Péter erre így válaszolt: „Pusztuljon a pénzed veled együtt! Hogy képzelted, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted? Semmi közöd neked ehhez, és nem is részesülhetsz benne, mert a szíved nem egyenes Isten előtt! Azonnal fordíts hátat ennek a gonoszágnak, és könyörögj az Úrnak, hátha megbocsátja neked ezt a gonosz szándékot! Úgy látom, egészen tele van a lelked méreggel, és az istentelenség uralkodik rajtad.”
Simon így válaszolt: „Kérlek, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”
Péter és János hirdették a sokaságnak mindazt, amit Jézus tett és mondott, azután visszatértek Jeruzsálembe. Útközben sok samáriai faluban is hirdették az örömüzenetet.
Apostolok Cselekedetei 8. fejezet 18-25. versek
.png)
Van egy rejtett, görcsös vágy mindannyiunkban: szeretnénk megúszni a folyamatot. Meg akarjuk vásárolni a sikert, a tiszteletet, a békességet. A mai világ a „fizess elő, és megkapod” elvére épül. Prémium előfizetéssel reklámmentes az élet, VIP-jeggyel átugorhatod a sort vagy egyszerűen kaphatsz egy kulcstartót, amit csak a VIP jeggyel szerezhetsz meg. ( Igaz, hogy ha kiszámolod 10x annyit fizettél érte, mintha máshol vetted volna meg). Nem is ezért fizetjük ki, hanem az érzésért, hogy valami rendkivüli ajánlathoz férhettünk hozzá, amiről azt hisszük csak keveseknek adatott meg. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez Istennel is működik. Igaz, hogy akik a földi életükben vesznek igénybe ilyen gyors megoldásokat, gyakran csalódnak és rájönnek, hogy a pénzükért nem kaptak igazi értéket. A nagyon gyors megoldásokkal gyakran az a probléma, hogy nem létező problémákat oldanak meg. Sokan hordozzák ezt a néma feszültséget. Úgy tesznek, mintha a hitük tiszta lenne, de legbelül folyamatosan alkudoznak az Úrral. Pontosan ezt a belső torzulást látjuk Samáriában. Simon, a volt varázsló látta, hogy az apostolok kézrátételére valami elképesztő dolog történik. Meg akarta venni a kenetet. „Adjátok nekem ezt a hatalmat, itt a pénz” – mondta. Nézzünk a színfalak mögé.
Ismerős? Akik az örömhirnek a hirdetésén fáradozunk, biztosan találkoztunk már ezzel a lelkülettel.
" Hogy térjek meg? Bánjam meg a bűneimet? Holnaptól legyek hűséges a házastársamhoz, az üzleti életben csak értékes, hasznos termékeket dobjak piacra? Mondjak le a pénz, a hatalom, az élvezetek istenitéséről? Ugyan már. Inkább adok egy zsiros adományt és vegyük úgy, hogy átugortam ezt a részt és jöhet az erő, a boldogság, az áldás, a gyógyulás."
Nézzünk a színfalak mögé.
Az ókori római világ a patrónus-kliens rendszerre épült. Mindennek ára volt. A társadalmi pozíciókat, a politikai és vallási tisztségeket nyíltan meg lehetett vásárolni. Simon ebből a kultúrából jött.
A bibliai, rabbinikus hagyomány viszont tűzzel-vassal irtotta ezt a gondolkodást. A Talmud világosan fogalmaz: a szent dolgokat, a Tórát tilos anyagi haszonszerzésre használni vagy árucikké tenni. Isten ajándéka nem eladó.
Péter reakciója éppen ezért nem diplomatikus. Nem azt mondja: „Sajnálom, Simon, ez a pozíció már betelt.” Azt mondja: „Pusztuljon a pénzed veled együtt!”
Miért ez a kíméletlen keménység?
Mert Péter átlátott a szitán. Itt nem egy rossz üzleti ajánlatról volt szó, hanem egy mély pszichológiai és szellemi rákfenéről. Simon szíve tele volt méreggel és keserűséggel.
Miért? Mert elveszítette a trónját. Korábban ő volt a sztár a városban, most pedig háttérbe szorult. A bemerítkezése után sem változott meg a belső motivációja. A hatalomvágya túlélte a keresztvizet. Azt hitte, a Szent Szellem erejével visszavásárolhatja a régi hírnevét és a kontrollt az emberek felett.
Gondolj a történelem egyik legnagyobb botrányára, ami darabokra törte az európai egyházat. 1517-ben egy Johann Tetzel nevű domonkos szerzetes járta a német földeket. Búcsúcédulákat árult, és azt hirdette: „Amint a pénz a ládában csörren, a lélek a purgatóriumból a mennybe röppen.”
Az emberek tömegesen vették a papírokat. Miért? Mert meg akarták vásárolni a bocsánatot. Meg akarták úszni a valódi bűnbánatot, a szívbéli átformálódást. Ez a szellemi korrupció indította el a reformációt. Mert a Menny nem egy elárverezhető részvénytársaság.
Itt a lényeg, amit meg kell értened: Isten nem egy italautomata, amibe bedobod a jó cselekedetet, a vasárnapi perselypénzt vagy a kötelező imákat, és alul kiesik az áldás.
Hányszor alakítunk ki tranzakciós viszonyt Istennel? Amikor azt mondod: „Uram, én adakoztam, én rendesen élek, miért nem sikerül mégis a vállalkozásom? Miért ért engem ez a veszteség?” Ez Simon szelleme. Azt hisszük, a teljesítményünkkel lekötelezhetjük az Alkotót.
Simon megijedt Péter szavaitól, de figyelj a válaszára: „Imádkozzatok, hogy ne történjen meg, amit mondtatok.” Nem a bűne fájt neki. Nem az Istennel való kapcsolat megtörése miatt sírt. A következményektől félt. Meg akarta úszni a büntetést anélkül, hogy megváltoztatná a szívét.
Isten ajándékai ingyen vannak, de az egész életed átadásába kerülnek. Nem megvenni kell őket, mert a világ összes kincsével sem tudnánk megvásárolni Isten egyetlen ajándékát sem, hanem alázattal, üres kézzel átvenni. Engedd el a manipulációt, hagyd abba az alkudozást! Isten nem a javaidat akarja, hanem a szíved egyenességét.
Ima: Mindenható Atyám! Megrendülve állok előtted, mert felismerem magamban Simont. Beismerem, hogy sokszor én is tranzakcióként kezeltem a hitemet. Alkudoztam Veled, elvártam az áldásaidat a jócselekedeteimért cserébe, és meg akartam vásárolni a jóindulatodat. Bocsásd meg nekem ezt a rejtett gőgöt!
Törd össze bennem a kontroll és a feltűnés vágyát! Tisztítsd meg a motívumaimat a Szentlélek tüzével! Nem akarom a Te erődet a saját dicsőségemre használni. Nem akarom megúszni a belső formálódás fájdalmát.
Itt vagyok előttem üres kézzel. Nem a büntetéstől félek, hanem Téged akarlak! Adj nekem egyenes, tiszta és alázatos szívet. Hadd fogadjam el az ajándékaidat ingyen, kegyelemből, és hadd adjam oda az egész életemet válaszszul a Te szeretetedre! Jézus Krisztus nevében, Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése