Ne cipeld egyedül!

Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok. Péter első levele 5. fejezet 7. vers



Érezted már úgy, mintha az egész világ gondja a válladra nehezedne? A meg nem értett könnyek, az elrejtett aggodalmak, a szorongások, amiket nem mondtál ki hangosan senkinek, mert úgy hitted, erősnek kell lenned, mert mások számítanak rád? Mert ha te nem tartod össze a dolgokat, ki fogja?
De Isten ma egy mély igazsággal szeretne megérinteni: nem neked kell mindent hordoznod. Nem is bírsz mindent egyedül hordozni és nem is kell mindent egyedül hordoznod.
Ő nem csak nézi, ahogy próbálkozol. Ő nem csak tud a könnyeidről, Ő számon tartja azokat. Nem csak hallja az éjszakai sóhajaidat, Ő válaszol rájuk. Ez az igevers nem egy üres vallásos mondat, hanem egy meghívás: „Engedd el. Add nekem. Bízd rám.”
Az igazi erő nem abban rejlik, hogy mindig bírod, hanem abban, hogy tudod, kire bízhatod azt, amit már nem bírsz. Minden gondodat. Minden terhedet. Minden kérdésedet, amit senki nem ért meg igazán, de Ő igen.
Amikor nem tudod, hogyan tovább, Ő már ismeri az utat. Amikor úgy érzed, láthatatlan vagy, Ő lát. Amikor darabokra hullik benned valami, Ő nem fél lehajolni, hogy újra összerakja a szíved.
És tudod, mi a legmegdöbbentőbb? Hogy számára nem teher vagy. Nem nyűg. Nem túl sok. Ő nem un rád. Nem fárad el veled kapcsolatosan. Neki gondja van rád és ez nem egy általános, távoli törődés. Ez egy személyes, gyengéd, figyelmes szeretet. Ő örömét leli abban, ha gondoskodhat övéiről. Hív, bátorit téged, hogy végre vesd rá terheidet.
Ez az igevers egy atyai ölelés. Egy biztos kar. Egy szelíd hang, ami ma is azt mondja:
„Tudom, fáradt vagy. Engedd, hogy Én hordozzam tovább.” Talán neked nem volt egy szerető földi édesapád és nem igazán tudod milyen érzés, amikor egy szerető, gondoskodó, védelmező apa karjaiban nyugalmat találsz, de van egy mennyei Atya, akinek a gondoskodása, támogatása felülmúlja a legjobb földi édesapa gondoskodását.

Ima: Uram, köszönöm, hogy nem vagy messze, amikor nehéz. Köszönöm, hogy nemcsak látod a gondjaimat, de viselni is akarod őket. Megvallom, sokszor próbálok mindent egyedül megoldani, pedig Te már régen hívtál: „Add ide, hadd segítsek.”
Ma úgy döntök, hogy leteszem eléd, ami nehéz. A félelmeimet, a fájdalmaimat, a kimondatlan terheket. Segíts bízni Benned akkor is, amikor a szívem bizonytalan.
Kérlek, tölts be a Te békességeddel, amely nem a körülményekből fakad, hanem a Veled való kapcsolatból.
Köszönöm, hogy mindig van gondod rám. Köszönöm, hogy a szereteted sosem fogy el. Ámen.

A mennyei munkaadó

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudva, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.
Kolossébeliekhez irt levél 3. fejezet 23-25. vers

Néha az igazán nehéz döntések nem azok, amelyeket az emberi tekintetek rivaldafényében hozunk meg, hanem azok, amelyeket senki sem lát. Amikor nincs kamera, nincs taps, csak a csend, a fáradtság, és az a belső hang, amely emlékeztet: te nem csupán embereknek dolgozol. Te az Úrnak szolgálsz.
Volt egyszer egy keresztény munkás, aki egy autószervizben dolgozott. Egy nap a főnöke odament hozzá, és megkérte: „Ha marad még időd a műszak végén, kérlek, mosd le az egyik céges autót.” A férfi beleegyezett, de a nap végére pontosan lejárt a munkaideje. Mégis, fáradtan, gondolkodás nélkül fogta a slagot, és lemosta az autót. Nem csinált nagy ügyet belőle. 

Másnap azonban kollégái nehezteléssel fordultak felé:
– „Miért mostad le? Most már mi is megkapjuk a nyakunkba! A főnök elvárja majd tőlünk is.”
A férfi csak annyit válaszolt:
– „Az én legfőbb munkáltatóm az Isten. Ő mindent lát, és én szeretnék lelkiismeretes lenni a munkámban is.”
Ez a mondat egyszerű volt, mégis mélyen megérintő. Mert ott, a fáradtságban, a hűség ragyogott fel és nem a rendszerhez, nem az elvárásokhoz, hanem az Istenhez.
Ma, amikor a világ mércéje gyakran az, hogy mit „úszhatunk meg” vagy „miben lehetünk észrevétlenek”, Isten egy másik ösvényt mutat. Egy olyan utat, amelyben a becsület, az önzetlenség, a hűség és a csendes szolgálat az, amit Ő megjutalmaz. Lehet, hogy senki más nem látja, ha lemosol egy autót a műszak végén. Lehet, hogy senki nem tudja, mikor bocsátasz meg, mikor mondasz le magadról, mikor hajolsz meg, amikor igazad is lehetne. De Isten látja. És Ő nem személyválogató.

Azt is tartsd szem előtt, hogy az elvetett hűségednek nem mindig látszik azonnal az eredménye. Gondolj csak Józsefre, Jákób fiára.

Eladták rabszolgának és maximális komolysággal és hűséggel végezte a rábízott munkákat. Potifár felesége mégis hamisan megvádolta és József börtönbe került éppen azért, mert nem alkudott meg és nem kezdett házasságtörő kapcsolatba a Fáraó feleségével. Pedig mondhatta volna, hogy ő csak egy rabszolga, akinek nincs szabad döntési lehetősége tehát engednie kell Potifár feleségének, de ő tudta, hogy elsősorban Isten rabszolgája. 
József mondhatta volna a börtönben, hogy ezután ő is ugyanolyan romlott lesz, mint a legtöbben körülötte hiszen a hűségének nem lett jutalma, sőt igazságtalanul megvádolták, bemocskolták a becsületét és még börtönbe is került ártatlanul. 

Ő mégsem igy tett, mert tudta, hogy a vetés és az aratás között időnek kell eltelnie. A börtönben kimagasló hűségével és szorgalmával kivívta a börtön igazgató bizalmát és nagy felelősséggel bízták meg börtönön belül. Voltaképp a börtönigazgató jobb keze lett.

Amikor pedig eljött az idő, Józsefet Isten kihozatta a fogságból és az ország második emberévé tette. A rabszolgaságban és börtönben Isten olyan jellemmel ruházta fel Józsefet, hogy az uralkodás terhét elbírja anélkül, hogy zsarnokká, kicsinyessé vagy korrupttá válna.  
A Biblia egy mély igazságot mond ki: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett.” Ez nem fenyegetés. Ez egy lelki törvény. Mert az élet vetés és aratás. Aki szeretetet vet, szeretetet arat. Aki becsületet vet, bizalmat arat. Aki kegyelmet vet, kegyelmet kap. De aki csalást, megalkuvást, önzést vet az is visszatér hozzá, és nem mindig ott és akkor, ahol várja.

 A hűséged elsősorban nem a főnökhöz, nem a rendszerhez, nem is a kollégák véleményéhez kötött, hanem az Úrhoz, aki örökséget ígért azoknak, akik Neki szolgálnak. Ez az örökség nem fizetés, nem bónusz, nem elismerő email. Ez egy mennyei jutalom, amit sem idő, sem ember, sem körülmény nem vehet el tőlünk.
Ez az örökség neked is szól, aki talán fáradtan állsz a nap végén, és azon gondolkodsz, megéri-e lelkiismeretesnek maradni egy igazságtalan világban? Szól neked, aki mások elismerése nélkül is szeretnél tiszta szívvel szolgálni. Szól minden nőnek, aki csendben elvégzi minden egyes nap az otthoni teendőket és ezzel támogatja  a családot, és minden férfinak, aki becsülettel végzi munkáját, még akkor is, ha senki sem mond köszönetet. Még akkor is, ha a főnöke észreveszi azt a néhány hibát, amit nem szándékosan vétett, de nem veszi észre azt a több ezer dolgot, amit jól csinált. 
Igen, megéri. Mert amit az Úrért teszel, az örök.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te látod azt is, amit más nem. Látod a fáradtságomat, a küzdelmemet, azokat a pillanatokat, amikor a könnyem csak Neked hullik. Kérlek, adj nekem tiszta szívet, hogy ne emberek elismeréséért, hanem a Te dicsőségedért munkálkodjam. Taníts meg úgy dolgozni, szeretni, szolgálni, mint aki elsősorban a Menny Urának tartozik elszámolással.
Segíts, hogy ne csupán helyesen cselekedjek, hanem jó lélekkel, hűséggel, és örömmel még akkor is, ha nem jár érte köszönet.
Mert tudom, hogy Te nem felejted el, amit érted tettem. És tudom, hogy a Te örökséged több, mint amit valaha is megérdemelhetnék. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A Mennybemenetel üzenete

És így szóltak: „Galileabeli férfiak, miért álltok itt felnézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, amikképpen láttátok őt felmenni a mennybe.“
Apostolok Cselekedetei 1. fejezet 11. vers



Az apostolok ott álltak a hegyen, és néztek felfelé. A szemük próbálta követni azt, amit a szívük nem akart elengedni. Elment. A Mester, aki megmosta a lábukat, aki kenyérrel táplálta őket, aki könnyezett Lázár sírjánál, most felemelkedett a szemük láttára, és eltűnt. És ott maradtak: szívükben űrrel, kezükben semmivel, elméjükben kérdésekkel.
És hang hallatszott: „Miért álltok itt?”
Ez a kérdés több, mint egy emlékeztető. Ez egy ébresztő. Egy hívás irányváltásra. Mert nem azért vagyunk itt, hogy csak nézzük, mi történt. Azért vagyunk itt, hogy éljük, amit Jézus Krisztus ránk bízott.
Mert amíg az égbe révedsz, lehet, hogy lent valaki épp összeomlik. Miközben az égbe nézel, lehet, hogy otthon valaki egy ölelésre vár.
Amíg Jézus Krisztus visszajövetelét lesed, lehet, hogy a szomszédod épp azt kérdezi csendben: "Van-e értelme még az életemnek?"
Az angyal szava Isten népét visszavezeti a küldetéshez. Jézus Krisztus nem azért ment el, hogy elhagyjon, hanem hogy elküldje az Ő Lelkével együtt azokat, akik hisznek benne. A mennybemenetel nem egy lezárás, hanem egy kezdet. Egy új korszak kezdete, amikor te vagy Jézus keze. Te vagy Jézus szíve. Te vagy Jézus lába ebben a világban.
Ez a kérdés ma neked is szól:
👉 Miért állsz ott, nézve az eget, miközben a világ vár?
👉 Miért halogatod a bocsánatkérést, a megbocsátást, az első lépést?
👉 Miért kételkedsz abban, hogy az Ő Lelke által te is tudsz változást hozni?
Kedves testvérem – ha nő vagy, ha férfi – Isten ma nem egy távoli égre akar mutatni, hanem a szíved mélyére. Arra a pontra, ahol már régóta tudod: valaminek változnia kell. És az Ő jelenléte nem távozott el. Csak a felhők takarták el a szemed elől – de a szívedben ott maradt. Mert a mennybe ment Jézus Krisztus újra eljön, de addig benned és rajtad keresztül akar élni.
Ne várd passzívan a visszatérését. Éld át bátran a jelenlétét.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem csak elmentél, hanem visszajössz – és addig sem hagytál magunkra.
Segíts nekem ne csak az eget nézni, hanem a földön élni úgy, hogy az égre mutasson az életem.
Töltsd meg a szívemet Szentlelkeddel, hogy ne csak vágyjak a mennyre, hanem hordozzam is annak illatát. Add, hogy ne maradjak mozdulatlan, miközben mások a reményt keresik. Segíts szeretni, elengedni, lépni, hinni.
És amikor elcsendesedik körülöttem minden, hadd halljam újra a Te hangod:
„Ne félj, én veled vagyok – minden napon, a világ végezetéig.” Ámen.

Örökké tartó Szeretet

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
Jeremiás könyve 31. fejezet 3. vers



Gondolj bele egy pillanatra: mit jelent az, hogy valaki „örök szeretettel” szeret téged? Az emberek szeretete gyakran feltételes, időhöz, kedvhez, teljesítményhez kötött. Egy napon elhalványul, máskor megsebez. Vannak, akik egyszer azt mondják, szeretnek, majd hátat fordítanak. Mert mulandók. Mert ők is sebzettek. Mert emberi a szeretetük.
De amikor egy örökkévaló Isten azt mondja:
„Örök szeretettel szerettelek”, akkor ez nem csak egy szép szófordulat. Ez időn és téren kívüli döntés. Olyan szeretet, amely nem ma kezdődött és nem holnap múlik el. Olyan szeretet, ami nem rajtad áll, és nem is múlik el, ha gyenge vagy. Ez a szeretet nem törik meg attól, ha csalódást okozol. Nem távolodik el, ha sírsz. Nem fordul el, ha kételkedsz.
És mégis…
Sokan élnek úgy, hogy ez az örök szeretet kívül marad az életükön. Nem azért, mert Isten nem szeretné adni, hanem mert nem fogadják be. Mert úgy érzik, nem méltók rá. Vagy mert senki sem mutatta meg nekik, hogy ez a szeretet egy személyen keresztül jön el hozzánk:
Jézus Krisztuson keresztül.
Ő az, aki átvágta az eget és a földet, hogy eljusson hozzád. Nem csupán azt mondta: „Szeretlek”, hanem bizonyította is. A kereszten. A legnagyobb árat fizetve érted.
Ha valaki azt mondja neked, hogy örökké szeret, te óvatos leszel. Mert túl sokszor hallottál már ígéreteket, amik nem tartottak örökké. Amikor viszont Isten mondja, az örökkévalóság súlyával mondja.
És ez az, amit a szíved mélyén mindig is kerestél.
Egy szeretet, amely nem fakul. Nem ingadozik. Nem követel, hanem magához von.


Ima: Uram, köszönöm, hogy nem múló szeretettel szeretsz. Amikor minden emberi szó és ígéret elhalványul, Te még mindig hívsz engem. Nem a teljesítményem miatt, hanem a Te hűséged miatt.
Köszönöm, hogy Jézus Krisztusban utat nyitottál Hozzád, és hogy a kereszt árán kinyilvánítottad:
örökké számítok Neked. Segíts, hogy ne utasítsam el ezt a szeretetet, hanem megnyissam a szívem,
és befogadjam azt, aki Te vagy: a hűséges, örökkévaló Isten. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A gyümölcs amire éhezik a világ

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Galátziabeliekhez irt levél 5. fejezet 22-23. versek



Ma egy olyan világban élünk, ahol a látvány a mérce lett. Ahol a hangosabb, feltűnőbb, különlegesebb dolgokat tekintik „szellemibbnek”, „áldottabbnak”, „erőteljesebbnek”. Ez pedig sajnos a kereszténységet is megfertőzte. Egyre többen keresik a Szentlélek látványos ajándékait de nem azért, hogy szolgáljanak velük, hanem hogy kitűnjenek azok között, akik felé szolgálniuk kellene. Hogy mások felnézzenek rájuk. Hogy különlegesnek lássák őket. Ez jellemezte volna az első keresztényeket? Az apostolokat? Nézzük meg hogyan reagáltak, amikor Isten hatalmas ereje megnyilvánult általuk és mindenki csodálattal nézett rájuk úgy, mintha nem is emberek lettek volna, hanem megtestesült istenek:
" Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „ Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Apostolok Cselekedetei 3. fejezet 12-16. versek
Drága olvasóm! Ha azért vársz a Szentlélek látványos ajándékaira, mint a nyelveken szólás, gyógyítás ajándéka vagy prófétálás, hogy a saját mellkasod duzzadjon még jobban a büszkeségtől, akkor még nagyon sok ideig kell várnod.
Isten világosan kijelenti: a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad (Jak 4:6). És Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy a látványos jelek és csodák alapján ismerhetők fel az övéi, hanem azt, hogy „a gyümölcseiről ismerik meg a fát” (Mt 7:20).
A Lélek gyümölcse pedig ez:
„szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5:22–23)
Ez a gyümölcs nem egy este alatt terem meg. Ez nem a színpadon születik, nem a reflektorfényben érik, és nem a taps hangjára sarjad. Ez a gyümölcs a hétköznapok szürkeségében formálódik. Ott, ahol senki nem lát, csak Isten.
Amikor nemet mondasz az önzésre, és igent a szeretetre. Amikor megőrzöd a békességed, higgadtságod ott is, ahol minden indokod meglenne a harcra. Amikor hűséges maradsz egy nagyon nehéz helyzetben, pedig gyáván és önzőn elmenekülhetnél ahogyan a legtöbb ember tenné a helyedben.
Amikor szelíd maradsz, pedig üvölthetnél is.
Amikor megőrzöd a tisztaságod egy olyan világban, amely minden nap kísért, és rá akar venni, hogy eldobd azt. Ez a Lélek munkája benned. Ez Krisztus benned.
És ha a gyümölcse növekszik, az azt jelenti, hogy te már nem a magadé vagy. Hogy a kegyelem formál. Hogy Krisztus valóban benned él.
Ne tévesszen meg a világ, amely a csillogást ünnepli, de Krisztust nem ismeri. Ne akarj úgy látványos lenni, hogy közben elveszítsd azt, Aki maga a Szeretet.
Mert lehet hatásos a szavad, lehet emberek által dicsőített a szolgálatod, de ha hiányzik a Lélek gyümölcse, lehet, hogy csak dísz vagy, nem gyümölcsöző fa.
Engedd meg Istennek, hogy a rejtett helyeken növesszen. Ne siess. Csak növekedj.
És amikor a világ azt kérdezi, „mi az erőd titka?”, te csak mosolyogj, és mondd: Krisztus él bennem.
A világ ugyanis a Szentlélek gyümölcseit keresi, azokat akarja habzsolni, élvezni, ezért várja sóvárogva Isten Fiainak megjelenését. Vizsgáld meg az Ige fényében önmagad. Mióta követed Jézus Krisztust? Azóta megjelent életedben a Szentlélek gyümölcse? Ha igen, akkor milyen fázisban vagy? Ha nem, akkor mi lehet az oka?
A világnak nem kell több bohóc, pojáca vagy magamutogató egoista. Ezekből a szerepekből mindig túljelentkezés van. Isten népe között pedig még inkább.

IMA: Uram, Istenem, oly sokszor vágytam arra, hogy lássanak… hogy elismerjenek… hogy különleges legyek. De ma kérlek, törd meg bennem a gőg minden formáját. Taníts meg értékelni a csendes növekedést, a belső munkát, amit csak Te látsz. Tölts be Szentlelkeddel, és érleld ki bennem a Te gyümölcsödet: szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást.
Ne engedd, hogy eltévedjek a látványosságok között, és elveszítsem Krisztust.
Adj alázatos szívet, amely nem akar kitűnni, csak teremni. És ha soha nem tapsolnak meg, ha soha nem emelnek ki, akkor is hadd legyek a Te dicsőségedre. Mert ez az én örömöm: Te élj bennem, és Te növekedj. Jézus Krisztus nevében neked adok minden dicsőséget Mennyei Atyám. Ámen.

Minden lélegzeteddel

Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! 96. zsoltár 8-9. vers



Volt már olyan pillanat, amikor tudtad, hogy többet kellene adnod önmagadból, jobban kellene küzdened, mert az élethelyzet, a problémák, harcok, nehézségek megkövetelik, de csak ültél, szinte hangtalanul, kifáradva az élet harcaiban? És mégis… valahol a lelked mélyén ott zengett a hívás: „Magasztald az Urat.” De hogyan lehet magasztalni akkor, amikor összetörtél? Hogyan borulsz le, ha épp alig állsz a lábadon?
Isten sosem kért tőled tökéletes szavakat. Ő a szív dicséretét keresi, nem a formák tökéletességét. Amikor a Zsoltár azt mondja: „szent öltözetben” borulj le, nem a külső ruhára gondol. Hanem egy lelki valóságra. Arra, amit Krisztus tett érted. A szent öltözet nem valami, amit te varrsz. Az valami, amit Ő adott rád.
Krisztus vére tisztára mosott. Megigazultál. Isten szemében nem bűnösként állsz többé, hanem gyermekeként. Megszentelt vagyis elkülönített, Isten céljaira rendelt ember lettél. És megújított: új szívvel, új természettel, új vággyal: hogy Őt dicsőítsd. Ezért a megváltott ember számára a dicsőítés nem csak vasárnapi énekelgetés. Nem csak egy áhítat. Nem csak a könnyeink között mondott „Uram, segíts.”
Az egész életed válik dicsőítéssé.
Az, ahogyan szeretsz. Ahogyan megbocsátasz, amikor neked fájdalmat okoztak. Ahogyan csendben hordozod a keresztet, amikor senki sem látja. Ahogyan nemet mondasz arra, ami könnyű, de nem tiszta.
Ahogyan hűséges vagy, akkor is, amikor nem tapsolnak meg érte. Amikor lelkiismeretes vagy ott is, ahol más csak legyint és tovább megy. Ez a szent öltözet.
Nem látványos, de Isten előtt gyönyörű. Nem hangos, de a visszhangja mégis az örökkévalóságig ér.
Ez a dicséret, amely akkor is zeng, amikor a szád hallgat de a szíved hisz. A megváltott szív nem keresi már a világ tapsát.
Mert tudja, hogy az igazi öröm nem abban van, hogy mások látnak, hanem hogy Isten lát és örömét leli benned. Tudja, hogy nincs más cél, csak az, hogy minden lélegzetvétel egy halk „Áldott légy, Uram!” legyen egészen az utolsó leheletig.
„Akár esztek, akár isztok, akármit tesztek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek.” (1Kor 10:31)
Ez nem teher. Ez kiváltság. Nem kényszer. Ez szerelem. Mert ha egyszer megláttad Őt, nem akarsz többé magadnak élni. Mert minden sebedben, minden könnyedben, minden örömödben és harcodban ott akarod Őt viselni. És ez az élet, amely dicsőít. Ez az élet túlmutat rajtad. Ez nem magamutogatás ez Krisztus mutogatása. Fény lesz a sötétségben. Hang, amely más szívekben visszhangzik. Híd, amelyen mások is elindulnak az Atya felé.
Emlékszem életem egy napjára, amikor rettenetes gyász és fájdalom volt a szívembe. Nem tudtam mit kezdeni vele. Elkezdtem magamban dúdolni egy éneket. Elkezdtem őszintén és szivből dicsérni Istent. Majd még egyszer. És még egyszer. És még egyszer. Reggeltől egészen délutánig folyamatosan ugyanazt a dicsőitő éneket énekeltem szívemben és dúdoltam halkan. Délutánra enyhült a fájdalom és éreztem ahogyan Isten gyógyit. Akkor is dicsérd Istent, akkor is hozd őszinte dicséreted ajándékát Neki, amikor úgy érzed nem vagy ráhangolódva, mert Isten Szentlelke meg tud eleveníteni, meg tud gyógyítani és erősíteni az őszinte dicséret és öröm által. Az Úrban való öröm a mi erősségünk.


Ima: Uram, ma újra emlékeztetsz: nem vagyok már a világé, nem vagyok már a bűn rabszolgája. Megváltottál. Megigazítottál. Szent öltözetbe öltöztettél.
Segíts, hogy az életem minden pillanata Téged dicsőítsen. A kimondott és kimondatlan szavaim, a tetteim, a választásaim, a csendem is. Taníts meg leborulni Előtted nemcsak imádságban, hanem az egész életemmel. Add, hogy amikor mások rám néznek, Téged lássanak.
És amikor eljön az utolsó nap, hadd mondhassam őszintén: „Uram, éltem érted, szeretlek Téged, és törekedtem arra, hogy minden lélegzetemmel téged dicsőítselek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Csak egy napra

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. Máté evangéliuma 6. fejezet 34. vers



Nem kutatom a jövendőt,
várjanak bár hosszú évek.
Naponként hordom keresztem,
csak napokból áll az élet!

Egy nap gondja sose súlyos,
egy nap terhe sose fáraszt.
És az erő mindig oly nagy
mit rám az Ég kiáraszt.

Csak egy napra, csak egy napra
adj erőt és győzedelmet!
Csak egy napra, mindig mára
S holnap mindent újra kezdek!

Csak egy napra legyen enyém
hit, szeretet, remény, jóság,
S naponkénti győzelmekből
lesz az örökkévalóság.

Mindennapi kenyerünket
lelki-testi táplálékban
csak naponként add meg nekünk,
s akkor bízva, bátran lépünk,
bár előttünk szakadék van.

Csak egy napra! Így épül föl
míg a célhoz el nem érek,
naponkénti győzelmekből:
diadalmas örök élet!
Haluszka Margit

IMA: Istenem, aggodalmaskodás, félelem és elégedetlenség helyett szeretnék a Te nyomdokaidban járni Istenem. Támogass engem ebben naponként. Krisztus nevében kérlek, Ámen.