Feltételes ígéret...

Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi,
és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
91. zsoltár 7-9. versek



Vannak Igék, amiket szinte minden hívő idéz. A 91. zsoltár ilyen. Főleg akkor, amikor háborúról, járványról vagy veszteségről hallunk. Ezekben a versekben ott a megnyugvás ígérete: „Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el…” De valójában ez nem mindenkinek szól. És ezt ki kell mondani. Isten nem varázspajzsot ad. Nem ígér automatikus mentességet a bajok alól. Az Ő ígéretei mindig feltételekhez kötöttek. Ez a zsoltár sem kivétel. Figyeld meg, hogyan kezdődik:
„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom.” (Zsoltárok 91:1–2)
Ez az „aki” szó a kulcs. Nem minden emberre igaz ez az ígéret. Csak azokra, akik megtanultak Isten jelenlétében lakni. A 9. vers megismétli ezt, mintegy megerősítésként:„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj…”
Látod? Ott a „ha”. Ez egy szövetségi logika. Isten megteszi a részét, ha te is megteszed a tiedet.
Ez az ígéret nem a világnak szól, hanem annak, aki úgy dönt: Istenhez költözik. Nem néha meglátogatja, hanem Nála lakik. Nem csak segítségért megy Hozzá, hanem Vele él. Sokan mondják ma, hogy elmennek vasárnaponként gyülekezetbe, templomba, hogy találkozzanak Istennel. Ha te csak vasárnap találkozol Istennel, akkor az Isten Szava szerint elveszett ember vagy. Isten a pusztai vándorlás idején egy sátorban "lakott" Izrael népe között. Ott volt köztük, de külön volt. Egy szent sátorban. A jelenléte megtöltötte a belső szentélyt, és amikor a felhőoszlop mozdult, a nép is mozdult. Amíg a sátor állt, addig tudták: Isten itt van.
És ez ma is így van. De a sátor ma már nem vászonból van, hanem húsból és lélekből. Pál apostol így írja:
„Vajon nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…?”
(1Kor 6:19)
Isten nem egy sátorban akar lenni körülötted, hanem a te sátradban: a testedben, a lelkedben, az életed középpontjában.
Ez az a közösség, amely nem vallás, hanem lakhely. Nem intézmény, hanem valóságos együttélés az Úrral. Amikor a zsoltár azt mondja: „Sátradhoz közel sem férhet csapás”, akkor ez szó szerint is igaz Mert ha az Isten is a te sátradban lakik, hogyan férhetne oda az ellenség? Ha Ő az otthonod, ki tudná feltörni az ajtaját? Ki tudna olyasmit tenni veled, amit Isten nem enged meg? És miért engedne Ő meg olyasmit, ami nem a lelked javát szolgálja? „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak...” Ez feltétel. Nem mindenki él Isten sátorában, és nem minden sátorban lakik Isten. A döntés a tiéd: beköltözteted-e Őt az életedbe, vagy csak távolról integetsz Neki néha? És ha beköltözik, akkor nem csak megvéd, hanem átformál. Akkor már nem csak túlélni fogsz, hanem élni Vele együtt.


IMA: Istenem, szeretném, ha Te nem csak a menedékem lennél, hanem a lakótársam. Bocsáss meg, amikor csak akkor kerestelek, amikor bajban voltam, de nem engedtelek be az életem minden részébe. Ma kinyitom előtted a sátram minden ajtaját. Gyere be, és maradj. Építsd újjá belülről, és töltsd meg a Te jelenléteddel. Hadd ne csak a vihar elől meneküljek Hozzád, hanem örömmel éljek Veled. Legyél nem csak az Istenem, hanem az otthonom. Hadd legyen a Te országod, uralmad bennem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Pusztaságon át a mennyei örökségbe

Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül! Akkor még alig néhányan voltak,
kevesen éltek ott mint jövevények. Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez,
prófétáimat se bántsátok! 105. zsoltár 11-15. vers



Az Isten ígéretei olyan biztos pontok, amelyekre építeni lehet az életet. Ábrahám nem egy belső vágyat követett, nem egy pozitív gondolatot ismételgetett, hanem egy konkrét kijelentésre támaszkodott: „Neked adom.”
Sokan ma mégis összekeverik a hitet a saját kívánságaikkal. Azt hiszik, hogy ha valamit nagyon akarnak, Isten majd megadja és ezt nevezik hitnek. De az élő hit nem saját vágyakból indul, hanem Isten élő Igéjéből.
Isten nem teljesíti a test vágyait, csak azért, mert valaki elszánt. Ő szuverén módon osztja ki az ígéreteit, és csak azt hívja hitnek, amikor valaki az Ő szavára válaszol engedelmes bizalommal.
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10:17)
Ezért vigyázz: ha nem kaptál Istentől ígéretet egy dologra, ne építs rá várakozást. Mert ha nem az Írás alapján hiszel, akkor nem a Szentlélek vezérel, hanem a saját szíved. A szív pedig csalárd lehet (Jer 17:9). És ha egy ember saját illúzióit nevezi hitnek, végül csalódni fog és nem Istenben, hanem a saját tévedésében.
De ha Isten ígéretet tett és hittel, gyakorlatiasan építesz az ígéretére, akkor bármi történjék is, az be fog teljesedni.
Isten nem játékból ígér. Ő nem hiteget, hanem örökséget oszt ki. Lehet, hogy a körülményeid semmire nem utalnak, mint ahogy Ábrahám leszármazottai is csak kevesen voltak, vándoroltak, nem volt földjük, befolyásuk, katonai erejük. Mégis: Isten kimondta. Ezért az övék lett.
Ha van egy valódi, igéből fakadó ígéreted Istentől például az üdvösség ígérete, a Szentlélek jelenléte, az, hogy „nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsid 13:5) akkor ezek a legnehezebb helyzetekben is megállnak, megtartanak.
Isten megőrzi az Övéit, mert láthatatlan keze mögöttük áll.
A zsoltár egy döbbenetes képet tár elénk: „senkinek sem engedte elnyomni őket”, sőt „királyokat is megintett miattuk”. Ez Isten szuverén védelméről szól.
A hívő ember nem éli meg mindennap, hogy királyokat fedd meg Isten miatta, de a láthatatlan világban Isten mindennap cselekszik az övéi védelmében. Megnyit ajtókat, lezár rossz kapcsolatokat, visszatart gonosz szándékokat. Sokszor akkor is, ha erről nem is tudsz.
Mert ha Isten gyermeke vagy, akkor nem vagy a véletlenek martaléka. A Te életed fel van jegyezve. A neved az Övéi között van. És Ő gondot visel rólad. Néha megenged próbákat, de soha nem enged el. A felkent szolgák különösen is Isten oltalma alatt állnak, de ez nemcsak kiváltság, hanem felelősség is. Nekik ugyanis súlyosabb ítéletben lesz részük.
Isten a fenti Igében külön megemlíti a felkenteket, azokat, akiket különleges szolgálatra hívott el. Ez ma elsősorban azokat jelöli, akik az evangélium hirdetésére, tanításra, lelki vezetésre kaptak Istentől elhívást. Ezek az emberek nem önmagukért különlegesek, hanem Isten célja miatt szentelte meg őket. És mivel Isten munkáját hordozzák, Isten különleges oltalmat, tisztséget biztosít számukra. De ez nem kényelmi zóna, hanem ez felelősség. Akire többet bíznak, attól többet is követelnek. Fogalmuk sincs milyen súlyos ítéletet vonnak magukra azok a "vezetők", akik jóllehet egy gyülekezet vagy egyház vezetőiként, felkentjeiként tetszelegnek, de Isten sosem hívta el őket. (Lukács 12:48)
Aki Isten szolgája, annak tiszta életet kell élni, alázatos szívvel, mert nemcsak a világ, hanem az Egyház is figyeli. És akit Isten különösen használ, azt a Sátán különösen támadja is.
Ezért figyelmeztet Isten: soha ne emelj kezet vagy szót meggondolatlanul Isten elhívott szolgáira. Mert amit róluk mondasz vagy teszel, azt nemcsak ők hallják, hanem Isten is hallja. Dávid tudta, hogy Saul királyt az Isten elvetette és a királysága sem lesz állandó. Azt is látta, hogy Saul egyre mélyebbre süllyed a gonoszságban, de nem emelt kezet rá. Dávid tudta, hogy aki megengedte Saulnak, hogy királlyá legyen, az majd el is mozdítja a királyságból, amikor jónak látja.
És ha te magad vagy Isten szolgája, ne feledd: nagy a te felelősséged, de még nagyobb az Ő oltalma.

Ima: Uram, segíts különbséget tenni aközött, amit én szeretnék, és amit Te valóban ígértél. Ne hagyd, hogy a saját vágyaimat hitnek nevezzem. Adj nekem élő hitet, olyat, ami a Te Igédre épül, és nem a saját szívem álmaira. Uram, ha Te ígéretet tettél nekem, erősíts meg abban, hogy meg is fogod tartani. Taníts várni, bízni, és kitartani, akkor is, amikor még semmi nem látszik. Védj meg a gonosztól, a bántásoktól, a megtévesztő gondolatoktól. És ha szolgád vagyok, taníts tisztán élni. Alázattal, méltósággal, hűséggel.
Köszönöm, hogy Te megintesz királyokat is, ha kell, csak mert a Tieid vagyunk. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Amikor veled van az Úr...

Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?
Zsidókhoz irt levél 13. fejezet 6. vers



Vannak pillanatok, amikor a nehézségek teljes erejükkel neked feszülnek. Egy váratlan hír, egy igazságtalan vád, egy gyógyíthatatlannak tűnő seb, amit mások okoztak benned mind nehéz helyzetek elé állíthatnak téged. Ilyenkor nem a bátorság, hanem a félelem kopogtat a szíved ajtaján. A fájdalom hangosabban beszél, mint az ígéret, és az ellenség arca közelebbinek tűnik, mint Isten jelenléte.
De az Ige emlékeztet: „Velem van az Úr.”
Ha Isten gyermeke vagy, akkor nem az érzéseidben van a végső igazság, hanem az Ő Szavában. Ő azt mondja, hogy a gyermekeivel van. Nem csak jó napokon, amikor áldásokat számolsz, hanem azokban az órákban is, amikor az árnyékok hosszabbnak tűnnek, mint a fény. Nemcsak akkor, amikor minden sikerül, hanem akkor is, amikor elutasítanak, félreértenek vagy igazságtalanul bánnak veled.
A félelem természetes reakció, de nem végleges. Az Úr jelenléte nem ígéret a viharmentes életre, hanem biztosíték arra, hogy soha nem leszel egyedül a viharban. Az ember valóban okozhat sebeket. Elveheti a kenyeredet, hazugságokkal bemocskolhatja a nevedet, megpróbálhat megtörni, de van valami, amit nem vehet el: az Isten áldott jelenlétét a szívedből.
A Zsidókhoz írt levélben ez az idézet a Zsoltárok 118:6-ból származik. Ott a szerző úgy dicséri Istent, mint aki megszabadít, aki győzelmet ad, és aki méltó a bizalomra még az emberek fenyegetései közepette is. Ez nem naiv hit, hanem kipróbált bizalom. Olyan bizalom, amelyik már látta, hogy az Isten hűséges akkor is, amikor mindenki más hátat fordított.
Az Úr Jézus Krisztus maga is megtapasztalta ezt. Az emberek elhagyták, megverték, kigúnyolták, keresztre feszítették. A saját tanitványai sem értették meg, újra és újra tanította őket, de mégis sokszor úgy tettek, mintha meg sem hallották volna amit Ő mondott, mintha nem is látták volna a csodákat, amiket szemük láttára vitt véghez. Amikor imában tusakodott a Gecsemáné kertben, a tanítványok valószínűleg azt sem értették miről beszél és miért nem alszik velük együtt? Ők minden esetre aludtak és nem tudtak Krisztussal virrasztani imádságban. Amikor pedig közeledtek Krisztus hóhérai, a tanítványok szétszéledtek. Ő mégsem haragudott rájuk, mégis szerette őket. Ő tudta, hogy csak a tanitványai is csak emberek. És mégis, a legnagyobb sötétségben így imádkozott: „Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet.” Ő tudta: ember keze árthat a testnek, de nem veheti el azt, amit Isten védelme tart. Isten Szentlelke nélkül te is és én is csak félni tudunk, csak az érzelmeinkre tudunk építeni, csak ígérgetni másoknak, hogy majd imádkozunk értük, segítünk nekik, de saját erőnkből csak cserben hagyni tudunk.
Krisztus drága Szentlelke által viszont a te életeden keresztül is megnyilvánulhat. Amikor mindenki menekülne, te ott maradhatsz mások mellett, hogy őszinte szeretettel támogasd őket. Krisztus Lelke által nemcsak ígérheted, hogy támogatsz valakit imádságban, hanem valóságosan imakarjaidon hordozhatod életének legnehezebb pillanataiban. Krisztus Lelke által nemcsak leereszkedőn, hanem lehajlón tudsz emberek gyógyulásában, helyreállásában eszköz lenni.
Ma is érvényes ez a kijelentés: „Velem van az Úr, nem félek.” Nem vagy egyedül. Nem vagy védtelen. Nem vagy elhagyott. A világ lehet zord, az emberek lehetnek kegyetlenek, de az Isten szeretete és jelenléte erősebb minden támadásnál. Ha azoban még nem nyitottad meg őszintén és teljesen szíved Krisztus előtt, vehetnek körül emberek, haverok, barátok, mert a lelked akkor is végtelenül magányos marad.

IMA: Uram, köszönöm, hogy velem vagy. Köszönöm, hogy nem az emberek véleménye határoz meg, hanem a Te szereteted. Amikor félek, segíts emlékeznem arra, hogy Te ott vagy. Amikor támadások érnek, add, hogy a szemem ne az emberek hatalmára, hanem a Te jelenlétedre nézzen. Segíts hittel kimondanom: „Nem félek, mert velem van az Úr!” Tölts be bátorsággal, békességgel és bizalommal. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A lélek egyetlen gyógyítója

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 147. zsoltár 3. vers



Képzeld el, hogy van egy gyönyörű, kézzel festett bögre, amelyet nagy szeretettel és gondossággal készítettek. Minden egyes részlete különleges, egyedi mintákkal és színekkel díszített. Egy nap azonban a bögre véletlenül leesik a polcról, és darabjaira törik. Ez a bögre most törött, és úgy tűnik, hogy már soha nem lesz olyan, mint egykor volt.
A lelki seb hasonlít egy összetört bögréhez. Az élet megpróbáltatásai, a fájdalom, a veszteségek és a csalódások darabokra törhetik a lelkedet. Érezheted úgy, hogy már nem vagy az, aki egykor voltál, és nehezen találod meg a helyedet ebben az összetört állapotban. Ilyenkor a benned felgyülemlett fájdalom olyan cselekedetekre, szavakra ösztönözhet, amelyek mögött valójában a következő szavak nélküli üzenet húzódik: " Már nem tartom magam értékesnek, fontosnak. Nem akarok megbízni senkiben, mert a környezetem okozta bennem azokat a töréseket, amik miatt már sosem lehetek a régi."
Ez a hozzáállás egy védelmi reakció a sebzett ember részéről és nagyon fontos, hogy ha ilyen emberrel találkozol, akkor a szavai, cselekedetei ellenére, őszintén, cselekedettel és valóságosan szeresd.
Egy keresztény család új házba költözött és a szomszédságukban egy ilyen megtört lelkű szomszéd fogadta őket. A megtört szomszéd a következőket mondta:
" Az önök által most vásárolt családi ház előző tulajdonosa rengeteg fájdalmat, sérelmet okozott nekem. Emiatt én is igyekszem majd annyi bánatot és sérelmet okozni önöknek, amennyit nekem okozott az előző szomszédom."
A keresztény pár mosolyogva a következőt válaszolta: " Köszönjük, hogy ezt őszintén megosztotta velünk. Mi pedig igyekszünk annyi jót tenni önnel, amennyit csak tudunk."
Mi lett ennek a találkozásnak a vége? A sebzett szomszéd sebei begyógyultak és életre szóló barátság született. :)

Most képzelj el egy mestert, aki meglátja ezt az összetört bögrét. Ez a mester különleges képességgel rendelkezik: nemcsak helyreállítani tud dolgokat, hanem új életet is lehel beléjük. A mester összegyűjti a törött darabokat, és nagy türelemmel, szeretettel kezdi el összerakni őket. Nem csak egyszerűen összeragasztja a darabokat, hanem arannyal tölti ki a repedéseket, hogy a bögre új szépséget és értéket nyerjen.
Ez a mester Isten, és a bögre mi vagyunk. Isten látja a lelki sebeket, amiket hordozol, és nem hagy cserben téged. Ő nagy szeretettel és kegyelemmel gyógyítja meg összetört lelkedet. Az Ő jelenléte és szeretete olyan, mint az arany, amely nem csak összeforraszt téged, hanem még szebbé és értékesebbé tesz téged, mint valaha.
Amikor Isten összegyűjti a törött darabokat, nem az eredeti állapotot állítja vissza, hanem Ő valami egészen újat, valami különlegeset hoz létre. A lelki sebek helyén arannyal teli repedéseink lesznek, amelyek tanúságtétellé lesznek Isten gyógyító szeretetéről. Ezek a repedések emlékeztetnek téged és másokat is arra, hogy Isten szeretete képes minden törést helyreállítani és új értelmet adni a fájdalmaidnak.
Egy alapvető különbség azért van egy bögre és közted: te élsz és Teremtőd szabad akarattal ruházott fel. Bíznod kell Benne és együtt kell működnöd Vele, ha szeretnéd, hogy meggyógyítsa sebeidet.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy kegyelmed által nem azt akarod, hogy a régi önmagam legyek, hanem sokkal értékesebbé, szebbé akarod formálni lelkemet. Szeretném Rád bízni magam. Krisztus nevében kérlek segíts engem ebben, Ámen.

Sürget az idő!

Kérlek azért Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat eljövetelekor az ő országában, hogy hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, fedj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem saját kívánságaik szerint szereznek maguknak tanítókat, akik kedvük szerint beszélnek, és az igazságtól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenben, viseld el a bajokat, végezd az evangélista munkáját, és szolgálatodat teljesen betöltsd.
Timóteushoz irt második levél 4. fejezet 1-5. versek



Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, csupán a falaknak beszél. Amikor szeretettel, türelemmel, sőt könnyekkel próbálja átadni az evangélium üzenetét és mégis visszautasítást, közönyt vagy gúnyt kap válaszul.
Egy ilyen helyzet után egyszer megkérdezte tőlem valaki: „Mi értelme volt? Miért próbáltad újra és újra elmondani az evangéliumot, ha úgysem hallgatták meg?”
A válaszom egyszerű volt, de a szívem mélyéről jött: azért, mert tudtam az Igazságot. Erkölcsi felelősségem volt szólni.
Olyan felelősség ez, mint az orvos felelőssége, aki felismeri a betegséget, ismeri a gyógymódot, és nem hallgathat, mert tudja: a hallgatás életekbe kerülhet.
A Szentírás világosan beszél arról, hogy eljön az idő (és talán már el is jött), amikor az emberek nem kérnek az Isten Igazságából. Nem tűrik el az egészséges tanítást. Nem akarnak szembesülni a diagnózissal, mert kényelmetlen. Ehelyett inkább meséket hallgatnak. Olyan tanítókat keresnek, akik azt mondják, amit hallani akarnak és nem azt, amit hallaniuk kellene.
Isten nem arra hívott el bennünket, hogy a népszerűség útját járjuk. Elsősorban nem a világ tapsa a cél, hanem a Mester elismerése. Az evangélista szolgálata nem arról szól, hogy belesüppedjen egy bűntől beteg világ kényelmébe, hanem arról, hogy hűségesen képviselje azt az Urat, aki életét adta ezért a világért. Jézus Krisztus nem mondott semmit azért, hogy megtartsa a népszerűségét. Ő igazat mondott, azért, mert szeretett és szeret bennünket. És ma is ugyanerre hív minket.
Amikor Pál apostol Timóteushoz intézte ezeket a szavakat, már jól tudta, mit jelent az üldöztetés, az elutasítás, a fájdalom. És mégis azt mondta: „Hirdesd az Igét!” Akkor is, ha nem akarnak hallani róla. Akkor is, ha kinevetnek. Akkor is, ha fáj. Mert nem az emberek elfogadása számít, hanem az, hogy Isten előtt megállhatunk jó lelkiismerettel.
Ma sokan nem akarnak hallani a bűnről, a megtérés szükségességéről, az örök életről vagy az örök kárhozatról. A lelkek azonban halálos veszélyben vannak. És ez a valóság nem változik attól, hogy egyszerűen letagadjuk.
Mégis van reménységünk. Mert aki szomjazza az igazságot, annak Isten maga fogja oltani a szomjúságát. Aki kitart Krisztus követésében, azt Ő maga fogja megerősíteni. Aki elesett ugyan, de segítségül hívja őszinte hittel az Úr nevét, azt az Úr talpra állítja a 21. században is. Mert nem vagyunk egyedül. Az Úr velünk van azokban a beszélgetésekben, amelyek eredménytelennek tűnnek; azokban a könnyekben, amelyeket senki nem lát; azokban az imákban, amelyek halkan hangzanak el, de az égig érnek.
Ne add fel. Ne engedd, hogy a közöny elnémítson. Hirdesd az Igét. Mert nem tudhatod, mikor törik át a fény a sötétségen. Az idő pedig sürget. Isten és Jézus Krisztus színe előtt kérlek, aki ítélni fog eljövetelekor élőket és holtakat, hogy ne várj a megfelelő pillanatra. Egyszerűen azért, mert nagyon sürget az idő. Minden alkalmat ragadj meg a lélekmentésre.

IMA: Uram, köszönöm, hogy rám bíztad az evangélium üzenetét. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra ebben a küldetésben. Köszönöm, hogy megértetted velem az egész világ egy szószék és minden helyen, időben hirdethetem az evangéliumot. Add, hogy hűséges maradjak akkor is, amikor nem hallgatnak rám, amikor kinevetnek, vagy amikor magányosnak érzem magam. Erősíts meg a szolgálatomban, hogy a Te tetszésed szerint éljek, és ne embereknek akarjak megfelelni. Adj nekem józanságot, bátorságot, türelmet és szeretetet. Segíts, hogy szívem ne keseredjen el, hanem újra és újra fellobbanjon a Te igazságodért. Használj engem, Uram, ahogyan jónak látod és végül állíts azok közé a Te országodban, akik mindvégig kitartottak a Tőled kapott küldetésben. Jézus Krisztus áldott nevében kérlek hallgass meg, Ámen.

Fáradtság és megújulás

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás könyve 40. fejezet 30-31. versek



Vannak fáradtságok, amik nem látszanak. Nem a test izmai jelzik, hanem a lélek sóhajai, a szív tompasága, a remény csendes visszavonulása. Az élet néha nem attól nehéz, hogy túl sok a munka, hanem attól, hogy céltalan, tétova, vagy éppen reménytelen egy ember élete.
Elfáradhat az ember akkor is lelkileg, ha semmit nem csinál. A tétlenség fáradtsága alattomos: kifelé nyugalomnak látszik, de belül rothaszt. Mint a víz, ha nem áramlik, lassan poshadni kezd. Az ilyen ember nem futott sehová, mégis elnehezül a lelke. Mert az ember nem arra lett teremtve, hogy sodródjon, hanem hogy haladjon céltudatosan Isten felé.
Elfáradhatsz a folyamatos rossz döntéseid következményeitől is. Minden út valahová vezet, és ha nem Isten irányába indulsz el, akkor előbb-utóbb zsákutcában találod magad. Ott állsz a romok közt, kezedben a múlt törmelékei, és nem tudod, hogy merre tovább. A téves választások súlya lehúzza a szíved és ez a fáradtság szinte bénítóvá válhat.
Furcsa módon azok is elfáradnak, akik minden pillanatot élvezni akarnak. Jelszavuk: " Élvezzünk ki maximálisan minden egyes pillanatot! Az élet egy nagy buli és minden egyes pillanatát ki kell használni, ki kell préselni belőle a maximális élvezeti értéket." Akik a test minden kívánságát ki akarják elégíteni, végül maguk is kiüresednek. Mert a testi vágyak kútjai nem oltják a lélek szomját, csak mélyítik.
A szórakozás, a kényelem, az élvezetek, az álomnyaralás, evés-ivás stb. után is marad egy csend és a csendben egy kérdés: „Ez minden?”
Sokakat látunk, akik a gonoszság rabigájában vergődnek, és közben nem csak másokat, hanem önmagukat is sebzik. Úgy tűnhet, mintha erősek lennének, de belül vérzik a lelkük. Az igazság elutasítása mindig nyomot hagy. Mert aki hátat fordít a világosságnak, az elkerülhetetlenül a sötétség felé halad.
De van egy másik fáradtság is: a szentek fáradtsága. Azoké, akik kitartóan követik Krisztust, nap nap után. Akik nem keresnek kerülőutakat, nem adják fel a harcot, hanem hűségesen végzik azt, amit rájuk bízott az Úr. Az ő fáradtságuk tiszta, de valóságos. A szolgálat is kimerít, a szeretet is lehet fárasztó. Ők nem eltévedtek vagy célt tévesztettek csak kimerültek. És milyen áldott még a kimerültség is, amit Krisztus követése során tapasztal meg valaki.
Isten számon tartja minden elfáradt gyermekét. Olyan gyengéd és különleges szeretettel veszi körül őket.
Amikor Illés elfáradt testileg és lelkileg is, figyeld meg, hogy Isten milyen csodás módon viseli gondját.
Nem szidta meg, nem tartott neki erkölcsi fejtágítót, hanem hagyta pihenni. Nem mondott olyan ostobaságot, amit némely túlbuzgó atyánkfia szokott mondani:
" Aki elfáradt vagy depresszióba esett, az csak egy bukott hivő lehet."
Isten adott ételt és italt Illésnek. És csak ezután bízta meg új küldetéssel, feladattal.
Nem az erősek fognak győzni, hanem azok, akik az Úrban bíznak. Mert a sas sem azért repül magasra, mert olyan fáradhatatlan, hanem mert tudja, hogyan kell ráállni a légáramlatra. Amikor elég magasan van, kitárja a szárnyait és a légáramlat lendíti előre. Ilyen az, aki bízik Istenben. Nem saját erejéből szárnyal, hanem a Szentlélek áldott áramlata viszi előre.
Új látást kapnak. Magasból látják azt, amit lentről nem lehet. És amikor újra elindulnak, már nem ugyanúgy mennek, mint korábban. Futnak és nem lankadnak meg. Járnak és nem fáradnak el. Mert már nem egyedül viszik a terhet.


IMA: Uram, Te ismered a szívünk minden rejtett fáradtságát. Látod a csendes kiégést, a sebzett következményeket, a kimerült szolgálatokat. Mi gyakran csak roskadozunk, de Te erőt adsz. Szentlelked által kérünk: újíts meg bennünket! Hadd emelkedjünk fel, mint a sas, és hadd haladjunk tovább a Te utadon. Add, hogy ne a saját erőnkből, hanem Benned bízva élhessünk, szolgálhassunk, és remélhessünk. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Istennel nem érdemes játszadozni

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.
Galátziabeliekhez irt levél 6. fejezet 7-8. vers



Isten jósága csodálatos. Kegyelme és türelme minden emberi értelmet meghaladó. Mégis meg kell jegyeznem, hogy a legveszélyesebb játék az egész világon az, ha Istenből csúfot akarsz űzni. A legveszélyesebb játék az élő Istennel és az Ő jóságával visszaélni és azzal játszadozni. Isten nem vak és nem közömbös. A Szentírás egyértelműen figyelmeztet: Ne tévelyegjetek! vagyis ne ringassuk magunkat illúziókba. Nem lehet gúnyt űzni Istenből következmények nélkül.
Sokan élnek úgy, mintha az Isten szeretete egyenlő lenne a szabadossággal. Mintha az Ő türelme azt jelentené, hogy bármit megtehetünk, és nem lesz következménye. De ez nem kegyelem, hanem tévelygés. Aki Isten jóságával visszaél, valójában megcsúfolja Őt. És Isten ezt nem hagyja figyelmen kívül.
A Biblia tele van olyan emberekkel, akik azt hitték, hogy gúnyt űzhetnek Istenből és elbújhatnak a következmények elől:
Anániás és Szafira hazudtak az apostoloknak, de valójában Istent próbálták megcsúfolni. Azt gondolták, a bűnük rejtve maradhat. Azt gondolták Istent be lehet csapni úgy, hiszen úgysem tudja meg. A következmény azonnali és súlyos volt (ApCsel 5).
Géházi, Elizeus szolgája pénzsóvárgás miatt úgy gondolta, hogy hazugsággal megszerezheti azokat a csodás kincseket, amiket Elizeus próféta elutasitott a Naámán csodálatos gyógyulása után. Azt hitte becsaphatja Istent és Elizeust is, de a végén ráragadt a Naámán halálos betegsége és megtarthatta a mesés kincseket. Mihez kezdett velük leprásként?
De nemcsak a Biblia lapjain olvashatsz erről számtalan történetet. A mai világban is megfigyelheted, hogy mi lesz a sorsa azoknak hosszú távon, akik folyamatosan visszaélnek Isten jóságával és kegyelmével úgy, hogy nem hajlandóak megtérni Isten figyelmeztetései ellenére sem. Boldog végük nem lesz. Magad is megláthatod. Aki ugyanis a bűnt választja, az voltaképp az önpusztitást választja.
2019 februárjában a dél‑afrikai pásztor, Alph Lukau egy Johannesburg külvárosában tartott prédikációja alatt azt állította, hogy egy férfit, akit „Elliot”-ként mutattak be és azt állitották, hogy három napja halott volt ő támasztott fel. Nemsokára közzétett egy látványos, profi videófelvételt is a csodálatos "feltámadásról". A közösségi média felületeit is bejárta a felvétel és Hallelujázó keresztények milliói osztották tovább.
Egy újságíró úgy döntött, hogy még több részletet szeretne megtudni a csodálatos feltámadásról. Felkereste a környék hullaházait, akik megerősítették, hogy nem tartottak nyilván Elliot nevü halottat és ki sem adták senkinek. A riporter felkereste a temetkezési vállalatokat is, és egyik helyen megtudta, hogy a produkcióhoz az illető lelkipásztor és a csapata több kelléket, mint például koporsót és miegymást vásároltak. A csalás pedig le is lepleződött. A mutatvány előre meg volt beszélve és Elliot sosem volt halott. Afrika több területén Isten mai napig csodálatosan és valóságosan munkálkodik Isten és nem hagyta szó nélkül sokáig ezt az esetet. Sokan megdöbbentek, amikor rövid időn belül a férfi, aki a halottat játszotta vért hányt és orvosokhoz került, de a végén valóban elhunyt.
A vetés törvénye megmásíthatatlan. Isten nem feledékeny, de nem is kegyetlen. Ő hosszútűrő, de igazságos is azokkal, akik visszaélnek sorozatosan az Ő jóságával, türelmével és kegyelmével.
Júdásnál volt a Krisztus pénze és addig csent belőle, addig játszadozott, addig élt vissza Krisztus jóságával, amig el nem veszitette Krisztust. Azt a személyt, aki a legőszintébben és legmélyebben szeretette őt. Átlépett egy határt és jóllehet a pénz égetni kezdte a tenyerét, el is dobta, de Krisztust már nem találta meg. Szörnyű halált halt.
Ezért ma is szól hozzánk az Ige:
„Ne csapd be saját magad!”
Ha a testnek vetsz: az önzésnek, képmutatásnak, bűnnek, pusztulást aratsz. Nincs "de" vagy másik lehetőség.
Ha a Léleknek vetsz: Krisztusba vetett élő hitből, engedelmességből, tiszta szívvel, örök életet fogsz aratni.
Isten nem azért türelmes, mert tudatlan vagy gyenge. Azért türelmes, mert esélyt akar adni a megtérésre. Egy nyitott ajtót ad eléd ma is, hogy megtérj. De nem lesz mindig nyitva. Ezt ne felejtsd el.



IMA: Istenem, köszönöm, hogy Te jó vagy, irgalmas és türelmes. Bocsásd meg, hogy sokszor visszaéltem a Te kegyelmeddel. Úgy éltem, mintha nem lennének következmények. Mintha Te nem látnád, mit vetek el nap mint nap. Segíts, hogy ne áltassam többé magam. Tégy alázatossá, hogy belássam bűneimet, és valódi megtérésre jussak. Taníts a Szentlélek tanácsa, a Te Szavad szerint élni.
Hadd vessek szeretetet, hűséget, őszinteséget, hogy ne a pusztulás gyümölcseit arassam, hanem az örök életét. Jézus nevében kérem ezt. Ámen.