Az árulás nem irja át Isten tervét

A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt, megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvességet és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, aki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állította.
Egyiptom és Kánaán egész földjére pedig éhínség következett, és nagy nyomorúság, és a mi atyáink nem találtak eledelt. Amikor pedig meghallotta Jákob, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte először a mi atyáinkat. Második alkalommal fölismerték Józsefet testvérei, és a fáraó megtudta József származását. József elküldve, magához hívatta atyját, Jákobot és az egész hetvenöt lélekből álló rokonságát. Elment tehát Jákob Egyiptomba, és meghalt ő és a mi atyáink is. Elvitték őket Sikembe, és abba a sírba helyezték el, melyet Ábrahám vett ezüstpénzen, Emórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
Apostolok Cselekedetei 7. fejezet 9-16. versek



Volt már olyan érzésed, hogy a legmélyebb sebeket pont azok ejtették rajtad, akiknek támogatniuk kellett volna? Hogy a saját „testvéreid” – a kollégáid, a családtagjaid vagy a barátaid – ásták meg neked a gödröt, féltékenységből vagy meg nem értésből?
Ez az a magány, amit nagyon sokan hordozunk, de alig merünk róla beszélni. Amikor úgy érzed, hogy eladtak, elárultak, és egy idegen, hideg helyen kell újrakezdened az életedet.
Józsefet nem idegenek árulták el. A saját testvérei tették.
Azok fordultak ellene, akik ismerték az álmait. Akik ugyanannál az asztalnál ettek. Akik ugyanazt az apát hívták apjuknak. A Szentírás egyetlen szóval leleplezi, mi dolgozott bennük:
Irigység.
Az irigység nem egyszerűen azt jelenti, hogy szeretném azt, ami a másiké. Az irigység mélyén sokszor ez a gondolat rejtőzik:
„Ha nekem nem adatott meg, neki se legyen.”
Az irigy ember nemcsak a te eredményedet nehezteli. A benned lévő lehetőséget is támadja. Néha már akkor harcol ellened, amikor még semmid sincs, csak egy Istentől kapott ígéreted vagy álmod.
Józsefnek még nem volt palotája. Nem volt tisztsége. Nem volt hatalma. Csak egy kijelentése volt arról, hogy Isten valamit el akar végezni általa.
A testvérei azonban már a magot is gyűlölték, mert megérezték benne a jövő gyümölcsét.
Lehet, hogy téged sem azért támadnak, aki most vagy. Hanem azért, mert félnek attól, akivé Isten kegyelméből válhatsz.
A testvérek elvették József díszes ruháját. Elvették a szabadságát. Elvitték az otthonától. Megfosztották az apja közelségétől.
Egyetlen dolgot azonban nem tudtak elvenni tőle:
„Isten vele volt.”
Ez a három szó megváltoztatja a gravitációt. Az emberek bezárhatnak egy gödörbe, eladhatnak rabszolgának, elfelejthetnek a börtönben, de Isten jelenlétét nem tudják kiszavazni az életedből. Nem a körülményeid határozzák meg a jövődet, hanem az, hogy Ki van veled a körülményeid között.
Isten nem akadályozta meg azonnal, hogy József a gödörbe kerüljön. Nem állította meg a kereskedőket. Nem fordította vissza az Egyiptomba tartó karavánt.
Mégis vele volt.
Ez azt jelenti, hogy Isten jelenlétét nem mindig abból lehet felismerni, hogy minden könnyen alakul. Néha abból, hogy a nehézségek között sem veszíted el azt, akivé Ő formál.
Lehet, hogy most olyan helyen vagy, ahová soha nem akartál kerülni. Mások döntéseinek következményeit viseled. Olyan terheket cipelsz, amelyeket nem te választottál. Talán azt kérdezed:
„Hol van Isten ebben?”
Ugyanott, ahol József gödrében volt. Veled.
Nem biztos, hogy azonnal kivesz abból a helyzetből. De nem engedi, hogy az a helyzet elvegye tőled azt, amit Ő beléd helyezett.
István azt mondja, hogy Isten kedvességet és bölcsességet adott Józsefnek a fáraó előtt.
Figyeld meg a sorrendet!
Először nyomorúság.
Aztán bölcsesség.
Végül felelősség.
Mi gyakran úgy szeretnénk vezetni, hogy még soha nem tanultunk szolgálni. Szeretnénk hatással lenni másokra, miközben még nem tanultunk meg uralkodni a saját sértettségünkön. Szeretnénk magasabb helyre kerülni, de elutasítjuk azt a folyamatot, amely alkalmassá tenne rá.
József nemcsak azért lett kormányzó, mert jól értelmezett egy álmot.
Azért is, mert a szenvedésben megtanult hűséges maradni.
A fáraó olyan embert keresett, aki képes egy országot irányítani az éhínség idején. Isten pedig már hosszú éveken át készítette erre Józsefet. Potifár házában megtanulta a gazdálkodást. A börtönben embereket és helyzeteket kellett kezelnie. A várakozásban megtanulta, hogy ne csak az ajtókban, hanem Istenben bízzon.
Ami számodra késlekedésnek tűnik, lehet, hogy valójában felkészítés.
Nem minden zárt ajtó elutasítás. Van, amelyik védelem. Más ajtók mögött még olyan feladat várna rád, amelyhez a jellemednek előbb meg kell erősödnie.
Isten nem azért tart vissza, mert megfeledkezett rólad. Lehet, hogy azért, mert nem akar összeroppantani azzal, amit később rád fog bízni.
Éhínség támadt Kánaán földjén. Jákob családja nem talált élelmet. Ekkor meghallották, hogy Egyiptomban van gabona. Nem tudták, hogy Egyiptomban nemcsak gabona van. József is ott van.
Az a József, akitől évekkel korábban megszabadultak, most az egyetlen ember volt, akin keresztül megszabadulhattak.
Ilyen az emberi vakság. Néha elutasítjuk azt az embert. Megvetjük azt a figyelmeztetést. Bezárjuk azt az ajtót, amelyen keresztül később Isten segítséget akar küldeni.
A testvérek éhínsége azonban elvégezte azt, amit a lelkiismeretük hosszú éveken át nem tudott. Útnak indította őket.
Vannak válságok, amelyek nem azért jönnek, hogy elpusztítsanak, hanem hogy megmozdítsanak.
Amíg mindenünk megvan, könnyen azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk változásra. De amikor elfogy a „gabona”, lehullik rólunk az önámítás. Elindulunk olyan válaszok felé, amelyeket korábban büszkeségből elutasítottunk.
Talán az a hiány, amely most annyira fáj, egy találkozás felé terel.
Nem minden éhínség Isten büntetése. Van, amelyik kegyelmes ébresztő. Elvezet oda, ahol végre felismerheted, kit és mit utasítottál el.
A történet egyik legmegrendítőbb mondata ez:
„Második alkalommal fölismerték Józsefet testvérei.”
Az első találkozáskor nem ismerték fel.
Előttük állt az, akit egykor eladtak, de már nem ugyanúgy nézett ki. Egyiptomi ruhát viselt. Más nyelven beszélt. Hatalma volt. Bölcsessége volt. Tekintélye volt.
Isten annyit dolgozott benne, hogy azok, akik a régi Józsefet ismerték, nem ismerték fel az újat.
Ne keseredj el, ha olyan emberek próbálnak téged ma is a tegnapi állapotod alapján megítélni, akik nem voltak jelen annál a munkánál, amelyet Isten titokban végzett benned.
Ők még azt a fiatalembert keresik, akit a gödörbe dobtak.
Isten azonban közben kormányzót formált belőle.
Az első alkalommal nem ismerték fel. A második alkalommal József felfedte magát előttük.
Van, amit Isten nem az első találkozáskor mutat meg. Nem az első kérés után. Nem az első próbálkozáskor. Nem az első imára adott válaszként.
De attól, hogy először nem ismerted fel, még ott lehetett előtted a kegyelem.
József nem bosszúállóvá, hanem megmentővé vált
József kezében volt a hatalom, hogy visszafizesse mindazt, amit ellene tettek.
Éheztethette volna őket. Megalázhatta volna őket. Börtönbe zárathatta volna őket. Minden eszköz a rendelkezésére állt. De a szenvedés nem tette kegyetlenné.
Ez volt József egyik legnagyobb győzelme.
Nem az, hogy kijutott a börtönből. Hanem az, hogy a börtön nem költözött be a szívébe.
Sokan fizikailag már szabadok, de belül még mindig azoknak az embereknek a foglyai, akik egykor megbántották őket. Minden döntésüket a régi seb irányítja. Minden kapcsolatukban a múltjuk ellen védekeznek.
Isten nemcsak a körülményeidből akar megszabadítani. Attól is meg akar menteni, hogy olyanná válj, mint azok, akik bántottak.
József nem tagadta le a testvérei bűnét. Nem mondta, hogy amit tettek, jelentéktelen volt. De felismerte, hogy az ő gonoszságuk nem volt erősebb Isten jóságánál.
Amit ők megsemmisítésnek szántak, azt Isten megmentésre használta. István beszéde végül Jézusra mutat. István nem csupán egy régi családi történetet mesélt el.
Tükröt tartott hallgatói elé.
Józsefet elutasították azok, akikhez tartozott. Később mégis ő lett a megmentésük eszköze. Ugyanez a minta jelenik meg Mózes életében is. És végül Jézus Krisztusban teljesedik ki.
Jézust is az övéi utasították el. Irigységből kiszolgáltatták. Megalázták. Keresztre feszítették.
De Isten feltámasztotta.
Akit az emberek félretoltak, azt Isten Úrrá és Szabadítóvá tette.
Lehet, hogy emberek már kimondták feletted az ítéletet. Megpróbáltak eltüntetni. Félreállítottak. Talán azt hitték, hogy azzal, hogy bezártak előtted egy ajtót, a jövődet is bezárták.
De amit emberek bezárnak, az nem zárhatja be Istent.
A gödörből lehet út a palotába.
A börtönből lehet iskola.
Az elutasításból lehet küldetés.
A sebből lehet olyan együttérzés, amely később másokat ment meg.
Nem azért, mert a rossz valójában jó volt.
Hanem azért, mert Isten elég hatalmas ahhoz, hogy a rosszat se engedje haszontalanná válni.
A testvérek eladták Józsefet. De Isten vele volt. Ez a „de” változtat meg mindent. Nem az számít csupán, mit tettek ellened. Az is számít, hogy ki van veled. 

IMA: Uram, nem akarok tovább a gödröm falaira nézni, miközben Te velem vagy! Szabadíts meg a keserűségtől, a bosszúvágytól és attól a félelemtől, hogy mások tönkretehetik a terveddel kapcsolatos jövőmet. Adj tiszta szívet, erős jellemet és mennyei bölcsességet! Amit a sötétség ellenem tervezett, fordítsd a Te dicsőségedre és emberek megmentésére! Ne engedd, hogy a fájdalom megkeményítsen. Formálj Krisztushoz hasonlóvá! Hiszem, hogy egyetlen gödör, börtön és emberi ítélet sem erősebb a jelenlétednél. Emelj fel a megfelelő időben, és használj úgy, hogy még azok is meglássák kegyelmedet, akik egykor lemondtak rólam! Jézus nevében, Ámen.