Jézus a középpontban!

Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.

János evangéliuma 19. fejezet 18. vers 

A Golgota hegyén három keresztet állítottak fel egy nagypéntekhez hasonló napon. Belegondoltál már abba, hogy Krisztus egyedül is meghalhatott volna? Miért volt mégis három kereszt? Tudjuk, hogy be kellett teljesednie a jövendölésnek, miszerint a bűnösök közé számlálták őt. Ezért volt még két lator, két olyan bűnöző, akiknél aljasabb már nem létezett a római jog szerint. A történészek szerint, a keresztre feszítéssel a romaiak azt fejezték ki a megfeszítettel kapcsolatban, hogy annyira gonosz, aljas, hogy nincs számára hely sem a Mennyben, sem a Földön, ezért kellett neki ég és föld között függeni.
A két lator bűnei következményeiként kerültek keresztre. Hozzánk hasonlóan, ők vétkeztek az Isten ellen. Az ő állapotuk voltaképp az emberiség állapotát szemléltette. Azt is szemléltették, hogy mit érdemelne minden egyes ember Krisztus áldozatában vetett hit és Isten kegyelme nélkül.
Jézus Krisztus is meghalt a kereszten, Isten átka és büntetése sújtotta jóllehet Ő ártatlan volt. Ő maga sosem vétkezett. Pilátus maga is többször kimondta vele kapcsolatosan, hogy nem követett el semmilyen bűnt. A táblára, amit a halálraítélt feje fölé szögeztek rajta a bűnt, ami miatt kiszabták a halálbüntetést, nem írtak semmiféle bűnt. Csak egy megállapítás volt rajta: „Názáreti Jézus, a zsidók királya.”
Az egyik lator felismerte, hogy Jézus Krisztus semmi rosszat nem tett, elismerte, hogy ő megérdemli a büntetését, Jézus Krisztus pedig megbocsátott neki. Jézus Krisztus középen elhelyezkedő keresztje a megváltásról beszél. Ő az, aki hordozta a mi bűneinket is. Ő fizetett a mi aljasságainkért is. Fontos, hogy megértsd, Jézus Krisztus Isten megváltó munkájának a középpontjában áll.
Egyetlen ember sem kerülheti ki Jézus Krisztus keresztjével kapcsolatos döntést. Ez a kereszt tőlünk is azt kérdezi: „Mit fogsz tenni Jézussal?”
Nagypénteken, hogy viszonyulsz Jézus Krisztushoz és az Ő keresztjéhez? Ő a te megmentőd is? Tudod, hogy Ő nem a saját bűneiért, hanem a mi bűneinkért halt meg?
Elfogadtad Őt, mint életed Urát és Megváltóját? A Te életed középpontja is Jézus Krisztus lett? Esetleg gúnyolod Őt, mint a másik lator tette és azt hiszed majd te a saját erőfeszítéseidnek köszönhetően meg fogsz szabadulni Isten téged sújtó jogos haragjától?
Bárcsak helyes döntést hoznál ma!

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy odaadtad egyetlen Fiadat, hogy Aki hisz Benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A fizikai halál nem a vég!

Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.
Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.
János evangéliuma 19. fejezet 41-42. vers

Nagypénteken Krisztus keresztjére összpontosítottuk a figyelmünket, a mai napon pedig Jézus Krisztus sírjára fogunk összpontosítani.
Arimátiai József, aki gazdag és befolyásos ember lévén egy titkos szimpatizánsa volt Krisztusnak, Nikodémussal együtt elkérték Krisztus testét és tisztességes temetésben részesítették.
100 font mirhából és aloéból készült kenet, 32,7 kg volt mai mértékegységre átszámolva, és nagyon sok pénzt kellett fizetni érte.
Azt feltételezték, hogy Jézus Krisztus halálával mindennek vége, ők pedig pénzt, erőfeszítést és időt nem kímélve tettek pontot a dolog végére.
Jézus Krisztus élettelen testére gondolva, nem foghat el minket félelem. Ha az Úr el nem jön még földi életünkben a felhőkön, mindannyian át fogjuk élni a fizikai halált.
A két gazdag és befolyásos ember szerető tiszteletadása emlékeztet engem a mai temetkezési vállalkozásoknál megszokott a gondos és sok pénzbe kerülő végső tisztesség adásra.
Ma már felkészült szakemberek várják a gyászoló családtagokat, hogy a végső tisztességgel kapcsolatos dolgok terhét átvegyék, az ügyintézéstől a hantolásig.
Jézus Krisztus teljesen azonosult velünk emberekkel, nemcsak azáltal, hogy magára vette bűneinket és meghalt a kereszten, hanem azáltal is, hogy az élettelen testét a mi testünkhöz hasonlóan meg kellett mosdatni, be kellett balzsamozni, fel kellett készíteni a temetési szertartásra majd el kellett temetni.
Jézus Krisztus temetési szertartása azt üzeni nekünk: Ő tényleg meghalt. És mindezt értünk vállalta.


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy a Te Fiadat adtad értünk, Ő valóban meghalt a kereszten értünk. Köszönjük Úr Jézus, hogy teljesen azonosultál velünk a fizikai halált illetően is. Köszönjük Neked, hogy a te gyermekeidnek nem a temetéssel ér véget a története, ahogyan a Te történeted is folytatódott. Ámen.

Krisztus tekintete!

Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

Lukács evangéliuma 22. fejezet 61-62. vers 

A főpap udvarában két lényeges dolog is történt nagycsütörtök éjjel. Egyrészt Jézus Krisztus felfedte igazi személyazonosságát és elmondta, hogy Ő a Messiás. Másrészt kint, Péter háromszor megtagadja, hogy ismeri Jézus Krisztust. A két történés, személy viszont találkozik, amikor Jézus Krisztus rátekint Péterre. Jézus Krisztusnak ez a tekintete mindent megváltoztatott. Péter egyedül volt és az, hogy egyedül kellett állnia a Krisztus ellenségei között, bénító félelmet eredményezett benne.
Jézus Krisztus tekintete és a kakas kukorékolása felébresztették Péter lelkiismeretét. Azonnal összetört és megbánta a tagadását, és keserves sírásra fakadt.
Később Péter ismét megvallotta a Krisztus iránt érzett szeretetét, Krisztus pedig fontos feladatot bízott Péterre.
Péter háromszor tagadta meg Krisztust, Krisztus pedig a feltámadása után háromszor kérdezi meg Péter, hogy szereti-e Őt? Ezzel segít Krisztus Péternek, hogy szembenézzen az elrontott múltjával, majd magabiztosan továbbléphessen.
Jézus Krisztus a mi életünket is szeretné helyreállítani, ha elbuktunk valamilyen bűnben. Ehhez viszont megfelelő választ kell adnunk a lelkiismeretünk „riasztására”, ki kell lépnünk abból a közegből, ami a kísértést jelenti a számunkra, őszintén meg kell bánnunk bűneinket és újra el kell köteleződnünk Jézus Krisztus iránt.


IMA: Istenünk, a Te mindent átható tekinteted ma is telve van irgalommal, kegyelemmel. Köszönjük a Te bűnöst átformáló hatalmad. Krisztus nevében, Ámen.

Ismerjük akire emlékezünk?

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
Lukács evangéliuma 19. fejezet 41-42. vers




Jézus Krisztus szamáron ülve, ünneplő, pálmaágakat lengető tömeggel volt körülvéve és közeledett Jeruzsálem felé. A farizeusok kritikusan óvatosak voltak Vele szemben.
Valószínűleg fogalmuk sem volt mit jelent ez az ünnepélyes bevonulás. Azt gondolhatták, hogy Jézus Krisztus az ő tekintélyüket akarta aláásni.
Talán attól féltek, hogy Pilátus katonái meghallják az ünneplést, és őket fogják felelősségre vonni, azzal kapcsolatosan, hogy miféle királyt ünnepel a nép, amikor a leigázott Izraelnek és Jeruzsálemnek csakis császára van.
Amikor feltűnt a láthatáron Jeruzsálem városa, Jézus Krisztus sírni kezdett, de nem úgy ahogyan azt Lázár sírjánál tette. Ezúttal azért sírt és bánkódott, mert az emberek nem ismerték fel benne a Krisztust, hanem elutasították Őt és az általa lehetséges megváltást. ( János evangéliuma 3. fejezet 16. vers)
3 éven keresztül voltak Krisztus körül, láttak nagyon sok prófétai jövendölést beteljesedni Jézus Krisztusban és mégsem ismerték fel Benne Isten szeretetét és kegyelmét.
A Megváltó a bűneik bocsánatát kínálta, de Jeruzsálem városa nem ismerte el bűnösségét. Jézus Krisztus előre sírt azok felett, akik az elkövetkező napokban el fogják utasítani, meg fogják kínozni és keresztre fogják küldeni Őt.
Jeruzsálem városát illetően, Isten elutasítása szinte hagyománnyá vált. Isten újra és újra küldött a városhoz prófétákat, akik Isten szeretetére emlékeztették az embereket, végül pedig elküldte az egyszülött Fiát. A város viszont nem ismerte fel és nem fogadta el Krisztust. Ezen a héten, amikor Krisztus kereszthalálára emlékezünk, mi vajon felismerjük, egyáltalán kire emlékezünk, kit ünneplünk?
Tudunk bánkódni az elveszettek miatt és azon emberek miatt, akiknél a legnagyobb tragédia nem az, hogy meghalhatnak a koronavírus miatt, hanem az, hogy úgy mennek el az élők sorából, hogy nem ismerték fel Isten Fiát?

IMA: Ó Jézus Krisztus! Bocsáss meg nekünk, hogy annyiszor szóltál hozzánk és mi nem ismertünk fel Téged. Azért öltöttél emberi testet, hogy meghalj értünk, mi pedig örökké élhessünk. Nyisd meg a szemeinket, szíveinket, hogy megértsük mit jelent ez és megértsük milyen drága áldozatot hoztál értünk. A te nevedben kérünk, Ámen.

Gyümölcstelen hagyományaink felszámolása!

Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt."
Márk evangéliuma 11. fejezet 14. 21. versek

Jézus Krisztus is megéhezett és gyümölcsöt keresett egy fügefán. A fügefát messziről szemlélve talán minden úgy tűnt, hogy a helyén van, de közelebb menve Krisztus látta, hogy nincs rajta gyümölcs. Ez után Krisztus megátkozta, hogy soha többé ne teremjen rajta gyümölcs.
Miért tette ezt Krisztus? Miért örökítette meg egyáltalán ezt a történetet az evangélista? Az utóbbi kérdés nagyon fontos. Az evangélium történetei nem véletlenszerű történetek, hanem a Szentlélek által ihletett történések, amelyeken keresztül megismerhetjük Jézus Krisztust.
Itt sokkal többről van szó, mint egy gyümölcs nélküli fa elszáradásáról. A fügefa a templomot illusztrálta. Első látásra a templommal is minden rendben volt, éppen úgy, mint ahogyan a fügefán voltak levelek és messziről úgy tűnt, hogy minden rendben van vele.
Azonban amint belépett Krisztus a templomba, meglátta, hogy az többé már nem az imádság helye, hanem egy közönséges piac, ahol a kereskedők átverték, kifosztották az embereket. Ezért is nevezte Krisztus „rablók barlangjának”.
A templom már nem egy eszköz volt amely segítette az embereket abban, hogy az imáik eljuthassanak az élő Isten színe elé, hanem botránkozás helye lett a tisztességtelen kereskedők miatt.
Jézus Krisztus ezért borogatta fel a pénzváltók, kereskedők asztalait és vetett véget a gyümölcstelen templomi gyakorlatoknak, amelyek elvonták az emberek figyelmét az élő Istenről és nem hozzá irányították az emberek figyelmét.
Vizsgáljuk hát meg személyes életünket, gyülekezeti, egyházi közegünket, hogy az ünnepi gyakorlataink, hagyományaink, programjaink elvonják a figyelmet Istenről és az Istent keresők botránkozásául szolgálnak, vagy pedig vonzanak minket és másokat Istenhez?
Vigyázni és imádkozni néha könnyűnek tűnik, néha viszont nagyon nehéz, de ne feledjük el, hogy ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Teremjünk hát megtéréshez illő gyümölcsöket, amíg el nem jön az ítélet ideje a mi életünk, templomunk, egyházunk felett is.

IMA: Istenünk, segíts minket, hogy hűségesen és őszintén tudjunk Téged szolgálni. Szeretnénk gyümölcsöket teremni, olyan gyümölcsöket, amelyek kedvesek Előtted. Segíts minket a csendes és viszontagságos időkben is folyamatosan gyümölcsözni. Krisztus nevében, Ámen.

Meghalt, hogy mi élhessünk!

Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,

és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.

Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?"

De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek,

mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba.

Lukács evangéliuma 9. fejezet 51-56. vers

A fent említett igeszakaszban láthatjuk, hogy mennyire nem értették meg a virágvasárnapot az emberek.
A tanítványok azt gondolták, hogy Krisztus nemsokára átveszi az uralmat Jeruzsálem, a zsidók földjének központja felett és vele együtt az Ő kezébe kerül a hatalom, ezzel pedig megkezdődik a várva-várt korszak, amelyet a rómaiaktól való megszabadulás jellemez és a bőség.
Krisztusnak azonban egészen más víziója, terve volt.
Nézzük meg mit jelentett Krisztus számára valójában Jeruzsálem:
" Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el." (Lukács 13:33)
Jeruzsálem tehát egy dolgot jelentett Krisztusnak: a biztos halált.
Így jövendölt erről:
" Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.
A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,
és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." Lukács 18:31-33
Amikor Krisztus Jeruzsálem felé fordította arcát, voltaképp a saját halálával nézett szembe.
Ne feledjük, hogy Krisztus hozzánk hasonló lett mindenben, tehát a természete is emberi volt. Nem véletlenül húzódozott a bűn magára vételének fájdalmától.
Élvezhette volna még a házasságot, gyerekei, unokái körében az életet, egy hosszú életet a szerettei körében.
Volt édesanyja, testvérei.
Ezeknek hátat fordítani és a kereszt útját választani, nem volt könnyű.
Képzeljük magunkat az Ő helyébe, hogy valamelyes megérthessük mennyire szeretett minket.
János 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Krisztus nem akarata ellenére lett része a világ legnagyobb igazságtalanságának.
Isten jelölte ki az Ő végtelen szeretetében a pontos időt és helyet, amikor megment minket, bűnösöket.
Krisztus, aki az Atya megtestesült szeretete volt irántunk, tudta, hogy eljött az idő, és az Atya akaratában járva, odaadta az életét értünk.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. János 10:18


IMA: Istenünk, annyira letaglóz minket a Te szereteted. Nem érdemeltük a Te jóságod, irgalmad, áldozatod, de Te mégis meghoztad ezt értünk a Golgotán, Jeruzsálemben.
Bocsásd meg minden lázadásunkat, és Szentlelked által segíts nekünk is a Te akaratodban járnunk Atyánk egészen életünk végéig. Érints meg minden olvasót, aki még nem ismer Téged, hogy bizalmát Krisztusba helyezze, hogy élete lehessen szereteted által. Krisztus nevében, Ámen.

Egy „más” virágvasárnap!

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.
Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers 

Ez a virágvasárnap más lesz. Nem fognak emberek nyüzsögni a városban és fürdőzni a tavaszi napsütésben. A templomok tornyaiban talán felcsendülnek a harangok, talán nem. Az bizonyos, hogy a templomok, imaházak ajtajai zárva lesznek. Nem fognak belépni az ajtaján az Isten után őszintén vágyakozók, nem fognak belépni azok sem, akik az Isten házát rablók barlangjává változtatnák és nem fognak belépni azok sem, akik a farizeusok és írástudók csalárdságával figyelnék az istentisztelet mozzanatait, keresve, hogy milyen módon akadályozhatják Isten áldott szavának célba jutását?
Nem fognak hozsannát kiabálni a gyermekek, nem fognak irigykedni a vallásosok, de mégis istentelenek, szószékeink nem fognak szebbnél-szebb virágoknak helyet adni.
Vannak magyar emberek, akik ennek kifejezetten örülnek. Ők nem az Isten házának, szavának, jelenlétének, az Istenbe vetett hitnek a hívei.
Inkább a klubok, éttermek, wellness szállodák, utazások, kirándulások adta lehetőségek által igyekeznek kényeztetni testüket azt gondolva, hogy ezzel a lelkük szükségleteit is betölthetik. 

Most ők is otthon maradnak.
Az ünnep lényege azonban Jézus Krisztus. Örülök, hogy Ő a szívemben van. Örülök annak, hogy Ő nem olyan, mint a római pápa, aki virágvasárnapon, ha nem is szamáron, de „magas lovon ülve” látogat meg minket, integet, az emberek visszaintegetnek, éljeneznek, majd megy a maga dolgára, mi pedig maradunk egyedül a hétköznapi gondjainkkal, magányunkkal, félelmeinkkel, bizonytalanságunkkal, árvaságunkkal, bezárkózottságunkkal.
Jézus Krisztus ma személyesen hozzád jön. Megáll a szíved ajtaja előtt és kopogtat. Nem vendégként akar életed része lenni, nincs szüksége a pálmaágainkra, amiket lengetünk, hogy lenyűgözzük Őt. Nem azért jön, hogy Ő kapjon bármit is, hanem azért jön, hogy önmagát adja. Életre szóló közösséget, bocsánatot, kegyelmet, békességet, örömet, gondviselést kínál nekünk. Csak merjük megnyitni a szívünk ajtaját, merjük beengedni a szívünk sötétségébe, bűnökkel terhelt rútságába, merjük megvallani Neki, hogy szükségünk van Rá, legyünk elég alázatosak elfogadni az Ő kegyelmét, szeretetét és olyan ünnepünk, életünk és örökségünk lesz az örökkévalóságban, amiről nem is álmodtunk.


IMA: Istenünk, Te lebontottad ebben az évben a külsőségeket, a zavaró tényezőket, amelyek elvonnák a figyelmünket Rólad. Szükségünk van Rád. Megvalljuk, hogy nyomorultak, bűnösek, vakok és boldogtalanok vagyunk Nélküled. Jézus Krisztus által add a Te világosságod életünkbe, hogy oltalmad alatt élhessünk életünk minden napján és majd az örökkévalóságban is. Krisztus nevében, Ámen.