A kitartás győzelme

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Máté evangéliuma 24. fejezet 13. vers



Nem könnyű ma kitartani a Krisztus követést illetően.
Amikor a világ körülötted változik, amikor értékek omlanak össze, amikor a szeretet helyett az önzés, a békesség helyett a zaj, az igazság helyett a vélemények kavalkádja uralja a napokat.
Ilyenkor a szív könnyen elfárad. Könnyen megkérdezheted magadtól: „Érdemes még?”
Érdemes kitartani, amikor mások feladják? Érdemes megmaradni Krisztus mellett, amikor minden hívó szó azt suttogja: „Engedd el, könnyebb lesz”? A hit nem versenyfutás a győzelemért, hanem hűséges megmaradás Isten szeretetében.
Nem a hangos kezdet számít, nem az érzelmekkel teli első lépések hanem az, hogy végig járod-e az utadat vagy sem?
Akkor is ragaszkodsz Istenhez, amikor csend van? Akkor is hiszel Isten jóságában, szeretetében és bölcsességében, amikor nem látod a válaszokat? Akkor is hirdeted, hogy Isten jó, amikor könnyeid között mondod ki: „Hiszem, hogy Te hűséges vagy.”
Abban a kiváltságban lehetett részem, hogy nagyon idős korában találkozhattam egy olyan férfivel, aki az erdélyi ébredés idején Isten csodálatos eszköze volt. Sokak életében volt Isten eszköze, hogy Krisztusra rátaláljanak és amikor én láttam, már 96 éves volt és szinte teljesen süket. Mégis minden gyülekezeti istentiszteleten ott volt. Ő már nem hallott, de a látványa is lelkesítő volt. Olyan földöntúli ragyogást láttam a szemeibe, amilyet azóta sem láttam senkinek a szemeiben. Az istentisztelet végén kezet fogtunk és amikor megkérdeztem hangos kiáltással hogy van, a szemei még jobban ragyogni kezdtek: " Türelmetlenül várom, hogy Isten végre hazahívjon. Akkor ugyanis szemtől-szembe, színről színre látok beteljesedni minden olyan igéretet, amelyek nem teljesedtek még be itt a földön." A vég nem a félelem ideje lesz a hívőknek. A vég a beteljesedés órája lesz: amikor meglátjuk, hogy minden ígéret, minden szó, amit a Szívünkbe rejtettünk, valóra vált. És addig bízunk Krisztusban. Addig hirdetjük az evangéliumot: nem erőből, nem félelemből, hanem abból az örömből, hogy tudjuk, van Remény. Egy olyan Remény, amely nem múlik el, amely nem rendül meg a föld rengéseiben sem. Drága testvérem, lehet, hogy ma fáradt vagy. Lehet, hogy már sokszor úgy érzed: nem bírod tovább. De emlékezz: nem a pillanatnyi erőd számít, hanem a hűséged. Nem az a fontos, hogy mindig erősnek lássanak, hanem hogy mindig Krisztusba kapaszkodj. Az út nehéz lesz, de az Úr szava biztos: aki mindvégig kitart, az üdvözül. És a mi kitartásunk is bizonyság lesz mások számára: hogy a Szeretet győz, hogy az Evangélium eléri a szíveket, hogy a világ minden sötétsége ellenére is fény fakad.

IMA: Uram, olyan sokszor elfáradok a küzdelemben. Oly sokszor érzem, hogy nehéz a szívem, és a hitem is megfogyatkozik. De köszönöm, hogy Te nem azt várod tőlem, hogy mindig erős legyek hanem azt, hogy Rád támaszkodjam. Kérlek, adj nekem kitartó szívet. Adj bátorságot, hogy hűséges maradjak, amikor a világ hitehagyóvá lesz.
Adj békességet, hogy az Evangéliumot élhessem és hirdethessem akkor is, amikor nehéz.
És add, hogy egy nap, amikor eljön a vég, boldogan mondhassam: „Megőriztem a hitet.” Tied minden dicsőség! Ámen.