Csendes emlékezés

Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
Thesszalonikabeliekhez irt levél 4. fejezet 13-14. versek



Ma van Halottak napja. Ez egy csendes, befelé forduló nap. Sokunk szíve ilyenkor nehezebb a szokásosnál. Látom magam előtt a temetőket országszerte, tele virággal, és ahogy esteledik, apró mécsesek ezrei világítanak az éjszakában. Csendes emlékezés.
Én is emlékezem azokra a személyekre, akik a hitben jártak, fontos munkát végeztek sokak életében és az én életemben, de már az Úrnál vannak. Tudom, hogy nekik jobb ott, de nekem ennek ellenére nagyon hiányoznak és ilyenkor rájuk emlékezem hálás szivvel.
A világ ilyenkor megáll egy pillanatra, és a múltba néz. Csendben emlékezik azokra, akik elmentek. De nekünk, akik Krisztusban hiszünk, ez a nap nemcsak a múltról szól. A mi emlékezésünk más.
Eszembe jutott, mit mondott Jézus Mártának, amikor a testvére, Lázár már a sírban feküdt. Márta szívét mardosta a gyász és talán egy kis szemrehányás is: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Ismerjük ezt az érzést, igaz? A "mi lett volna, ha..." fájdalmát.
És Jézus Krisztus mit válaszol? Nem egy teológiai értekezést tart a halálról. Nem azt mondja: "Sajnálom, Márta, ez az élet rendje. Születik az ember, él és meghal." Hanem valami olyat mond, ami megfordítja a világmindenséget. Ránéz Mártára, és azt mondja: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha." (János 11:25-26) Azt mondta: "Én VAGYOK a feltámadás." A feltámadás nem egy esemény, ami majd valamikor megtörténik; a feltámadás egy Személy. És ez a Személy ott állt Márta előtt, és itt áll ma velünk is.
Mit jelent ez számunkra ma?
Azt jelenti, hogy a mi szeretteink, akik Krisztusban hunytak el, nem egy sötét veremben vannak. Ők nem semmivé lettek. Ők élnek. Nem csak a mi emlékeinkben, nem csak a szívünkben. Ők valóságosan élnek, mert abban hisznek, Aki maga az Élet. A fizikai halál számukra nem a végállomás volt, csak egy kapu. Egy átlépés abból a világból, ahol még fáj a hiány, abba a világba, ahol Ő letöröl minden könnyet a szemükről.
Ezért, kedves olvasóm, ma, amikor emlékezel, ne a reménytelenség szomorúságával tedd. Sírd el a könnyeidet, mert a hiány fáj, és Jézus Krisztus is sírt Lázár sírjánál, de a könnyeiden keresztül is lásd meg Őt, aki a Feltámadás és az Élet.
Az évek során sokan kérdezték tőlem: " Bün, ha én is kimegyek ilyenkor a temetőbe és meggyújtok néhány mécsest?"
Ha babonából teszed vagy a kétségbeesett próbálkozásodként, hogy megtörd a halál áttörhetetlen sötétségét, ha azt hiszed bármit is számit az elhunytnak, hogy te ott gyertyát gyújtasz, akkor ne tedd.
Ha azonban a gyertya számodra annak a hatalmas Világosságnak a jelképe, Aki már legyőzte a halált, és aki azt ígéri: "Veletek vagyok minden napon", nyugodtan tedd és mondd el minden rokonodnak, ismerősödnek, hogy miért gyújtod a gyertyát és kit jelképez számodra a mécses fénye.
A mi Urunk nem a halottak Istene, hanem az élőké. A végső szót nem a sírkő mondja ki, és nem a gyász, hanem a feltámadt Krisztus.

IMA: Drága Feltámadott Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy Te vagy az Élet. Ma, amikor szeretteinkre emlékezünk, akik már nálad vannak, köszönjük a reménységet. Köszönjük, hogy nálad biztonságban vannak, és élnek. Kérlek, vigasztald meg Szentlelkeddel mindazok szívét, akik ma gyászolnak. Tölts el minket a viszontlátás biztos reményével, és segíts, hogy ne a halál árnyékában, hanem a Te életed világosságában járjunk. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Nem félek

Ezért bizalommal mondhatjuk: „Az Örökkévaló megsegít engem, nem félek. Ember mit árthat nekem?”
Zsidókhoz irt levél 13. fejezet 6. vers



Elgondolkodtam a fenti igevers következő mondatát: „Ember mit árthat nekem?” Hiszen annyi mindennel árthatnak! Egy rosszindulatú szó, egy pletyka tönkreteheti a hírnevünket. Egy igazságtalan döntés elveheti a munkánkat. Egy indulatos cselekedet fizikai fájdalmat okozhat. Hogyan mondhatjuk akkor, hogy „nem félek”? A válasz abban rejlik, hogy kik is vagyunk valójában.

Túl gyakran azonosítjuk magunkat a „külső emberrel”. Azzal, amit a tükörben látunk: ezzel a testtel. Pedig ez a test, bármennyire is vigyázunk rá, törékeny. Előbb-utóbb megöregszik, megbetegszik és meghal. Ez a földi valóságunk. És igen, az "ember" ennek a testnek, ennek a külső buroknak árthat. Elveheti az anyagi javainkat, megsebezheti a büszkeségünket, korlátozhatja a fizikai szabadságunkat. De mi nem csak test vagyunk. A lényünk igazi lényege, az, aki valójában vagy, az a belső ember. A lelkünk. Az pedig örökkévaló. Azt a részt Isten a saját képére teremtette. És most jön a lényeg: a lelkedhez egyetlen ember sem férhet hozzá. A belső emberedet senki nem tudja megölni, megrontani vagy elvenni tőled, hacsak te magad át nem adod neki. Jézus Krisztus is figyelmeztetett: ne azoktól féljetek, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. A mai Ige bizalma ebből a felismerésből fakad. A "nem félek" nem azt jelenti, hogy soha többé nem ér minket földi bántás. Dehogy. Hanem azt jelenti, hogy a legértékesebb részünk, a valódi énünk, a lelkünk biztonságban van. A kérdés csak az, kinek a kezébe helyezed ezt a belső embert? Kire bízod a lelkedet?
Ha ezt az örökkévaló részt Isten kezébe tesszük, ha Neki adjuk át az irányítást, akkor mi történhet? Ha az Örökkévaló a mi segítőnk, ha Ő vigyáz a lelkünkre, akkor az "ember" tehetetlen. Hiába dörömböl a "házon" (a testen), hiába próbálja lerombolni a külsőségeket, a bent lakó (a lélek) biztonságban van.
Testvérem, ma arra bátorítalak, hogy helyezd át a fókuszt. Ne a törékeny testre és a mulandó dolgokra figyelj, hanem ápold a belső embert. Tedd azt bizalommal Isten kezébe. Ha Ő veled van, ha Ő a te oltalmad, akkor a legnagyobb viharok közepette is elmondhatod: Lehet, hogy fáj, amit tesznek velem, de a lényegemhez nem érhetnek hozzá. Az Örökkévaló megsegít engem, ezért nem félek!

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a lelkem örökkévaló, és azt Te alkottad. Bocsásd meg, amikor annyit aggódom a testem és a földi dolgaim miatt. Ma tudatosan a Te kezedbe helyezem a belső emberemet, a lelkemet. Légy Te a segítőm és oltalmazóm! Tölts el azzal a bizalommal, hogy ha Te velem vagy, nincs okom félni attól, mit tehet velem ember. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ő látja

Amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és titokban imádkozz Mennyei Atyádhoz! Ő látja, amit titokban teszel, és megjutalmaz érte! Máté evangéliuma 6. fejezet 6. vers



Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy a közös, nyilvános imádságnak ne lenne ereje. De azt mondja, hogy a kapcsolatunk alapja nem a színpadon köttetik. Nem azért imádkozunk, hogy mások „lelki embernek” lássanak minket. Az igazi erő, az igazi feltöltődés a „zárt ajtók” mögött történik. Gondolj csak bele. Amikor igazán mély beszélgetést akarsz folytatni valakivel, akit szeretsz, azt nem a nyüzsgő piacon teszed, hanem félrevonultok. Amikor a házastársaddal valami fontosat beszélsz meg, elküldöd a gyerekeket, kikapcsolod a tévét. Intimitásra vágysz.
Isten is erre gondol, amikor a fenti üzenetet nekem és neked cimzi. Ne a látszat, ne a kötelességtudat, hanem a Vele való intim kapcsolat motiválja kegyes cselekedeteidet.
A „szobád” (vagy ahogy más fordítás mondja: a „belső szobád”, a kamrád) nem feltétlenül egy fizikai hely. Lehet, hogy neked ez az öt perc a kocsiban a munkahelyed előtt, mielőtt bemész. Lehet, hogy a konyha, miután már mindenki lefeküdt. Lehet, hogy egy séta egyedül.
A lényeg az ajtó becsukása. És ez az ajtó nemcsak a fizikai zajt zárja ki, hanem a lelkünk zaját is. Azt a belső hangot, ami folyamatosan azt suttogja: „Mit gondolnak rólam? Elég jó vagyok? Látják, hogy mennyit küzdök?”
Amikor becsukod az ajtót, akkor azt mondod: „Most egyedül Isten véleménye számít.”
És tudjátok, mi a legszebb ebben? Hogy Ő látja, amit titokban teszel. Nem kell produkálnod magad. Nem kellenek szép szavak. Látja a csendes könnycseppet. Látja a sóhajtást. Látja a szavak nélküli hálát. Látja, hogy küzdesz, hogy időt szakíts Rá.
Ebben a világban, ami a nyilvános elismerésről szól, Isten a titkos hűséget ünnepli.
És megjutalmaz. Mi a jutalom? Nem feltétlenül gazdagság vagy hírnév. A jutalom maga a kapcsolat. A jutalom az a belső békesség és erő, amit senki más nem adhat meg, és amit a világ zaja nem vehet el. Az a csendes bizonyosság, hogy jó helyen vagy, hogy szeretve vagy, és hogy Ő gondot visel rád.
Bátorítalak ma: keress öt percet. Csukd be az ajtót. Ne a Facebooknak, ne a szomszédnak, ne a főnöködnek – csak Neki mondd el, mi van a szíveden. Mert Ő lát, és ez bőven elég.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te a titkos helyen is látsz. Olyan sokszor eltereli a figyelmemet a világ zaja és az, hogy másoknak megfeleljek. Segíts ma megtalálni azt a „belső szobát”, ahol csak Veled lehetek. Segíts becsukni az ajtót a félelmeim, az elvárások és a teljesítménykényszer előtt. Vágyom Rád, a Te jelenlétedre. Tölts be a Te békéddel, ami a Veled ápolt titkos, bensőséges kapcsolatból fakad. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Egy név mind fölött

Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak! Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 12. vers



A fenti igeversre sokan azt mondanák, hogy nagyon erős. A mai világban szinte "politikailag inkorrektnek" hangzik. Mindenhol azt halljuk, hogy "minden út ugyanoda vezet", "csak légy jó ember", "találd meg a saját igazságodat". Annyi lehetőség, annyi tanító, annyi guru kínálja a boldogság és a béke receptjét.
Valaki a következőt mondta: " Én mindent megpróbálok. Olvasok önfejlesztő könyveket, járok jógázni, hogy lenyugodjak, próbálok pozitívan gondolkodni... de a félelem reggelente mégis ott ül a párnámon." Ahogy hallgattam őt, ez az Ige csengett a fülemben. Péter és János nem azért mondták ezt a kemény mondatot a nagytanács előtt, hogy bárkit megbántsanak. Ők épp az imént láttak egy bénát talpra állni! Nem egy elméletről beszéltek, hanem a valóságról.
Látjátok, a világ tele van jó dolgokkal, amik segíthetnek jobban érezni magunkat. Egy jó könyv, egy baráti beszélgetés, egy kis pihenés... ezek mind hasznosak. De van különbség a "jobban levés" és a "meggyógyulás" között.
Amikor az élet vihara igazán keményen fúj, amikor szembenézünk a saját bűneinkkel, a veszteségeinkkel, vagy az elmúlás valóságával, akkor nem egy "jó tanácsra" van szükségünk. Akkor Szabadítóra van szükségünk.
Az önfejlesztés nem tud bocsánatot adni a büneidre. A pozitív gondolkodás nem tudja legyőzni a halál sötét, rettenetes valóságát. A vagyon nem tudja megváltani a lelkedet. A Szentírás azért nevezi meg Jézus Krisztust egyetlen névként, mert Ő az egyetlen, aki elvégezte azt, amire nekünk szükségünk van. Ő ment le a mélybe értünk, Ő vette magára, ami minket nyomott, és Ő támadt fel, hogy nekünk életünk legyen. Ez nem beszűkültség, barátaim. Ez a mentőöv! Ha valaki fuldoklik a tengeren, nem azt mondod neki, hogy "próbálj meg pozitívan gondolkodni a vízről", "meditálj vagy jógázz, hogy eltereld a figyelmed a fuldoklás fájdalmáról", " . Odaadod neki az egyetlen dolgot, ami megmenti: a mentőövet. Ha ma úgy érzed, fuldokolsz a gondjaidban, a félelmeidben, vagy az ürességben... ne keress tovább a sokféle "másik név" között. Csak egy Név van, amely valódi szabadítást hoz. Kapaszkodj Jézus Krisztusba. Ő nem egy lehetőség a sok közül. Ő az egyetlen Út.

IMA: Drága Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy Te vagy az a Név, amelyben egyedül van üdvösség. Olyan sokszor kerestem a megoldást, a békét és a biztonságot rossz helyeken. Bocsásd meg, ha más dolgokba, vagy akár a magam erejébe vetettem a bizalmamat. Ma újra beléd kapaszkodom. Te vagy az én Szabadítóm, az én Kősziklám. Tarts meg engem ma is! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ő tartja övéit

Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.
Máté evangéliuma 10. fejezet 27-28. versek



Gondoltál már arra, mennyire ragaszkodsz dolgokhoz, amikről azt hiszed, hogy biztonságot nyújtanak? Egy-egy kedvenc tárgyadhoz, egy bizonyos kényelmi szinthez, vagy épp egy megszokott élethelyzethez? Próbáltál már kitépni egy gyerektől egy játékot, amit szorosan markol? Vagy elvenni egy macskától a legkedvesebb puha takaróját, amiben épp szundikál? Van, amihez annyira ragaszkodunk, hogy szinte lehetetlen elvenni tőlünk. De vajon felfogjuk-e, hogy azok a dolgok, amikhez ragaszodkunk ezen a földön, valójában nem tudják megtartani életünket?
A világ tele van bizonytalansággal. Félünk, hogy elveszítjük a munkánkat, az egészségünket, a szeretteinket, a stabilitásunkat stb. stb. stb. Épp a minap hallottam valakit panaszkodni, hogy a körülötte lévő világ annyira kiszámíthatatlan, hogy úgy érzi, mintha a lába alól húznák ki a talajt. És valljuk be, sokszor mi is éreztünk már hasonlót. A dolgok jönnek és mennek, kevés dolog múlik rajtunk a kellemes vagy kellemetlen változásokat illetően.
Jézus Krisztus ma egy olyan ígéretet ad nekünk, ami mindent megváltoztat. Egy ígéretet, ami sziklaszilárd, és semmilyen külső körülmény nem ingat meg. Azt mondja:
"Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből."

Látod? A keresztény élet nem arról szól, hogy mi milyen erősen markoljuk Krisztust. Ha ezen múlna, esélyünk sem lenne. Arról, hogy Ő milyen erősen markol minket! Képzelj el egy aranyos kisbabát, akit az anyukája gondos szeretettel arcához közel tart. Ez a csöppség még a fejecskéjét sem tudja egyedül megtartani. Mivel az anyukája biztos kézzel, önmagához közel emeli, csöpp kis kezével ő is bele tud kapaszkodni édesanyja ruhájába. Ez a kapaszkodás ugyan aranyos, de ha az anyja kezei elengednék, esélye sem lenne megtartani magát. Ugyanigy Isten hatalmas, szerető keze fog át bennünket. Mi is azért kapaszkodhatunk Krisztusba, mert az Ő szerető keze erősen tart minket közel magához. Abban a kézben nem az van, hogy "ma biztonságban vagy, holnap talán nem". Hanem: "Soha örökké el nem veszel." Ez nem egy pillanatnyi biztonság, hanem egy örökkévaló ígéret.
Ez az ígéret nem valami misztikus, távoli dolog. Jézus Krisztus három dolgot mond el, ami ehhez a rendíthetetlen biztonsághoz vezet:
Hallgatunk Rá. Nem csak halljuk, hanem odafigyelünk a szavára. Ahogy a juh ismeri a pásztora hangját.
Ő ismer minket. Ez nem felületes tudás. Ez a bensőséges, szerető kapcsolat ismerete. Nem vagyunk elveszett, névtelen arcok a tömegben.
Követjük Őt. A hallás és az ismeret cselekedetben nyilvánul meg. Elindulunk azon az úton, amit Ő mutat. Erről a három igazságról szól a Krisztus követése.
És ha mindez megvan, akkor jön a hihetetlen ígéret: "Senki sem ragadhatja ki őket a kezemből." A betegség? Nem ragadhat ki. A gazdasági válság? Nem ragadhat ki. Az elvesztett munka, egy rossz emberi kapcsolat, vagy akár a halál? Semmi, de semmi nem képes minket kiragadni abból a szeretetteljes és mindent felülmúlóan erős kézből! Ez az igazi biztonság. Nem az, amit mi erőlködve próbálunk megtartani, hanem amit az Ő erős, önmagához közel tartó keze garantál.
Félsz? Aggódsz? Esetleg úgy érzed, hogy kicsúszik a kezedből az irányítás? Emlékezz erre az Igére. Gondolj arra, hogy Isten keze tart téged. Nem a te erődön múlik, hanem az Ő erején. És ez az erő végtelen.

IMA: Szerető Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a Te kezedben vagyok. Köszönöm, hogy ismered a hangomat, és én is meghallhatom a Tiédet a világ zajában. Kérlek, adj erőt, hogy mindig figyeljek Rád, és kövesselek Téged. Hálát adok, hogy senki sem ragadhat ki a Te hatalmas kezedből, és hogy az örök élet ígéretével ajándékoztál meg. Segíts, hogy mindig ebben a biztonságban éljek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Figyelj és igazodj

Hogyan élhet a fiatal tiszta életet? Csak úgy, ha figyel beszédedre, és ahhoz igazodik!
119. zsoltár 9. vers



Az Internet világában, egy fiatal10 perc alatt annyi ellentmondásos "igazságot" zúdithat magára, hogy a feje is belefájduhat. Az egyik azt mondja, élj a mának, a másik, hogy spórolj. Az egyik azt, hogy fogadd el magad, a másik, hogy változz meg azonnal. Eszembe jutott, milyen lehet ma fiatalnak lenni ebben a fülsiketítő zajban. Hogy lehet így "tiszta" életet élni? Látjátok, a világ azt mondja, az erkölcsi tisztaság unalmas szabálygyűjtemény. De a Biblia szerint a tisztaság nem más, mint tiszta fókusz.

Gondolj bele: ha vezetés közben a GPS-t hallgatod, de közben maximális hangerőn megy a rádió, három gyerek kiabál a hátsó ülésen, és még a telefon is csörög... vajon meghallod, mikor kellene lekanyarodni? Valószínűleg eltévedsz.

Az életed is ilyen. A "tisztátalanság" gyakran ott kezdődik, hogy elveszíted a fókuszt. Elhalkul a GPS – Isten Igéje –, és felerősödik a világ zaja. A világ azt suttogja: "Csak egyszer élsz, próbáld ki!" Aztán azt kiabálja: "Nem vagy elég jó, nem vagy elég szép, nem vagy elég sikeres." Ez a zaj összekoszolja a szívedet, elmédet és cselekedeteidet. Isten Igéje viszont egy másik "beszédet" kínál. Azt mondja: "Értékes vagy." Azt mondja: "Megbocsátottam." Azt mondja: "Van egy tervem veled."

A Zsoltáros nem áll meg ott, hogy "figyelj". Azt mondja: "...és ahhoz igazodik!"

Olyan ez, mint a vitorlázás. Figyelheted a szelet, érezheted, merre fúj. De ha nem igazítod hozzá a vitorlákat, a hajó csak sodródni fog, vagy akár fel is borul. A tiszta élet nem passzív dolog. Aktív döntés.

Ma reggel hallottam az Igét, ami azt mondja: "Bocsássatok meg egymásnak." A világ zaja azt mondja: "Ne hagyd magad, állj bosszút!" A tiszta élet az, amikor meghallom Isten hangját a világ zajában, és azt mondom: "Rendben, Uram. A Te beszédedhez igazodom. Ma megbocsátok."

Fiatal barátom! A világ hangos, és a kísértések erősek. Tudom. De Isten hangja tisztább. Ne elégedj meg azzal, hogy csak olvasod a Bibliát. Engedd, hogy az igazítson téged! Ha Ő azt mondja "fordulj jobbra" (hagyj el egy rossz szokást), akkor igazodj hozzá! Ha azt mondja "lassíts" (tölts Vele időt), igazodj hozzá!

Nem szabályokat kell követned, hanem egy Személyt. Az Ő beszéde az egyetlen dolog, ami tisztán tartja a szívedet ebben a zavaros világban.

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm az Igédet, ami iránytű a zajban. Olyan sok hang akarja megmondani, ki legyek és mit tegyek. Kérlek, tisztítsd meg a fülemet, hogy a Te hangodat halljam meg minden más felett. Adj erőt, hogy ne csak hallgassam a Beszéded, de bátran hozzá is igazítsam az életem minden percét. Tartsd tisztán a szívemet Jézusért. Ámen.

A teljessé tevő Örökkévaló

Szeresd hát az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel és minden erőddel! Márk evangéliuma 12. fejezet 30. vers



A fenti igevers olyan... teljes. Mindent kér. Ebben a rohanó világban, ahol sokszor a figyelmünk és az életünk is könnyen sokfelé darabolódik, különösen nagy kihivás lehet megérteni és megélni a fenti szakasz teljességét. Olvassuk reggel az Igét (ez az "értelmünk"), de a "szívünk" már a napi teendők miatti aggodalmakon pörög. Énekelünk a gyülekezetben (ez a "lelkünk"), de a "teljes erőnkkel" már a vasárnapi ebédet tervezzük. Mondjuk, hogy szeretjük Őt, de a figyelmünk ezernyi apró, villogó képernyő és sürgős feladat között oszlik meg. Isten ma nem a szeretetünk egy részét kéri. Nem azt kéri, hogy "futtassuk Őt a háttérben", mint egy applikációt, miközben az életünket éljük. Ő nem négy dolgot kér tőlünk (szív, lélek, értelem, erő). Ő minket kér. Az egészet. Tudom, ez ijesztően hangzik. De számomra ez ma a legbátorítóbb üzenet. Isten nem akarja, hogy darabokra szabd magad. Ő az egységet akarja helyreállítani benned. Mit jelent ma "teljes szívvel" szeretni Őt? Talán annyit, hogy amikor imádkozol, tényleg leteszel minden mást, és csak Rá figyelsz. Mit jelent "teljes erőddel"? Hogy azt a munkát, amit ma végzel – legyen az irodai munka, pelenkázás vagy egy kerítés festése, azt úgy teszed, mintha Neki csinálnád: becsülettel, a tőled telhető legjobban. Mit jelent "teljes elméddel"? Hogy ahelyett, hogy a félelmeiden rágódsz, tudatosan az Ő ígéreteire viszed a gondolataidat. Ez az Ige nem egy teljesíthetetlen teher akar lenni. Ez egy meghívás. Egy meghívás az egész életre, ahol nem kell többé megosztottnak lenned. Ahol a szíved, az eszed és a tetteid végre ugyanazt mondják. Kezdjük ma ezzel.

IMA: Uram, Istenem! Bocsásd meg, hogy olyan sokszor vagyok szétszakadva. A szívem Nálad van, de az eszem már a holnapi napon jár. Segíts ma egy kicsit "egészebb" lenni. Segíts, hogy ne csak egy darabkát adjak Neked magamból, hanem mindent. Add, hogy a szeretetem irántad ne csak szavakban, hanem a gondolataimban és a mai nap tetteiben is megmutatkozzon. Hadd váljon ez a teljesség áldott döntéssé, szokássá minden napon. Jézus Krisztus nevében, Ámen.