Isten feltételes terve

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr –, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtelek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket. Jeremiás könyve 29. fejezet 11-14. versek



A fenti igeversek sokak számára ismerősek. Reményt ad, biztatást hordoz, mégis sokan csak a felét értik. Igen, Istennek valóban van terve. És ez a terv jó. Nem a romlást akarja, hanem a szabadulást. Nem a szétesést, hanem az épülést. Nem a félelmet, hanem a békességet. Nem a kétségbeesést, hanem a reményt.
De van valami, amit nem szabad figyelmen kívül hagynod: Isten terve nem valósul meg automatikusan az életedben.
Isten terve egy meghívás. Egy lehetőség. Egy út, amit Ő megnyitott – de neked kell rálépned. Neked kell igent mondanod. Neked kell keresned Őt, és teljes szívből hozzá fordulnod. Ezért folytatódik így a szakasz:
„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket... Megtaláltok engem – így szól az Úr –, jóra fordítom sorsotokat.”

Az Istenbe vetett hit nem csupán érzés vagy gondolat, hanem egy döntés. Egy életirány. És ennek látható jelei is vannak. Amikor valaki valóban igent mond Isten tervére, akkor Jézus Krisztus követése lesz az élete középpontja. Ez pedig nem marad rejtve: megváltozik a gondolkodás, az értékrend, a szavak, a döntések. Mert a hit cselekedetek nélkül halott – de az élő hit átalakítja az embert.

A Szentírásban újra és újra látjuk: Isten gyakran feltételes ígéreteket tesz. Volt, hogy ítéletet hirdetett egy nép vagy ember fölött – de amikor az illető megtért, megbánta lázadását, Isten megváltoztatta az ítéletet, és kegyelmet adott (gondolj csak Ninivére vagy Ezékiásra).

Máskor pedig épp az ellenkezője történt: Isten jót ígért, de az emberek elfordultak tőle, lázadtak ellene, és saját döntéseikkel meghiúsították Isten jó tervét az életükre nézve. Gondolj Izrael népére, akik a pusztában zúgolódva visszautasították az ígéret földjét – és negyven éven át bolyongtak a sivatagban.
Isten jósága és kegyelme nem azt jelenti, hogy minden mindegy. A döntéseid számítanak. Az irányváltásod számít. Az igened számít.
Ne hidd, hogy túl messzire mentél, és Isten már nem tervez veled semmit. Az Ő szava ma is él:
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”
Ha visszafordulsz, Ő visszahoz. Ha újra keresed, Ő újra szól. Ha bízol benne, Ő újra építeni kezd. Az Ő szava nem pusztán vigasztalás – hanem remény és felelősség. Ma is dönthetsz úgy, hogy nem a saját utadat akarod tovább járni, hanem rálépsz arra az útra, amit Isten számodra készített el. És ha így teszel, az Ő ígérete el fog kezdeni beteljesedni az életedben.

Ima: Uram, köszönöm, hogy van terved az életemre – és ez a terved jó. Köszönöm, hogy nem a romlás, hanem a békesség, nem az ítélet, hanem a remény az, amit nekem szánsz.
Bocsásd meg, ha kételkedtem, ha lázadtam, ha a magam útját jártam. Most újra igent mondok Neked. Nem akarom eltékozolni a lehetőséget, amit adtál. Segíts, hogy ne csak keressem az utadat, hanem Jézus Krisztust valóban kövessem minden nap.
Tölts el Szentlelkeddel, hogy a hitem ne maradjon elmélet, hanem gyakorlattá váljon. Hadd legyen látható az életemben, hogy Hozzád tartozom. Kérlek, fordítsd jóra a sorsomat, és használd fel minden részemet – még a sebeimet is – a Te dicsőségedre. Ámen.

Valóban szabadon

Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. János evangéliuma 8. fejezet 36. vers



Jézus Krisztus fenti szavai ma is ugyanolyan elevenek és provokatívak, mint amikor először elhangzottak. Hallgatói megrökönyödve válaszoltak: „Mi Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek!” Nem értették, miről beszél Jézus Krisztus. Azt hitték, mivel fizikailag szabadok, nincs szükségük szabadulásra. De Jézus Krisztus nem a testüket nézte elsősorban, hanem a lelkükhöz szólt. Ő a szív mélyére látott – oda, ahol az igazi rabság kezdődik, és ahonnan az igazi szabadság is kiindulhat.
Az ember sokszor elfelejti, hogy nem csupán test, hanem lélek is. Ami a testben történik, gyakran csak következménye annak, ami a lélekben zajlik. Ezért a szabadság nem kívül kezdődik, hanem belül. A valódi rabság nem mindig bilincs és börtön, hanem lehet egy kimondatlan félelem, egy feldolgozatlan múlt, egy mélyre temetett szégyenérzet vagy egy romboló önkép. És a legnagyobb veszély az, amikor valaki rabként él, de közben azt hiszi, szabad.
Jézus Krisztus nem azért jött, hogy a külső körülményeinket igazítsa meg – hanem hogy a lelkünket szabadítsa fel, és ezzel a teljes életünket átalakítsa. Az Ő szavai nem illúziókat kínálnak, hanem igazságot, amely felszabadít. A lelked ellensége nagyon jól begyakorolta hogyan hitesse el lelkileg rabságban élő emberekkel, hogy valójában szabadok.
Ember, aki remeg, ha nem szívhatja el 10 percenként az 1 szál cigarettáját. Közben mosolyogva mondja: " Akkor hagyom abba, amikor akarom." Valójában ő is tudja, hogy már nem igy van.
A 21. század embere látszólag szabadabb, mint bármikor. Szabadon dönthet arról, mit eszik, hol dolgozik, mit gondol, hogyan él. De mégis: soha nem voltunk ennyire belülről megkötözve. Lelkek, amelyek fáradtak, kiüresedettek, állandó önértékelési harcban égnek. Megfelelési kényszer, függőségek, önmarcangolás, szeretethiány, eltemetett traumák… És mindezek ellenére sokan azt mondják: „Szabad vagyok.” Pedig aki nem szabad legbelül, az nem szabad igazán. A lélek szabadsága az igazi szabadság. És ebben csak Jézus Krisztus tud segíteni. Ő nemcsak tanácsot ad, hanem ereje van megszabadítani. Nemcsak megmutatja, mi tart fogva, hanem le is veszi rólad a láncokat. Ő a Szabadító, aki nem kívülről változtat, hanem belülről gyógyít kifelé. Nem a tüneteket nyomja el, szünteti meg ideiglenesen, hanem a dolgok gyökeréhez nyúl és ott hoz gyógyulást.
A valódi szabadság nem az, hogy azt teszem, amit akarok hanem az, hogy szabad vagyok arra, hogy ne tegyem azt, ami pusztít engem. Szabad vagyok arra, hogy másként éljek. Hogy ne a félelem, hanem a szeretet irányítsa az életemet. Hogy ne a bűntudat, hanem a kegyelem szava határozza meg, ki vagyok. Ez a szabadság Jézus Krisztusban kezdődik és csak Benne teljesedhet ki.

IMA: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy nem hagytál rabként élni. Köszönöm, hogy látsz engem nem csak kívül, hanem belül is.
Láttad, milyen sokszor viseltem álarcot, és próbáltam erősnek tűnni, miközben a lelkem láncok között vergődött.
Uram, kérlek, szabadíts meg mindattól, ami fogva tart: félelmeimtől, bűneimtől, fájdalmaimtól, önmagamtól.
Hadd tapasztaljam meg azt a szabadságot, amit csak Te tudsz adni. Azt a csendes, belső békét, ami túlmutat ezen a világon. Taníts meg élni mint szabad ember úgy, hogy a lelkem is lélegezzen.
Mert hiszem: ha Te megszabadítasz, valóban szabad leszek. Ezért jövök hozzád. Szabadits meg drága véred által. Tied legyen minden dicsőség. Ámen.

Te kiben bízol?

De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! 31. zsoltár 14-15. vers



Dávid király példát mutat számunkra abban, hogyan kell minden körülmények között Istenre támaszkodni. A bizalom nem csak a jó időkre szól, hanem különösen a nehéz időkben válik még erőteljesebbé. Amikor Dávid azt mondja: „Bízom benned, Uram,” kifejezi azt a mély, belső meggyőződést, hogy Isten hűséges és szerető Gondviselő, aki képes és kész megoltalmazni.

Az élet számos kihívással és bizonytalansággal jár, de ez az igevers arra emlékeztet téged arra, hogy Isten mindig megbízható. Szoros kapcsolatban állni Vele, és bízni abban, hogy minden lépésedet az Ő bölcsessége és szeretete irányítja, alapvető fontosságú a keresztény életben.

Nem a körülmények, nem a saját erőd vagy bölcsességed, hanem az élő Isten, maga a Teremtő irányítja életed történéseit. Hatalmas bátorítás, hogy Isten, akié az univerzum minden hatalma, személyesen ismeri, szereti és vezeti életedet.

Az a tudat, hogy Isten kezében van a sorsod, megnyugvást és biztonságot ad. Minden élethelyzet, minden siker és kudarc, minden öröm és bánat az Ő szent kezeiben van. Istennek van terve és célja az életedre nézve, és Ő biztosan vezet téged az Ő jóságos és tökéletes terve szerint.

Az életed során találkozhatsz olyan személyekkel vagy helyzetekkel, amelyek kihívást jelentenek, veszélyeztetnek vagy akadályozzák előrehaladásodat. Dávid példája arra tanít, hogy ezekben a helyzetekben is fordulj Istenhez segítségért. Dávidot hosszú évekig üldözték ártatlanul ellenségei, mielőtt király lett. Ezeket az éveket azonban Isten a javára fordította hiszen sokat fejlődött általuk jellemét és az Istenben való bizalmát illetően. Isten az, aki képes megszabadítani téged is a nehézségekből, és megadni neked a győzelmet.

Ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy bízni tanítasz engem minden helyzetben. Vallom, hogy Te vagy Istenem, és kezedben van sorsom. Kérlek, ments meg engem az ellenségeim és üldözőim kezeiből, és vezess engem a Te utadon. Segíts, hogy mindig emlékezzek szeretetedre és hűségedre, és hogy életem minden napján, minden kihívás során Hozzád forduljak. Krisztus nevében, Ámen.

A vigasztaló Isten

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk nyomorúságukban másokat azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéséből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. Korintusiakhoz irt második levél 1. fejezet 3-5. versek



Olyan sok ember vár vigasztalásra a mai világban. Nemcsak azok sírnak, akik gyengék. Sírnak azok is, akik túl sokáig tettek úgy, hogy ők sebezhetetlenek.
Az egyedülálló anya, aki csendben zokog a fürdőszobában, mert a gyerekek előtt nem lehet összetörni. A feleség, aki mosolyog a vasárnapi ebédnél, miközben belül már rég darabokra esett. Azok, akik évek óta hordoznak egy veszteséget, amit senki nem ért meg.
És ott vannak azok is, akik már nem is tudnak sírni, mert túl régóta fojtják vissza a könnyeiket.
De miért nem előzi meg Isten a nyomorúságot? Miért nem ment meg minket a fájdalomtól, ha ennyire szeret?
A válasz nem könnyű, de igaz: Isten nem a szenvedést akarja, hanem a mélyebb munkát elvégezni bennünk.
Amikor sírsz, Isten nem a könnyeidet nézi, hanem a szívedet. Azt, amit a fájdalom mélyén formál benned. A csendben megszülető hitet. Az együttérzést, amit a saját sebeid eredményeztek benned. A melegséget, amit azok iránt érzel, akik ugyanazt élik át, amit te is átéltél.
Isten célja nem az, hogy összetörj, hanem hogy olyan emberré válj, aki már nem csak túlél, hanem áldássá válik. Van szülő, aki a széltől is meg akarja óvni a gyermekét, amikor pedig a gyermeknek a saját lábán kellene megállnia, kiderül, hogy a gyermek életképtelen. Nem tanulta meg hogyan kell kezelnie a kihívásokat, mit jelent az érettség és a függetlenség és arról is vajmi kevés fogalma van, hogy mit jelent az együttérzés.
Isten nem ilyen szülő. Ő megengedi, hogy nehézségekkel, szenvedéssel, veszteséggel is szembe találjuk magunkat, hogy ezek által formáljon minket.
Könnyű szeretni, amikor minden rendben van. De akkor szeretni, amikor darabokban vagy? Akkor imádkozni, amikor csönd van és az Isten hallgat? Akkor bízni, amikor semmi nem történik úgy, ahogy remélted? Az már Isten munkája benned. És ott kezdődik a valódi átalakulás.
Nem fogsz örökké sírni. A Szentírás azt mondja: „Amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéséből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.” (2Kor 1:5)
A fájdalmad nem céltalan. A sebed nem értelmetlen.
És az, ami most fáj, egyszer egy másik ember reménye lehet, mert te tudni fogod, hogyan lehet ott lenni mellette és hogyan lehet hatékonyan vigasztalni. Te fogod tudni, hogyan kell meghallgatni anélkül, hogy kéretlen tanácsot osztogatnál. Te fogod tudni, hogyan kell átölelni úgy, hogy az szavak nélkül is gyógyítson. Mert te is ott voltál hasonló helyzetben és Isten veled volt. És most te leszel a vigasz másnak.


IMA: Uram, nem értem mindig, miért engeded meg a könnyeket, de ma szeretném elhinni, hogy minden könnycseppnek értelme, haszna és jelentősége van az örökkévalóság szempontjából.
Köszönöm, hogy Te nem a szenvedést kívánod nekem, hanem az érettséget, a mélységet, a szeretetet.
Adj nekem bátorságot végig menni ezen az úton. Ne engedd, hogy bezárkózzak a fájdalomba, hanem nyisd meg a szívem mások felé is. Használd a sebeimet, Uram, és formálj belőlük valami szépet.
Engedd, hogy a fájdalmamból ne keserűség nőjön, hanem együttérzés. Hogy a gyengeségem helyén a Te erőd legyen látható. Hadd tudjam mondani: Ezért is hálás vagyok. Mert Te ott voltál. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Osztatlan odaszánás Istennek

Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Korintusbeliekhez irt első levél 7. fejezet 32-34. versek



Fontos látnunk, hogy a fenti mondatokat Isten olyan férfiaknak és nőknek szánja, akik már átadták életüket Istennek és Őt akarják szolgálni. Ha valaki életében nem Isten az Úr, az az ember akár házas, akár egyedülálló, akár vallásos köntösben, akár más köntösben leledzik, mindig is önmagát fogja isteníteni és az önmaga érdekeit, vágyait, ösztöneit fogja követni és végig erőltetni másokon. Az első lépés tehát az életed valóságos megváltozásának folyamatában az, ha átadod magad teljesen Istennek.
„Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket” – írja Pál apostol. Egy egyszerű mondat, amely mégis mélyre hatol. Ki ne vágyna egy olyan életre, ahol kevesebb teher, kevesebb aggódás, kevesebb megfelelési kényszer lenne? Isten nem a szeretet vagy a család fontosságát kérdőjelezi meg, hanem arra irányítja a figyelmedet, milyen könnyen el tud oszlani a szíved figyelme.
Megosztott szív – talán így jellemezhetnéd azt az állapotot, amikor egy hívő ember próbálja teljes szívvel szolgálni Istent, miközben próbálja teljes szívvel szeretni a házastársát is… és a gyerekeit… és helytállni a munkahelyén… és nem elfelejteni a bevásárlólistát, a számlákat, a beteg anyóst, az iskolai szülői értekezletet. Napi szinten láthatod, érezheted mennyire valós ez a küzdelem.
Sokan közülünk jó szándékkal házasodtak meg. Szerettek volna otthont, biztonságot, társat az úton. De aztán az évek alatt valami elcsúszott. Sokan szolgálatba menekültek: lehet az gyülekezeti munka, mások megsegítése vagy éppen a hit védelme, és közben a családjuk kezdett kiszáradni, mint egy elfelejtett kert.
Mert nem csak Istennek lehet hátat fordítani, hanem annak is, akit Isten melléd állított.
Sok feleség hordozza a magány fájdalmát egy hívő férj mellett. Sok férj nem érti, miért hűl ki az otthon melege, miközben ő "Jézus Krisztusért" szolgál. És sok gyermek nő fel úgy, hogy Isten neve csak az elfoglaltság szinonimája lett. Különösen a keresztény férjeken van ez a felelősség. Hiszen Isten azt mondja, hogy keresztény férjként, apaként te vagy a családod lelki vezetője. A családod lelki állapotának, helyzetének felelőse. Talán azt mondod a feleséged otthon van és gondoskodik a háztartásról, a gyerekekről, igy ő az elsődleges felelős, de a felelősség akkor is elsősorban a tied. Miért? Mert Isten igy döntött. Ha te apaként elmulasztod megtenni azt, amivel Isten megbízott, egy napon számot fogsz adni ezért.
Isten bölcsessége időtálló. Nem bűn házasságban élni. Nem hiba családot alapítani. De óriási felelősség. Mert a házas ember szíve, figyelme megoszlik. És ha nem figyel, könnyen elfelejti, hogy a feleség (vagy a férj) nem akadálya a lelki növekedésnek, hanem annak egyik terepe.
A család nem másodlagos „világi dolog”, hanem szent szolgálat, ha Istenre figyelve éled meg azt.
Ugyanakkor ott van az egyedülállóság ajándéka is. Egy olyan életforma, amelyet sokan félreértenek, de amelyben páratlan lehetőség rejlik: teljes szívvel Istenre figyelni. Nem tökéletesebb állapot, de más. Nem könnyebb, de másként nehéz. És lehetőség: arra, hogy osztatlan szívvel élhesd meg az elhívásodat.
Akár házas vagy, akár nem: a kérdés ugyanaz marad.
Kinek adod oda a hétköznapjaidat? Kinek adod a figyelmed, a szereteted, a szíved ritmusát?
Nem az számít, hogy hány ember él veled egy háztartásban. Hanem az, hogy Istennek szántad-e oda magadat abban az állapotban, ahol vagy?
Nem mindenkinek ugyanaz az útja. De mindenkié vezethet Isten szívéhez, ha nem feleded el, ki az első.

Ima: Uram, Istenem, Te látod a szívemet, a vágyakozásaimat, a küzdelmeimet. Segíts, hogy ne csak részleteket adjak Neked, hanem az egész életemet. Taníts meg szeretni úgy, ahogy Te szeretsz: türelemmel, figyelemmel, odaszánással. Ha házasként élek, add, hogy ne hanyagoljam el azt, akit mellém rendeltél. Ha egyedül vagyok, segíts meglátni ebben az állapotban is a Te közelséged ajándékát.
Adj nekem osztatlan szívet, amely minden nap újra Téged keres. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A megtört szívek gyógyítója

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 147. zsoltár 3. vers



Sokfélék vagyunk mi emberek. Néha nagyon érzékenyen tudunk reagálni a saját sebeinkre, néha pedig hajlamosak vagyunk érzéketlenül reagálni más emberek lelki sebeire.
Ilyenkor osztogatunk olyan "bölcs" tanácsokat, mint: " Ne vedd figyelembe! A te hibád, hogy mély sebed van! A te fájdalmad nem is igazi fájdalom és a te sebed végül is nem igazi seb."
Mit szólnál ahhoz, ha valakinek, akinek egy friss mütéte volt és mély műtéti sebe van, efféle tanácsokat adna a kezelőorvosa? Tegyen úgy, mintha nem is lenne. A beteg pedig felkelne, megpróbálna úgy járni, mint a sebe előtt és a sebe felszakadna.
Valószínű te is azt gondolnád, hogy a kezelőorvos elméje megbomlott vagy rosszhiszemű és azonnal jeleznéd a feletteseinek, hogy indítsanak etikai vizsgálatot ellene.
A valóságban Isten tudja, hogy a megtört szívnek mély sebe van. A megtört szívnek ellátásra, "fertőtlenítésre", "varratokra", "kötözésre" és gyógyulási időre van szüksége. Ez alatt az idő alatt természetes, hogy vannak fájdalmak, pihenésre is lehet szükséged és folyamatos, szakszerű tanácsokra, figyelemre.
A Biblia nem valótlanul mutatja be az emberi életet. Az ige nem ígér fájdalommentes utat, de ígér egy gyógyító Istent. A Zsoltárok könyvében Isten nem azt mondja, hogy „elrejtem a sebeidet”, hanem azt, hogy „bekötözőm”. Ez a szó mélységet hordoz: gondoskodást, közelséget, érintést. Ahogyan egy édesanya gyengéden kötözi be gyermeke lehorzsolt térdét, úgy hajol le Isten is hozzád. Nem szégyellni való a fájdalmad, hanem épp ott, abban nyilvánul meg Isten szeretetének egyik legmélyebb vetülete. A megtört szív nem értéktelen. Sőt, Isten különösen közel van azokhoz, akik ilyen szívvel jönnek hozzá. Mert a törött szív meglágyult szív. Képes befogadni, amit az önelégült, kemény szív nem. Képes sírni és ez az őszinteség Isten szívét is megmozdítja. Ne engedd, hogy a fájdalom végállomássá váljon. Isten kezében az összetört darabok új formát ölthetnek. Lehet, hogy más lesz, mint amit te terveztél, de biztosan szebb, mert Ő formálja. Ő, aki nemcsak gyógyít, hanem újjá is alkot. És ha megtört szívű vagy, hadd mondjam ezt a szívedre: nem vagy túl érzékeny. Nem vagy túl törékeny. Olyannak lettél teremtve, aki mélyen érez és ez nem gyengeség, hanem ajándék. Isten nem akarja, hogy elrejtsd a könnyeidet inkább azt, hogy Nála sírd ki őket. Elveszhetsz a megfelelési kényszerek, a csendes elvárások, a magány súlya alatt. És Isten ugyanazzal a gyógyító szeretettel hív: „Engedd, hogy bekössem a sebeidet.”
Ne fájjon az, hogy a kemény szívű embertársad lenéz téged és lekicsinyli fájdalmadat, megtörtségedet. Nézz a Teremtődre és működj együtt Vele a gyógyulásod érdekében.

IMA: Uram, Te látod, amit mások nem. Látod a töréseimet, a belső sebeket, amiket csendben hordozok vagy hordoztam. Köszönöm, hogy nem fordulsz el tőlem, hanem odahajolsz hozzám. Taníts meg újra bízni Benned. Kérlek, gyógyíts meg belül. Add, hogy a sebeimből tanúságtétel legyen, ne szégyen. És ha új szív kell, Te add meg azt nekem. Olyan szívet, ami újra szeretni, bízni, élni tud. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Élet a felszín alatt

Áldott, aki az Örökkévalóban bízik, akinek reménye az Örökkévaló! Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa, amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja, s nem fél a száraz évszaktól, mert levelei akkor is zöldellnek. Még aszály idején sem aggódik, s termését idejében meghozza.” Jeremiás könyve 17. fejezet 7-8 versek ( Egyszerű fordítás)



Az utóbbi években sok-sok szokatlan dolog érte az egész világot, amelyek akarva-akaratlanul a megszokott mindennapjainkat felforgatták és sok-sok bizonytalanságot is hoztak magukkal. A személyes életed is egy külön kis világ és lehet törekszel a biztonságra és arra, hogy a megszokott kis életteredet biztosítsd hosszú távon is, de nem láthatsz mindent előre és nem tarthatsz kezedben mindent. Ahogyan világviszonylatban nem mindig lehet tudni, látni, hogy mit hoz a holnap és, hogy az milyen hatással lesz az összképre, ugyanúgy te sem tudhatod, hogy holnap "aszályos" idők következnek életedben avagy bőségesek. Egy lelkipásztor ismerősöm mondta el, hogy, amikor egy rutin vizsgálat után megmondták neki, hogy rákos, egy pillanat alatt minden megváltozott, minden feje tetejére állt az életében. Reggel még nem is sejtette, hogy az nap az élete ilyen fordulatot vesz. Hála Istennek, hogy hosszú küzdelem után, Isten kegyelme által legyőzte a rákot és meggyógyult. Ehhez hasonló helyzetekben azonban a szíved olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre emberi válasz már nem elég. Hogy mi értelme kitartani? Hol van Isten, amikor minden más széthullik? Mikor jön végre a megkönnyebbülés? Miért pont veled történik az, ami történik? A próféta képe: a vízpartra ültetett fa, nem egy romantikus szemléltetés csupán. Ez egy mély, lelki valóság. Az életed gyökerei nem látszanak, de ott dől el minden. A fa nem a felszínen él, hanem abból, amit mélyen magába szív. És te is ilyen vagy. Nem az határoz meg, amit mások látnak belőled, hanem az, amiből élsz legbelül. Jézus Krisztus a következőket mondta: " Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal." Máté 23:27 Ilyen a 21. század is. Rá akar venni, hogy kínosan ügyelj az alakodra, a ruháid márkájára, a sminkedre, a frizurádra, a parfümöd minőségére, a külsőségekre, de mi van legbelül? Mi van a lelkeddel? Senkit nem érdekel, ha az haldoklik? Szomjas? Magamon vettem észre, hogy vannak olyan üdítő italok, amelyeknek megvan az élvezeti értéke, mert finom az ízük, de a szomjamat nem oltják. Amikor megteltem vele, ugyanolyan szomjasnak érzem maga, csakhogy már nem marad hely az igazi, szomjat oltó víz számára. Ugyanez a lelkünk tragédiája is a 21. században. Arra próbál ez a világ nevelni téged és engem is, hogy halmozd az élvezeteket, foglalkozz a testeddel, adj meg neki amit tudsz, de a lelked legbelül halott marad.
A napi rohanás, a vásárlás, a teendők, a gondok, a közösségi média, a zaj, a zene, az illúziók hajszolása annyira eltelit minket, hogy már nem marad számunkra hely, a lelkünket életre keltő élő víz: Jézus Krisztus számára. Közben pedig jönnek a száraz időszakok. Azokra is, akik nem Isten gyermekei és azokra is, akik Isten gyermekei és Krisztus követői.
Isten nem azt ígéri, hogy elkerülnek a száraz időszakok. Ezek fontosak, mert megmutatják neked, hogy milyen alapra építettél és azt is kiben, miben gyökerezik az életed. Ha nem Krisztusban, akkor elkerülhetetlenül összeomlasz, de még ez is javadra válhat, ha jössz Krisztushoz, az igazi Forráshoz.
Igy jött a samáriai asszony, akinek négy házassága zátonyra futott, az ötödik férfival már csak élettársi kapcsolatban élt, mert azt gondolta, hogy van az a férfi, aki a lelkében tátongó ürességet be fogja tölteni és azt az intimitásvágyat, amire csak Isten tud válaszolni, halandó be tudja egyedül tölteni. Pedig amikor gyökeret eresztesz Krisztusban, és a lelked szomjúsága megszűnik, akkor kerülhetnek igazán helyére életed dolgai a többi területen is. Akkor érted meg, hogy ha Ő a forrásod, nem kell félned. A bizalom nem mindig érzés, hanem döntés. Egy halk, de szilárd döntés nap mint nap: „Uram, ma is Benned bízom.” Amikor ezt választod, akkor a gyökereid egy olyan Forráshoz kapcsolódnak, amely soha nem apad ki. Mélyítsd hát a gyökereidet Krisztusban. Ha pedig úgy érzed a te lelked már rég halott, hívd segítségül Krisztust, engedd be életedbe, hogy életre kelhessen. A világ elvárja tőled, hogy mindig erős legyél, hogy mindenkit támogass, hogy ne mutasd a sebezhetőséged. De Isten nem ezt várja. Ő azt szeretné, hogy elengedd a kimerítő szerepeket, és gyermeki hittel hajtsd a fejed az Ő vállára. Mert Ő nemcsak teremtőd, hanem gondviselőd is. Aki tudja, mikor jön az aszály, és mikor kell új virágzás. Ez az igevers nem pusztán reményt kínál, hanem egy életformát. Olyan életet, amelynek gyökerei nem a körülményekhez, hanem az Örökkévalóhoz kapcsolódnak. Egy olyan bizalomból táplálkozó életet, amely a legszárazabb időben is zöldell, mert tudja, kié. És nemcsak túlél, hanem termést is hoz a megfelelő időben. Isten időzítése nem mindig a mi időzítésünk szerint működik. De mindig pontos. Nem kell félned, ha most épp szárazság van körülötted. Ha mélyek a gyökereid, akkor a láthatatlan is megtart. És egyszer majd te leszel Isten eszköze abban, hogy hűsítő árnyék lehess valaki más számára, aki most menedéket keres.



Ima: Uram, Istenem, bevallom, néha elfáradok. Nemcsak testben, hanem legbelül is. Az elmúlt idők zűrzavara, a hirtelen fordulatok, a bizonytalan holnapok elbizonytalanítanak. Ragaszkodtam a megszokott életteremhez, a biztonság illúziójához, de ma belátom: semmit sem tarthatok igazán kézben csak Hozzád ragaszkodhatom, téged soha el nem eresztve.
Te ismered a félelmeimet, a csöndes kérdéseimet, a kimondatlan fájdalmaimat. Olyan sokszor próbáltam más forrásokból inni: emberekből, élményekből, elismerésből, de a szomjam nem múlt el. Megtelt a szívem zajjal, de a lelkem csendje csak nőtt. Ma újra a Forráshoz jövök. Hozzád, Jézusom.
Mélyítsd el bennem azokat a gyökereket, amelyek a láthatatlanban kapaszkodnak, de az Örökkévalóból táplálkoznak. Szeretnék olyan lenni, mint az a fa, amely nem ijed meg az aszálytól, mert tudja, hogy nem a felszínből él, hanem a mélyben fakadó vízből. Segíts, hogy ne csak túléljek, hanem meg is teremjem azt a gyümölcsöt, amely mások számára is életet hoz.
Ha most épp száraz időszakban vagyok, kérlek, ne hagyj el. Hadd érezzem: még ha nem látom is, Te dolgozol a gyökereim mélyén. És ha úgy érzem, minden elhalt bennem, kérlek, érints meg újra, kelts életre, adj új reményt, új hitet, új szívdobbanást a Te jelenlétedben. Köszönöm, hogy nem vársz tökéletességet, csak őszinteséget. Köszönöm, hogy nem kell elrejtenem semmit előled. Köszönöm, hogy nem követelsz álarcokat, hanem hívsz magadhoz úgy, ahogy vagyok.
Legyen Te benned a bizodalmam. Ne a világban, ne emberekben, ne a külsőségekben. Taníts meg minden nap úgy dönteni: „Uram, ma is Benned bízom.” És amikor jönnek az esők vagy az aszályok, segíts emlékeznem: ha Te vagy a Forrás, akkor nem kell félnem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.