Gyümölcstelen hagyományaink felszámolása!

Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt."
Márk evangéliuma 11. fejezet 14. 21. versek

Jézus Krisztus is megéhezett és gyümölcsöt keresett egy fügefán. A fügefát messziről szemlélve talán minden úgy tűnt, hogy a helyén van, de közelebb menve Krisztus látta, hogy nincs rajta gyümölcs. Ez után Krisztus megátkozta, hogy soha többé ne teremjen rajta gyümölcs.
Miért tette ezt Krisztus? Miért örökítette meg egyáltalán ezt a történetet az evangélista? Az utóbbi kérdés nagyon fontos. Az evangélium történetei nem véletlenszerű történetek, hanem a Szentlélek által ihletett történések, amelyeken keresztül megismerhetjük Jézus Krisztust.
Itt sokkal többről van szó, mint egy gyümölcs nélküli fa elszáradásáról. A fügefa a templomot illusztrálta. Első látásra a templommal is minden rendben volt, éppen úgy, mint ahogyan a fügefán voltak levelek és messziről úgy tűnt, hogy minden rendben van vele.
Azonban amint belépett Krisztus a templomba, meglátta, hogy az többé már nem az imádság helye, hanem egy közönséges piac, ahol a kereskedők átverték, kifosztották az embereket. Ezért is nevezte Krisztus „rablók barlangjának”.
A templom már nem egy eszköz volt amely segítette az embereket abban, hogy az imáik eljuthassanak az élő Isten színe elé, hanem botránkozás helye lett a tisztességtelen kereskedők miatt.
Jézus Krisztus ezért borogatta fel a pénzváltók, kereskedők asztalait és vetett véget a gyümölcstelen templomi gyakorlatoknak, amelyek elvonták az emberek figyelmét az élő Istenről és nem hozzá irányították az emberek figyelmét.
Vizsgáljuk hát meg személyes életünket, gyülekezeti, egyházi közegünket, hogy az ünnepi gyakorlataink, hagyományaink, programjaink elvonják a figyelmet Istenről és az Istent keresők botránkozásául szolgálnak, vagy pedig vonzanak minket és másokat Istenhez?
Vigyázni és imádkozni néha könnyűnek tűnik, néha viszont nagyon nehéz, de ne feledjük el, hogy ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Teremjünk hát megtéréshez illő gyümölcsöket, amíg el nem jön az ítélet ideje a mi életünk, templomunk, egyházunk felett is.

IMA: Istenünk, segíts minket, hogy hűségesen és őszintén tudjunk Téged szolgálni. Szeretnénk gyümölcsöket teremni, olyan gyümölcsöket, amelyek kedvesek Előtted. Segíts minket a csendes és viszontagságos időkben is folyamatosan gyümölcsözni. Krisztus nevében, Ámen.