Év végi kegyelem-leltár

Lelkem, áldjad az Örökkévalót, és ne feledd, mennyi jót tett veled!
103. zsoltár 2. vers



Ahogy az év utolsó napjai felé közeledünk, gyakran azon kapom magam, hogy a naptáramat pörgetve a teendőket, az elmaradásokat és a „majd jövőre” típusú ígéreteket listázom.
A fenti Igében, Dávid itt nem a tömeghez beszél, hanem a saját lelkéhez. Néha nekünk is parancsolnunk kell a saját belsőnknek, hogy figyeljen! A hála Isten kegyelmének visszhangja. Ha elfelejtjük, mit tett értünk az Úr, akkor a szívünk elszürkül, és a panaszkodás, keserűség veszi át az uralmat.
Gondolj bele: a zsoltáros nem azt mondja, hogy „ne feledd el, milyen sikeres voltál ebben az évben”. Azt mondja, ne feledd, Isten mennyi jót tett veled. Isten jósága nem mindig a kényelmünkben mutatkozik meg. Van, hogy a „jótéteménye” egy fájdalmas metszés volt, ami által gyümölcsözőbbé váltál. Vagy egy zárt ajtó, ami megóvott egy rossz döntéstől.
Hogyan végezd el a „kegyelem-leltárt” az év végén?
Vegyél elő egy papírt, és ne a banki egyenlegedet nézd! Nézd a lelki egyenlegedet.
Emlékezz a meg nem érdemelt irgalomra: Hányszor állt meg a lábad a szakadék szélén, mert Ő megtartott?
Lásd meg a hűségét a hiányaidban: Amikor kevesebb volt a pénz, de több lett a békesség az asztal körül.
Háláld meg a növekedést: Talán idén tanultál meg igazán imádkozni, mert a szükség térdre kényszerített.
Ne engedd, hogy az év végi rohanás zaja elnyomja a hála énekét a szívedben! Ha elfelejted a múltbeli szabadításokat, félve fogsz tekinteni az új év ismeretlenjei elé. De ha tudod, Ki vezetett eddig, tudni fogod, Ki fogja fogni a kezed január elsején is és azután is.


IMA: Mennyei Atyám, bocsásd meg nekem, hogy oly sokszor természetesnek vettem a Te megtartó kegyelmedet. Ma megállok, és tudatosan felidézem azokat a pillanatokat, amikor a Te kezed vezérelt a sötét völgyben is. Köszönöm a hűségedet, ami akkor is körülvett, amikor én hűtlen voltam. Taníts meg hálás szívvel lezárni ezt az évet, és a Te jóságodba vetett bizalommal elkezdeni a következőt. Ámen.


Kedves olvasó, mi az az egy konkrét dolog, amiért a leginkább hálás vagy idén? Írd meg hozzászólásban, dicsőítsük együtt az Urat a tetteiért!
Sok megpróbáltatásban, nehézségben volt részem ebben az évben, de Isten megtartó kegyelméért vagyok a leghálásabb az idén.

Legyen minden napon Karácsony!

Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe!
Máté evangéliuma 28. fejezet 19. vers



A fenti Ige az, amit "Nagy Küldetésnek" nevezünk, és ez a Karácsony tágabb kontextusa. Miért jött el Jézus Krisztus? Miért született meg abban az istállóban? Nem azért, hogy mi kényelmesen megmaradjunk a saját kis hitünkben és a négy fal között ünnepeljünk. Hanem azért, hogy a világ minden népéhez eljusson a jó hír: a bűn megbocsáttatott, az örök élet valóság, és az Isten Országa elérhető mindenki számára, aki hisz Jézus Krisztusban.
Isten dicsősége a misszió mozgatórugója. Azért küldött el minket, hogy az Ő dicsőségét hirdessük minden nemzetnek. A jászolban született gyermek azért lett felnőtt, halt meg és támadt fel, hogy mi most elmondhassuk ezt a reménytelen világnak.
Ez nem egy választható "extra" a keresztény életben. Ez egy parancs, ami minden hívőre vonatkozik, aki valaha is megtapasztalta a Megváltó kegyelmét. Az "ezért" szócska itt kulcsfontosságú. Mivel Jézus Krisztus kapott minden hatalmat mennyen és földön, ezért mehetünk el. A küldetés nem a mi erőnkön, hanem az Ő feltámadási erején nyugszik.
Talán azt gondolod ma, Karácsony második napján, hogy téged ez nem érint. Hiszen nem vagy misszionárius, nem utazol távoli országokba. De az, hogy "menjetek el" nem feltétlenül jelent fizikai távolságot. Jelentheti a szomszédodat, a kollégádat, a rokonodat, a barátodat. Azt, hogy miután hazatértél a karácsonyi ünneplésből, ne feledd, hogy valakinek még nem jött el a Karácsony. Valaki még nem hallotta azt az üzenetet, amit te már oly sokszor hallottál.
Ez a mi küldetésünk: megosztani az örömhírt. Elmondani, hogy a jászolban született gyermek a Világ Megváltója, aki minden embernek kínál új életet. Ez az a szeretet, amit tovább kell adnunk. Mi lenne, ha kevesebbet beszélnél a legfrissebb pletykákról, a hírekről, divatról, sportról stb. és időt szánnál arra, hogy megoszd a karácsonyi örömhírt?

IMA: Mennyei Atyám! Hálát adok Neked, hogy Karácsonykor elküldted egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust, nemcsak a mi üdvösségünkért, hanem az egész világért. Bocsásd meg, Uram, ha sokszor elfelejtem, hogy a karácsonyi öröm nemcsak az enyém, hanem meg kell osztanom másokkal is. Kérlek, nyisd meg a szememet és a fülemet, hogy meglássam azokat az embereket a környezetemben, akiknek még nem jutott el a Te jó híred. Add meg a bátorságot és a bölcsességet, hogy megosszam velük a reménység üzenetét, és a Te szavaid által tanítványaiddá tegyem őket. Segíts, hogy a Te dicsőséged az én életemen keresztül is ragyoghasson. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Új ünnep-új élet

Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett! Pál második levele a korinthusiaknak 5. fejezet 17. vers



Karácsony napján hajlamosak lehetünk megállni a felszínen: a hangulatnál, a családi békénél, vagy egy távoli, kétezer évvel ezelőtti születésnél. Ha valóban a Szentírás mélyére nézünk, rá kell döbbennünk, hogy a testté létel nem csupán egy esemény volt, hanem egy radikális invázió. Isten belépett a romlott emberi természetbe, hogy azt a gyökerénél fogva forgassa fel.
Tudod, a teológia nyelvén ez a „Krisztussal való egyesülés” a mi legnagyobb kincsünk. Ez nem csupán egy jogi esemény Isten mennyei tárgyalótermében. Ez valóságos életcsere. Karácsonykor az történt, hogy az Ige „hús-vér” lett, hogy mi, hús-vér emberek pedig „szellemivé” lehessünk.
Gyakran kérdezik tőlem: „ Miért érzem mégis ugyanazt a régi embert magamban, ha Krisztushoz tartozom?” Drága barátom, a „régi” (archaios) itt nem csupán az emlékeidet jelenti, hanem azt a bukott állapotot, amelyben Isten nélkül, a bűn rabságában éltél.
Krisztus nem azért jött, hogy jobbá tegye a régi életedet. Ő azért jött, hogy véget vessen a réginek, és egy teljesen új minőségű létezést adjon neked. A jászolban fekvő gyermek az „utolsó Ádám”, aki azért jött, hogy a bukott első Ádám minden örökségét: a kárhozatot, a lelki halált és a céltalanságot – lezárja benned.
Karácsony napján ne csak az ünnepnek örülj! Örülj annak a felfoghatatlan ténynek, hogy ha hitben átöleled Krisztust, akkor Isten szemében te már nem az a bukott, sebekkel teli ember vagy, aki tegnap voltál. Egy új korszak kezdődött az életedben. Ami régi volt: a bűnöd jogos büntetése, a kárhoztatásod, az elmúlt. Meghalt Krisztussal. És ami most van, az az Ő feltámadott életének a tükröződése benned.
Isten nem egy javított kiadást készít belőled. Ő egy új remekművet alkot, amelynek a "színe és illata" már Krisztushoz tartozik. Nincs tehát többé mentséged. Ha Krisztusban vagy, mindent megkaptál, hogy győzhess a bűn felett Krisztus által.


IMA: Uram, Jézus Krisztus! Megrendülten köszönöm Neked ezen a karácsonyi reggelen, hogy Te nemcsak meglátogattál minket, hanem sorsközösséget vállaltál velünk. Hálát adok a „szent cseréért”: Te magadra vetted az én régi, bűntől megfáradt életemet, és nekem adtad a Te végtelen, tiszta és új életedet. Kérlek, segíts ma meglátnom magamat a Te szemeddel. Hadd ne a régi bűneim és kudarcaim határozzanak meg, hanem az az új valóság, amit Te hoztál el számomra. Köszönöm, hogy Benned újjá lettem. Nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is. Ámen.

A Király, Aki "lefelé" törekedett

Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett. Szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!
Filippibeliekhez irt levél 2. fejezet 7-8. versek



Amikor ma este körül üljük az ünnepi asztalt, és a gyertyák fénye megcsillan a szeretteink szemében, hajlamosak vagyunk a Karácsonyt egyfajta idilli, édes álomnak látni. De ha kinyitom a Bibliát a Filippi levélnél, egy olyan drámát látok, ami minden emberi képzeletet felülmúl.
Talán te is észrevetted, hogy mi, emberek, mindig „felfelé” törekszünk. Több pénzt, nagyobb elismerést, kényelmesebb életet akarunk. Jézus Krisztus azonban az ellenkező irányba indult el.
Krisztus számára a testet öltés nem egy kényelmes látogatás volt a földön, hanem egy felfoghatatlan önkiüresítés. Képzeld el a világegyetem Urát, akit angyalok serege imád, aki előtt nincs titok, és aki térben és időben mérhetetlen. Egy olyan Istent, Aki minden teremtett, létező, látható és láthatatlan dolognál mérhetetlenül értékesebb. Ez a hatalmas Isten „összehúzta” magát egy magzatnyi méretre. Lemondott a dicsőség látható fényéről, hogy beleöltözzön a mi törékeny, sebezhető, hús-vér valóságunkba.
Jézus Krisztus nem szűnt meg Istennek lenni, de elrejtette fenségét a szolga ruhája alá. Az Isten emberré lett. Miért? Mert csak úgy tudott szolgálni nekünk, ha eggyé válik velünk.
Jézus Krisztus útja a jászoltól egyenesen a kereszt felé vezetett. Ő nem azért jött, hogy ünnepeltesse magát, hanem hogy feláldozza magát értünk.
Mit jelent ez nekem és neked ma este? Azt, hogy nincs az a mélység az életedben, ahová Ő ne szállt volna le már korábban. Ha magányosnak érzed magad, gondolj rá: Ő elhagyta a mennyei közösséget érted. Ha szegénynek vagy elhagyatottnak érzed magad: Ő istállóban született. Ha félsz a jövőtől: Ő engedelmes volt a legnehezebb úton is, hogy neked ne kelljen félned.
A karácsony igazi üzenete az, hogy Isten nem a magasból nézi a kínlódásunkat, hanem „lefelé” jött, hogy a porból felemeljen minket. Ő szolgává lett, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk. Ez az önkéntes lemondás az én legnagyobb gazdagságom.
Vallásos ember lehetsz úgy is, hogy továbbra is a büszkeségednek és önző törekvéseidnek élsz. Ha azonban a betlehemi Királyt akarod követni, annak csak egy útja van:
Azonosulnod kell Vele, ahogyan Ő azonosult veled.
" Ezután mindannyiukhoz szólva ezt mondta: „Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. ( Lukács 9:23)
Ha elméletileg csodálod ma ezt a Királyt, de nem vagy hajlandó követni Őt, vajon őszinte-e a csodálatod?

IMA: Úr Jézus Krisztus, én imádlak Téged ezen az estén! Köszönöm, hogy önként lemondtál a mennyei dicsőségről értem. Köszönöm, hogy nem volt büdös Neked az istálló, és nem volt túl nehéz Neked a szolgai sors, csak hogy megments engem. Megvallom, sokszor én is csak a saját dicsőségemet keresem, de ma a Te alázatod előtt hajtok fejet. Taníts meg engem is úgy szeretni, ahogy Te szerettél: áldozattal, engedelmességgel és teljes odaadással. Köszönöm, hogy a Te megaláztatásod hozta el nekem az örök élet dicsőségét. Magasztallak mindenért! Ámen.

Isten közöttünk "sátorozott"

Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét. Igen, a Mennyei Atyától származó egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni kegyelem és a valóság teljessége lakik.
János evangéliuma 1. fejezet 14. vers



Gondolkodtál már azon, mit jelent az a kifejezés az eredeti szövegben, hogy „közöttünk élt”? Szó szerint azt jelenti: közénk verte fel a sátrát. Isten nem egy távoli galaxisból küldött nekünk üzenetet vagy egy „használati utasítást” az élethez. Nem, Ő maga lépett be a mi porunkba, a mi fájdalmunkba, a mi korlátozott, hús-vér valóságunkba, a lázadásunk, bűneink által megteremtett "mocsokba".
Az, aki fenntartja az univerzumot, képessé vált arra, hogy éhes legyen, hogy elfáradjon, és – ami a legmegdöbbentőbb – hogy szenvedjen és meghaljon.
Sokszor hallottam már a következő gúnyos kérdést: " Ha Istennek semmi sem lehetetlen, tud olyan követ teremteni, amit azután Ő maga nem tud felemelni?"
Ez már megtörtént, amikor az Isten testté lett. Ugyanolyanná vált, mint mi.
Milyen jó lenne, ha ezzel a lelkülettel tudnék közeledni mindig az elesettekhez. Nem "magas lóról" beszélni hozzájuk, nem leereszkedő felsőbbrendűséggel, nem lenézéssel vagy önigazultsággal, nem vallásos gőggel, hanem úgy, mint Krisztus, Aki emberré lett, hogy közöttünk sátorozzon és szolgáljon, gyógyítson, felemeljen, szabadítson, reménységet, hitet adjon.
Miért tette ezt? Azért, mert a bűn olyan szakadékot vájt közénk és a Szent Isten közé, amit mi soha, semmilyen vallásos teljesítménnyel nem tudtunk volna áthidalni. Kell egy híd, és ez a híd csak Az lehetett, aki egyszerre Isten és ember.
Amikor János apostol azt írja, hogy „közelről szemléltük a dicsőségét”, nem valami vakító, szemkápráztató fényre gondol csupán. Jézus Krisztus dicsősége a kereszten ragyogott fel a legfényesebben: ott látszott meg, hogy az isteni kegyelem és az igazság (a valóság) hogyan találkozik.
Isten dicsősége az Ő jellemének kisugárzása. És miben tündököl ez a jellem leginkább? Abban, hogy a szent Isten nem hagyott magunkra a bajunkban.
Gyakran érzem én is, és talán te is, hogy a világunk „valósága” nyomasztó: betegség, bizonytalanság, magány, szeretetlenség stb. stb. stb. De advent üzenete az, hogy van egy magasabb Valóság. Jézusban a kegyelem nem csak egy fogalom, hanem egy Személy. Ő nem fél a te "hús-vér" problémáidtól, mert Ő is viselte ezt a testet. Ő tudja, milyen az, amikor fáj, és tudja, milyen az, amikor a halál árnyéka vetül rád.
Ne csak a jászol mellett állj meg idén! Lelki szemeiddel Nézz a Gyermek szemébe, és lásd meg benne azt a Királyt, aki elhagyta a mennyei palotát, hogy a te sötét és hideg sátradba beköltözzön, és azt fénybe borítsa.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm Neked az Ige testté lételének felfoghatatlan titkát. Köszönöm, Úr Jézus, hogy nem maradtál távol tőlem, hanem közém és a hozzám hasonló gyarló emberek közé verted fel a sátradat. Megvallom, sokszor elvesztem a célt, és csak a földi nyomorúságaimat nézem. Kérlek, nyisd meg a szememet ebben az adventben, hogy közelről szemlélhessem a Te dicsőségedet – azt a dicsőséget, amely tele van kegyelemmel és igazsággal. Köszönöm, hogy Veled a valóság már nem félelmetes, hanem reményteljes. Jézus Krisztus nevében dicsőitelek, Ámen.

Ő előbb szeretett

Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért. János első levele 4. fejezet 10. vers (Egyszerű fordítás)



Mennyivel másabb lenne a világunk, ha mindenki úgy gondolkodna, mint az a 17. századi, nagyon gazdag fiatal férfi, akit megérintett Isten, ő pedig megnyitotta szívét Isten Szeretete előtt és Isten csordultig megtöltötte azt. Ezután pedig teljesen megváltozott. Mielőtt befogadta volna Istent, mindig arról álmodozott, hogy a leggyönyörűbb nők közül választ valakit magának feleségül, aki tanult és a háztartásban is jól boldogul, erkölcsös és  szintén tehetős családból származik. 

Miután azonban megtelt Isten túlcsorduló szeretetével, a következőt mondta:

" Szeretnék egy olyan nőt keresni, akit nem szerettek, akit lenéztek, akit megvetettek, hogy feleségül fogadva őt, egész életemben arra törekedhessek, hogy elárasszam őt azzal a szeretettel, amivel Isten betöltötte a szívemet." 

Meg is mutatott neki Isten egy cseléd családból származó, vak és nagyon szegény lányt. A férfi pedig nem késlekedett, elment és megkérte a hölgy kezét, majd feleségül vette. Akik látták őket a menyegzőn és nem ismerték a történetüket, mindannyian azt gondolták, hogy biztosan a nő volt nagyon gazdag és ez a jó kiállású fiatalember azért veszi feleségül. Meglepődött mindenki, amikor megtudták, hogy éppen fordítva van. A fiatalember pedig Isten segítségével tartotta magát fogadalmához. Igyekezett szeretetével elhalmozni fiatal feleségét és a felesége nem értette, hogy ez a férfi miért őt választotta. Később azonban, amikor a nő is hitre jutott, megértette és olyan erős imaharcosa lett Istennek, hogy férje halála után is imaköröket szervezett és  az angliai ébredés egyik legnagyobb imaharcosának tartották. 

Látod a sorrendet? Ez döntő fontosságú.  A szeretetteljes kegyelem mindig Isten kezdeményezése, sosem a miénk. Megérdemlem ezt a szeretetet? Nem. Talán én lettem volna az első, aki megpróbálta volna lebeszélni Istent, hogy szeressen engem. Ő viszont nem kérdezett, nem várt rám, hanem lépett és kifejezte irántam való szeretetét. 

A világ azt mondja: Szeress, hogy szerethető legyél. Sokszor még elkötelezett keresztények is elhiszik az efféle jelmondatokat. A probléma csak az, hogy nem tudsz igazán szeretni, amig a nagybetűs Szeretetet be nem fogadod a kiüresedett, kiszáradt szívedbe. A legtöbb amire képesek vagyunk, az önző, számitásokra alapuló "adok-kapok" szeretet.  Az Ige azt mondja: Szeretve vagy, ezért tudsz szeretni.

A "szeretet" ebben az igeversben nem egy romantikus érzés, ami elönti a szívemet egy szép dicsőítő dal közben. Nem. A Biblia szerint a szeretet egy történelmi tény. Egy cselekedet. És itt jön a legmélyebb rész, amit sokszor átugrunk: „engesztelő áldozat”. Ez egy nehéz teológiai kifejezés, de hadd fordítsam le a mindennapokra. Azt jelenti, hogy volt egy tartozás, amit én nem tudtam kifizetni. Volt egy harag a bűn miatt, amit én érdemeltem volna és nem tudtam semmit tenni, hogy ezt a haragot elfordítsam saját életemről. 
Isten szeretete nem abban nyilvánult meg, hogy a mennyből lekiabált: „Semmi baj, nem haragszom!” Nem. Az igazságosságot nem lehet félretenni. A szeretet abban nyilvánult meg, hogy Ő maga fizette ki az árat. Isten a saját szeretetében gondoskodott arról az áldozatról, amit az Ő szentsége megkövetelt.
Ezért, kedves olvasó, ha ma fáradtnak érzed magad, ha úgy érzed, a hited kicsi, a szereteted pedig kevés – ne ess kétségbe! Az igazi Karácsony nem arról szól, hogy te mit adsz Istennek. Hanem arról, hogy Ő mit adott neked.
Az Ő szeretete nem reakció a te jóságodra. Az Ő szeretete az oka a te megmenekülésednek. Ma csak dőlj hátra ebben a tudatban. Nem kell bizonyítanod. A "számlát" már rendezték a kereszten. A jászolban fekvő Kisded azért jött, hogy ezt megtegye. Ez az igazi szeretet. Az őszinte bűnbánatot, a büszkeséged halálba adását azonban nem spórolhatod meg. Teljes szívedből egyedül Jézus Krisztusban és az Ő áldozatában kell bíznod. Ez a hit pedig, ha élő, valódi, teljesen új életet fog kimunkálni benned. 

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy levetted a vállamról a megfelelési kényszer súlyát. Megvallom, sokszor próbáltam a saját erőmből kicsikarni a szeretetet Irántad, és elfelejtettem, hogy minden Tőled indul. Hálás vagyok, Uram, hogy amikor én még bűnös voltam, Te már akkor elküldted a Fiadat engesztelő áldozatul. Köszönöm, hogy a Te szereteted nem egy múló érzelem, hanem egy örökérvényű szövetség, amit Jézus Krisztus vére pecsételt meg. Segíts ma ebben a biztonságban megpihennem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A Szeretet meghatározása

Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. János evangéliuma 3. fejezet 16. vers



Álljunk meg egy pillanatra. Ha ma megkérdeznék az utcán tíz embert, hogy mi a szeretet, valószínűleg érzelmekről beszélnének. Pillangókról a gyomorban, egy romantikus vacsoráról, vagy arról a melegségről, amit akkor érzünk, amikor minden rendben van. A 21. században a szeretetet gyakran úgy határozzuk meg, mint kapni valamit, ami boldoggá tesz engem.
De ha a Bibliát nézem, akkor rájövök, hogy Isten meghatározása a szeretetről egészen más.
Számomra ez a vers azt tanítja, hogy a Szeretet nem egy érzés, hanem egy cselekvés, amelynek ára van.
Figyeljétek meg a mondatot: „...úgy szerette... hogy adta.” Az igazi szeretet mértékegysége az áldozat. Nem az a kérdés, hogy mit mondok, vagy mit érzek, hanem az, hogy mibe kerül nekem a szeretet.
Isten nem a „feleslegéből” adott. Nem egy angyalt küldött le, akit könnyen nélkülözhetett volna. Nem! Ő a legdrágábbat, a legértékesebbet, a saját Lényegét, az Egyszülött Fiát adta oda. Ne ess tévedésbe! Isten nem a „barátaiért” hozta meg ezt a nagy áldozatot. A „világért” tette – ami a János evangéliumában az Isten ellen lázadó emberiséget jelenti. Értem tette, amikor még hátat fordítottam Neki.
Ez a szeretet igazi meghatározása: A legjobbat adni a legkevésbé érdemesnek, a legnagyobb áron.
Amikor ma ránézel a karácsonyi fényekre, ne csak a hangulatot lásd. Lásd meg mögötte a drámai cserét. Én érdemeltem volna a pusztulást a bűneim miatt. De Ő, a szeretetéből fakadóan, odaállt a helyemre. A jászolban fekvő Kisgyermek azért jött, hogy később a kereszten kifizesse az én szabadságom árát.
A világ szeretete azt mondja: „Szeretlek, ha...” vagy „Szeretlek, mert...” vagy " Szeretlek amig..." Isten szeretete azt mondja: „Szeretlek, annak ellenére, hogy...”
Ez az a szeretet, ami nem múlik el, amikor a fenyőfa levelei lehullanak. Ez a „kőkemény”, áldozatkész szeretet az egyetlen, ami megtartja az életedet, és ami örök életet garantál neked.
Hadd bátorítsalak ma ezzel: Nem számít, mennyire érzed magad egyedül, vagy mennyire vagy csalódott a földi, emberi szeretet törékenységében. Van Valaki, aki az életét adta érted. Ennél nagyobb bizonyíték nem kell. A szeretet eljött. A neve: Jézus Krisztus.

IMA: Mennyei Atyám! Megrendülve állok meg ma a Te szereteted nagysága előtt. Köszönöm, hogy nem csak szavakkal szerettél, hanem tettekkel. Köszönöm a legdrágább ajándékot, Jézus Krisztust. Bocsásd meg, hogy sokszor összetévesztem a szeretetet a múló érzelmekkel. Kérlek, Uram, ebben az adventi időben nyisd meg a szívemet, hogy be tudjam fogadni ezt a hatalmas áldozatot. Segíts, hogy ne csak a pusztulástól való megmenekülést lássam, hanem a Te végtelen, Atyai szívedet, amely mindent odaadott értem. Magasztallak és dicsérlek ezért, Ámen.