113. zsoltár 9. vers
A fenti igevers a zsoltár végén áll, és mégis olyan, mintha az egész emberi fájdalmat és isteni kegyelmet egyszerre akarná elmondani.
A meddő nő képe mélyen emberi. Az ürességet, a vágyat, a csendre válaszoló csendet jeleníti meg: azt, amikor imádkozol, de a bölcső üres marad, a vágyad, hogy egy újszülöttet ölelj magadhoz nem lesz azonnal betöltve.
De Isten másképp lát. Ő az, aki „fölemeli a porból a nincstelent, kiemeli a sárból a szegényt” (Zsolt 113:7). Ő nemcsak meghallja a csendben sóhajtó szíveket, hanem válaszol is. A meddő nemcsak hogy gyermekeket kap, hanem „fiaknak boldog édesanyjává” válik. Nem csak betölti, amit hiányolt, hanem örömöt is ad hozzá bőséggel.
Nagy dolog az, ha a szülők örömöt és áldást látnak gyermekeikben egy olyan világban, ahol az emberek szívesebben nevelnek háziállatokat, mint gyermekeket.
Egy olyan világban, amikor az önzőség sokszor felül akar kerekedni rajtunk és ha engedünk is az önző lelkületünknek, akkor a gyermekeinkben csak akadályt, keserűséget és elviselhetetlen terhet látunk. A gyermekek pedig ezt szavak nélkül is megérzik.
Éppen tegnap láttam egy kisgyermeket, nem lehetett több 4-5 évesnél, akit a nagymamája olyan nagy szeretettel terelgetett és a gyermek az egyik szemére nem látott. Mégis olyan őszinte mosollyal és lelkesedéssel integetett nekem ez a csöppség, amikor elmentem mellette az autóval. Másik család gyermeke már közeledik a 18 éves korhoz és teljesen magatehetetlen. Tolókocsiban él. A szülei, akik közelednek a nyugdíjas korhoz, olyan nagy szeretettel és örömmel gondoskodnak róla. Hogy lehet ez? Az Isten nemcsak gyermeket, feladatokat, kötelezettségeket, hanem örömet is adott szívükbe a gyermekekhez. Ők pedig bizalommal elfogadták a gyermekeiket és az erőt, örömet is hozzájuk úgy, ahogy vannak.
Mi pedig, ha nem nyitjuk meg szívünket Isten öröme előtt, akkor kesergünk, mert a gyermek nem ette meg az uzsonnáját az iskolában, mert nem kapott kitűnő osztályzatot az iskolában vagy még nem viselkedik olyan éretten, mint egy felelősségteljes felnőtt.
Isten nemcsak meghallja a szívek csendes sóhaját, hanem válaszol is. De válaszai gyakran mások, mint amit mi elképzeltünk.
A meddő nő képe a Bibliában mindig több, mint testi állapot: az emberi élet beteljesületlen vágyát, az imák csendes könnyeit, az el nem ért álmokat hordozza. És ott van mögötte egy mélyebb kérdés: vajon lát engem az Isten? Számítok neki?
És a válasz: igen. Az Úr lát. És válaszol. De nem mindig úgy, ahogyan te és én előre elképzeltük és lejátszottuk az Ő válaszát a gondolatainkban.
Vannak, akik szó szerint megtapasztalják ezt a csodát: a meddőség után kisgyermeket tartanak a karjukban. De sokszor Isten válasza nem biológiai gyermek. Hanem valami sokkal mélyebb, meglepőbb és talán örökkévalóbb.
Van, hogy Isten megmutat egy vagy több árva gyermeket, akiknek nincs otthonuk, nincs, aki ölbe vegye őket esténként. És hirtelen az asszony, aki eddig üres bölcsőt nézett, azon kapja magát, hogy egy kis életre figyel, aki őrá vár. Isten betölti a szív vágyát, de nem a vér, hanem a szeretet kötelékein keresztül. Vannak esetek, amikor a vér kötelékénél szorosabb köteléket hoz létre a szeretet.
Máskor Isten nem az anyaság biológiai vagy jogi formáját adja, hanem egy másik gyermek sorsát helyezi a gyermek után vágyakozó nő, házaspár szívére.
Egy kisgyermekét nevelő családot. Egy családot, ahol a szükség kiált, de nincs, aki válaszoljon rá. És te, akinek nincs a házában gyermek, de bőven lenne anyagi forrás, amivel gondot viselj egy vagy több gyermekről is, egyszer csak ajtót nyitsz, és valaki számára biztonságot jelentesz. Mert anyának lenni nemcsak azt jelenti, hogy szülsz, hanem azt, hogy hordozol. Imában, figyelemben, anyagi és lelki támogatásban.
Láttam ilyen életeket. Olyanokat, akik elfogadták Isten „másmilyen” válaszát. Akik örökbe fogadtak, vagy szívükbe zártak másokat. És láttam azt a valódi boldogságot, amit akkor tapasztaltak, amikor nem a saját elvárásaikhoz, hanem Isten hívásához igazították a szívüket.
De sajnos láttam az ellenkezőjét is. Embereket, akik megérezték Isten késztetését, de elutasították – például az örökbefogadást, mondván, hogy nem ismerik a gyermek „genetikai hátterét.” Mintha ez lenne a legnagyobb veszély.
Pedig Isten világosan beszél: az emberi természet mindannyiónkban romlott, bűntől terhelt. Péter apostol úgy nevezi: „szüleinktől örökölt hiábavaló élet” (1Péter 1:18). Nincs senki, akinek a genetikája mentes lenne a bűn következményeitől mégis, Isten mindannyiunknak megkegyelmezett Jézus Krisztusban. Isten minden romlott bűnöst örökbe fogad a Szentlélek által, aki jön Hozzá bűnbánattal és teljes önátadással.
Ezért aki Istenre hallgat, az nem a testi örökség alapján dönt, hanem hitből. Mert az igazi áldás nem a DNS-ben van, hanem az engedelmesség útján.
A fenti igevers azonban nemcsak az anyaságról szól. A meddőség képe itt a hiányainkat, a reménytelennek tűnő helyzeteinket jelképezi. Azokat a helyeket az életünkben, ahol már nem várunk változást. Lehet ez egy tönkrement kapcsolat, egy betegség, egy megkeményedett szív, vagy egy cél, amit már feladtál.
De Isten éppen ezekbe a helyekbe akar életet lehelni. Nem gyors megoldásokkal vagy könnyen kimondható válaszokkal. Hanem kegyelemmel. Isten nemcsak csodát tesz, hanem új nevet ad annak, amit a világ meddőnek hívott.
A Biblia tele van ilyen történetekkel: Sára, Anna, Erzsébet – mind meddő volt, mégis az ígéret hordozóivá lettek. Isten szeret csodát vinni az ürességbe, mert ott mutatkozik meg igazán a dicsősége. Nem a termékeny földön, hanem a pusztában fakaszt vizet. Nem a biztosban, hanem a lehetetlenben mutatja meg, hogy Ő az Úr. Ez a vers tehát nemcsak egy asszony története, hanem mindenkié, aki valaha is üresnek érezte magát. És a válasz mindig ugyanaz: Dicsérjétek az Urat!
Mert nem az a kérdés, hogy most mit látsz, hanem hogy kiben bízol? Ő a reménytelen helyzetek Istene. Az Ő neve nem csupán "Teremtő", hanem "Megváltó", "Könyörülő", "Aki betölt".
Ha most ürességet hordozol: lelkedben, testedben vagy az életed egy területén tudd: Isten nem felejtett el. A meddő asszony házban lakik. Nem kitaszítva, hanem otthon. Fiak között. Boldogan. Mert az Úr megtette azt, ami csodálatosabb lett, az imádkozó, könyörgő elképzeléseinél.
Ima: Uram, aki életet adsz a semmiből, és örömöt fakasztasz a gyász helyén, hozzád kiáltok most. Látod a szívem meddőségét azt, ahol már nem remélek, nem merek hinni, nem várok többé semmit. Kérlek, újítsd meg bennem a hitet! Add, hogy ne csak csodát várjak, hanem Téged dicsérjelek, még az üresség idején is! Töltsd be a házamat, az életemet a Te jelenléteddel, és hadd tapasztaljam meg, hogy valóban Te vagy az, aki az üreset megtöltöd, a gyengét megerősíted, és a sírás helyére örömet adsz. Legyen áldott a Te neved most és mindörökké! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése