Vannak fáradtságok, amik nem látszanak. Nem a test izmai jelzik, hanem a lélek sóhajai, a szív tompasága, a remény csendes visszavonulása. Az élet néha nem attól nehéz, hogy túl sok a munka, hanem attól, hogy céltalan, tétova, vagy éppen reménytelen egy ember élete.
Elfáradhat az ember akkor is lelkileg, ha semmit nem csinál. A tétlenség fáradtsága alattomos: kifelé nyugalomnak látszik, de belül rothaszt. Mint a víz, ha nem áramlik, lassan poshadni kezd. Az ilyen ember nem futott sehová, mégis elnehezül a lelke. Mert az ember nem arra lett teremtve, hogy sodródjon, hanem hogy haladjon céltudatosan Isten felé.
Elfáradhatsz a folyamatos rossz döntéseid következményeitől is. Minden út valahová vezet, és ha nem Isten irányába indulsz el, akkor előbb-utóbb zsákutcában találod magad. Ott állsz a romok közt, kezedben a múlt törmelékei, és nem tudod, hogy merre tovább. A téves választások súlya lehúzza a szíved és ez a fáradtság szinte bénítóvá válhat.
Furcsa módon azok is elfáradnak, akik minden pillanatot élvezni akarnak. Jelszavuk: " Élvezzünk ki maximálisan minden egyes pillanatot! Az élet egy nagy buli és minden egyes pillanatát ki kell használni, ki kell préselni belőle a maximális élvezeti értéket." Akik a test minden kívánságát ki akarják elégíteni, végül maguk is kiüresednek. Mert a testi vágyak kútjai nem oltják a lélek szomját, csak mélyítik.
A szórakozás, a kényelem, az élvezetek, az álomnyaralás, evés-ivás stb. után is marad egy csend és a csendben egy kérdés: „Ez minden?”
Sokakat látunk, akik a gonoszság rabigájában vergődnek, és közben nem csak másokat, hanem önmagukat is sebzik. Úgy tűnhet, mintha erősek lennének, de belül vérzik a lelkük. Az igazság elutasítása mindig nyomot hagy. Mert aki hátat fordít a világosságnak, az elkerülhetetlenül a sötétség felé halad.
De van egy másik fáradtság is: a szentek fáradtsága. Azoké, akik kitartóan követik Krisztust, nap nap után. Akik nem keresnek kerülőutakat, nem adják fel a harcot, hanem hűségesen végzik azt, amit rájuk bízott az Úr. Az ő fáradtságuk tiszta, de valóságos. A szolgálat is kimerít, a szeretet is lehet fárasztó. Ők nem eltévedtek vagy célt tévesztettek csak kimerültek. És milyen áldott még a kimerültség is, amit Krisztus követése során tapasztal meg valaki.
Isten számon tartja minden elfáradt gyermekét. Olyan gyengéd és különleges szeretettel veszi körül őket.
Amikor Illés elfáradt testileg és lelkileg is, figyeld meg, hogy Isten milyen csodás módon viseli gondját.
Nem szidta meg, nem tartott neki erkölcsi fejtágítót, hanem hagyta pihenni. Nem mondott olyan ostobaságot, amit némely túlbuzgó atyánkfia szokott mondani:
" Aki elfáradt vagy depresszióba esett, az csak egy bukott hivő lehet."
Isten adott ételt és italt Illésnek. És csak ezután bízta meg új küldetéssel, feladattal.
Nem az erősek fognak győzni, hanem azok, akik az Úrban bíznak. Mert a sas sem azért repül magasra, mert olyan fáradhatatlan, hanem mert tudja, hogyan kell ráállni a légáramlatra. Amikor elég magasan van, kitárja a szárnyait és a légáramlat lendíti előre. Ilyen az, aki bízik Istenben. Nem saját erejéből szárnyal, hanem a Szentlélek áldott áramlata viszi előre.
Új látást kapnak. Magasból látják azt, amit lentről nem lehet. És amikor újra elindulnak, már nem ugyanúgy mennek, mint korábban. Futnak és nem lankadnak meg. Járnak és nem fáradnak el. Mert már nem egyedül viszik a terhet.
IMA: Uram, Te ismered a szívünk minden rejtett fáradtságát. Látod a csendes kiégést, a sebzett következményeket, a kimerült szolgálatokat. Mi gyakran csak roskadozunk, de Te erőt adsz. Szentlelked által kérünk: újíts meg bennünket! Hadd emelkedjünk fel, mint a sas, és hadd haladjunk tovább a Te utadon. Add, hogy ne a saját erőnkből, hanem Benned bízva élhessünk, szolgálhassunk, és remélhessünk. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése