Timóteushoz irt második levél 4. fejezet 1-5. versek
Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, csupán a falaknak beszél. Amikor szeretettel, türelemmel, sőt könnyekkel próbálja átadni az evangélium üzenetét és mégis visszautasítást, közönyt vagy gúnyt kap válaszul.
Egy ilyen helyzet után egyszer megkérdezte tőlem valaki: „Mi értelme volt? Miért próbáltad újra és újra elmondani az evangéliumot, ha úgysem hallgatták meg?”
A válaszom egyszerű volt, de a szívem mélyéről jött: azért, mert tudtam az Igazságot. Erkölcsi felelősségem volt szólni.
Olyan felelősség ez, mint az orvos felelőssége, aki felismeri a betegséget, ismeri a gyógymódot, és nem hallgathat, mert tudja: a hallgatás életekbe kerülhet.
A Szentírás világosan beszél arról, hogy eljön az idő (és talán már el is jött), amikor az emberek nem kérnek az Isten Igazságából. Nem tűrik el az egészséges tanítást. Nem akarnak szembesülni a diagnózissal, mert kényelmetlen. Ehelyett inkább meséket hallgatnak. Olyan tanítókat keresnek, akik azt mondják, amit hallani akarnak és nem azt, amit hallaniuk kellene.
Isten nem arra hívott el bennünket, hogy a népszerűség útját járjuk. Elsősorban nem a világ tapsa a cél, hanem a Mester elismerése. Az evangélista szolgálata nem arról szól, hogy belesüppedjen egy bűntől beteg világ kényelmébe, hanem arról, hogy hűségesen képviselje azt az Urat, aki életét adta ezért a világért. Jézus Krisztus nem mondott semmit azért, hogy megtartsa a népszerűségét. Ő igazat mondott, azért, mert szeretett és szeret bennünket. És ma is ugyanerre hív minket.
Amikor Pál apostol Timóteushoz intézte ezeket a szavakat, már jól tudta, mit jelent az üldöztetés, az elutasítás, a fájdalom. És mégis azt mondta: „Hirdesd az Igét!” Akkor is, ha nem akarnak hallani róla. Akkor is, ha kinevetnek. Akkor is, ha fáj. Mert nem az emberek elfogadása számít, hanem az, hogy Isten előtt megállhatunk jó lelkiismerettel.
Ma sokan nem akarnak hallani a bűnről, a megtérés szükségességéről, az örök életről vagy az örök kárhozatról. A lelkek azonban halálos veszélyben vannak. És ez a valóság nem változik attól, hogy egyszerűen letagadjuk.
Mégis van reménységünk. Mert aki szomjazza az igazságot, annak Isten maga fogja oltani a szomjúságát. Aki kitart Krisztus követésében, azt Ő maga fogja megerősíteni. Aki elesett ugyan, de segítségül hívja őszinte hittel az Úr nevét, azt az Úr talpra állítja a 21. században is. Mert nem vagyunk egyedül. Az Úr velünk van azokban a beszélgetésekben, amelyek eredménytelennek tűnnek; azokban a könnyekben, amelyeket senki nem lát; azokban az imákban, amelyek halkan hangzanak el, de az égig érnek.
Ne add fel. Ne engedd, hogy a közöny elnémítson. Hirdesd az Igét. Mert nem tudhatod, mikor törik át a fény a sötétségen. Az idő pedig sürget. Isten és Jézus Krisztus színe előtt kérlek, aki ítélni fog eljövetelekor élőket és holtakat, hogy ne várj a megfelelő pillanatra. Egyszerűen azért, mert nagyon sürget az idő. Minden alkalmat ragadj meg a lélekmentésre.
IMA: Uram, köszönöm, hogy rám bíztad az evangélium üzenetét. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra ebben a küldetésben. Köszönöm, hogy megértetted velem az egész világ egy szószék és minden helyen, időben hirdethetem az evangéliumot. Add, hogy hűséges maradjak akkor is, amikor nem hallgatnak rám, amikor kinevetnek, vagy amikor magányosnak érzem magam. Erősíts meg a szolgálatomban, hogy a Te tetszésed szerint éljek, és ne embereknek akarjak megfelelni. Adj nekem józanságot, bátorságot, türelmet és szeretetet. Segíts, hogy szívem ne keseredjen el, hanem újra és újra fellobbanjon a Te igazságodért. Használj engem, Uram, ahogyan jónak látod és végül állíts azok közé a Te országodban, akik mindvégig kitartottak a Tőled kapott küldetésben. Jézus Krisztus áldott nevében kérlek hallgass meg, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése