Ismerjük akire emlékezünk?

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
Lukács evangéliuma 19. fejezet 41-42. vers




Jézus Krisztus szamáron ülve, ünneplő, pálmaágakat lengető tömeggel volt körülvéve és közeledett Jeruzsálem felé. A farizeusok kritikusan óvatosak voltak Vele szemben.
Valószínűleg fogalmuk sem volt mit jelent ez az ünnepélyes bevonulás. Azt gondolhatták, hogy Jézus Krisztus az ő tekintélyüket akarta aláásni.
Talán attól féltek, hogy Pilátus katonái meghallják az ünneplést, és őket fogják felelősségre vonni, azzal kapcsolatosan, hogy miféle királyt ünnepel a nép, amikor a leigázott Izraelnek és Jeruzsálemnek csakis császára van.
Amikor feltűnt a láthatáron Jeruzsálem városa, Jézus Krisztus sírni kezdett, de nem úgy ahogyan azt Lázár sírjánál tette. Ezúttal azért sírt és bánkódott, mert az emberek nem ismerték fel benne a Krisztust, hanem elutasították Őt és az általa lehetséges megváltást. ( János evangéliuma 3. fejezet 16. vers)
3 éven keresztül voltak Krisztus körül, láttak nagyon sok prófétai jövendölést beteljesedni Jézus Krisztusban és mégsem ismerték fel Benne Isten szeretetét és kegyelmét.
A Megváltó a bűneik bocsánatát kínálta, de Jeruzsálem városa nem ismerte el bűnösségét. Jézus Krisztus előre sírt azok felett, akik az elkövetkező napokban el fogják utasítani, meg fogják kínozni és keresztre fogják küldeni Őt.
Jeruzsálem városát illetően, Isten elutasítása szinte hagyománnyá vált. Isten újra és újra küldött a városhoz prófétákat, akik Isten szeretetére emlékeztették az embereket, végül pedig elküldte az egyszülött Fiát. A város viszont nem ismerte fel és nem fogadta el Krisztust. Ezen a héten, amikor Krisztus kereszthalálára emlékezünk, mi vajon felismerjük, egyáltalán kire emlékezünk, kit ünneplünk?
Tudunk bánkódni az elveszettek miatt és azon emberek miatt, akiknél a legnagyobb tragédia nem az, hogy meghalhatnak a koronavírus miatt, hanem az, hogy úgy mennek el az élők sorából, hogy nem ismerték fel Isten Fiát?

IMA: Ó Jézus Krisztus! Bocsáss meg nekünk, hogy annyiszor szóltál hozzánk és mi nem ismertünk fel Téged. Azért öltöttél emberi testet, hogy meghalj értünk, mi pedig örökké élhessünk. Nyisd meg a szemeinket, szíveinket, hogy megértsük mit jelent ez és megértsük milyen drága áldozatot hoztál értünk. A te nevedben kérünk, Ámen.