Isten tervében minden értelmet nyer

Ekkor született Mózes, aki ékes volt az Isten előtt. Három hónapig atyja házában tartották. Amikor pedig kitették, a fáraó leánya vette fel, és nevelte fel őt a saját fia gyanánt. Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére megtanították, és hatalmas volt beszédben és cselekedetben.
Amikor pedig a negyvenedik évét betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait.
Apostolok Cselekedetei 7. fejezet 20-23. versek



Érezted már úgy, hogy két világ között őrlődsz? Hogy ott ülsz egy pozícióban, megvan a kényelmed, megvan a fix fizetésed, a környezeted szerint „sikeres” vagy, de legbelül mégis feszít valami? Egy belső, néma magány, mert tudod, hogy nem ez az igazi otthonod. Nem ide tartozol.
Sokan hordozzák ezt a feszültséget. Jól működnek a mindennapokban, teszik a dolgukat a „palotában”, de a lelkük mélyén érzik: Isten valami teljesen másra teremtette őket.
Istennek van humorérzéke: A fáraó pénzén nevelte fel és taníttatta ki azt az embert, akit később felhasznált, hogy térdre kényszerítse az egész Egyiptomot.
Mózesnek meg kellett tanulnia az egyiptomiak minden bölcsességét, az államvezetést, a stratégiát, a nyelvet. Miért? Mert nem tudsz megtörni és átformálni egy olyan rendszert, amit nem ismersz belülről.
Lehet, hogy most te is egy olyan helyen vagy – egy multinál, egy világi egyetemen, egy száraz üzleti környezetben –, amit feleslegesnek vagy az elhívásodtól idegennek érzel. Ne becsüld le ezt az időszakot! Isten éppen most fegyverez fel olyan készségekkel, amelyekre a jövőben szükséged lesz. Semmi sem vész kárba.
Mózesnek szüksége volt az egyiptomi tudásra. De önmagában ez még nem tette alkalmassá.
István azt mondja róla, hogy hatalmas volt beszédben és cselekedetben. Tehetséges volt. Művelt volt. Befolyásos volt. Mégis további negyven év kellett ahhoz, hogy igazán használhatóvá váljon Isten kezében. Mert Isten szemében nem ugyanaz tehetségesnek és késznek lenni. Lehetsz képzett, mégis türelmetlen. Lehetsz bátor, mégis indulatos. Lehetsz határozott, mégis összetörheted azokat, akiket meg kellene mentened. Lehet igaz ügyed, de még nem biztos, hogy Isten módszerével harcolsz érte.
Mózes negyvenéves korában elindult, hogy meglátogassa a testvéreit. Valami felébredt benne. Nem tudott többé közömbösen élni a palota kényelmében, miközben a népe szenvedett.
A valódi elhívás gyakran ott kezdődik, amikor mások fájdalma többé nem hagy nyugodtan.
Mózes már nemcsak héber származású ember volt. Elkezdte hordozni a héberek terhét.
Sokan szeretnének fontos feladatot Istentől. Kevesebben hajlandók közel menni azokhoz, akiknek a megmentésére vágynak.
Mózes azonban meglátogatta őket. Kilépett a palota védelméből. Közel ment a sárhoz, a verejtékhez, az ostorcsapásokhoz és a megalázottsághoz.
Ha mostanában te is belső nyugtalanságot érzel, ha a régi rutin már nem elégít ki, ha hirtelen elkezdett érdekelni mások sorsa, az elesettek helyzete, ne ijedj meg. Ez nem kapuzárási pánik és nem depresszió. Ez az Isten időzítése az életedben.
A felkészülési szakasz véget ért. Isten felébresztette a szívedet, mert eljött az idő, hogy kilépj a palotából, és betöltsd azt a küldetést, amiért erre a földre születtél.
Mózes szívében ott volt a szabadítás vágya, de a következő lépéseiben még túl sok volt Mózesből, és túl kevés Istenből.
Ezért engedte meg az Úr a pusztát.
Nem azért, hogy elvegye tőle az elhívást. Hanem azért, hogy megtisztítsa attól, ami tönkretehette volna.
A palota megtanította Mózest beszélni. A puszta megtanította hallgatni. A palota megtanította vezetni az embereket. A puszta megtanította követni Istent. A palota önbizalmat adott neki. A puszta megtanította rá, hogy Isten nélkül semmit sem tehet.
Ne hidd, hogy a várakozás elvesztegetett idő. Isten nemcsak azt készíti elő, amit majd rajtad keresztül megtesz. Téged is felkészít arra, hogy ne roppanj össze alatta.
Isten akkor is dolgozik benned, amikor kívülről úgy látszik, hogy nem történik semmi. Leválasztja rólad a bizonyítási kényszert. Megtanít nem azonnal reagálni. Kiveszi a kezedből azt, amit görcsösen irányítani akarsz.
Mert akit Isten nagy feladatra hív, azt előbb gyakran megszabadítja attól a hittől, hogy saját erejéből is képes rá. Mózes negyvenévesen azt hitte, készen áll. Nyolcvanévesen már tudta, hogy nem áll készen. És éppen ekkor tudta Isten igazán használni.


IMA: Mindenható Istenem, köszönöm, hogy Te tartod kézben az életem idővonalát. Köszönöm, hogy a múltam egyetlen éve, egyetlen megszerzett tapasztalata sem volt hiábavaló. Uram, Te látod a belső feszültséget a szívemben, látod azt a vágyat, amit még magamnak sem mertem pontosan megfogalmazni.
Kérlek, adj nekem bátorságot! Amikor Te megmozdítod a szívemet, ne akarjak a palota hamis biztonságába kapaszkodni. Szentlélek, ébreszd fel bennem a valódi identitásomat! Adj erőt, hogy a megszerzett tudásomat, a képességeimet és a befolyásomat ne a magam építésére, hanem a Te királyságodért és mások felemelésére használjam. Itt vagyok, Uram, nyisd meg a szememet a körülöttem lévők szükségeire, és indíts el a te tökéletes időzítésed szerint! Jézus nevében. Ámen.