A drága, szerető, felséges Isten gondoskodása és szeretete a Szentlélek által újjászületett gyermekei iránt felülmúlja a legodaadóbb anyai, szülői gondoskodást is.
Láttál már olyan tipegő gyermeket, akinek olyan nehezek a léptei, igyekszik egyensúlyozni, de mégis néha megbillen, de ott van benne a rendíthetetlen elszántság, hogy meg akar tanulni járni?
Mennyire részvéttel és szeretettel nézzük még akkor is, amikor egy nagyot esik és sírva, kérően néz a szüleire, hogy azok segítsenek neki felállni. Amint felállt és megvigasztalódott, azonnal újra próbálkozik, mert meg akar tanulni és meg is fog tanulni járni.
Az Isten látja minden egyes embernek a szívét, gondolatait, szándékait. Hogyne tetszenél neki, amikor látja benned azt az őszinte vágyat, hogy meg akarsz tanulni úgy járni, élni, ahogyan a Te mennyei Atyád és Megváltód: Jézus Krisztus jár?
Hogyne emelne fel akkor is, ha elesel és szükséged van valakire, aki felemel és megvigasztal?
Milyen mély vigasztalás ez!
Isten nem azt ígéri, hogy miközben tanulsz Krisztus nyomdokaiban járni, soha nem lehet botlás vagy elesés az életedben. Nem azt mondja, hogy nem lesznek tévutak, könnyek, küzdelmek. Ezek hozzátartoznak az éretté válás folyamatához.
Éppen ezért volt Krisztus a tanitványai mellett három és fél éven át, majd Szentlelke által egész életükben, hogy nevelje, tanítsa, bátorítsa, felemelje őket.
Ha éppen ma érzed magad elesettnek, ne csüggedj, mert az Úr maga nyúl utánad. Úgy, ahogyan utána nyúlt a viharos tengeren kétkedő és süllyedő Péter után és magához emelte őt. A Te elesett, gyenge, fáradt kezed után is nyúl és szelíden, erővel átszőve, újra talpra állít.
Lehet, hogy a világ elfordítja a tekintetét, amikor gyenge vagy. De az Isten lehajol hozzád. A legmélyebb eséseid között is jelen van: nem ítél, nem szégyenít meg, hanem kézen fog és felemel.
Isten nem azt nézi, hányszor estél el. Ő azt nézi, hogy a kezed az Ő keze után nyúlik-e? A te szemeid Rá néznek-e gyermeki bizalommal és Tőle várod-e, hogy felemeljen, meggyógyítson és megvigasztaljon?
Talán ma úgy érzed, elég volt. Fáradt vagy. Talán vádolod magad, hogy már megint nem sikerült.
De tudd: az Úr ott van melletted. És a Te történeted nem ott ér véget, ahol most fáj.
A Te történeted az Ő kezében folytatódik.
És Ő, aki a lépteidet irányítja, a botlásaidon keresztül is a kegyelem útjára vezet.
Mégis fontos, hogy megértened:
A Krisztus követése nem a botlások végtelen sorának természetes elfogadása. Az igazi növekedés nem az, hogy újra meg újra ugyanott esünk el. Krisztus képes eljuttatni minket lelki érettségre: olyan állapotra, ahol már nem a botlás, a kudarc, az elesés lesz a jellemző ránk. Hanem ahol mi magunk is megtanulunk hordozni másokat. Felsegíteni az elesetteket. Türelmesen és szeretettel támogatni a gyengéket – ahogyan egykor minket is felemeltek. Ahogyan a tipegő gyermekből egyszer felnőtt lesz, majd szülő, aki másokat gondoz, úgy a Krisztusban való életben is az a természetes, hogy a lelki gyermekkorból felnövünk az érett, felelős szeretetbe. Ha valaki megreked a folyamatos bukásokban, újra és újra ugyanazon hibákban, ott nem szabad legyinteni, hogy „ilyen az élet”. Ott valami lelki rendellenesség vagy betegség van a háttérben – amit Isten gyógyítani akar. Ő nem csupán felemelni akar, hanem megerősíteni, felkészíteni, küldeni. Ezért ne csak arra vágyjunk, hogy Isten felsegítsen minket – hanem arra is, hogy általa megerősödve mi is mások kezét foghassuk meg, amikor botlanak.
IMA: Uram, köszönöm, hogy nem hagysz magamra, amikor elbotlom.
Köszönöm, hogy Te nem a gyengeségemben akarsz megtartani, hanem a kegyelmed által fel akarsz nevelni, megerősíteni.
Taníts meg bízni Benned minden lépésnél, a botlások idején és a győzelmek idején is.
Adj nekem érettséget, amelyben nemcsak magam tudok megállni és járni a Te követésedet illetően, hanem másokat is segíthetek, talpra állíthatok.
Gyógyítsd meg a lelkemet, formálj a Te képedre, hogy az életem Téged tükrözzön vissza, Atyám. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése