A nap, amikor Isten kibillent a komfortzónádból

Azután néhány istenfélő férfi eltemette, és megsiratta Istvánt. Saul is helyeselte, hogy Istvánt megölték. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Ezért Jeruzsálemből a hívők mind elmenekültek Júdea és Samária különböző vidékeire, csak az apostolok maradtak a városban. Saul is igyekezett a jeruzsálemi gyülekezetet elpusztítani. Házról házra járt, a gyülekezethez tartozó férfiakat és nőket erőszakkal elhurcolta otthonaikból, és börtönbe zárta őket. Így a hívők Jeruzsálemből minden irányba szétszóródtak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették az örömüzenetet.
Apostolok Cselekedetei 8. fejezet 1-4. versek



Van egy kimondatlan tévhit a mai keresztény életben, amit be kell vallanunk, hogy a vallásos sarlatánok az elmúlt években könyörtelenül kihasználtak, hogy vagyont faragjanak belőle és emiatt fel is erősitették a hiveikben: ha mindent jól csinálunk, Isten körbeépíti az életünket egy védőfallal. Ha annyit adakozol, amennyit kérünk tőled sőt még annál is többet, ha minket magasztalsz és sem jogos sem jogtalan kritikát nem fogalmazol meg velünk szemben, ha mindenre, amit tőlünk hallgatsz bólogatsz anélkül, hogy megvizsgálnád a Bibliában valóban úgy vannak-e a dolgok azogyan mondjuk neked, akkor eljön a földi paradicsom az életedben. Minden és mindeki körülötted fog forogni. Minden úgy alakul ahogy a büszkeségednek, a testi kényelmednek és a kivánságaidnak a legkedvezőbb. Ha megbetegszel meggyógyulsz mindig, de inkább meg sem betegszel, mindenki mindig magasztalni fog, mindig megbecsülnek, a bankszámlád akkor is vastagodik, ha két kézzel szórod a pénzt, a fűtött garázsodban ott lapulnak majd a méregdrága, kedvenc autóid, a házastársad, gyerekeid tökéletesek lesznek külső, belső, intellektuális képességeiket tekintve, minden évben merészebb, drágább helyekre mész nyaralni, mindezt igazi munka, teljesitmény vagy erőfeszités nélkül tudod majd megélni. Röviden az egész életed egy csodálat utazás lesz, és mindig úgy fogod érezni, hogy kirobbansz a boldogság érzésétől. Aztán jön egy nap, amikor a falak összeomlanak, a biztonság elszáll, és mi ott állunk sokkolva. A legfájdalmasabb nem is maga a csapás, hanem a teológiai zárlat a fejünkben: „Ha Isten velem van, ki lehet ellenem? Akkor ez most hogy történhetett meg?” Akkor hol van a hiba? Azokban, akiknek hittem? Esetleg a Bibliában, Istenben? Bennem? Nézzünk ma mélyebbre annál, amit a megszokott vasárnapi prédikációk mondanak. Az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében az ősegyház a csúcson volt. Többezer fős megagyülekezet Jeruzsálemben, átütő sikerek, csodák, tökéletes szociális háló. Egy szellemi üvegház. És Isten egyetlen nap alatt hagyta az egészet "felrobbanni."
Saul nem egy egyszerű utcai bűnöző volt, hanem korának csúcsértelmiségije és az akkori vallási, politikai rendőrség kimagaslóan sikeres képviselője. Amikor házról házra járt, nem vaktában dühöngött. A rabbinikus iratok és a későbbi talmudi traktátusok (mint a Szanhedrin) pontosan leírják, hogyan bántak a „hitehagyottakkal”. Saul a törvény embere volt. Szent meggyőződéssel, tiszta lelkiismerettel, teológiai indoklással a zsebében hurcolta el a családokat.
A legfélelmetesebb trauma az, amikor a csapás „szent” köntösben érkezik. Amikor azok okozzák a legnagyobb sebet az életedben, akik Isten nevére hivatkoznak.
Ezen a ponton a Biblia megemlíti, hogy istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és meggyászolták. Ez nem egy sima temetés volt. A korabeli zsidó jog szerint a kivégzett istenkáromlót tilos volt nyilvánosan elsiratni. Azzal, hogy ezek a férfiak hangosan zokogtak István sírjánál, nyílt lázadást követtek el a vallási elit ellen. Ők mégis a szeretetet és a hűséget választották a politikai túlélés helyett. Kockáztatták, hogy ők lesznek a következők akiknek a vére fog hullni.
A jeruzsálemi gyülekezet tagjai menekülni kényszerültek. Képzeld el a pszichológiai nyomást: tegnap még a szentek közösségében énekeltél, ma egy batyuval a hátadon futsz az autópálya szélén a gyerekeiddel, és nem tudod, hol fogtok aludni.
Meredek? A múlt rendszerben történtek ennél meredekebb dolgok is. Úgy végeztek ki ártatlan embereket a személyes hitük, meggyőződésük miatt, hogy később a gyilkos golyó árának számláját kipostázták az özvegyen maradt feleségnek és az árván maradt gyerekeknek azzal a kisérőlevéllel, hogy a családtagjukat olyan söpredéknek tekinti az államhatalom, hogy a golyót sem érdemelte meg, amivel kivégezték. Éppen ezért mihamarabb fizessék ki a lőszer árát.
Mit tettek amikor a vádlott törvény szerint még nem töltötte be a 18. életévét a kommunisták és halálra akarták itélni? Megvárták amig betölti a 18. életévét és a szülinapi tortájával együtt vitték neki az akasztás általi halálos itéletét.
Miért engedte ezt Isten? Mert a jeruzsálemi gyülekezet elkövette a legnagyobb vezetői hibát: belterjes lett. Elfelejtették a parancsot, hogy el kell menniük Samáriába és a föld végső határáig. Megtelepedtek a sikerben. Kellett a krízis, hogy a küldetés elinduljon.
Az üvegház egy csodálatos hely. Meleg van, védett és burjánzik az élet. De az üvegházban nevelt növények soha nem fognak erdőt alkotni. Nem fogják megváltoztatni a bolygó klímáját. Ahhoz ki kell kerülniük a szélbe, a fagyba, a vadonba.
Isten nem azért engedte meg a vihart az életedben, mert meg akart semmisíteni. Azért engedte meg, mert a kényelmed a küldetésed gyilkosa lett.
Lehet, hogy egy mérgező munkahelyről rúgtak ki.
Lehet, hogy egy olyan közösségből löktek ki, amelyik nagyon fontos volt neked, dolgoztál, küzdöttél, hogy a közösség előre mozduljon mégis félretettek, megbélyegeztek és elüldöztek.
Lehet, hogy a saját családod fordult szembe veled a hited miatt.
A természetben van egy jelenség: bizonyos fenyőfajok tobozai csak a pusztító erdőtüzek extrém hőhatására nyílnak meg, hogy elhullassák a magjaikat. A tűz nélkül nincs új generáció.
Nem a pusztulásod zajlik. Hanem a kiterjesztésed. Ha Jeruzsálemben maradsz, elsorvadsz. Samáriában viszont történelemmé válsz.


IMA:Úr Jézus! Előttem van a kép, ahogy a hívőket kirángatták az otthonaikból. Ismerem a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság ízét. Sokszor féltem a változástól, és gyűlöltem, ha kicsúszik az irányítás a kezemből.
De most megvallom előtted: a Te kezedben vagyok! Megtagadom a sértődöttséget és az áldozatszerepet. Nem fogok ujjal mutogatni azokra, akik bántottak vagy elárultak életem valamelyik pontján. Nem adom át a szívemet a keserűségnek! Látom és elhiszem, hogy mindent az én javamra forditasz, ha ragaszkodom Hozzád.
Ha összetörted a biztonságos üvegházamat, azért tetted, mert tovább akartál vinni a nekem kijelölt úton. Hiszem, hogy kibírom a vihart a Te erőd által. Használj fel ott, ahová a sors vetett! Legyen a számban az örömüzenet akkor is, ha a lábamban még benne van a menekülés fáradtsága. Rombold szét a megfelelési kényszeremet, és tégy merésszé! Hiszen Te mondtad Istenem, hogy a gyávák nem örökölhetik az Isten országát. Jézus Krisztus nevében segits meg, Ámen.

Élet az élet után

Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”
Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.
Apostolok Cselekedetei 7. fejezet 54-60. versek



Döbbenetes képsorok. De valljuk be őszintén: ez a történet ma szinte teljesen idegenül hat a modern keresztény világban. Miért? Mert a fülünket és a gondolkodásunkat mélyen beszennyezte az a szellemi hulladék, amit „jóléti evangéliumnak” neveznek.
Ezt a torz elméletet annak idején egy amerikai sarlatán találta ki. Azt állította, hogy egy angyal jelent meg neki egy különleges kijelentéssel. Szerinte az angyal közölte: vége az önmegtagadással, szenvedéssel és kereszthordozással járó Krisztus-követés korszakának. Mostantól a jólét evangéliuma van érvényben. A képlet egyszerűvé vált: minél több pénzed van, minél egészségesebb vagy, minél drágább helyeken nyaralsz, annál áldottabb vagy Isten előtt.
Ez a tanítás valójában nem a szegényeknek vagy az átlagembereknek íródott.
Azoknak a szupergazdag keresztényeknek találták ki, akik a pénzüket imádták Krisztus helyett. Kellett nekik egy teológiai felmentés a kapzsiságukra és arra, hogy miért nem adakoznak szívből. Így megalkották a tökéletes elméletet: „Ha nincs pénzed, ha beteg vagy, ha szenvedsz, csak magadra vess. Biztosan nincs elég élő hit fedezeted, nem vagy rendben Istennel.”
A Szent Szellem azonban Pál apostolon keresztül kíméletlenül tiszta vizet önt a pohárba: „Aki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit mi hirdettünk, átokká legyen.” (Galata 1:8).
Mi történik akkor, ha közeledik a földi életed vége, és nem történik meg a várva várt, látványos fizikai csoda? Mi van akkor, ha Isten nem nyúl bele a körülményekbe úgy, ahogy te elvártad?
István pontosan ebben a helyzetben volt. Egyetlen angyal sem jött, hogy elkapja a záporozó köveket. Isten nem küldött tüzet a mennyből, hogy elpusztítsa a gyilkosait. István mégis győzött.
Azért győzött, mert a hite nem a földi kényelemre, hanem a feltámadásra és az örök életre épült. Nem tartotta veszteségnek a fizikai élete elvesztését, mert látta a valóságot: a megnyílt eget és Jézust. A zsidó mártírok szellemisége éledt újjá benne, akik tudták, hogy Isten neve megszentelhető a szenvedésben is.
Lelkipásztori szolgálatom során nagyon sok haldokló mellett álltam már. Láttam embereket az utolsó óráikban. Egy dolgot biztosan megtanultam: amikor a földi lét véget ér, a látható és a láthatatlan világ közötti függöny elvékonyodik. Az átjáró megnyílik.
A földi létből kilépni készülő emberek az utolsó pillanatokban látnak valamit. Látnak valakit. Pontosan azt a személyt vagy azt a valóságot látják meg, akinek és aminek az egész életükben valójában szolgáltak.
Az elkötelezett hívőnek ez a pillanat a végső megnyugvás, a hazatalálás és a diadalmas győzelem. Meglátják a Mestert, aki várja őket.
Azoknak viszont, akik a világot, a pénzüket, a saját büszkeségüket vagy a vallásos képmutatást szolgálták, ez a pillanat a tiszta terror és a kimondhatatlan rettegés. Ott már nem működnek a jóléti evangélium olcsó vígaszai és nem tud megoldást kínálni sem a pszichológia sem bármelyik másik emberi tudomány.
Akkor nem kísérhet már sem az ügyvéded, sem a bankárod, sem a lelkipásztorod sem a házastársad, szüleid, gyerekeid. Csak te maradsz és az, akit szolgáltál. Istvánnak Krisztus maradt és éppen ezért a távozása öröm volt szívből megbocsátott azoknak, akik gonosz módon elvették az életét.
Talán azt gondolod miért engedte Isten? Miért engedi ezt ma is? Hiszen világszerte ma is életükkel fizetnek a Krisztusban vetett hitükkel. Nos, a szentek vére magvetés. Ők azok a hithősök, akiknek az életéből kiragyog, hogy mit jelent az élő hit és milyen változást tud hozni valójában az Úr Szentlelke. De ha fellapozod a Jelenések könyvét, láthatod, hogy amint Krisztus vértanúinak a száma betelik, Isten meg fog fizetni minden egyes mártír véréért azoknak, akik gonosz módon kiontották azt. A világtörténelemben egyetlen bűn sem marad azon a napon büntetlenül. Az ítélet napja a számla kiegyenlítésének a napja lesz. Ma ezt azért hagyja Isten, mert kegyelmes és később látni fogjuk az apostolok útját kísérve, hogy a próféta gyilkosok közül is lehetnek, akiket Isten megszólít és őszinte bűnbánatra, életváltozásra jutnak. De ők is kizárólag azért nyerhetnek bocsánatot, mert a bűneikért Krisztus már meghalt és kiegyenlítette a számlájukat. Akik azonban kemények maradnak, azok számára csak a végső ítélet marad.


IMA: Uram, Jézus Krisztus! Tisztítsd meg a szívemet minden hamis, kényelmes, világias tanítástól! Megvallom, hogy a hús-testem sokszor futna a szenvedés elől, és a földi jólétben keresi az áldásod bizonyítékát. De ma újra leteszem az életemet a Te oltárodra. Adj nekem olyan bátor, megalkuvást nem ismerő hitet, mint amilyen Istváné volt! Nem a köveket akarom nézni, amik érnek, hanem a Te dicsőségedet a mennyben. Élni akarok, és ha kell, meghalni is Érted, hogy az utolsó órámon ne a rettegés, hanem a Te ölelésed várjon rám. Köszönöm a feltámadás erejét és az örök élet bizonyosságát!Jézus Krisztus nevében, Ámen.