A napot nem tudod sárral bekenni

Ekkor titokban rávettek néhány embert, hogy tanúskodjanak István ellen, és ezt mondják róla: „Hallottuk, amikor István gyalázta Mózest és Istent!” Ezzel István ellen uszították a tömeget, a nép vezetőit és a Törvény tanítóit, akik odarohantak Istvánhoz, letartóztatták, és a Főtanács elé állították. Hamis tanúkat is hoztak, akik megerősítették a vádat: „Ez az ember mindig a Templom és a Törvény ellen beszél. Hallottuk, amikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus le fogja rombolni a Templomot, és megváltoztatja azokat a hagyományokat, amelyeket Mózes parancsolt nekünk.” Amikor a Főtanácsban ülők Istvánra néztek, olyannak látták az arcát, mint amilyen egy angyalé.                                   Apostolok Cselekedetei 6. fejezet 11-15. versek

Ismered azt a tehetetlen dühöt, amikor megtudod, hogy a hátad mögött hazugságokat terjesztenek rólad? Amikor szándékosan kiforgatják a szavaidat, és olyan szándékokat tulajdonítanak neked, amik meg sem fordultak a fejedben? A karaktergyilkosság a gyávák fegyvere. Amikor az emberek nem tudnak mit kezdeni az eredményeiddel, a tehetségeddel vagy a hűségeddel, nem a teljesítményedet támadják, hanem a jellemedet. Mivel az érveik elfogytak, elkezdik a sarat dobálni, remélve, hogy valami rajta ragad. Az ókori Rómában élt egy zseniális hadvezér, Scipio Africanus. Megmentette Rómát a pusztulástól, legyőzte Hannibált, a nép imádta. De a politikai riválisai, akiket fűtött az irigység, koholt vádakkal bíróság elé rángatták. Korrupcióval vádolták meg. Mit tett Scipio? Nem kezdett el kiabálni, nem hozott hamis papírokat, nem süllyedt le a vádlói szintjére. Amikor szót kapott, csak ennyit mondott: „Ezen a napon győztem le Hannibált Zámánál. Én most felmegyek a Capitoliumra, hogy hálát adjak az Istennek. Aki akar, jöjjön velem.” Megfordult, és emelt fővel kisétált. A tömeg otthagyta a bíróságot, és követte őt. A méltósága és a tiszta fókusza teljesen semmivé tette a rágalmat.
A rabbinikus tradíció rendkívül szigorúan kezeli a pletykát és a rágalmazást. Úgy nevezik: Lashon Hara (a gonosz nyelv). A Talmud azt mondja, hogy a rágalom olyan, mint a gyilkosság, sőt rosszabb: mert a gyilkos egy embert öl meg, de a rágalmazó három embert pusztít el: azt, aki mondja, azt, aki meghallgatja, és azt, akiről mondják.
István nem azért került bajba, mert rosszat tett, hanem azért, mert túl tisztán hordozta Krisztust. Van, amikor nem a bűnöd miatt támadnak. Nem azért, mert ártottál. Nem azért, mert gonosz voltál. Hanem azért, mert Isten elkezdett rajtad keresztül valamit megmutatni, amit mások nem akarnak látni. István ellen nem érveket hoztak, hanem hamis tanúkat. Ez nagyon beszédes. Amikor az igazságot nem tudják legyőzni, gyakran megpróbálják befeketíteni azt, aki hordozza. Amikor a bölcsességre nem tudnak válaszolni, elkezdik támadni az embert. Amikor a Lélek erejével nem tudnak vitatkozni, akkor jön a rágalom.
Igy tett a politikai rendőrség a kommunista diktatúrában Isten egy hűséges szolgájával, akit nem tudtak megtörni, bátran hirdette az evangéliumot. Eljuttattak hozzá egy levelet, hogy elhitessék vele egy megtérő szeretné a segitségét kérni és megadták a pontos cimet és időpontot is ahol ez a személy várja. Emberünk odament és amint benyitott, egy meztelen nőt látott az ágyon ülni. Az illető azonnal kifordult a szobából és elment onnan. A kommunista hatóság viszont behivta és megmutatták neki a képet, amit akkor készitettek, amikor benyitott a szobába. A képen az illető látszott, amint belépett az ajtón az ágyon pedig a meztelen nő ült.
A kommunista hatóság emberei azt mondták: " Mi tudjuk, hogy mi történt abban a szobában és ön is tudja. De ön szerint, ha mi szétküldjük ezt a fényképet a hiveinek és mellékelünk egy levelet amiben leirjuk a mi verziónkat nekik, vajon kinek fognak hinni? A szemüknek vagy önnek?"
István ellenfelei pontosan tudták, mit csinálnak. „Titokban” szervezték be a hamis tanúkat. A sötétben suttogtak. Ráadásul a legérzékenyebb ponton támadtak: a vallásos érzelmeket és a hagyományokat használták fel eszközként. Azt állították, hogy István le akarja rombolni a Templomot. Miért? Mert a tömeget a legegyszerűbben a félelem és a megsértett tradíciók útján lehet felbősziteni.
A pszichológia jól ismeri a krízishelyzetek logikáját: a nyomás nem megváltoztatja a jellemedet, hanem felszínre hozza azt, ami valójában benned van. Ha egy narancsot megnyomsz, narancslé jön ki belőle, nem almalé.
Amikor Istvánt hamis vádakkal a Főtanács elé állították, amikor minden szem dühösen és gyűlölettel szegeződött rá, mi jött ki belőle? Nem a pánik, nem a sértődött fröcsögés, és nem a bosszúvágy.
„Olyannak látták az arcát, mint amilyen egy angyalé.”
Ez nem azt jelenti, hogy glória volt a feje felett, vagy hogy egy giccses festménnyé változott. Ez a belső béke, a tiszta lelkiismeret és az Istennel való tökéletes egység kisugárzása volt. Az angyal szó jelentése: hírnök. István arca Isten jelenlétét tükrözte vissza a puskaporos, gyűlölettel teli teremben. Miközben körülötte mindenki torz volt a dühtől, ő ragyogott a kegyelemtől.
Istvánt azzal vádolták, hogy Mózest, Istent, a Templomot és a Törvényt gyalázza. Pedig valójában nem Isten ellen beszélt. Éppen Isten akaratát hirdette. Nem Mózest tagadta meg, hanem azt mutatta meg, hogy Mózes is Krisztus felé mutatott. Nem a Törvényt rombolta, hanem annak beteljesedéséről beszélt. Nem a Templomot gyűlölte, hanem azt hirdette, hogy Isten jelenléte többé nem köthető falakhoz, kövekhez és emberi rendszerekhez.
De ez fájt azoknak, akiknek a vallás már nem Istenről, hanem a saját hatalmukról szólt.
Mert a vallásos ember sokszor nem attól fél, hogy Isten eltűnik.
Hanem attól, hogy Isten megjelenik úgy, ahogy ő már nem tudja irányítani.
István ott állt a Főtanács előtt. Egyedül. Megvádolva. Félremagyarázva. Kiszolgáltatva. És mégis: az arca olyan volt, mint egy angyalé.
A szíve nem vette át a terem légkörét.
Ez az egyik legnagyobb csoda.
Mert sokan nem akkor vesztik el a harcot, amikor megtámadják őket.
Hanem akkor, amikor átveszik támadóik lelkületét.
Amikor a hazugság hazuggá teszi őket.
Amikor a gyűlölet gyűlölködővé teszi őket.
Amikor a rágalom keserűvé teszi őket.
Amikor az igazságtalanság bosszúállóvá formálja őket.
István azonban nem ilyen lett.
A tanúk hamisak voltak, de az arca igaz maradt.
A vádak mérgezők voltak, de a lelke tiszta maradt.
A légkör ellenséges volt, de benne mégis mennyei békesség volt.
Ez nem emberi önuralom csúcsa.
Ez Krisztus élete az emberben.
Mert amikor valaki igazán telve van kegyelemmel és erővel, akkor nemcsak akkor krisztusi, amikor tapsolják. Hanem akkor is, amikor félreértik. Akkor is, amikor elárulják. Akkor is, amikor nem kérdeznek, csak vádolnak. Akkor is, amikor már előre eldöntötték róla, hogy bűnös.
Isten embere nem attól lesz hiteles, hogy mindenki megérti.
Hanem attól, hogy a támadás idején sem válik idegenné Krisztus természetétől.
Ez kemény mondat, de igaz:
nem mindig az mutatja meg, ki vagy, amit mondasz az igazságról.
Sokszor az mutatja meg, ki vagy, ahogyan viseled, amikor hazugságot mondanak rólad.
István arca prédikált, mielőtt megszólalt volna.
A békessége bizonyság volt.
A tisztasága bizonyság volt.
A jelenléte bizonyság volt.
Mert van olyan pillanat, amikor Isten nem azzal védi meg az igazát, hogy azonnal elhallgattatja a vádlókat.
Hanem azzal, hogy mennyei erőt ad annak, akit vádolnak.
Lehet, hogy te is átélted már ezt.
Mondtak rólad olyat, amit nem tettél.
Félremagyarázták a szándékodat.
Kiforgatták a szavaidat.
Olyan emberek ítéltek meg, akik nem is akarták megismerni a teljes igazságot.
És belül fájt. Nagyon fájt.
De figyelj: Isten nemcsak abból tud győzelmet kihozni, amikor mindenki melléd áll.
Abból is, amikor mindenki ellened fordul, de te közben nem engeded, hogy a szíved eltorzuljon.
A legnagyobb győzelem néha nem az, hogy tisztára mosnak az emberek előtt.
Hanem az, hogy tiszta maradsz Isten előtt.
István nem elveszítette a méltóságát a Főtanács előtt.
Ott mutatta meg igazán.
Mert akiben Krisztus él, annak nem a terem ítélete adja az értékét.
Nem a vádlók hangereje határozza meg az igazságát.
Nem a tömeg indulata mondja meg, kicsoda ő.
Isten jelenléte mélyebb pecsét, mint az emberek véleménye.
Ezért ma ne csak azt kérd Istentől, hogy védjen meg a hamis vádaktól.
Kérd azt is, hogy őrizze meg az arcodat, a szívedet, a lelkületedet.
Mert lehet úgy igaznak lenni, hogy közben keménnyé válunk.
Lehet úgy harcolni az igazságért, hogy közben elveszítjük a szeretetet.
Lehet úgy védeni Isten ügyét, hogy közben már nem Isten Lelke vezet.
István nem ilyen volt. Benne az igazság nem lett kegyetlen. Az erő nem lett gőgös. A bátorság nem lett durva. A tisztaság nem lett hideg. Ezért volt az arca olyan, mint egy angyalé.
Mert a menny nemcsak abban látszik meg, amit hirdetünk.
Hanem abban is, ahogyan szenvedünk.
Ne félj, ha félreértenek. Ne ess kétségbe, ha igazságtalanul vádolnak. Ne engedd, hogy a hamis tanúk hamis szívet formáljanak benned. Maradj Krisztusban. Mert lehet, hogy az emberek a vádat hallják.
De Isten a szívedet látja. És ha a szíved az övé marad, akkor még a legsötétebb teremben is megjelenhet rajtad valami a menny világosságából.
A 21. században a „szabadosok zsinagógája” átköltözött a közösségi média kommentmezőibe, a munkahelyi kávézókba és a családi kibeszélésekbe. Ha egyenesen élsz, ha képviseled az értékeket, meg fogod kapni a magad hamis tanúit.
Hogyan reagálsz?
1.Ne menj bele a sárdobálásba: Ha a sárban birkózol egy disznóval, mindketten koszosak lesztek, de a disznó még élvezi is. Ne süllyedj le a vádlóid szintjére!
2. A te arcod mit tükröz? Amikor támadnak, az arcod eltorzul a haragtól, vagy megőrzi a mennyei békét? A legnagyobb győzelmed az, ha a gonoszság nem tudja átírni a jellemedet.
3. Isten a te ügyvéded: Nem kell minden fórumon tisztáznod magad. István sem kezdett el azonnal magyarázkodni. Tudta, hogy az élete és az Istene beszél helyette.
4. A sár meg szárad, és magától leesik. De a fény, ami belőled árad, megmarad. Ne a vádlóidra nézz, hanem Arra, aki a jobb oldaladon áll. Amikor a világ a legcsúnyább arcodat akarja látni, te mutasd meg nekik a Mennyország békéjét!

IMA: Szent és Igazságos Istenem!
Leteszem Eléd a sebzett szívemet és az összes igazságtalan vádat, amit ellenem hoztak. Uram, Te látod a sötétben suttogókat, látod a hamis szándékokat, és látod a szívemet is. Bocsásd meg nekem, hogy oly sokszor felkaptam a vizet, és emberi dühből akartam megvédeni a becsületemet!
Szentlélek, tölts el most olyan természetfeletti békességgel, ami minden értelmet meghalad! Amikor körülöttem tombol a vihar és a rosszindulat, hadd maradjon az arcom tiszta és békés. Nem akarok megkeseredni, nem akarok bosszút forralni. Jézus Krisztus, Te vagy az én igazságom és az én védelmezőm! Olyan szorosan akarok kapaszkodni Beléd, hogy a világ gyűlölete ne tudja bemocskolni a lelkemet. Ragyogtasd fel a Te fényedet rajtam keresztül a legsötétebb helyzetekben is! Tiéd az életem, Tiéd a bosszúállás, és Tiéd a végső győzelem! Magasztallak mindenért! Jézus Krisztus nevében, Ámen!