JÁKOB KÚTJÁNÁL

“Az asszony így felelt: “Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.”
Jézus ezt mondta neki: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” ”
János evangéliuma 4,25-26



A levegő tüzet lehel,
Mindenki árnyékban delel.
Még a vad is odvába bújt,
Csendes, kihalt most minden út.
De ím, a kút felé siet
Egy asszony merni friss vizet.
Ő épp ilyen órát keres,
Mikor a kút s az út üres.
Az emberek tekintetét
Kerülni van oka elég,
Az élete vétkes, sivár,
Megveti az egész Sikár,
Meg az egész Samária,
Jobb volna tán meghalnia!…


Ni, ott a kútnál ül egy idegen!
– Ki lehet az, én Istenem! –
Lábán az aszú föld hamva, pora,
Látszik, hogy hosszú útnak vándora.
De nem sejti az asszony, hogy ki légyen,
Nem sejti, hogy lelki békéje lészen.
Talán egy vándorló írástudó:
A köntöse mutatja, hogy zsidó,
És ha zsidó, úgy hát ellenség!
Micsoda gonosz véletlenség,
Hogy ő, az emberkerülő,
Aki a kúthoz lopva jő,
Nemcsak hogy egy embert talált,
Hanem még hozzá Izráel fiát,
Ki az egész Samáriát
Megveti, gyűlöli mindhalálig!


De mily csoda: az idegen
Nem fordul el zord hidegen,
Sőt nyomba szóba áll vele:
„A vedredet merítsd tele
És adj – az Isten majd megfizet –
Adj nekem egy ital vizet.“


Az asszony nagy szemet mereszt:
Zsidó létedre, hogyan kéred ezt,
Én tőlem, földnek iszonyától,
Gyűlölt népnek lenézett asszonyától?“
Az idegen szemében fény ragyog.
„Ha tudnád te, hogy én ki vagyok!
És ha tudnád te a hívőknek részit,
Amit számukra az Isten készít:
Te kértél volna tőlem, nem hiszed?
És kaptál volna élő vizet!“


„Uram, az ajkad mit beszél?
Vödröd nincs, s a víz színe mély.
Jákób, ki már e vizet itta,
Meríteni azt még ő sem tudta
Vödör, s kötél nélkül, csak úgy marokkal,
S nem vagy te nála kisebb sokkal?!“


Ő szól: „Ki e vízből iszik,
Megint, hamar megszomjúhozik.
De oly vizem van énnekem,
Hogy meg nem szomjúhozik sosem
Ki abból iszik, sőt benseje
Élet vizének lesz buzgó kútfeje.“


Mohón kiált az asszony: „Jó, Uram!
Adj nékem is ilyen vizet, ha van.
De jó lesz majd, a nap hevén
Nem kell, hogy a kútra járjak én.
Megbújhatok házam falán belül
Vádló emberszemek elől!“


Amaz csupán annyit felel:
„Eredj, és hívd férjedet el!“
„… A férjemet? “ – az asszony kérdi
S azzal hozzáteszi keserű daccal: –
„Férjem nincs!“. „Nincsen? Hát igaz,
Öt férjed volt, s aki most van, nem az.“


Az asszony döbbenve tág szemet nyit,
Ki ez, hogy tudja titkait,
Az élete bűnét, sebét,
Mindazt, mi benne rút, sötét!
„Uram! – kiált –, próféta vagy tehát!
Választ a kérdésemre adj hát:
Mi e helyen imádkozunk,
Az Istennek itt áldozunk.
Zsidók hite szerint ellenben
Nincs szent hely, csak Jeruzsálemben.
Ó, mondd, kinek van igaza?
A szívnek hol van vigasza,
Melyért oly nagyon eped…
Ó, mondd, igaz vallás melyik?
Egy bűnös élet terheit
Lerakni hol lehet, ó, hol lehet?!“


Komoly, nagy válasz szól e szóra:
„Asszony, eljő, hidd el, az óra,
Mikor ki imádkozni vágyik,
Sem Jeruzsálem templomáig
Nem kell, hogy menjen,
S nem kell, hogy várjon, míg felérne
A Garazim hegy szent helyére,
Ahol Samaria népe áldoz,
Eljő az óra, s íme, most van,
Mikor nem fényes templomokban
Szólhat csak Isten-imádás.
Csak annyi kell: lélek és igazság,
Az egeket hogy általhassák,
S nyomukba szálljon az áldás.
Az Isten lélek, és ő azt kívánja,
Hogy minden lélek őt imádja,
Lélekben és igazságban tegye.“


Az asszony szól: „Ez akkor lesz, ugye,
Mikor, akit sóvárogva várunk,
Eljő a mi dicső Királyunk,
Minden népnek Messiása.
Ki a titkot mind megjelenti,
Fényét az éjszakába hinti,
Bűnös lelkünk életre menti,
S lesz minden szívnek gyógyulása.
Tudom, a Krisztus hogyha eljő,
Akkor eloszlik minden felhő,
Az üdvösség napja felragyog.“


Az idegen szól: „Eljött. Én vagyok!“


Varga Tamás verse


IMA: Istenünk, segíts felismernünk, hogy a Biblia Krisztusról tesz bizonyságot, aki már eljött, hogy az üdvösség napja felragyogjon a számunkra. Szentlelked által segíts minden olvasót, hogy elfogadja ezt a drága üdvözítőt, üdvösséget. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Győzelem a világ felett!

Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.
János első levele 5. fejezet 4. vers

Bármilyen körülményekkel nézünk szembe, mi, Isten gyermekei nem veszítjük el a fejünket.
Istentől nem a félelem lelkét, hanem az erő lelkét kaptuk, a szeretet lelkét és a bölcsesség, józan gondolkodás lelkét.
Szomorú dolog amikor azt látjuk, hogy az Isten országának egy gyermeke remeg a világ fiai előtt.
Az Isten szava azt mondja, hogy a félelem voltaképp gúzsba köti az elménket, lelkünket, ezáltal pedig eltölthetünk egy egész életet a félelem rabságában.
A fájdalomérzetünk miatt bizonyos helyzetektől automatikusan visszahúzódunk, a félelem azonban észrevétlenül is eluralkodhat rajtunk.
A fájdalomra reflexszerűen reagálunk, a félelem viszont a bűn következménye és az ördög eszköze, amelynek segítségével rabságba akar hajtani minket.
A félelem rabsága idegen a megváltott és megújult elme számára.
Az igazi hit, Istent a félelem és a félelem tárgya elé helyezi.
Az Istenben elrejtett lélek, Isten örökkévaló jelenlététől van körülövezve, egyetlen ellenség által sem megközelíthető az ilyen lélek úgy, hogy előbb a Mindenható Isten erejével ne nézne szembe.
Ez az az erő, amely mindig legyőzi a világot, legyőzi az aggodalmat, a kétségbeesést, az ördög elbátortalanító üzeneteit, és mindent ami ebben a földi világban le akar húzni bennünket.
Legyen tehát Istenben vetett hitünk!


IMA: Istenünk, magasztalunk téged azért, hogy kegyelmed által bátorságunk lehet. Nem a mi erőnk, hanem a Te erőd által győzelmes életünk lehet. Krisztus nevében segíts Benned bízni egyedül Rád támaszkodni. Krisztus nevében, Ámen.

A végsőkig!

A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!
De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jób könyve 2. fejezet 9-10. vers

Fogalmam sincs, hogy az e világi dolgok közül melyeket tartasz áldásnak és melyeket átoknak.
Talán van megtakarított pénzed, aminek örülsz és amire áldásként tekintesz, de ha úgy jársz, mint mi évekkel ezelőtt, amikor szembesültünk vele, hogy minden megtakarított pénzünk odalett egy erkölcstelen üzletkötő miatt, áldás volt-e még a megtakarítás?
Nem esett jól, vívódtam érzelmileg, lelkileg, majd Isten segítségével elengedtem a dolgot, hogy újra tudjam szívből mondani " Áldott legyen az Úr neve!"
Jób, mindennel rendelkezett a próbatétele előtt, amire csak földi ember vágyhat. Rendelkezett szép családdal, sok gyerekkel, szép, valószínűleg talpraesett, Istenfélő feleséggel.
Ezek önmagában áldott állapotot jelentettek.
Rendelkezett jó hírnévvel és tekintéllyel. Amit Jób mondott, annak súlya volt az egész városában. Tudták, hogy Jób igenje mindig igen lesz és Jób "nem"-je, mindig nem lesz.
Volt vagyona. Nem átlagos vagyona volt. Olyan vagyona, amiről sokan csak álmodozhattak. Ráadásul a vagyona mellé társult bűngyűlölete, amiből következik, hogy nem áldozta fel a lelkiismeretét a vagyonért cserébe.
Eljött az idő azonban, amikor azokon a dolgokon keresztül próbálta meg Isten őt, az ördög közreműködésével, amiket minden embernek áldásnak tart.
A tíz szép gyermekből, 10 koporsó lett. A nagy örömből, nagy fájdalom.
A vagyonból, nem maradt semmi. Egy nap alatt elveszített mindent. Ezzel mentek a barátok is, hiszen aki vagyonos annak sok barátja van ma is, aki viszont csődbe jut, azon legfeljebb sajnálkozva nevetnek.
Odalett a tekintélye is, hiszen az összes tragédia mellé kapott egy olyan betegséget, ami undorító, taszító volt.
Jób viszont mégsem adta fel. A legnagyobb áldás ugyanis Jób életében maga Isten volt.
Nem látható áldás, nem mérhető látható dolgokban, kincsekben Isten jelenlétének áldása.
Ő viszont ezért tartott ki mindvégig. Tudta, hogy ha az élete is odalesz, meg fogja látni az élő Megváltóját színről-színre.
Kedves olvasóm! Mi is az áldás? Mi is az átok az életedben?
Ezen fog múlni, hogy feladod a harcot Jób feleségéhez hasonlóan, vagy Jóbhoz hasonlóan kitartasz a végsőkig.


IMA: Istenünk, nem akarunk más kincset a Mennyben, a földön amiben, akiben gyönyörködjünk. Hálásak vagyunk a mindennapi gondviselésért, az anyagi javakért, de az igazi áldás Te vagy. Téged nem akarunk megátkozni, elhagyni, hanem Szentlelked által szeretnénk a Te utadon haladni a célig, a végsőkig. Krisztus nevében segíts ebben, Ámen.

Már nem a világ az úr!

Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.
Rómaiakhoz írt levél 8. fejezet 13. vers



Krisztus kereszthordozásra hív, mi, ma elő keresztények pedig arra hívjuk az embereket, hogy érezzék jól magukat Krisztus nevében.
Krisztus arra hív, hogy megtagadjuk a világot, mi azt mondjuk az embereknek, hogy fogadják be Jézus Krisztust életükbe, majd élhetnek tovább a világgal úgy, mint ahogyan az igazgyöngy a kagylóban.
Krisztus szenvedésre hív az Ő nevéért, mi pedig arra hívunk embereket, hogy élvezzék a posztmodern világ nyújtotta maximális kényelmet.
Krisztus önmegtagadásra hív, hogy halálba adjuk az egónkat, mi pedig arra hívunk embereket, hogy reklámozzák önmagukat a gyülekezeten belül addig, míg egyfajta keresztény sztárokká válnak.
Isten szentségre hív, mi pedig olcsó és ízléstelen örömökre hívjuk az embereket.
Egy ilyen világban, ilyen körülmények között mit tehet egy komoly keresztény?
A választ könnyű leírni, de nehéz követni.
Először is fogadd el Isten életedre vonatkozó igazságát.
" Keressétek először Isten országát és igazságát." Jézus Krisztuson keresztül törekedjünk jó kapcsolatban élni felebarátainkkal.
Törekedj arra, hogy megvizsgáld cselekedeteidet és amikor szükség van rá, bánd meg a bűneidet Krisztus előtt és igazítsd helyre cselekedeteidet.
Dicsőítsük Istent, adjuk halálba a testet, vagyis éljünk egyszerűbben.
Ki akar ma egyszerűbben élni? Ki az aki megelégszik a ruházatával és eledelével ahogyan arra Krisztus hívta fel a figyelmet?
Nem az a gond, hogy anyagi dolgaink vannak, a gond az, ha az anyagi dolgaink javára lemondunk Isten iránti engedelmességünkről, Isten követéséről.
Ez általában mindig csupa jó szándékból történik, lásd Saul király esetét. Mindig volt egy jobb ötlete, útja, mint az Isten parancsa.
Engedelmeskedjünk Istennek. Ha akarjuk megtapasztalni az igazi boldogságot, akkor vessük magunkat alá tudatosan Isten akaratának.
A Sátán tehetetlen egy hittel teljes szívű emberrel szemben, akinek minden vágya, hogy alávesse életét Isten akaratának.


IMA: Istenünk, nem akarjuk, hogy a divat, a korszellem határozza meg az életünket. Nem akarjuk a testünket hizlalni a kívánságait teljesítve, hanem szeretnénk azon az úton járni, amit a Szentlelked jelöl ki nekünk. Adj látást, vágyat, erőt és bátorságot ehhez. Krisztus nevében, Ámen.

Isten mindig hű önmagához!

Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!
99. Zsoltár 9. vers



Isten minden körülmények között hű önmagához. Bármit is tesz, bármit is mond, mindig hűséges.
Amikor Krisztus testet öltött, megfosztotta saját magát az Isteni dicsőségétől és hatalmától, de nem fosztotta meg magát a szentségétől. Miért?
Mert a szentsége a jelleméhez tartozó dolog, Ő pedig mindig hű volt önmagához.
Ez egy óriási bátorítás a számunkra kedves olvasóm.
Amit Isten mondott, ígért, azt megcselekszi az Ő gyermekeivel, mert Ő hűséges önmagához. Sosem hazudna. Könnyebb az egész világmindenségnek megsemmisülni, mintsem az Isten beszédéből egy vesszőcske be ne teljesedjen.
Miért nem állunk rá Isten ígéreteire hittel a mai napon?
Fontos kérdés, hogy Krisztusban vagy-e? Isten gyermeke vagy-e már hit és Szentlélek által?
Ha Isten ígéretei nem lépnek működésbe életedben, az nem azért van, mert Isten meghasonlott önmagával, hanem azért, mert te nem békültél meg az Atyával.
Akik Isten gyermekei, azokra Krisztus kegyelméből Isten minden csodálatos ígérete érvényes.
Áldjuk az Úr nevét azért, mert Ő sosem változik meg. Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.


IMA: Istenünk, méltó vagy a dicséretre. Tudjuk azt, hogy szent voltál, szent vagy és szent leszel örökké. Tudjuk, hogy mi is csak általad lehetünk szentek Krisztusunk. Segíts minket Szentlelked által ebben, Az Úr Jézus nevében, Ámen.

"Lenni" és "tenni"!

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.
Korintusiakhoz írt második levél 5. rész 1. vers



A keresztény életvitel legfontosabb célja, hogy az Istenhez hasonlóvá tegye az embert jellemben, gondolkodásban, ebből fakadóan pedig olyan dolgokat cselekedjen, amelyek összhangban vannak Isten értékrendjével, céljával.
Krisztus életében láttuk, hogy "lenni" és "tenni" követik egymást.
Az egyetlen igaz keresztény a gyakorló keresztény. Az igaz kereszténység Isten szerinti cselekedeteket szül.
Nehéz beszéd ez napjainkban. Minden keresztény szeretné jól érezni magát, de a kérdés az, hogy mit teszünk akkor amikor jól kell élni? Nem a magunk, nem a családunk, nem a szomszédunk, nem az egyházunk mércéje szerint jól, hanem a Mindenható és Szent Isten szerint jól.
Mi mentségünk lehet, amikor Ő mindent megadott nekünk amire csak szükségünk van a keresztény életvitelhez?
Az Ő Fia meghalt értünk, ezzel megtisztultunk, szentségét ajándékba kaptuk, ezzel megigazultunk, a Szentlélek által új szívet, indulatot, értékrendet kaptunk, hogy nekünk is az tetszedjen ami Istennek és mi is azt cselekedjük amit Isten kíván, hogy cselekedjünk.
Kérjük ehhez ma Isten segítségét!

IMA: Istenünk, a mulandó testben élünk, amelyik omladozik minden nap egy kicsit. Szeretnénk azonban az örökkévaló dolgokra nézni, szeretnénk mennyei szívet, érzületet, célokat és lelki cselekedeteket. Ebben támogass minket Krisztus nevében Istenünk, Ámen.

Isten meghallgatott!

Íme, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.
De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.
Dániel könyve 3. rész 17-18. vers



Lassan már 10 hónapja annak, hogy csodálatos örömhírt kaptam: a feleségem áldott állapotban van.
Eltelt hat hét, majd kaptam egy telefont, hogy a feleségem vérezni kezdett, hasi fájdalmakkal küszködik.
Bevitték a kórházba. Sokan arra gondoltak, hogy a magzat nem fogja átvészelni ezt.
A hír hallatán összerezzent a lelkem, de mégis egy belső bizonyosság békességet adott. Biztosan tudtam, hogy ez a gyermek meg fog maradni és élni fog.
Sokat imádkoztunk, mert az orvosok azt mondták, hogy lehet átvészeli a magzat és kifejlődve eljut a születésig, lehet, hogy nem.
Az is a Szentlélek kijelentése volt a számomra, hogy a magzat fiú lesz. Ezt a bizonyosságot abban a válságos időben kaptam.
Nem hallottam hangot, sem látomást nem láttam, de egyszerűen 100% bizonyosságot kaptam a Szentlélektől efelől.
Hiszen a Szentlélek által tudunk betekinteni a láthatatlan világba és tudunk meggyőződni a láthatatlan dolgok valóságáról.
Időközben sokan mondták, hogy a jelek szerint lány lesz, de egyáltalán nem lepődtem meg, amikor a születés előtt néhány hónappal az orvos azt mondta, hogy fiúnk lesz. :)
Hálás vagyok azért, hogy Augusztus 22-én, harmadik gyermekünk, Dávid, akiért annyit imádkoztunk, megszületett.
Minden napon éreztük, érezzük Isten jóságát és kegyelmét.
Akkor is amikor nem teljesíti a kérésünket. Azt is a javunkra teszi. Akkor is amikor nehézségeken kell átmennünk.
Szeretnénk csak Neki szolgálni. Azért mert életével fizetett értünk Krisztus, azért mert Ő az egyetlen élő, igaz Isten, szabadító, megváltó szeretet.
Dicsőség egyedül Istené!