Fontos látnunk, hogy a fenti mondatokat Isten olyan férfiaknak és nőknek szánja, akik már átadták életüket Istennek és Őt akarják szolgálni. Ha valaki életében nem Isten az Úr, az az ember akár házas, akár egyedülálló, akár vallásos köntösben, akár más köntösben leledzik, mindig is önmagát fogja isteníteni és az önmaga érdekeit, vágyait, ösztöneit fogja követni és végig erőltetni másokon. Az első lépés tehát az életed valóságos megváltozásának folyamatában az, ha átadod magad teljesen Istennek.
„Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket” – írja Pál apostol. Egy egyszerű mondat, amely mégis mélyre hatol. Ki ne vágyna egy olyan életre, ahol kevesebb teher, kevesebb aggódás, kevesebb megfelelési kényszer lenne? Isten nem a szeretet vagy a család fontosságát kérdőjelezi meg, hanem arra irányítja a figyelmedet, milyen könnyen el tud oszlani a szíved figyelme.
Megosztott szív – talán így jellemezhetnéd azt az állapotot, amikor egy hívő ember próbálja teljes szívvel szolgálni Istent, miközben próbálja teljes szívvel szeretni a házastársát is… és a gyerekeit… és helytállni a munkahelyén… és nem elfelejteni a bevásárlólistát, a számlákat, a beteg anyóst, az iskolai szülői értekezletet. Napi szinten láthatod, érezheted mennyire valós ez a küzdelem.
Sokan közülünk jó szándékkal házasodtak meg. Szerettek volna otthont, biztonságot, társat az úton. De aztán az évek alatt valami elcsúszott. Sokan szolgálatba menekültek: lehet az gyülekezeti munka, mások megsegítése vagy éppen a hit védelme, és közben a családjuk kezdett kiszáradni, mint egy elfelejtett kert.
Mert nem csak Istennek lehet hátat fordítani, hanem annak is, akit Isten melléd állított.
Sok feleség hordozza a magány fájdalmát egy hívő férj mellett. Sok férj nem érti, miért hűl ki az otthon melege, miközben ő "Jézus Krisztusért" szolgál. És sok gyermek nő fel úgy, hogy Isten neve csak az elfoglaltság szinonimája lett. Különösen a keresztény férjeken van ez a felelősség. Hiszen Isten azt mondja, hogy keresztény férjként, apaként te vagy a családod lelki vezetője. A családod lelki állapotának, helyzetének felelőse. Talán azt mondod a feleséged otthon van és gondoskodik a háztartásról, a gyerekekről, igy ő az elsődleges felelős, de a felelősség akkor is elsősorban a tied. Miért? Mert Isten igy döntött. Ha te apaként elmulasztod megtenni azt, amivel Isten megbízott, egy napon számot fogsz adni ezért.
Isten bölcsessége időtálló. Nem bűn házasságban élni. Nem hiba családot alapítani. De óriási felelősség. Mert a házas ember szíve, figyelme megoszlik. És ha nem figyel, könnyen elfelejti, hogy a feleség (vagy a férj) nem akadálya a lelki növekedésnek, hanem annak egyik terepe.
A család nem másodlagos „világi dolog”, hanem szent szolgálat, ha Istenre figyelve éled meg azt.
Ugyanakkor ott van az egyedülállóság ajándéka is. Egy olyan életforma, amelyet sokan félreértenek, de amelyben páratlan lehetőség rejlik: teljes szívvel Istenre figyelni. Nem tökéletesebb állapot, de más. Nem könnyebb, de másként nehéz. És lehetőség: arra, hogy osztatlan szívvel élhesd meg az elhívásodat.
Akár házas vagy, akár nem: a kérdés ugyanaz marad.
Kinek adod oda a hétköznapjaidat? Kinek adod a figyelmed, a szereteted, a szíved ritmusát?
Nem az számít, hogy hány ember él veled egy háztartásban. Hanem az, hogy Istennek szántad-e oda magadat abban az állapotban, ahol vagy?
Nem mindenkinek ugyanaz az útja. De mindenkié vezethet Isten szívéhez, ha nem feleded el, ki az első.
Ima: Uram, Istenem, Te látod a szívemet, a vágyakozásaimat, a küzdelmeimet. Segíts, hogy ne csak részleteket adjak Neked, hanem az egész életemet. Taníts meg szeretni úgy, ahogy Te szeretsz: türelemmel, figyelemmel, odaszánással. Ha házasként élek, add, hogy ne hanyagoljam el azt, akit mellém rendeltél. Ha egyedül vagyok, segíts meglátni ebben az állapotban is a Te közelséged ajándékát.
Adj nekem osztatlan szívet, amely minden nap újra Téged keres. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése