Az ürességet betöltő Isten

Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!
113. zsoltár 9. vers



A fenti igevers a zsoltár végén áll, és mégis olyan, mintha az egész emberi fájdalmat és isteni kegyelmet egyszerre akarná elmondani.
A meddő nő képe mélyen emberi. Az ürességet, a vágyat, a csendre válaszoló csendet jeleníti meg: azt, amikor imádkozol, de a bölcső üres marad, a vágyad, hogy egy újszülöttet ölelj magadhoz nem lesz azonnal betöltve.
De Isten másképp lát. Ő az, aki „fölemeli a porból a nincstelent, kiemeli a sárból a szegényt” (Zsolt 113:7). Ő nemcsak meghallja a csendben sóhajtó szíveket, hanem válaszol is. A meddő nemcsak hogy gyermekeket kap, hanem „fiaknak boldog édesanyjává” válik. Nem csak betölti, amit hiányolt, hanem örömöt is ad hozzá bőséggel.
Nagy dolog az, ha a szülők örömöt és áldást látnak gyermekeikben egy olyan világban, ahol az emberek szívesebben nevelnek háziállatokat, mint gyermekeket.
Egy olyan világban, amikor az önzőség sokszor felül akar kerekedni rajtunk és ha engedünk is az önző lelkületünknek, akkor a gyermekeinkben csak akadályt, keserűséget és elviselhetetlen terhet látunk. A gyermekek pedig ezt szavak nélkül is megérzik.
Éppen tegnap láttam egy kisgyermeket, nem lehetett több 4-5 évesnél, akit a nagymamája olyan nagy szeretettel terelgetett és a gyermek az egyik szemére nem látott. Mégis olyan őszinte mosollyal és lelkesedéssel integetett nekem ez a csöppség, amikor elmentem mellette az autóval. Másik család gyermeke már közeledik a 18 éves korhoz és teljesen magatehetetlen. Tolókocsiban él. A szülei, akik közelednek a nyugdíjas korhoz, olyan nagy szeretettel és örömmel gondoskodnak róla. Hogy lehet ez? Az Isten nemcsak gyermeket, feladatokat, kötelezettségeket, hanem örömet is adott szívükbe a gyermekekhez. Ők pedig bizalommal elfogadták a gyermekeiket és az erőt, örömet is hozzájuk úgy, ahogy vannak.
Mi pedig, ha nem nyitjuk meg szívünket Isten öröme előtt, akkor kesergünk, mert a gyermek nem ette meg az uzsonnáját az iskolában, mert nem kapott kitűnő osztályzatot az iskolában vagy még nem viselkedik olyan éretten, mint egy felelősségteljes felnőtt.
Isten nemcsak meghallja a szívek csendes sóhaját, hanem válaszol is. De válaszai gyakran mások, mint amit mi elképzeltünk.
A meddő nő képe a Bibliában mindig több, mint testi állapot: az emberi élet beteljesületlen vágyát, az imák csendes könnyeit, az el nem ért álmokat hordozza. És ott van mögötte egy mélyebb kérdés: vajon lát engem az Isten? Számítok neki?
És a válasz: igen. Az Úr lát. És válaszol. De nem mindig úgy, ahogyan te és én előre elképzeltük és lejátszottuk az Ő válaszát a gondolatainkban.
Vannak, akik szó szerint megtapasztalják ezt a csodát: a meddőség után kisgyermeket tartanak a karjukban. De sokszor Isten válasza nem biológiai gyermek. Hanem valami sokkal mélyebb, meglepőbb és talán örökkévalóbb.
Van, hogy Isten megmutat egy vagy több árva gyermeket, akiknek nincs otthonuk, nincs, aki ölbe vegye őket esténként. És hirtelen az asszony, aki eddig üres bölcsőt nézett, azon kapja magát, hogy egy kis életre figyel, aki őrá vár. Isten betölti a szív vágyát, de nem a vér, hanem a szeretet kötelékein keresztül. Vannak esetek, amikor a vér kötelékénél szorosabb köteléket hoz létre a szeretet.
Máskor Isten nem az anyaság biológiai vagy jogi formáját adja, hanem egy másik gyermek sorsát helyezi a gyermek után vágyakozó nő, házaspár szívére.
Egy kisgyermekét nevelő családot. Egy családot, ahol a szükség kiált, de nincs, aki válaszoljon rá. És te, akinek nincs a házában gyermek, de bőven lenne anyagi forrás, amivel gondot viselj egy vagy több gyermekről is, egyszer csak ajtót nyitsz, és valaki számára biztonságot jelentesz. Mert anyának lenni nemcsak azt jelenti, hogy szülsz, hanem azt, hogy hordozol. Imában, figyelemben, anyagi és lelki támogatásban.
Láttam ilyen életeket. Olyanokat, akik elfogadták Isten „másmilyen” válaszát. Akik örökbe fogadtak, vagy szívükbe zártak másokat. És láttam azt a valódi boldogságot, amit akkor tapasztaltak, amikor nem a saját elvárásaikhoz, hanem Isten hívásához igazították a szívüket.
De sajnos láttam az ellenkezőjét is. Embereket, akik megérezték Isten késztetését, de elutasították – például az örökbefogadást, mondván, hogy nem ismerik a gyermek „genetikai hátterét.” Mintha ez lenne a legnagyobb veszély.
Pedig Isten világosan beszél: az emberi természet mindannyiónkban romlott, bűntől terhelt. Péter apostol úgy nevezi: „szüleinktől örökölt hiábavaló élet” (1Péter 1:18). Nincs senki, akinek a genetikája mentes lenne a bűn következményeitől mégis, Isten mindannyiunknak megkegyelmezett Jézus Krisztusban. Isten minden romlott bűnöst örökbe fogad a Szentlélek által, aki jön Hozzá bűnbánattal és teljes önátadással.
Ezért aki Istenre hallgat, az nem a testi örökség alapján dönt, hanem hitből. Mert az igazi áldás nem a DNS-ben van, hanem az engedelmesség útján.
A fenti igevers azonban nemcsak az anyaságról szól. A meddőség képe itt a hiányainkat, a reménytelennek tűnő helyzeteinket jelképezi. Azokat a helyeket az életünkben, ahol már nem várunk változást. Lehet ez egy tönkrement kapcsolat, egy betegség, egy megkeményedett szív, vagy egy cél, amit már feladtál.
De Isten éppen ezekbe a helyekbe akar életet lehelni. Nem gyors megoldásokkal vagy könnyen kimondható válaszokkal. Hanem kegyelemmel. Isten nemcsak csodát tesz, hanem új nevet ad annak, amit a világ meddőnek hívott.
A Biblia tele van ilyen történetekkel: Sára, Anna, Erzsébet – mind meddő volt, mégis az ígéret hordozóivá lettek. Isten szeret csodát vinni az ürességbe, mert ott mutatkozik meg igazán a dicsősége. Nem a termékeny földön, hanem a pusztában fakaszt vizet. Nem a biztosban, hanem a lehetetlenben mutatja meg, hogy Ő az Úr. Ez a vers tehát nemcsak egy asszony története, hanem mindenkié, aki valaha is üresnek érezte magát. És a válasz mindig ugyanaz: Dicsérjétek az Urat!
Mert nem az a kérdés, hogy most mit látsz, hanem hogy kiben bízol? Ő a reménytelen helyzetek Istene. Az Ő neve nem csupán "Teremtő", hanem "Megváltó", "Könyörülő", "Aki betölt".
Ha most ürességet hordozol: lelkedben, testedben vagy az életed egy területén tudd: Isten nem felejtett el. A meddő asszony házban lakik. Nem kitaszítva, hanem otthon. Fiak között. Boldogan. Mert az Úr megtette azt, ami csodálatosabb lett, az imádkozó, könyörgő elképzeléseinél.

Ima: Uram, aki életet adsz a semmiből, és örömöt fakasztasz a gyász helyén, hozzád kiáltok most. Látod a szívem meddőségét azt, ahol már nem remélek, nem merek hinni, nem várok többé semmit. Kérlek, újítsd meg bennem a hitet! Add, hogy ne csak csodát várjak, hanem Téged dicsérjelek, még az üresség idején is! Töltsd be a házamat, az életemet a Te jelenléteddel, és hadd tapasztaljam meg, hogy valóban Te vagy az, aki az üreset megtöltöd, a gyengét megerősíted, és a sírás helyére örömet adsz. Legyen áldott a Te neved most és mindörökké! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Bízhatsz az Úrban

Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. Példabeszédek könyve 3. fejezet 26. vers



Bármilyen nehézséggel vagy kihívással is nézel szembe, mindig támaszkodhatsz az Úrra. Isten iránti bizalmad az életed legnagyobb erőforrása, és ez a bizalom biztosítja számodra a védelem és a biztonság érzését. Amikor a világ csapdái és veszélyei fenyegetnek, emlékezz arra, hogy Isten az, aki irányít. Ő látja és érti mindazt, ami előtted áll, és bölcsességével mindig a helyes utat mutatja neked. Te, aki az Úrban bízol és az Ő gyermeke lettél, tudod, hogy Isten mindvégig melletted áll, és megőrzi lábadat, hogy ne tévedj el a csapdák között. Az Úrba vetett bizalmad nem csak egy érzés vagy gondolat; ez egy aktív, élő kapcsolat, amely nap mint nap új erőt és reményt ad számodra. Amikor megtapasztalod Isten hűségét és szeretetét, egyre inkább megérted, hogy Ő valóban gondoskodik rólad és megvéd téged minden veszélytől. Lehetnek pillanatok, amikor a világ zajai és kísértései el akarnak téríteni téged. De te, aki szívedet és elméletedet az Úrra irányítod, emlékezni fogsz arra, hogy Isten ígéretei soha nem hagynak cserben. Ő az, aki erőt ad a nehéz időkben, és aki megőrzi lábadat a csapdáktól, amelyek eltéríthetnének az igaz útról. Ez a védelem nem csak testi védelem. Isten megőrzi a lelkedet is a bűn és a kísértés csapdáitól. Amikor az imádságban közeledsz hozzá, és hiteddel kapaszkodsz bele, Ő megadja neked a bölcsességet és a tisztánlátást, hogy felismerd az előtted álló veszélyeket, és elkerüld azokat.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy a Te drága gondviselésedben, igézeteidben bízhat minden gyermeked. Krisztus nevében, Ámen.

Válaszút előtt

Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.                        Jakab levele 4. fejezet 7. vers



A fenti igevers olyan, mint egy útkereszteződéshez állított irányjelző. Két irányt mutat, két hozzáállást: az egyik az Isten iránti elkötelezettség, amely bizalomban és engedelmességben nyilvánul meg, a másik a gonosszal szembeni szembefordulás. De figyeld meg jól: csak akkor tudsz ellenállni a gonosznak, ha előtte alávetetted magad Istennek. Nincs fordítva. Az engedelmesség az első lépés és ez nem gyengeség, hanem erő. Az engedelmesség nem egy megtört akarat, hanem egy Istenhez simuló szív.
Mi az első parancsa Istennek, amiben engedelmességet kell mutatnod? A hit általi megtérés, bűnbánat, és az életed teljes megadása Istennek. Csakis igy szabadulhatsz meg a gonosz hatalmából. Vannak emberek, akik még az ördög hatalmában sínylődnek és azt hiszik, hogy ha azt kiáltják: " Az Úr Jézus Krisztus nevében távozz", a gonosz megfutamodik. És valóban nagy erő van az Úr Jézus Krisztus drága nevében, de csak azok tapasztalhatják meg annak erejét és hatalmát, akik már Krisztusban vannak. Akik befogadták Krisztust, csak azoknak adott Krisztus hatalmat...
Olyan sokan vergődnek az ördög fogságában és tényleg azt hiszik, hogy egy nap majd saját erőből megszabadulnak és akkor majd elkötelezik magukat a Krisztus követésére és az Isten iránti engedelmességre. Igy azonban soha nem jön el számukra sem a szabadulás, sem az üdvösség napja.
Az ördög nem azoktól fut el, akik erősen kiáltanak vagy keresztet rajzolnak a levegőbe, hanem azoktól, akik Istennek engedelmes életet élnek. A sátán jól ismeri a vallásos külsőségeket, de reszket az előtt, aki Isten jelenlétében alázatos, aki nemcsak hallgatja az Igét, hanem meg is cselekszi azt. Miért? Mert tudja jól, hogy abban az emberben Krisztus Lelke él és uralkodik.
Amikor ellenállsz a gonosznak, az nem csak egy pillanatnyi fellángolás. Ez egy életforma. Egy naponta meghozott döntés. A harc nem látványos, mert gyakran senki nem veszi észre rajtad kívül. De Isten látja. Ő látja, amikor nemet mondasz a keserűségnek, amikor visszafogod a nyelved, amikor nem a bosszút választod, hanem az imát. És minden ilyen engedelmesség egy-egy lépés az ördöggel szembeni ellenállásod és a megfutamítása felé.
Az ördög nem fut el attól, aki erőtlenül küzd, hanem attól, aki Krisztusban áll meg. Mert nem mi vagyunk félelmetesek a sötétség számára, hanem az a világosság, amely bennünk él. Az ördög nem tőlünk fél, hanem Attól az Istentől, aki bennünk lakik.
Engedelmeskedni Istennek azt jelenti:
✔ alárendeled az akaratodat az Övének,
✔ bízol abban, amit Ő mond, még ha nem is érted teljesen,
✔ és cselekszed azt, amit megparancsolt, nemcsak mikor kényelmes, hanem főleg, amikor nehéz.
Isten nem arra hív, hogy mindenben tökéletesek legyünk, hanem hogy mindenben Hozzá igazodjunk. Amikor engedelmeskedsz, akkor tulajdonképpen Krisztust ismered el uradnak és ez az a hatalom, ami megrettenti a sötétség minden erejét.

IMA: Uram, szeretnék Neked engedelmeskedni, szívemből, őszintén. Tudom, hogy magamtól gyenge vagyok, de Te vagy az erőm. Kérlek, hajlítsd meg a szívemet, hogy akaratod ne teher, hanem öröm legyen számomra.
Taníts meg ellenállni a gonosznak, de nem félelemből, hanem hitből. Hadd éljek úgy, hogy jelenléted látható legyen bennem, és a sötétségnek ne legyen helye az életemben.
Köszönöm, hogy Te velem vagy a harcban, és hogy a győzelem már a Tiéd. Hadd álljak meg Benned, és járjak minden nap a Te akaratod szerint. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A nyomorúság tisztitó hatása

De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.                          Ézsaiás könyve 48. fejezet 10. vers


Az ezüst gyakran más fémekkel, például ólommal, cinkkel vagy rézzel együtt található és igy hozzák a felszínre a bányászok. Az ezüst koncentrátumokat kohókban megolvasztják, és kémiai anyagok segítségével kiválasztják az ezüstöt. Ezután finomítják az ezüstöt, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket. A tisztított ezüstöt különféle formákban (pl. rudak, érmék, granulátumok) alakítják ki, attól függően, hogy milyen célra szánják azokat. Ezután kerül az ezüst többek között az ékszerészhez.

Képzeld el, hogy egy ékszerész keze alatt vagy, aki gondosan és szeretettel formál téged. Az ékszerész nem sajnálja az időt és az erőfeszítést, hogy valami csodálatosat hozzon létre a nyers anyagból. Az ezüstöt azonban először meg kell olvasztani, meg kell tisztítani minden szennyeződéstől. A folyamat nem könnyű, és időnként talán fájdalmas is. De csak így érhet el a tisztaság és a szépség, amely rejtve van a benned lévő nyers anyagban.
Isten így látja az életünket is. Ő a nagy Ékszerész, aki tudja, hogy a hit, a jellem és a lélek igazi szépsége csak akkor kerül felszínre, ha a nehézségek és próbák kohójában kerülünk megolvasztásra és megpróbáltatásra. Az élet kihívásai és nehézségei nem véletlenek, hanem Isten szeretetéből fakadóan engedi meg, hogy átmenj rajtuk, hogy formálódj és tisztulj.
Amikor nyomorúsággal, szenvedéssel vagy kétségekkel nézel szembe, jusson eszedbe, hogy ebben a próbatételben Isten cselekszik. Ő a te életed Mester-ékszerésze, aki gyengéden és gondosan alakít téged, hogy a legjobbat hozza ki belőled. Az ezüst olvasztásakor a hőt pontosan be kell állítani; túl sok hő kárt okozhat, túl kevés pedig nem hoz eredményt. Isten pontosan tudja, milyen mértékű próbára van szükséged, hogy a legjobb formádat hozd.
Ne félj a fájdalomtól vagy a nehézségektől, amelyekkel szembesülsz. Tudd, hogy ezek nem véletlenek, hanem egy nagyobb terv részei. Isten a nyomorúság kohójában tisztít meg téged, hogy az Ő dicsőségére és örömére válhass. Engedd, hogy átalakítson és formáljon, bízva abban, hogy a végén ragyogó és tiszta ezüstként kerülsz elő, amely telve van hittel, szeretettel és erővel.
Így ha legközelebb próbatétel elé kerülsz, emlékezz rá, hogy Isten szeret, gondoskodik rólad, és formálja a benned rejlő értéket. Légy türelmes, légy bátor, és tudd, hogy az olvasztás és a próba után még szebben ragyogsz majd, mint valaha.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy a Te gyermekeidet szemmel tartod és életüket tudatosan alakítod a nehézségek, megpróbáltatások által is. Segíts nekem bízni a Te bölcs, szerető, formáló kezedben. Krisztus nevében, Ámen.

Isten gyűlöli a hütlenséget

Olyanok vagytok Isten iránt, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni?! Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz. Jakab levele 4. fejezet 7. vers ( Egyszerű fordítás)



Isten nem flörtöl velünk komolytalanul. Nem is szerződésben gondolkodik, mert a szerződés felbomlik, ha az egyik fél nem tartja magát a kötelezettségeihez. Menthetetlenül felbomlik. A szövetség viszont más. Amikor az ember kilép az Istennel való szövetségből, akkor nyilvánvalóan elveszíti a szövetség minden védelmét, örömét, áldását. A szövetségben ugyanis nemcsak áldások, hanem szereteten alapuló kötelezettségek is vannak. Ha az ember felrúgja a szövetséget Istennel, Isten sem tartja magát azokhoz a dolgokhoz, amit annak az embernek igért, akivel szövetségre lépett. A szerződéssel ellentétben azonban, a szövetség maga nem szűnik meg, mert Isten nem lesz hűtlen. Ha az ember hűtlenkedik, Ő akkor is hü marad, mert önmagát nem tagadhatja meg. Ezért nem szerződésben, hanem szövetségben gondolkodik Isten. Szövetséget kötött velünk. Ez a szövetség pedig nem hasonlít egy modern, laza kapcsolatra, ahol mindenki csinál, amit akar. Ez szövetségi házasság. Mély, kizárólagos, életre szóló szövetség. A lelki hűtlenség tehát nem csupán erkölcsi botlás, hanem szövetségszegés.
Isten a házasságra is életre szóló szövetségként tekint ezért mondja, hogy amit Ő egybekötött a házasság szövetségében, azt ember ne válassza szét. Mégis Mózes idejében Isten eltűrte, hogy az emberek felelőtlenül házasodtak, majd felelőtlenül elváltak annak ellenére, hogy Isten gyülölte és gyűlöli a hütlenséget és a válást egyaránt. Miért? Mert látta, hogy az Ő népének annyira megkeményedett a szívvé, hogy képtelen hűségben élni és nem megtörni a házasság szövetségét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Isten népe ne kellett volna learassa a döntéseinek és kemény szívűségének keserű következményeit.
Az ószövetségi nép ezt ismételten elkövette Istennel szemben is. Elfordultak az élő Istentől, és olyan isteneket imádtak, akik nem vártak bűnbánatot, nem kértek megtérést, de cserébe nem is adtak életet. Ők csak egy dolgot kértek: hűséget a világ rendszeréhez. Isten ezt nevezi lelki paráznaságnak. És ma ugyanez történik csak modern köntösben.
A 21. századi egyházak egy része a világ barátai lettek. De hogyan?
Nem egyik pillanatról a másikra. Nem azzal kezdődött, hogy kidobták a Bibliát, hanem azzal, hogy elkezdték elferdíteni az igazságait és "kimagyarázni".
Magyarázni, miért nem úgy értendő. Magyarázni, hogy Isten ma már másképp gondolja. Magyarázni, hogy a szeretet fontosabb, mint az igazság. Magyarázni, hogy a kegyelem nem követel szentséget.
Magyarázni, hogy ha nem változtatjuk meg az üzenetet, akkor „az emberek el fognak menni” és elvész a kényelmes kis rendszerünk.
És el is mentek. De nem azok, akik a világot szerették. Hanem azok, akik Istent szerették, keresték őszinte szívvel.
Az Isten után szomjazók csendben kiléptek. Nem szerveztek lázadást. Nem hangoskodtak. Egyszerűen csak eltűntek, mert nem találták meg többé a Szentet az Isten házában.
Kik maradtak?
Azok, akik jól érezték magukat a megalkuvástól bűzlő üzenetek között. Azok, akik nem akartak szembenézni bűneikkel, de jól jött nekik, hogy a pásztor szerint már nem is bűn, amit tesznek. Főleg akkor nem, ha zsíros adományokat juttatnak el a "szervezetnek, ha rokoni szálak fűzik őket bizonyos vezetőkhöz stb. stb.
Azok, akik már nem akarták hallani, hogy „Tagadd meg magad, vedd fel a kereszted és úgy kövesd Krisztust!”
Azok, akik kereszt helyett kényelmet, szentség helyett szórakozást, megtérés helyett elfogadást akartak.
Így lettek egész gyülekezetek a világ szeretőivé. És mi történt? A prófécia beteljesült.
„Az utolsó időben az emberek saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4:3–4)
A modern gyülekezetek közül sok demokratikus szavazással döntött a tanítás és minden fontosabb dolog irányáról. A többség hangja pedig már nem az Istent-keresők hangja volt. Hanem azoké, akik Istent gyűlölték, csak maguknak sem merték bevallani. Szájukkal úgy nézett ki tisztelik Istent, de a szívükben távol voltak már Tőle. Szívükben meggyűlölték Őt.
Ők voltak többen. És a többség akaratát tették „Isten akaratává.”
A vezetők pedig, ahelyett, hogy a keskeny útra vezették volna a nyájat, inkább az élére álltak a széles út menetoszlopának. Hiszen ők voltak az úttörők, akik úgy gondolták teljesebbé lesz az életük, ha az Élő Isten mellé a világot szeretőjükké fogadják.
Így lettek azok, akik valaha az élő Istent dicsőítették, Isten ellenségeivé. Nem nyíltan, nem kiabálva. De a szívükben, a döntéseikben, a szavaikban, a megalkuvásaikban.
És így vált az „egyház” sok helyen a kereszténység nevében világi intézménnyé. A kegyelem üres szólam maradt. A Szentlélek helyét átvette az érzelem szeszélye és a labilis idegrendszer. A megtérés fogalmát pedig felváltotta az „önelfogadás”. És aki ma az élő Isten után vágyik, újra csendben távozik.
Mint Illés idejében. Azt hiszi, egyedül maradt. De Istennek ma is van hét ezre, akik nem hajtották meg térdüket a világ előtt.
A lelki paráznaság tehát nemcsak egy személy hűtlensége lehet Isten iránt. Lehet kollektív, intézményesített árulás. És ez már nem csupán megbántja Istent. Ez gyűlöli Őt. Mert nem az számít, hogy mit mondunk a szánkkal. Hanem hogy kit választ a szívünk. Az Isten pedig világosan kifejezi, hogy mi az álláspontja az efféle aljassággal szemben: " Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz." Nincs rettenetesebb állapot mint az, amikor maga Isten válik ellenségeddé. Mert rettenetes az élő Isten kezébe esni.

IMA: Mennyei Atyám, megrendülve látom, hogyan lett a Te szent neveddel visszaélve, a világ rendszere az egyházba beemelve. Látom, hogyan hagyták el sokan a Te igédet, és cserélték fel azt emberek tetszésére formált tanításokkal.
Látom, hogyan tévesztették meg a szent nevedre hivatkozva azokat, akik őszintén keresik az igazságot.
De Uram, én nem akarok a világ barátja lenni. Nem akarom a többség útját járni. Nem akarok meghajolni sem emberi vélemények, sem félelmek előtt. Jézus Krisztus, Te vagy az Ige, amely örökké megmarad. Téged akarlak követni, még ha egyedül kell is mennem. Add vissza népednek a szentség utáni éhséget! Tisztítsd meg az egyházadat minden világiasságtól, megalkuvástól, hamis kegyelemtől!
És ha mások elfordulnak is Tőled, kérlek, tarts meg engem hűségesnek, az utolsó napig. Mert jobb Veled szenvedni, mint nélküled uralkodni. Jobb Téged követni, mint a világ elismerését bírni.
Jöjj vissza Uram, és formáld át a Te menyasszonyodat tisztává, hűségessé, Rád vágyakozóvá! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Akik Istent szeretik...

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Isten szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Rómaiakhoz irt levél 8. fejezet 28. vers



Egy olyan világban élünk, ahol legtöbbször azt tartjuk jónak, ami kényelmes, kellemes vagy első látásra hasznosra tűnik számukra. A 21. század jelszava: " Miért fáj másnak az, ami nekem jólesik? Az a helyes, követendő ami nekem nyereséget, élvezetet, előnyt okoz. Mindegy milyen hatással van másokra." A fájdalmat, veszteséget, kudarcot legtöbben elutasítják, és még csak meg sem próbálják megérteni, hogy lehet valami jó is abban, ami most épp fáj. De Isten nem így gondolkodik. Az Ő szeretetében még a legnehezebb utak is jó célt szolgálnak. Sőt, éppen azokon keresztül formál bennünket. Az életben az igazán értékes dolgokért harcolni, dolgozni, fáradni, sebeket hordozni is kell. Mózes élete erről szólt. A népe néhány száz év alatt nagyon megszaporodott és az egyiptomiak a tőlük való félelem miatt rabszolga sorsba taszitották őket. Ezen felül a fáraó azt a parancsot is kiadta, hogy minden születendő fiúgyermeket meg kell ölni. A nép pedig torkaszakadtából kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló meg is hallotta őket. Amint pedig betelt az egyiptomiak bűnének pohara, Isten leszállt az Ő Szentlelke által Mózesre és Áronra, hogy megszabadítsa népét.
Mózes egy olyan csecsemő volt, akinek sírását Isten hallotta meg először. Előbb meghallotta, mint a fáraó katonái vagy a nagy forróságban, a Nílus tiszta, hűs vizében "wellnessező" fáraó lánya és udvarhölgyei.
Mózes tehát nem a fáraó udvarában született, hanem egy rabszolganép tagjaként, üldözés idején. Akkor önmagában az halálos ítéletet jelentett számára, hogy fiúnak született, nem tudva, az anyja pedig mivel már nem tudta a gyermek sírását elnyomni, egy gyékénykosárban vízre bocsátotta, a nádas viszont megállította a kosarat. Fogalma sem volt, hogy az a nádas nem a véget jelenti majd a csecsemő számára, hanem az isteni terv kezdete lesz. A fáraó leánya rátalált, és megszánta. Örökbe fogadta a gyermeket és sajátjaként nevelte fel. Az már csak ráadás volt, hogy a gyermek vér szerinti édesanyját nevelte fel, hogy szoptassa és nevelje a kis Mózest. A gyermeket, akit a vízből húztak ki. Isten tehát az ellenség házát használta fel, hogy nevelje a jövő szabadítóját. Ez nem véletlen. Ez elhívás. És szeretetből fakadó gondviselés.
A fáraó udvarában nevelkedett, tanult, de a pusztában formálódott a jelleme igazán. Mózes harminc évig élvezte Egyiptom minden előnyét. Hatalom, kényelem, elismerés, tudás. De ezekből nem született szelíd szív, csak hirtelen harag és saját erőből való cselekvés. Megölt egy egyiptomit, azt gondolva, így segít népén. Menekülnie kellett.
Negyven év pusztai hallgatás következett. Ott, ahol nem volt taps, sem rang, sem luxus. Csak juhok, homok és csönd. Mégis, ott kezdett megszületni a szelídség. Ott tanulta meg Isten hangját felismerni. Ott formálódott engedelmes szívűvé, aki már nem a maga idejében, hanem Isten idejében cselekedett. Aki már nem hirtelen haragból, hanem Szentlélektől vezetve szólt. Minden kis esemény: egy hangya az úton, egy eltévedt bárány, egy égő csipkebokor, Isten eszköze lett, hogy felkészítse őt a legnagyobb küldetésre.
A történet innentől már nem Mózesről szól. Hanem rólad.
Szereted Istent? Tényleg, őszintén? Mert a Biblia nem azt mondja, hogy minden jóra fordul „úgy általában”, hanem hogy „azoknak, akik Istent szeretik.” Ez nem egy felszínes, szép szó, hanem ez újjászületett szívet jelent. Olyan szívet, amelyet már nem a világ, nem a test kívánságai, nem az én uralma, hanem Isten Lelke tölt be.
Ma a 21. század embere gyakran inkább szereti önmagát, a testi élvezeteket, a sikert és a kényelmet, mint Istent. És ebben az állapotban még a jó dolgokkal is visszaél. Amit Isten eszközül adna, azt saját romlására használja. Sokan így járnak el a pénzzel, kapcsolatokkal, tehetséggel, még a Bibliával is. A kulcs nem az, hogy mi történik veled, hanem hogy ki uralja a szíved?
Ha szereted Istent, és elhívása szerint akarsz élni, akkor biztos lehetsz benne: minden- még a fájdalom is javadra válik.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem vagy tétlen, és nem felejtesz el engem egyetlen pillanatra sem. Látod, hogy mennyi mindent nem értek az életemben. Néha úgy érzem, elhagyott a remény, és nem látom a kiutat. De ma is bízni akarok benned, mint ahogy Mózes anyja bízott, mikor elengedte gyermekét, és mint ahogy Mózes bízott, mikor vállalta a küldetését.
Uram, ha kell, formálj újra engem. Adj új szívet, új gondolkodást, új értékrendet. Hogy ne a magam dicsőségét keressem, hanem a Te akaratodat. Hogy ne a könnyű utat válasszam, hanem az igazat. Taníts szeretni Téged tiszta szívből, hogy minden, ami velem történik, a Te dicsőségedet szolgálja és az én javamra legyen. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

A rendkívüli lélek titka

Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. Dániel könyve 6. fejezet 4. vers



Vannak emberek, akik nem a körülményeikből, nem a kapcsolataikból, nem a születési előjogaikból merítik az erejüket, hanem Isten drága Lelkéből. Dániel ilyen ember volt. Fiatalon hurcolták el hazájából, mégis úgy élt idegen földön, mintha minden döntésével azt üzente volna: „Én nem a király asztaláról élek, hanem az élő Istenből.” A Szentírás azt mondja róla: rendkívüli lélek volt benne. Nem a pozíciója tette különlegessé, hanem az, amit a szíve mélyén hordozott: az Isten iránti hűsége, bátorsága és tisztasága.
Eszembe jut egy lelkipásztor története, akit a múlt században, a kommunizmus idején, éppen az élő Krisztusba vetett hite miatt hurcoltak el. Nem bűnt követett el, nem ártott senkinek. Csak hirdette az evangéliumot. Éveken át szenvedett orosz munkatáborokban, fagyban, verésben, megaláztatásban. Mégis megmaradt hűségesen Isten mellett.
Amikor kiszabadult, nem térhetett haza. A családja elérhetetlen volt számára. Egy gyárban kezdett dolgozni. Egy nap a kommunista gyárvezetés magához hívatta. Ott állt a párt emberei előtt, és pénzt kínáltak neki. Egy akkora összeget, amit kevesen tudtak volna elutasítani. De volt egy feltétel: meg kellett volna tagadnia Istent és Krisztust ott a kommunista vezetés előtt.
A férfi határozottan ennyit mondott: Nem tehetem. Engem már megvásároltak.
A vezetők értetlenül kérdezték:
Ki vásárolta meg magát?
Könnyes szemmel így felelt:
– Az én Megváltóm, Jézus Krisztus. Az Ő vérén váltott meg engem, a lábam kisujjától a fejem búbjáig. Ő az én Uram.
Csend lett a teremben. A legfőbb vezető végül a kollégáihoz fordult, és ezt mondta:
Látjátok? Ha minden kommunista ilyen hűséggel szolgálná az ügyünket, mint ahogy ez az ember az Istenét, egészen máshol tartana a pártunk.
A fizetésemelést végül így is megkapta: nem azért, mert eladta a hitét, hanem éppen azért, mert kivívta még ezeknek az istenteleneknek is a tiszteletét azáltal, hogy nem tette.
Dániel nem volt egyedül Babilonban. Voltak más fiatalok is, akiket Isten népéből hurcoltak el: nemes származásúak, jó megjelenésűek, tanultak. Mégis, közülük csak négynek a nevét jegyzi fel a Szentírás: Sidrák, Misák, Abednegó és Dániel. Azok neveit, akik nem hajoltak meg a bálványok előtt. A többiek eltűntek a történelem süllyesztőjében névtelenül, ahogy a megalkuvás mindig nyom nélkül elmossa az örökkévalóság szempontjából azokat, akik élnek vele és általa.
Így van ez ma is. Vannak, akik a világ elismeréséért, némi anyagi előnyért cserébe eladják hitüket, szívüket, lelküket. És vannak, akik inkább mindent elveszítenek, csak Krisztust ne veszítsék el. Mert tudják, amit Pál apostol is tudott: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2:20)
Testvérem, lehet, hogy te is megalkudtál. Lehet, hogy volt egy pont az életedben, ahol engedtél a nyomásnak, és elhallgattad, hogy kihez tartozol. Eladtad magad annak ellenére, hogy tudtad valaki drága árat fizetett érted De még nem késő. Még lehet belőled is „Dániel”. Nem a saját erődből, hanem Isten bűnt eltörlő kegyelme és a Szentlélek megújító ereje által. Isten ma is keres rendkívüli lelkeket. Olyanokat, akik nem hajlanak meg a világ hangja előtt, hanem az Ő hangjára figyelnek. Akik hajlandóak elveszíteni életüket Krisztusért, azok találják meg azt igazán. Dánielt pedig idővel Isten felemelte oda, ahol az istenfélelme az egész istentelen birodalom előtt ragyoghatott Istene dicsőségére. Az egész birodalom élére.

IMA: Istenem, köszönöm Neked Dániel példáját, és azoknak a hűséges tanúknak az életét, akik nem hajoltak meg, nem tagadtak meg Téged, még akkor sem, amikor az életük volt a tét. Uram, bocsásd meg nekem, ha én megalkudtam, ha inkább a világot választottam, mint Téged. Kérlek, újíts meg engem! Tölts be a Te Lelkeddel, hogy rendíthetetlen legyek a hitemben, és bátran megvalljalak Téged ebben az elhajló világban. Segíts, hogy életemmel Téged dicsőítselek, és hogy nevem ne vesszen el a történelem porában, hanem ott legyen bevésve az élet könyvébe. Jézus Krisztus nevében, Ámen.