Alázatos ünneplés-alázatos élet

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Filippiekhez írt levél 2. fejezet 5-8. versek



Krisztus alázatát az ábrázolja a legjobban, hogy önként megalázta magát és szolgai szerepbe helyezte magát mások javáért. Ez az alázat olyan mondatokban nyer kifejezést, mint:

" ...mindenről önként lemondott..." ( a mindenhatóságából fakadó jogairól, hatalmáról, hogy kitegye magát a megaláztatásoknak és a szenvedésnek)


"...szolgai formát vett fel..."
"... engedelmes volt egészen a keresztfának haláláig..."


Krisztus tehát önként alázta meg magát, nem készerhelyzet miatt volt erre szüksége, azért tette, mert meg akarta osztani az Ő dicsőségének gazdagságát minden Benne hívő bűnös emberrel.
Ha Krisztus nem lett volna engedelmes egészen a haláláig, minket összezúzott volna a bűneink terhe.
Ő megalázta magát, hogy elvegye a nekünk járó ítéletet.
( Róma 8:3)
Most már több okunk van a megalázkodásra, mint valaha.
Halandók, esendők, bűnösek vagyunk, ezért nem lehet soha okunk a gőgösségre.
Vannak azonban más igazságok is, amelyek alázatra kell, hogy késztessenek.
A mi megváltásunk nem a mi munkánkon alapszik, hanem Isten kegyelmén. Tehát a büszkeség ki van zárva. ( Efézusi levél 2:8-9)
Ezt Krisztus szerezte meg nekünk úgy, hogy önkéntesen, szabad akaratából megalázta magát, szolgaként viselkedett, engedelmes lévén egészen a halálig.
Tehát amellett, hogy nem mi szereztük meg az üdvösségünket, van egy másik ok is, amiért meg kell aláznunk magunkat.
Krisztus tökéletes példája. Az önmegtagadás, az áldozathozatal, és a szolgai lelkület tudatos felöltése.
Arra hívattunk, hogy kövessük Krisztus példáját ezekben.
Hiszen aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.
(Máté evangéliuma 23:12)
Az az indulat legyen bennünk tehát, ami Jézus Krisztusban is volt. ( Filippi 2:5)


IMA: Istenünk, segíts, hogy ragyogjanak a mi életünkben is azok az erények, amelyek a mi megváltásunk alapjaivá lettek Krisztus által.
Segíts, hogy Mindannyian legyünk alázatosak egymás iránt, mert: „Isten ellenáll a büszkéknek, de az alázatosokkal kegyelemmel bánik.” Krisztus nevében, Ámen.

Láttuk az Ő dicsőségét!

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János evangéliuma 1. fejezet 14. vers

A mai napon karácsonyt ünnepeljük. Azt ünnepeljük, hogy Isten testté lett, és társunk lett a földi élet nagy utazásában. Ahogyan Mária felvette karjába gyermekét, és gyengéden a jászolba helyezte, úgy Isten is felvette a világunk bonyolult, mocskos és sokszor fárasztó terhét.
János így fogalmazza ezt meg: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Karácsonykor tehát arra emlékezünk, hogy a szeretet Istene, az egyetlen Fiát adta (János evangéliuma 3:16), hogy megszabadítson minket bűneinkből, hogy velünk legyen minden időben, minden helyen.
Tudta, hogy mi sosem tudnánk felemelkedni Hozzá, ezért Ő alacsonyodott le egészen a föld poráig, hogy keresztezhesse utunkat.
Szeretne része lenni örömeinknek, meghallgatni a bánatunkat, segíteni minket abban, hogy az életünkben ne rójunk felesleges köröket, segíteni minket, hogy hazataláljunk és a mienk lehessen az Ő országának békessége és öröme.
Kedves olvasóim! Ez a karácsony csodálatos titokzatossága. A Mindenható Isten egy védtelen csecsemővé lett. Mivel az Isten Igéje (beszéde), testet öltött, többé már nem vagyunk egyedül az életünk nagy utazásában. Isten gyermekeiként bízhatunk abban, hogy Ő minden egyes napon velünk van. Ne csodálkozz, ha megtelik szívünk örömmel és ujjongva énekeljük:
„Örvendj világ, az Úr lejött, fogadd a nagy Királyt”.


IMA: Dicsőítünk Téged Istenünk, a legnagyobb ajándékért az egész világon, Fiadért, Jézus Krisztusért. Annyira szerettél minket, hogy eljöttél, hogy velünk együtt járd végig az élet és halál útját, magaddal hozva az örökkévalóság örömét és békességét. Köszönjük Istenünk, Krisztus nevében, Ámen.

A nagybetűs világosság

Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Ézsaiás könyve 60. fejezet 19. vers



Karácsonykor arra emlékezünk, hogy eljött a világ Világossága közénk. Minden gyertya, csillagszóró, ünnepi díszkivilágítás erre a világosságra emlékeztet minket. Ezen az ünnepen olyan sok nehézség vet árnyékot világunkra. Emberek ezrei kórházi ágyhoz kötve, talán oxigén maszkkal fogja várni és megélni az ünnepet. Mások a gyász árnyaitól mardosva könnyes szemmel fogják megélni az ünnepet, megint mások a hozzátartozóik után vágyakozva, sóvárogva fognak ünnepelni, hiszen a kórházakban és szociális intézményekben még mindig látogatási tilalom van érvényben.
Sok ember úgy fogja érezni, hogy az ünnep öröme távol marad tőle a betegség hatásaiból adódóan. Ézsaiás próféta által azt mondja az Isten, hogy az egész világra lelki sötétség telepedett. Ezen igazságnak azonban van örömteli folytatása is. Isten jelenléte felettünk lesz. Az Ő dicsősége ragyog fel életünkön. A mélypontjaink sötétségében ragyog fel az Úr dicsősége. Emeljük fel hát szemeinket ma a világ Világosságához tudva, hogy a fájdalom, szomorúság és sötétség napjai véget fognak érni. Tapasztald meg a mai napon, az életed sötétségeit beragyogó Isten örök világosságát. Emeld fel a szemeidet ma a Menny felé, hogy megláthasd reménységed örök hajnalcsillagát.

IMA: Istenem, reménységgel nézek a holnap elé, oszlasd el életem sötétségét és ragyogjon dicsőséged életemen. Irányítsd ma a szemeimet az odafel valókra. Krisztus nevében, Ámen.

Várjad én lelkem az Urat!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
130. Zsoltár 5-6 vers



Hosszú évtizedek óta tapasztalom beteg lelkű embereknél, hogy két ősellenség támadja meg az emberi lelket: az egyedülvalóság és a félelem érzése. Sokszor hallom: "Jaj, tiszteletes úr, de magányos vagyok." Pedig nagycsaládban él. "Igen, de befalazottan, páros vagy csoportos magányban. Az egyik az egyik sarokban, a másik a másikban. Nem tudom, hogy mitől félek, de úgy szorít, mint egy vasabroncs. Nem kapok levegőt, és csak szorongok, szorongok. A nyugtató csak ideig-óráig segít, ülök az ágyban és vacogok." Úgy húzódunk be sokszor a szobánk sarkába, mint a félő állatok a vackukba. Elnémuló nép lettünk, behúzódva Kelet-Európa csücskébe. Jaj, mi lesz velünk?!
Várja lelkem az Urat, mint az őrök a reggelt!
Hogy mikor hajnalodik? 5 ezer év kellett ahhoz, hogy ne együk meg az embert. Lesz még 5 ezer évünk arra, hogy ne is öljük meg? Hát emberek vagyunk mi vagy még nem? Még csak a fejlődés közepén tartunk? Az Isten olyan kegyelmes volt, hogy adott egyszer egy mintaembert, hogy ránézhessünk, hogy példát vehessünk róla. Ő azt mondta: "Jer, kövess engem!"
Gyermeket csináltunk az Úrból. Ajándékot hoz: nyakkendőt, kis, mozgó tankot. Összegyömöszöltük, visszatettük az Urat a bölcsőjébe, de Ő kinőtte a bölcsőt, és ránőtt a keresztre, ráfeküdt érettünk, helyettünk és miattunk. Őt várjuk? Nagyon kérem a testvéreket, olyan Karácsonyunk legyen, aminek nem hiányzik a közepe! Az az életünk baja, hogy lassan mindennek hiányzik a közepe: hitünknek, magyarságunknak, becsületünknek. Ha egy kocsikeréknek kihullik a kereke, felborul. Ezért van ennyi kiborult ember, mert már nem tudunk leborulni. Ne hiányozzék a Karácsony közepe!
Hogyan lett Karácsony?
Az első két évszázadban január 6-án ünnepelték Jézus születését - : az Úr megtestesülésének napján. 325-ben a Niceai Zsinaton határozta el az egyház, hogy december 25-re teszi a Karácsony ünnepét. Bölcsen döntött, ugyanis erre a napra egy nagy pogány ünnep esett: a Nap megújulásának ünnepe. Lassan felszívódott ez a pogány szokás, és a helyére lépett a Karácsony.
A fenyő pedig - mint szimbólum - állítólag Svédországból származik. Magyarországon Podmaniczky báró gyújtotta meg a gyertyát az első karácsonyfán a XIX. század közepén. Ausztriából hozta, mindenki megörült neki. Naplójából tudjuk, hogy családjának elmondta, a fenyő arra mutat rá, hogy Jézust nagyon fiatalon, 33 éves korában ölték meg. A gyertyák, amiket egyenként meggyújtunk, jézusi igazságokat jelképeznek. Leírta a naplójában, hogy akkor lepődött meg a legjobban, amikor az egyik unokája arra kérte, mondjon egy-két Igét.
Amikor Podmaniczky intendáns úr átadta gyermekeinek, unokáinak az ajándékokat, mindegyiknek elmondta, hogy ezek csak jelképek: Isten ajándékait jelképezik.
Ő nekünk adta a Fiát. 40 évig fenyőünnepnek nevezték Karácsonyt, legyen most már az Úr napja! Ne játék legyen a Jézuska, hanem az Úr, akit nekünk adott Isten! Merjünk emberek lenni. Ha valakit jó embernek, szép embernek, okos embernek, művelt embernek mondunk, az kevesebb, mintha azt mondanánk: ez ember. Ne maradjon ez a néhány sor itt!
Várja szívem az Urat, mint őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Hogy minden gyertyagyújtáskor, minden csókkal, kéznyújtással, minden jelképes ajándékkal megvilágosodjon számunkra a Krisztus hajnala. Ámen
Gyökössy Endre

IMA: Istenünk, elegünk van a felületes életből és felületes ünneplésből. Szeretnénk átadni életünket teljesen Neked, hogy Te légy ünnepünk, életünk középpontja. Krisztus nevében, Ámen. 

Isten a tökéletes szeretet

Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 27. Zsoltár 4. vers



Nagy áldás úgy gondolom, ha van legalább egy ember, aki szeret minket, és akit szerethetünk. Családunk, barátaink őszinte szeretete erőteljes támogatást jelenthet számunkra. Alkalmanként örömet, vigasztalást és őszinte közösség áldásait tapasztalhatjuk meg általuk. Fontos azonban megjegyezni, hogy az emberi szeretet messze nem tökéletes vagy teljes szeretet. Ha azt várjuk embertársainktól, hogy tökéletes szeretettel szeressenek minket, akkor csalódni fogunk és magányosak leszünk, mert mindenki elől elzárkózunk. Magunkat is, ha őszintén megvizsgáljuk, akkor sok hiányosságot fogunk felfedezni a legjobb szándékaink ellenére is. Néha érezhetjük úgy, hogy a szeretteink cserbenhagytak minket, máskor talán olyan érzés keríthet hatalmába minket, hogy mindenki elutasítóan viselkedik velünk szemben. Ez az érzés olykor lehet jogos, máskor talán nem az, de rámutat arra, hogy az emberi szeretetünk csak halvány tükörképe a Teremtő nagy és tökéletes szeretetének. Szülőként igyekszel szeretni gyermekeidet, de ennek ellenére is megtörténik, hogy hibázol és fájdalmat okozol nekik. Szülői szeretetünk sem tökéletes és gyermeki szeretetünk sem tökéletes. Hiszen egy gyermek is szereti a szüleit, de sokszor tehet, mondhat olyat, amivel megbántja őket. Isten szeretete azonban sosem ejt hibát. Az Ő szeretete a szívünk ereje, világosságunk és üdvösségünk, a lelkünket környékező félelmek tökéletes ellenszere.

Isten sosem utasítja el az övéit. Ha Krisztus nem jött volna el a földre, ha nem vetkőzte volna le mennyei dicsőségét, hogy leszálljon világunkba, ha nem viselt volna el minden szenvedést, akkor nem élvezhetnénk Isten minden félelmet legyőző szeretetét. A szívünk mélyén egyre többet akarunk Isten tökéletes szeretetéből, ezért vágyunk arra, hogy az Úr házában lakhassunk és gyönyörködhessünk az Ő szépségében. Hadd imádjuk Őt ma is örömmel és hálával.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy a Te szereteted tökéletes. A Te szereteted erősebb a halálnál is. Reménység Istene, vonj magadhoz közel ma is. Krisztus nevében, Ámen.

Várakozás a teljességre

Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.                                                                              Római levél 8. fejezet 22-23. versek



Te sóhajtozol-e a teremtett világgal egy olyan teljesség után, amit nem tud megadni neked sem a világ, sem az embertársaid? Téged is leterhel az erkölcsi és világi romlás, ami a bűn betegségének következménye? Talán úgy érzed, hogy kissé megfásultál, közömbössé váltál és nem igazán vágysz úgy, ahogy kellene a fiúságra, tested, és a világod megváltására. Az is lehet, hogy Isten kegyelméből már munkál benned ez a vágy. Akárhányszor elolvasom vagy meghallgatom Ady Endre: Karácsonyi rege című versét, ezt a vágyat látom benne. Talán nem is tudatosan, de ez a vágy munkált a költőben is. Belefáradt az életébe, a világba, az ünnepekbe és a hétköznapokba. Csakhogy a költő nem tudta, hogy a vágyakozása valósággá válhat. Ezért is az a versének címe, hogy Karácsonyi rege vagy mese. Isten, az Ő Szentlelke által szól ma hozzád. Támogatni tud téged a gyengeségeidben, nehézségeidben, sóhajtozásaidban. Ha elfogadod az Ő szeretetét és viszontszereted Őt, akkor az életed nehéz, hideg napjait is javadra fogja fordítani. Hajts hát ma térdet őszinte vágyakozással, hogy miközben vágysz az Istentől jövő teljességre, ennek az öröme töltsön el. Isten ezáltal is arra szeretne ösztönözni, hogy ha még nem békültél ki Vele, akkor békülj ki, hogy gyermekévé válj.

IMA: Istenem, Te ismered minden egyes sóhajtozásomat. Köszönöm, hogy Krisztus közbenjár értem. Tégy engem szabaddá és teljessé miközben várakozom Rád. Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus lerontja a gonosz munkáit

Isten Fia azonban éppen azért jött a Földre, hogy lerombolja és megsemmisítse mindazt, amit a Sátán épít.
János apostol 1. levele 3. fejezet



A Sátán " gyártósora" minden egyes napon több ezer bűnt "csomagol be" naponta. Amikor egy embert megtéveszt a szép csomagolással és az illető ráharap a csalira, az ördög jót nevet. Vannak egyes emberek, akik teljes idejüket a "gyártó soron" töltik.
A bűn a Sátán "üzlete", mert gyűlöli a fényt, a szépséget, tisztaságot és Isten dicsőségét.
Semminek sem örül jobban, mint annak, amikor Isten teremtményei elveszítik a bizalmat Teremtőjükben.
Karácsony azonban örömhír az embernek és örömhír az Istennek is.
Amit most mondok, az igaz. Bárcsak mindenki felismerné és elfogadná: Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse! Ezek közül pedig én vagyok a legbűnösebb. 1 Timóteus 1:15
Ez örömhír a számunkra.
Krisztus azért testesült meg, hogy az ördög munkáját lerontsa.
Krisztus támadást indított, a Sátán "gyártósora" ellen.
A karácsonyi összetartás nem adja fel, amíg teljes győzelmet nem arat.
Amint a bűnök el lettek törölve, Isten dicsősége újra teljes fényében ragyog, és az ördögnek már nincs oka a gúnyos kacajra.
Ha szeretnél dicsőséget adni az Istennek ezen a Karácsonyon, lépj ki a bűn "gyártósora" mellől és soha többé ne térj vissza oda.
Foglald el a helyed a szeretet különítményében.
Így igazíthat meg téged is Krisztus kifolyt vére, és lehet teljessé Isten dicsősége a te életedben is.


IMA: Atyánk, köszönjük, hogy azért jöttél, hogy az ördög minden munkáját lerontsd az életünkben. Könyörülj rajtunk, hogy minden bűntől meg tudjunk szabadulni, ami fogva tart. Segíts Krisztusban maradni és lerontani az ördög minden munkáját életünkben. Krisztus nevében, Ámen.