Eszembe jut egy néni, akit egy gödöllői társasház előtt láttam üldögélni és egy ismerős asszony szólította meg, hogy miért ült ki a társasház elé? A válasza megragadott: „Én már nem várok senkit látogatóba. Nincsenek közeli rokonaim. Annak is tudok örülni, ha kiülök a társasház elé és embereket láthatok.” Én nem tudom veled mi a helyzet. Lehet, hogy szerető család vesz körül, az is lehet, hogy a szerető család most távol van és nem fogtok tudni együtt lenni. Az is lehet, hogy megfeledkeztek rólad és már nincs kivel beszélgetned sem. Talán csak a rádió, televízió töri meg az otthonod csendjét. Talán már nem vágysz semmire, ami pénzen kapható, mert rájöttél, hogy nem az ad boldogságot. Az is lehet, hogy éppen olyan dolgokra vágynál, amik pénzen kaphatóak, de nem engedheted meg magadnak, hogy megvásárold azokat. A fő kérdés az, hogy várod-e az Urat? Vágyol-e utána, Hozzá? Ha igen, akkor nincs az a korlátozás, ami távol tarthatna Tőle. Ha imára kulcsolod kezeid és közeledsz Hozzá imádságban, ha megnyitod a Szent Bibliád és sóvárogsz Isten szava után, Ő is közeledni fog hozzád. Dániel sötét időket élt meg a babiloni birodalomban, de sóvárgott az Isten után és minden nap többször kinyitotta az ablakát a szent város felé és imádkozott. Testét és lelkét felüdítette, megőrizte Isten. Erre van szükségem, erre van szükséged. Felüdülésre testi és lelki téren, igazi vízre és igazi eledelre a lelkünk számára. Természetesen el is utasíthatod Istent, lázadhatsz ellene és nem lesz igazi advented, Karácsonyod és életed. Akkor marad a borospohár, a pálinkáspohár, az idegesség, félelem, aggodalmaskodás, boldogtalanság és evés-ivás addig, amíg a sürgősségin kötsz ki. Isten nem ilyen adventet, Karácsonyt és életet akar nekünk adni.
IMA: Istenünk, a lényünk legbelső részéből mindannyian tudatosan vagy tudattalanul utánad vágyakozik lelkünk, mint egy kiszikkadt, kopár, víztelen föld az üdítő víz után. Hallgasd meg sóhajtásunkat és üdíts fel minket a Te szereteted teljességével. Krisztus nevében, Ámen.