A születés fájdalmai

Amikor pedig közeledett az ígéret ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedett a nép, és megsokasodott Egyiptomban. Egészen addig, míg egy másik király nem lett, aki nem ismerte Józsefet. Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánt, nyomorgatta atyáinkat, hogy csecsemőiket tegyék ki, hogy életben ne maradjanak.
Apostolok Cselekedetei 7. fejezet 17-19. versek



István nem egyszerűen Izráel történelmét mondja el. Megmutatja, hogyan dolgozik Isten akkor is, amikor kívülről minden rosszabbra fordul.
Figyeld meg a mondatot: „Közeledett az ígéret ideje.”
Azt gondolnánk, hogy amikor közeledik Isten ígéretének beteljesedése, akkor könnyebbé válik az élet. Kinyílnak az ajtók. Eltűnnek az akadályok. Az emberek segítőkészebbek lesznek. Izráellel nem ez történt.
Amikor közeledett a szabadulás ideje, megjelent egy új fáraó. Amikor a nép növekedni kezdett, az elnyomás is növekedett. Amikor Isten terve érett, az ellenség kegyetlenebbé vált. Ez fontos igazság: A fokozódó ellenállás nem mindig annak a jele, hogy Isten elhagyott. Néha annak a jele, hogy az ígéret közelebb van, mint gondolnád.
Az új fáraó nem ismerte Józsefet.
Nem érdekelte, hogy József egykor megmentette Egyiptomot az éhínségtől. Nem érdekelte a múltban végzett szolgálata. Nem számított neki József hűsége, bölcsessége és áldozata. Egyetlen mondat alatt eltűnt az emberi hála. Tegnap még nélkülözhetetlen voltál. Ma úgy viselkednek veled, mintha soha semmit nem tettél volna. Tegnap még dicsértek. Ma már nem emlékeznek rád. Tegnap még szükségük volt rád. Ma már útban vagy. Az emberek emlékezete rövid. Isten emlékezete azonban nem az. A fáraó elfelejthette Józsefet, de Isten nem felejtette el Ábrahámot. A király nem ismerte a múltat, de Isten pontosan ismerte a jövőt.
Az emberi elismerés elmúlhat. A pozíciód megváltozhat. Mások átírhatják rólad a történetet. De nem írhatják át azt, amit Isten felőled elhatározott.
Az emberek elfelejthetik, amit tettél. Isten azonban nem felejti el, amit megígért.
Ne építsd az identitásodat arra, hogy ki emlékszik rád. Ne attól várd az értéked bizonyítását, aki tegnap még ünnepelt, ma pedig már megtagad. A fáraók változnak. Isten szövetsége megmarad.
A fáraó nem elégedett meg azzal, hogy megnehezítette az izraeliták jelenét. A gyermekeiket támadta.
Miért? Mert az ellenség nemcsak azt nézi, ami ma vagy. Azt is támadja, amivé holnap válhatnál.
A csecsemők még nem jelentettek katonai veszélyt. Nem tudtak fellázadni. Nem tudtak fegyvert fogni. Mégis veszélyesek voltak a fáraó szemében, mert bennük volt a következő nemzedék.
Bennük volt a jövő.
A gonosz sokszor nem a jelenlegi erőd miatt támad. Hanem azért, mert látja, milyen lehetőség van abban, amit Isten beléd helyezett. Ezért támadja a reménységedet. Ezért próbálja megölni benned az újrakezdés gondolatát. Ezért akarja elhitetni veled, hogy már túl késő.
Ezért támadja a családokat, a gyermekeket, az elhívásokat és a még csak ébredező álmokat.
A fáraó azt mondta: „Ne maradjanak életben!”
Isten viszont már kimondta: „Nagy néppé teszlek!”
És amikor az emberi parancs összeütközik Isten ígéretével, végül mindig Isten szava marad talpon.
A fáraó minden hatalmát bevetette. Mégsem tudta megállítani azt, amit Isten elkezdett.
Minél jobban nyomták a népet, annál inkább sokasodott.
Egyiptom el akarta temetni őket. Isten viszont ott készítette fel őket.
Ami börtönnek látszott, abból született meg egy nemzet. Ami a végüknek tűnt, abból indult el a kivonulás története.
Van, hogy te is csak az „Egyiptomot” látod.
Látod a nyomást. Az igazságtalanságot. A bezárt ajtókat. A rád nehezedő terheket. Azt, hogy mások álnokul bánnak veled.
De Isten közben az ígéret idejét számolja.
Te a fáraó hangját hallod. Isten azonban már Mózest készíti.
Te a téglavető gödröt látod. Isten már a Vörös-tengeren átvezető utat tervezi.
Te azt érzed, hogy összenyomnak. Isten azt mondja, hogy megsokasít.
A szülési fájdalom egyre erősebb lesz, ahogy közeledik a születés pillanata. A fájdalom nem mindig a temetés jele. Néha a szülésé.
Lehet, hogy amit most átélsz, nem valaminek a haláltusája.
Lehet, hogy valami új vajúdása.
Ne gondold azonnal, hogy rossz úton jársz csak azért, mert nehézzé vált.
Néha éppen azért lesz nehéz, mert nem vagy többé veszélytelen.
Ameddig Izráel néhány család volt, Egyiptom nem félt tőle. Amikor azonban növekedni kezdett, a fáraó fenyegetve érezte magát.
Amíg beletörődsz a félelmeidbe, nincs nagy ellenállás. Amikor viszont felállsz, határokat húzol, elhagyod a régi mintákat, és komolyan veszed Isten hívását, megindulhat ellened a támadás.
Ne hátrálj meg.
Nem minden ellenállás figyelmeztetés. Van, amelyik megerősítés.
Az ellenség zajongása nem bizonyítja, hogy ő győzött. Sokszor csak azt bizonyítja, hogy fél attól, ami születőben van.
A fáraó palotájában már döntéseket hoztak Izráel ellen. De a mennyben már eldőlt Izráel jövője.
A földi hatalom nyomorgathatott egy nemzedéket, de nem törölhette el Isten ígéretét.
Ezért ne a fáraó erejét méricskéld. Isten hűségére nézz.
Ne azt kérdezd folyton: „Miért ilyen erős az ellenállás?”
Kérdezd inkább ezt:
„Uram, mi van olyan közel, amit az ellenség ennyire meg akar akadályozni?”
Lehet, hogy az ígéret ideje közelebb van, mint érzed.
Lehet, hogy Isten már munkálkodik ott, ahol te még csak sötétséget látsz.
Lehet, hogy a fáraó már kiadta a parancsát, de Isten is kimondta az utolsó szót.
És nem a fáraóé lesz az utolsó szó.


Ima: Uram, nem akarok meghátrálni csak azért, mert megnőtt az ellenállás! Nyisd meg a szememet, hogy ne csupán a fáraót lássam, hanem a közeledő ígéretet is! Amikor az emberek elfelejtenek, emlékeztess arra, hogy Te nem felejtettél el. Védd meg bennem azt, amit elültettél! Ne engedd, hogy a félelem megölje a jövőmet, a keserűség pedig megmérgezze a hitemet! Adj erőt, hogy kitartsak, amíg elérkezik a Te időd! Törd össze mindazt, ami fogva tart, és vezess ki abból, amiről azt hittem, örökre benne maradok! Hiszem, hogy amit megígértél, azt sem ember, sem hatalom, sem sötétség nem tudja megakadályozni. Jézus nevében. Ámen.