Egy olyan világban élünk, ahol legtöbbször azt tartjuk jónak, ami kényelmes, kellemes vagy első látásra hasznosra tűnik számukra. A 21. század jelszava: " Miért fáj másnak az, ami nekem jólesik? Az a helyes, követendő ami nekem nyereséget, élvezetet, előnyt okoz. Mindegy milyen hatással van másokra." A fájdalmat, veszteséget, kudarcot legtöbben elutasítják, és még csak meg sem próbálják megérteni, hogy lehet valami jó is abban, ami most épp fáj. De Isten nem így gondolkodik. Az Ő szeretetében még a legnehezebb utak is jó célt szolgálnak. Sőt, éppen azokon keresztül formál bennünket. Az életben az igazán értékes dolgokért harcolni, dolgozni, fáradni, sebeket hordozni is kell. Mózes élete erről szólt. A népe néhány száz év alatt nagyon megszaporodott és az egyiptomiak a tőlük való félelem miatt rabszolga sorsba taszitották őket. Ezen felül a fáraó azt a parancsot is kiadta, hogy minden születendő fiúgyermeket meg kell ölni. A nép pedig torkaszakadtából kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló meg is hallotta őket. Amint pedig betelt az egyiptomiak bűnének pohara, Isten leszállt az Ő Szentlelke által Mózesre és Áronra, hogy megszabadítsa népét.
Mózes egy olyan csecsemő volt, akinek sírását Isten hallotta meg először. Előbb meghallotta, mint a fáraó katonái vagy a nagy forróságban, a Nílus tiszta, hűs vizében "wellnessező" fáraó lánya és udvarhölgyei.
Mózes tehát nem a fáraó udvarában született, hanem egy rabszolganép tagjaként, üldözés idején. Akkor önmagában az halálos ítéletet jelentett számára, hogy fiúnak született, nem tudva, az anyja pedig mivel már nem tudta a gyermek sírását elnyomni, egy gyékénykosárban vízre bocsátotta, a nádas viszont megállította a kosarat. Fogalma sem volt, hogy az a nádas nem a véget jelenti majd a csecsemő számára, hanem az isteni terv kezdete lesz. A fáraó leánya rátalált, és megszánta. Örökbe fogadta a gyermeket és sajátjaként nevelte fel. Az már csak ráadás volt, hogy a gyermek vér szerinti édesanyját nevelte fel, hogy szoptassa és nevelje a kis Mózest. A gyermeket, akit a vízből húztak ki. Isten tehát az ellenség házát használta fel, hogy nevelje a jövő szabadítóját. Ez nem véletlen. Ez elhívás. És szeretetből fakadó gondviselés.
A fáraó udvarában nevelkedett, tanult, de a pusztában formálódott a jelleme igazán. Mózes harminc évig élvezte Egyiptom minden előnyét. Hatalom, kényelem, elismerés, tudás. De ezekből nem született szelíd szív, csak hirtelen harag és saját erőből való cselekvés. Megölt egy egyiptomit, azt gondolva, így segít népén. Menekülnie kellett.
Negyven év pusztai hallgatás következett. Ott, ahol nem volt taps, sem rang, sem luxus. Csak juhok, homok és csönd. Mégis, ott kezdett megszületni a szelídség. Ott tanulta meg Isten hangját felismerni. Ott formálódott engedelmes szívűvé, aki már nem a maga idejében, hanem Isten idejében cselekedett. Aki már nem hirtelen haragból, hanem Szentlélektől vezetve szólt. Minden kis esemény: egy hangya az úton, egy eltévedt bárány, egy égő csipkebokor, Isten eszköze lett, hogy felkészítse őt a legnagyobb küldetésre.
A történet innentől már nem Mózesről szól. Hanem rólad.
Szereted Istent? Tényleg, őszintén? Mert a Biblia nem azt mondja, hogy minden jóra fordul „úgy általában”, hanem hogy „azoknak, akik Istent szeretik.” Ez nem egy felszínes, szép szó, hanem ez újjászületett szívet jelent. Olyan szívet, amelyet már nem a világ, nem a test kívánságai, nem az én uralma, hanem Isten Lelke tölt be.
Ma a 21. század embere gyakran inkább szereti önmagát, a testi élvezeteket, a sikert és a kényelmet, mint Istent. És ebben az állapotban még a jó dolgokkal is visszaél. Amit Isten eszközül adna, azt saját romlására használja. Sokan így járnak el a pénzzel, kapcsolatokkal, tehetséggel, még a Bibliával is. A kulcs nem az, hogy mi történik veled, hanem hogy ki uralja a szíved?
Ha szereted Istent, és elhívása szerint akarsz élni, akkor biztos lehetsz benne: minden- még a fájdalom is javadra válik.
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem vagy tétlen, és nem felejtesz el engem egyetlen pillanatra sem. Látod, hogy mennyi mindent nem értek az életemben. Néha úgy érzem, elhagyott a remény, és nem látom a kiutat. De ma is bízni akarok benned, mint ahogy Mózes anyja bízott, mikor elengedte gyermekét, és mint ahogy Mózes bízott, mikor vállalta a küldetését.
Uram, ha kell, formálj újra engem. Adj új szívet, új gondolkodást, új értékrendet. Hogy ne a magam dicsőségét keressem, hanem a Te akaratodat. Hogy ne a könnyű utat válasszam, hanem az igazat. Taníts szeretni Téged tiszta szívből, hogy minden, ami velem történik, a Te dicsőségedet szolgálja és az én javamra legyen. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.
.png)
