Mások helyreállásának akadálya vagy segitsége vagy?

Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Római levél 14. fejezet 13. vers



Amikor elítélsz valakit, az olyan, mintha egy hatalmas követ görgetnél az útjába, ami lezárja előtte a továbbjutás lehetőségét. Szándékosan elállod az útját, hogy ne tudjon eljutni a kegyelem királyi székéhez és letenni bűneit Isten előtt, hogy újat kezdhessen. Az ítélkezés kinyilatkoztatja: „Te már most reménytelenül rossz vagy, nincs remény a számodra. Te csak Isten ítéletére számíthatsz. Jobb lenne, ha még ma véget vetnél az életednek.” Érzékeled mennyi gonoszság rejtőzik az efféle "vallásos bőrbe" bújtatott gondolkodás mögött? A lelked ellenségének az érdeke, hogy elzárja az utat Isten és az ember megbékélésének útja előtt. Ez a megközelítés bénít és elzárja a fejlődés, helyreállás útját. Az ember úgy érzi, mintha egy sötét, bezárt szobába száműzted volna, ahol nincs ablak, se ajtó, a reménységnek semmi jele sem mutatkozik. Amikor a fenti gondolatokat, hozzáállást, szavakat képviseled, nem kérdéses, hogy kinek az eszköze lettél.
A Biblia világos különbséget tesz az ítélkezés, és azon keresztények cselekedeteinek megítélése között, akik a gyülekezethez tartoznak. Egy gyülekezet vezetői felelősek a rájuk bízott közösség erkölcsi tisztaságáért és a gyülekezet tagjainak egészséges fejlődéséért. A számadás napján tehát szigorúbb ítéletben lesz részük, mint azoknak, akik nem voltak vezetők. Sajnos napjainkban találkozhatsz olyan "keresztény" vezetőkkel, akik maguk is bűnben élnek és azokat is bűnre ösztönzik, akik még értelenek a hit dolgaiban és szükségük van segítségre abban, hogy eldöntsék mi az, ami Istennek tetsző és életükre nézve hasznos és mi az, ami nem az. Ezek a vezetők családokat tesznek tönkre, gyülekezeteket szakítanak szét önző, önös érdekeik és törekvéseik miatt majd mindezt próbálják "nyakon önteni" vallásos mázzal, de esztelenségük általában hamar nyilvánvalóvá lesz.
Nemcsak ők maguk élnek olyan dolgokban, amiket Isten megvet, hanem magatartásukkal a környezetüket is erre ösztönzik. Az embert magát tehát nem ítélheted el, mert ez kizárólag a Teremtőjének és Megváltójának a hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben a bűnbe tévedt ember figyelmeztetése olyan, mint egy világítótorony egy viharos tengeren. Nem ítélkezik, nem kiáltja: „Te rossz hajós vagy!”; ehelyett figyelmeztet, hogy veszély közeleg. A fény segít neki meglátni, merre halad, és jelzi, hogy ha nem változtat irányt, akkor hajója sziklának ütközhet. A figyelmeztetés így szabad választást ad: nem vád, hanem egy jel, ami lehetőséget biztosít a változásra.

Ítélkezéskor elállod a kegyelem királyi székéhez vezető utat, de figyelmeztetéskor fényt adsz, hogy az ember láthassa az előtte lévő döntéseket és azok következményeit. Az egyik bezárja, a másik kinyitja a kaput egy jobb irány felé.
Képzeld el, hogy teljes sötétségben haladsz egy szakadék felé és az embertársad jól tudja, hogy szakadékba fogsz zuhanni, ott van nála a lámpa is amivel megvilágíthatná az utad de ő nem teszi. Mit gondolsz? Szeretne egy ilyen ember téged vagy sem? Amikor egy olyan irányba tartasz, amely tönkre teheti az életed, akkor nem hízelgő álbarátokra, hanem őszinte barátra van szükséged, aki melléd áll, megfogja a kezed és Isten Szavának világosságával rávilágit életedre. Az igaz barát nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy megütközz vagy eless, hogy aztán jót nevessen rajtad. Érzed mennyire nagy a különbség az ítélkezés és a cselekedetek megítélésé, őszinte figyelmeztetés között?
Egyik elzár minden reménytől és megütközésre, elbotlásra ítél, a másik pedig világosságot ad és figyelmeztet a fájdalmas következményekre, hogy még időben változtathass.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy rávilágítottál elveszett állapotomra és szereteteddel kiragadtál engem a pusztulásból. Hadd lehessek én is eszközöd abban, hogy másokat figyelmeztetve megmentsem őket ahelyett, hogy elzárjam őket a Te kegyelmedtől és ezzel végleg megütközésbe vagy elesésbe száműzzem őket. Krisztus nevében, Ámen.

Hálatelt emlékezés

Az igaz ember nevét áldva emlegetik, de a gonosz nevét átokként használják. (Egyszerű fordítás)
Példabeszédek könyve 10. fejezet 7. vers



Egy ember életének nyoma nemcsak tetteiben, hanem emlékében is megmarad. Amikor valaki Istennek tetsző életet él, annak a hatása nem ér véget a földi létezésével; nevének emléke megmarad, és áldássá válik mások számára. Te is úgy élhetsz, hogy életed után jó emlékek és áldások maradjanak utánad. Az igaz ember példamutatása, szeretete és őszinte cselekedetei olyan örökséget hagynak hátra, amely sokak szívében hálát és tiszteletet ébreszt.

Isten hív téged is arra, hogy Neki tetsző életet élj, hogy nevedet ne átokként, hanem áldásként emlegessék. Az igazság és a tisztesség olyan alapok, amelyeket a világban a hiteles élet adhat. A gonosz nevét viszont átokként használják, mert tettei sötét emlékeket hagynak maguk után. A bűn, az önzés és a kegyetlenség olyan sebeket okoz, amelyek gyógyulásért kiáltanak, míg az igaz ember emléke gyógyító és bátorító erővé válik.

Az Istennek tetsző életre való törekvés nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lenned egyik pillanatról a másikra, hanem hogy Istenre támaszkodva minden nap úgy döntesz, hogy a jót választod. Az ilyen élet példát ad másoknak, és hirdeti Isten szeretetét és igazságát. Törekedj arra, hogy az emléked áldás legyen, és hogy Isten munkája rajtad keresztül megérintse mások szívét.
Emlékezz ma hálás szívvel azokra, akik már elköltöztek a földi létből, de életükkel és emlékükkel ma is prédikálnak. Igyekezz az ő nyomdokaikat követni, ha tudod, hogy ők is Krisztus nyomdokaiban jártak.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te vagy az igazság és a szeretet forrása. Segíts, hogy életem olyan legyen, amelyet mások áldásként emlegetnek. Add, hogy minden döntésemben Hozzád igazodjak, és hogy példát adhassak az embereknek, ami Téged dicsőít. Vezess az igazság útján, hogy életem nyomán áldás és béke maradjon. Ámen.

A kegyelem lánca

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.                            Korintusiakhoz irt második levél 1. fejezet 3-4. versek

Isten a vigasztalás Istene, aki mindig ott van, hogy felemeljen, amikor fájdalommal és nyomorúsággal küzdesz. Nem számít, mennyire mély a fájdalmad vagy mennyire elkeseredett a szíved, Isten vigasztalása és irgalma mindig jelen van. Az Ő szeretete nem hagy el a nehézségek közepette sem, és az Ő békéje átölel minden pillanatban, amikor szükséged van rá.

De ez a vigasztalás nemcsak neked szól, hanem azért is kapod, hogy továbbadd másoknak. Isten azért tölt el békével és reménnyel, hogy te is segíthess azoknak, akik hasonló nehézségeken mennek keresztül. Az Ő szeretete által képes vagy vigaszt nyújtani másoknak, megosztva azt az erőt, amelyet Tőle kaptál. Ez a kegyelem lánca, amely soha nem szakad meg: Isten vigasztal, hogy te is vigasztaló lehess.

Isten meghív, hogy oszd meg az Ő irgalmát és vigasztalását, így mások is megláthatják, milyen hűséges és szerető az Ő jelenléte. A vigasztalás, amit Istentől kaptál, éppen olyan, mint egy megerősítés, amely segít átvészelni a próbákat, és ugyanakkor lehetőséget ad, hogy a nehéz időszakokból megerősödve mások számára is a hit és a béke forrása lehess. Engedd, hogy Isten vigasztalása rajtad keresztül is áradjon mások felé.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te vagy az irgalom és vigasztalás forrása. Kérlek, tölts meg engem a Te békéddel és szereteteddel, hogy megvigasztalhassam azokat, akik nehézségekkel küzdenek. Add, hogy az én szívemben lévő vigasztalás legyen mások számára reménység, és hogy minden helyzetben a Te irgalmadat tükrözhessem. Taníts meg arra, hogy úgy vigasztaljak, ahogyan Te vigasztalsz engem. Ámen.

Az őszintén kedves beszéd gyógyító ereje

Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.                                        Példabeszédek könyve 16. fejezet 24. vers



A szavaknak hatalmas ereje van. Az emberi lélek szomjazza azokat az őszinte, kedves, bátorító és szeretetteljes szavakat, amelyek gyógyulást és békét hoznak. Amikor te kedvesen szólsz másokhoz, olyan, mintha mézet adnál a lelküknek, ami örömmel és megnyugvással tölti meg őket. Isten szavai is ilyenek: amikor az Ő Igéjéből merítesz, lelked erőre kap, és gyógyulás indul el a szívedben.

A kedves beszéd nemcsak a lélekre van jó hatással, hanem a testre is. A szeretetteljes szavak enyhítik a feszültséget, és békét hoznak a belső világodba. Talán nem mindig gondolunk arra, hogy a pozitív, áldott szavak képesek fizikai gyógyulást is előidézni, pedig Isten azt akarja, hogy ezekkel a szavakkal éljünk, mert ezek a szavak a békességet, az örömöt és a gyógyulást hordozzák.

Neked is megvan a lehetőséged arra, hogy mások életébe édes ízt és gyógyulást hozz. Amikor egy kedves szót mondasz, vagy bátorítasz valakit, akkor Isten szeretetét közvetíted. Az ilyen beszéd nemcsak mások életében munkálkodik, hanem visszahat rád is, mert amikor kedves vagy, Isten békéje és öröme téged is betölt. Ne becsüld alá a szavaid hatalmát: legyenek ezek a szavak az élet, az áldás és a gyógyulás eszközei.

Amikor szeretettel szólsz, Isten megdicsőül benned, és az Ő jelenléte hatja át a környezetedet. Adj hálát azért, hogy a szavaid által is szolgálhatod az Ő országát, és kérd, hogy mindig kedves, bátorító szavakat találj mások felé.

IMA: Uram, köszönöm, hogy megtanítasz a kedves szavak erejére. Segíts, hogy mindig olyan szavakat mondjak, amelyek gyógyulást, békét és örömöt hoznak mások életébe. Add, hogy szavaim mézként édesek legyenek a lélek számára, és gyógyulást hozzanak a testre is. Töltsd meg szívemet a Te szereteteddel, hogy minden beszédem áldás lehessen másoknak. Ámen.

Magasztallak Uram!

Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 108. zsoltár 4. vers



Az életed nagy lehetősége, hogy Isten nevét magasztald, és az Ő jóságáról tanúskodj a világ előtt. Isten szeretete és kegyelme nem ismer határokat, és amikor Róla zsoltárt zengsz, akkor valójában az Ő dicsőségét hirdeted minden ember előtt. Az Ő jósága és hűsége nemcsak neked szól, hanem minden nemzetnek és minden embernek. A magasztalásod által mások is megismerhetik azt az Istent, Aki téged annyira szeret, hogy mindent odaadott érted.
Isten arra hív, hogy ne csak magadban dicsérd Őt, hanem oszd meg másokkal is azt az örömet, amit Tőle kaptál. A zsoltárok, amiket róla énekelsz, az Ő hatalmát és kegyelmét hirdetik, és ezek a szavak olyan magvakká válnak, amelyek mások szívében is hitet ébreszthetnek. Isten jelenlétében élni azt jelenti, hogy bátran beszélsz arról, aki megváltott és megszabadított. Minden ember felé megmutathatod Isten jóságát és hűségét, amely nem függ a körülményektől.
Amikor az életedben nehézségek jönnek, és mégis dicséred Istent, azzal bizonyságot teszel arról, hogy az Ő szeretete erősebb minden problémánál. Mások láthatják, hogy az Istenben való bizalmad és hitvallásod mélyebb és hatalmasabb, mint bármi, amit az élet eléd hozhat. Ez a dicséret nem csupán szavakból áll, hanem az egész életed egy zsoltár lehet, amely hirdeti az Ő dicsőségét a nemzetek előtt.
Legyen Isten magasztalása a szíved mélyén, és az életed minden részletében. Engedd, hogy az Ő szeretete és hűsége ragyogjon rajtad keresztül, hogy mindenki láthassa és felismerhesse, ki az Úr, aki méltó a dicséretre.

IMA: Uram, köszönöm, hogy minden nemzet előtt dicsérhetlek, és hirdethetem a Te jóságodat. Add, hogy életem minden napján zsoltárt zengjek rólad, és mások is meglássák a Te szeretetedet és kegyelmedet bennem. Segíts, hogy bátran beszéljek Rólad, és örömmel tegyek bizonyságot arról, hogy Te vagy az egyetlen igaz Isten, aki mindannyiunkat szeret. Ámen.

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
150. zsoltár 1. vers


Az élet minden pillanata lehetőség a dicséretre. Isten méltó arra, hogy dicséretet kapjon, mert Ő mindenek felett áll. Az Ő dicsőségét nem lehet korlátozni egyetlen helyre vagy időre; dicséred Őt az Ő szentélyében, és dicséred Őt mindenhol, ahol látod a hatalmát és jelenlétét – az égboltozaton, a teremtés csodáiban, az életed legmélyebb pontjain és legnagyobb örömeiben is.

Isten jelenléte mindenütt ott van, ahol figyelembe veszed Őt. Amikor meglátod a csillagokat az égbolton, amikor érzed a nap melegét vagy hallod a madarak énekét, mindezek Isten hatalmának jelei. Ő alkotta mindezt, és az Ő alkotása dicséretre hív. Az Ő szentélye nemcsak egy épület, hanem minden hely, ahol az Ő jelenléte érzékelhető. Amikor letérdelsz előtte, és megnyitod a szívedet a dicséretre, megtapasztalod az Ő nagyságát és szeretetét.

Isten arra hív, hogy minden élethelyzetben dicsérd Őt – nemcsak akkor, amikor minden jól megy, hanem akkor is, amikor nehézségekkel nézel szembe. A dicséret felemel, erőt ad, és közelebb visz Istenhez. Amikor dicséred Őt, nemcsak azt ismered el, hogy Ő hatalmas, hanem azt is, hogy Ő gondoskodik rólad és jelen van az életed minden területén.

A dicséret nemcsak a szavaidban jelenik meg, hanem az életed minden mozzanatában. Ahogy éled a mindennapjaidat, Isten nagysága és szeretete tükröződik abban, hogyan reagálsz az Ő jelenlétére és áldásaira. Amikor dicséred Őt, magad is közelebb kerülsz ahhoz, hogy meglásd, mennyire hatalmas és hűséges Ő.

IMA: Uram, köszönöm, hogy mindenütt ott vagy, a gyülekezetben és az égbolton, a teremtés csodáiban és az életem legapróbb részleteiben is. Segíts, hogy minden nap dicséretet zengjek Neked, és felismerjem a hatalmadat és szeretetedet az életemben. Add, hogy szívemben és tetteimben is mindig Téged dicsérjelek, és soha ne feledjem, hogy Te méltó vagy a legnagyobb tiszteletre. Krisztus nevében hallgass meg, Ámen.

Könnyek és új kezdet

Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok... Lukács evangéliuma 23. fejezet 27-28. versek

Amikor Jézus a kereszthez vezető úton járt, sokan fájdalommal és együttérzéssel követték Őt. Az asszonyok siratták a szenvedést, amit Jézus elviselt, de Jézus szavai rámutatnak arra, hogy az igazi sírásnak és jajgatásnak nem az Ő szenvedéséről kellene szólnia, hanem az ember saját állapotáról. Jézus nem a saját szenvedését helyezte előtérbe, hanem arra figyelmeztetett, hogy az ember életében a bűn és a meg nem bánt hibák nagyobb szomorúságot és tragédiát hoznak.

Te is hajlamos lehetsz arra, hogy együttérzést tanúsíts Jézus iránt, amikor a kereszt útját nézed, de Jézus azt tanítja, hogy fontosabb a saját életedre és szíved állapotára figyelni. Van-e olyan terület, ahol bűnbánatra van szükséged? Siratod-e azokat a hibákat, amiket elkövettél, és azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak téged Istentől? Jézus arra hív, hogy vizsgáld meg a saját szívedet, és fordulj hozzá bűnbánattal, hogy Ő megbocsáthassa és helyreállíthassa az életedet.

Jézus szavai nem csupán figyelmeztetések, hanem szeretetteljes hívások is. Ő nem akarja, hogy elveszítsd az örök élet reménységét. Azért jött, hogy megváltson, és a bűn következményeit magára vegye. De ahhoz, hogy az Ő megváltása valóban a tied legyen, neked is be kell látnod a hibáidat, és szükséged van arra, hogy bűnbánattal fordulj Istenhez.

Ez az idő a bűnbánat ideje, de egyben az újrakezdés lehetősége is. Ne csupán a Jézus szenvedésére tekints, hanem arra, amit az életedben Isten változtatni akar. Fordulj Hozzá, és kérd az Ő kegyelmét, hogy megbocsátást és új életet kapj.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem csupán a szenvedésedre hívod fel a figyelmemet, hanem arra is, hogy bűnbánattal tekintsek a saját életemre. Segíts, hogy felismerjem azokat a területeket, ahol meg kell változnom, és bocsánatot kell kérnem Tőled. Add, hogy ne csupán külsőleg sirassam a hibáimat, hanem szívből bánjam meg őket, és új kezdetet találjak a Te kegyelmedben. Vezess engem azon az úton, amely örök élethez vezet, és tölts el engem a Te szeretetteddel és irgalmaddal. Ámen.