valóra vált. És addig bízunk Krisztusban. Addig hirdetjük az evangéliumot: nem erőből, nem félelemből, hanem abból az örömből, hogy tudjuk, van Remény. Egy olyan Remény, amely nem múlik el, amely nem rendül meg a föld rengéseiben sem. Drága testvérem, lehet, hogy ma fáradt vagy. Lehet, hogy már sokszor úgy érzed: nem bírod tovább. De emlékezz: nem a pillanatnyi erőd számít, hanem a hűséged. Nem az a fontos, hogy mindig erősnek lássanak, hanem hogy mindig Krisztusba kapaszkodj. Az út nehéz lesz, de az Úr szava biztos: aki mindvégig kitart, az üdvözül. És a mi kitartásunk is bizonyság lesz mások számára: hogy a Szeretet győz, hogy az Evangélium eléri a szíveket, hogy a világ minden sötétsége ellenére is fény fakad.

IMA: Uram, olyan sokszor elfáradok a küzdelemben. Oly sokszor érzem, hogy nehéz a szívem, és a hitem is megfogyatkozik. De köszönöm, hogy Te nem azt várod tőlem, hogy mindig erős legyek hanem azt, hogy Rád támaszkodjam. Kérlek, adj nekem kitartó szívet. Adj bátorságot, hogy hűséges maradjak, amikor a világ hitehagyóvá lesz.
Adj békességet, hogy az Evangéliumot élhessem és hirdethessem akkor is, amikor nehéz.
És add, hogy egy nap, amikor eljön a vég, boldogan mondhassam: „Megőriztem a hitet.” Tied minden dicsőség! Ámen.

Elestél? Ne ez legyen a vége!

Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. 37. zsoltár 23-24. versek



A drága, szerető, felséges Isten gondoskodása és szeretete a Szentlélek által újjászületett gyermekei iránt felülmúlja a legodaadóbb anyai, szülői gondoskodást is.
Láttál már olyan tipegő gyermeket, akinek olyan nehezek a léptei, igyekszik egyensúlyozni, de mégis néha megbillen, de ott van benne a rendíthetetlen elszántság, hogy meg akar tanulni járni?
Mennyire részvéttel és szeretettel nézzük még akkor is, amikor egy nagyot esik és sírva, kérően néz a szüleire, hogy azok segítsenek neki felállni. Amint felállt és megvigasztalódott, azonnal újra próbálkozik, mert meg akar tanulni és meg is fog tanulni járni.
Az Isten látja minden egyes embernek a szívét, gondolatait, szándékait. Hogyne tetszenél neki, amikor látja benned azt az őszinte vágyat, hogy meg akarsz tanulni úgy járni, élni, ahogyan a Te mennyei Atyád és Megváltód: Jézus Krisztus jár?
Hogyne emelne fel akkor is, ha elesel és szükséged van valakire, aki felemel és megvigasztal?
Milyen mély vigasztalás ez!
Isten nem azt ígéri, hogy miközben tanulsz Krisztus nyomdokaiban járni, soha nem lehet botlás vagy elesés az életedben. Nem azt mondja, hogy nem lesznek tévutak, könnyek, küzdelmek. Ezek hozzátartoznak az éretté válás folyamatához.
Éppen ezért volt Krisztus a tanitványai mellett három és fél éven át, majd Szentlelke által egész életükben, hogy nevelje, tanítsa, bátorítsa, felemelje őket.
Ha éppen ma érzed magad elesettnek, ne csüggedj, mert az Úr maga nyúl utánad. Úgy, ahogyan utána nyúlt a viharos tengeren kétkedő és süllyedő Péter után és magához emelte őt. A Te elesett, gyenge, fáradt kezed után is nyúl és szelíden, erővel átszőve, újra talpra állít.
Lehet, hogy a világ elfordítja a tekintetét, amikor gyenge vagy. De az Isten lehajol hozzád. A legmélyebb eséseid között is jelen van: nem ítél, nem szégyenít meg, hanem kézen fog és felemel.
Isten nem azt nézi, hányszor estél el. Ő azt nézi, hogy a kezed az Ő keze után nyúlik-e? A te szemeid Rá néznek-e gyermeki bizalommal és Tőle várod-e, hogy felemeljen, meggyógyítson és megvigasztaljon?
Talán ma úgy érzed, elég volt. Fáradt vagy. Talán vádolod magad, hogy már megint nem sikerült.
De tudd: az Úr ott van melletted. És a Te történeted nem ott ér véget, ahol most fáj.
A Te történeted az Ő kezében folytatódik.
És Ő, aki a lépteidet irányítja, a botlásaidon keresztül is a kegyelem útjára vezet.
Mégis fontos, hogy megértened:
A Krisztus követése nem a botlások végtelen sorának természetes elfogadása. Az igazi növekedés nem az, hogy újra meg újra ugyanott esünk el. Krisztus képes eljuttatni minket lelki érettségre: olyan állapotra, ahol már nem a botlás, a kudarc, az elesés lesz a jellemző ránk. Hanem ahol mi magunk is megtanulunk hordozni másokat. Felsegíteni az elesetteket. Türelmesen és szeretettel támogatni a gyengéket – ahogyan egykor minket is felemeltek. Ahogyan a tipegő gyermekből egyszer felnőtt lesz, majd szülő, aki másokat gondoz, úgy a Krisztusban való életben is az a természetes, hogy a lelki gyermekkorból felnövünk az érett, felelős szeretetbe. Ha valaki megreked a folyamatos bukásokban, újra és újra ugyanazon hibákban, ott nem szabad legyinteni, hogy „ilyen az élet”. Ott valami lelki rendellenesség vagy betegség van a háttérben – amit Isten gyógyítani akar. Ő nem csupán felemelni akar, hanem megerősíteni, felkészíteni, küldeni. Ezért ne csak arra vágyjunk, hogy Isten felsegítsen minket – hanem arra is, hogy általa megerősödve mi is mások kezét foghassuk meg, amikor botlanak.


IMA: Uram, köszönöm, hogy nem hagysz magamra, amikor elbotlom.
Köszönöm, hogy Te nem a gyengeségemben akarsz megtartani, hanem a kegyelmed által fel akarsz nevelni, megerősíteni.
Taníts meg bízni Benned minden lépésnél, a botlások idején és a győzelmek idején is.
Adj nekem érettséget, amelyben nemcsak magam tudok megállni és járni a Te követésedet illetően, hanem másokat is segíthetek, talpra állíthatok.
Gyógyítsd meg a lelkemet, formálj a Te képedre, hogy az életem Téged tükrözzön vissza, Atyám. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Isten igazi imádókat keres

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. János evangéliuma 4. fejezet 23.vers



Érezted-e már azt, hogy folyton meg kell felelned mindenkinek? Olyan emberek kedvét, tetszését kerested talán, akik nem is mérhetőek Krisztushoz. Krisztus életét adta érted és az Isten teremtett téged. Kétszeresen az Istené vagy. Ő mégis elsősorban arra hív, hogy fogadd el az Ő szeretetét.
Szerepek, elvárások, ítélkező tekintetek között jársz nap mint nap, és néha annyira vágysz arra, hogy valaki csak egyszerűen a szívedet nézze.
Ne azt, amit elértél, ne azt, hogy mennyire vagy erős, türelmes, fáradhatatlan, hanem azt, ki vagy igazán belül. Olyan sok embert láttam vallásos körökben, akik felvettek egy álarcot, játszottak egy szerepet, ismételgettek kegyes mondatokat, de valójában nem merték felvállalni valódi önmagukat, mert attól féltek, hogy akik előtt megjátsszák magukat, azok elutasítanák őket. Nem is vették észre, hogy akiknek meg akarnak felelni, azok ugyanolyan görcsös félelemben, megfelelési kényszerben élik életüket, szerepüket.
Az Atya nem tökéletes embereket keres, nem hibátlan életeket. Nem szépen becsomagolt vallásosságot.
Ő az őszinte szívet keresi. Azt a szívet, amelyik nem színlel, azt a szívet, amelyik lehet, hogy tele van sebekkel, de mégis azt mondja: „Atyám, itt vagyok. Így, ahogy vagyok. Szükségem van Rád.”
A Krisztus-követő számára az igazi kérdés nem az, hogy milyen hangszerrel, milyen testhelyzetben, összekulcsolt vagy felemelt kézzel dicséri az Istent?
Mert az ő szívében minden mozdulat, minden lélegzetvétel egyetlen vágyat hordoz:
hogy az egész életvitelével, minden egyes pillanatával dicsőítse Őt.
Nem az számít, hogy dallamos-e a hangod, hogy szép-e a szavad. Lehet, hogy a világ mércéjével nem vagy tehetséges énekes, de az Atya számára a te őszinte, az Ő szeretete előtt megnyitott szívedből fakadó dicséret a legszebb hang a világon.
Mert az Ő szemében az őszinte szív dallama számít, nem a művészi tökéletesség.
Lehet valaki nagyon színpadias, nagyon jó előadó, énekes, de ha a szíve nem egyenes az Isten előtt, az Isten nézni, hallgatni sem bírja az imádatát. Ezért ne félj odamenni Hozzá. Nem kell elrejtened a gyengeséged, lelki betegséged, nem kell alakoskodnod, nem kell megfelelned senkinek.

Csak jöjj Lélekben és igazságban. Ő már vár. Ne érts félre! Az Istenhez jöhetsz úgy ahogy vagy, de ha megnyitod a szíved Előtte, és őszintén átadod életed Neki, akkor az Ő feltétel nélküli szeretete és a kegyelmének ereje visszafordíthatatlanul átformálja az életed. Megbocsát, meggyógyít, újjá szül és erőteljes eszközzé formál az Isten kezében.
Erre van szükségünk mindannyiunknak. Ne várd, amig megjavulsz, meggyógyulsz lelkileg, mert sosem fog megtörténni. Jöjj Krisztushoz úgy ahogy vagy. Csak légy őszinte. Mert Isten ilyen imádókat keres.


IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem a tökéletességet várod tőlem, hanem az őszinte szívemet. Köszönöm, hogy Te a legkisebb, legegyszerűbb dicséretemet is örömmel fogadod, ha tiszta szívből szól. Vágyom igényes, minőségi módon imádni, dicsérni Téged erőmhöz mérten, de tudom, hogy Te igazi imádókat keresel ma is.
Taníts meg minden pillanatommal Téged imádni nemcsak szavakkal, hanem egész életemmel.
Segíts, hogy ne a külső dolgokra figyeljek, hanem arra, hogy lélekben és igazságban szeresselek Téged.
Add, hogy életem csendes vagy hangos percei egyaránt Neked szóló énekek legyenek.
Téged vágyik a lelkem, Atyám. Téged keres a szívem. Légy közel hozzám. Krisztus nevében, Ámen.