
Sokszor azt gondoljuk, hogy a megbocsátás egy érzelem, pedig valójában egy döntés. Döntés arról, hogy nem tartjuk számon többé azt a sérelmet, amely fájdalmat okozott nekünk.
Egyszer megkeresett egy édesanya azzal a fájdalmas kéréssel, hogy közvetítsek közte és a lánya között. Évek óta nem beszéltek egymással, és az anya képtelen volt megnevezni a harag okát. Amikor meglátogattam a lányát, könnyek között mesélte el, milyen súlyos sebeket kapott: édesanyja elszerette tőle a férjét, tönkretette a házasságát és vele együtt a családi életét. De mégis, ezek után így szólt hozzám: „Nagyon nehéz volt, de megbocsátottam neki. Rájöttem, hogy a haraggal nem őt büntetem, hanem saját magamat mérgezem. A bizalmam azonban olyan szinten megtört irányában, hogy képtelen lennék újra megbízni benne.”
Ez a szívszorító történet világosan mutatja, hogy mit jelent és mit nem jelent a bibliai értelemben vett megbocsátás.
A megbocsátás azt jelenti, hogy elengeded a bosszúvágyat, a keserűséget, a sértettséget, amely belülről emészt. Azt jelenti, hogy a fájdalmadat átadod Istennek, és nem engeded, hogy a harag gyökeret verjen benned és megmérgezze szívedet. Ahogy Krisztus megbocsátott neked, úgy neked is el kell engedned mások vétkeit.
Ugyanakkor a megbocsátás nem jelenti automatikusan azt, hogy helyreáll a bizalom. Nem jelenti azt sem, hogy el kell felejtened a sérelmet, ( általában nem lesz amnéziás az ember, miután megbocsátott) vagy úgy kell viselkedned, mintha soha nem történt volna meg a dolog. A megbocsátás nem egyenlő a bizalom automatikus helyreállításával. A bizalom újjáépítése hosszú folyamat, amely őszinte megbánást és valódi változást követel a másik fél részéről is.
Isten azt várja tőled, hogy bocsáss meg, mert így válhatsz szabaddá a múlt sebeinek fogságából. Amikor Isten megbocsát neked, akkor sem tartja számon vétkeidet. Ehhez hasonlóan neked is úgy kell megbocsátanod, hogy a sérelmet többé ne használod fegyverként a másik ellen. Ilyen értelemben szokták azt mondani keresztény körökben, hogy a sérelmet "el kell felejtened." Tehát ez nem azt jelenti, hogy nem érezhetsz fájdalmat, hanem azt, hogy döntesz: nem engeded többé, hogy a múlt meghatározza a jövődet.
Ha úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy érzed te magad vétettél valaki ellen, különösen egy olyan súlyos helyzetben, mint a történetben szereplő édesanya, akkor nem intézheted el egy egyszerű "bocsánat" kéréssel. A Biblia világosan tanítja, hogy az őszinte bűnbánat nemcsak szavakban nyilvánul meg, hanem tettekben is. Ilyenkor alázattal el kell ismerned, mit tettél, vállalva a felelősséget anélkül, hogy kisebbítenéd vagy tagadnád a fájdalmat, amit okoztál. Őszinte megbánásod bizonyítéka az is, ha készséggel elfogadod, hogy a megbántott félnek időre van szüksége a gyógyuláshoz. A Biblia a jóvátétel elvét is hangsúlyozza (például Zákeus történetében, Lukács 19:8), tehát törekedned kell arra, hogy amennyire rajtad múlik, jóvá tedd, amit elrontottál. Ez lehet gyakorlati segítség, türelmes várakozás, vagy akár folyamatos bizonyítása annak, hogy megváltoztál és méltó vagy újra a bizalomra. Az igazi megbánás mindig a helyreállítást keresi, nem csak a lelkiismeret megnyugtatását.
IMA: Mennyei Atyánk, te látod fájdalmunkat, sebeinket, és ismered minden haragunk okát. Kérünk, adj erőt megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétkeztek, ahogyan Te is megbocsátottál nekünk. Gyógyítsd meg szívünk sebeit, és segíts, hogy ne cipeljük tovább a múlt terheit. Taníts meg minket bölcsen kezelni kapcsolatainkat, és segíts újjáépíteni a bizalmat ott, ahol ez még lehetséges. Köszönjük, hogy Benned mindig újrakezdhetünk. Jézus Krisztus nevében, Ámen.