Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni."
Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
Szeretem a kenyeret és a péksüteményeket, de az utóbbi időben jóval kevesebbet fogyasztok belőlük, mint a múltban, mert rájöttem, hogy pillanatnyilag ugyan örömet okoz az ízük, elfogyasztásuk, de hosszú távon negatív hatással lehetnek közérzetemre, akár egészségemre is.
Miért próbáljuk ma olyan sokan, olyan sokszor olyan dolgok fogyasztásával betölteni szükségleteinket, amelyek csakis az igazi kenyérrel tölthetőek be?
Ha feltöltjük életünket, gondolatvilágunkat Krisztussal- azzal, hogy kicsoda Ő valójában, mit végzett értünk a múltban, mit fog tenni még értünk a jövőben, akkor nem érzünk majd kényszert arra, hogy túlzott evéssel vagy munkával esetleg más szenvedélyekkel töltsük meg magunkat, azért hogy szűnjön a szorongásunk.
Ha betöltekezünk az igazival, már nem lesz szükségünk azokra a mesterséges dolgokra, amiktől végső soron csak még kövérebbek és még reménytelenebbek leszünk.
Természetesen minden nap megéhezünk és megszomjazunk. Szükségünk van testileg tápanyagra, de legyen bennünk az éhség és szomjúság Isten igazsága iránt is.
Ne a saját igazságunk után vágyakozzunk, hanem arra az igazságra, amely egyedül Krisztusból fakad.
Az igazi kenyér szilárd, tápláló és maradandó. Nem olyan, mint a mesterséges kenyerek, amelyek könnyűek, papírhoz hasonlóak és hiába eszünk belőlük, úgy érezzük továbbra is éhesek vagyunk.
Töltekezzünk be ma Krisztus lelkével, hogy ne maradjon hely a félelemnek.
IMA: Istenünk, magasztalunk Téged, hogy a valódit kínálod nekünk. Valódi kenyeret, valódi igazságot, valódi életet, valódi boldogságot. Segíts nemet mondani a világ csillogó, de hamis csábításának és éhezni, szomjazni Téged, az igazit, a táplálót, a maradandót. Krisztus nevében, Ámen.