Az életet jelentő kapcsolódás

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. János evangéliuma 15. fejezet 5. vers



Amikor a szőlőtő és a vessző kapcsolatáról beszélünk, nem egy távoli, formális kötelékről van szó. Nem egy ideiglenes kapcsolatról, amit bármikor meg lehet szakítani. Hanem életközösségről. A vessző nem csak a tő közelében van, hanem belőle él. Minden csepp nedv, minden növekedés, minden termés a tőtől jön. Ha leválik róla, nem csak hogy nem terem, hanem meghal.
Igy van ez az ember lelkével is. Amig nem nyit utat Krisztus előtt, Aki maga az Élet a lélek számára, addig nemes egyszerűséggel halott.
Ha pedig valaki Krisztusban van, akkor Krisztusban kell maradnia is. Ez élet-halál kérdése a lelkünk számára.
Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy: „ha énbennem vagy, jobb ember leszel”, vagy „akkor majd több áldás ér.” Nem. Ő ennél többet és mélyebbet mond:
„Nélkülem semmit sem cselekedhettek.”
Ez a mondat sokakat megüt. Talán téged is. Krisztus nélkül, Krisztuson kívül semmi olyat, ami Isten szemében értékelhető nem tudsz tenni. Hiszen sok mindent csinálsz az életben. Dolgozol, szeretsz, küzdesz, tervezel. De Jézus Krisztus itt nem az emberi tevékenységekről beszél, hanem a mennyei értékű gyümölcsről. Arról a gyümölcsről, ami nem mulandó, hanem örök értékű: szeretet, öröm, békesség, türelem, hűség… (Galata 5:22). Ezeket nem lehet erőlködve, vallásos akarattal kipréselni, csak úgy teremnek meg benned, ha Krisztus élete áramlik lelkedbe. Ha Benne maradsz.
De mit jelent Benne maradni?
Azt jelenti, hogy nem függetleníted magad Tőle, mert megérted, hogy ez a halálodat, a vesztedet okozná. Nem akarod a gyümölcstermést a saját erődből elérni. Benne maradni azt jelenti, hogy naponta visszatérsz Hozzá: az Igéhez, az imádságban való közösséghez, az engedelmességhez.
Nem csak akkor jössz Hozzá, amikor baj van. Hanem ott maradsz. Ő pedig nem csak ott „van”, hanem ott él benned. És ahol Krisztus él, ott gyümölcs fakad. Mindig valódi gyümölcs.
Talán úgy érzed, nem vagy elég erős. Nincs benned elég szeretet, türelem, bátorság. Nem vagy elég jó. Ez pedig tökéletesen igaz. Krisztus nélkül egyikünkről sem mondható el még az sem, hogy életre való. Olyan élettelenek és haszontalanok vagyunk, mint egy megszáradt szőlővessző. Csak a tűzre lehet dobni. De ha kapcsolódsz Krisztushoz, Aki maga az Élet, akkor minden megváltozik.
Krisztus nem azt kéri, hogy legyél tökéletes és majd utána kapcsolódhatsz Hozzá, az Élet forrásához. Azt kéri, hogy add át magad Neki teljesen és azt, hogy ne válj le Róla. Maradj Benne és Ő majd megteszi, amit te nem tudsz. Az Ő élete átformál, megerősít, és gyümölcsöt terem.
Krisztus nélkül semmit sem tehetsz.

Ima: Uram Jézus, vallom, hogy nélküled semmit sem tehetek. Oly sokszor próbáltam saját erőmből gyümölcsöt teremni, de csak fáradtság és kiüresedés lett belőle. Ma újra Hozzád jövök. Nem akarok többé független lenni Tőled. Taníts meg Benne maradni, nap mint nap, hogy a Te életed munkálkodjon bennem. Adj nekem csendes, kitartó hűséget, hogy ne csak hinni akarjak, hanem élni Veled. Formálj át, hogy életem gyümölcsöt teremjen a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az Igazság szeretete és az öröm olaja

Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened
öröm olajával társaid fölé. Zsidókhoz irt levél 1. fejezet 9. vers



A legtöbben azt gondolják, hogy az öröm forrása a jó körülmény, a sikerek, vagy mások elismerése. De Isten Igéje mást mond.
A fenti igevers Jézus Krisztusról szól. Ő nemcsak az igazságot ismerte, hanem szerette is. És nem csupán kerülte a gonoszságot, hanem gyűlölte is azt. A szívének irányultsága tette alkalmassá arra, hogy az Atya „öröm olajával” felkenje Őt. Olyan örömmel, amely mások fölé emelte, de sosem választotta el másoktól.

Ez az öröm nem múló hangulat, hanem belső, szent öröm, ami a szentségből fakad. Aki Isten szíve szerint él, az megtapasztalja ezt a mennyei kenetet. Nem az lesz boldog, aki önmagát keresi, hanem aki Isten igazságát szereti, még akkor is, ha ez veszteségekkel jár.
Néha az öröm hiányának oka nem a külső körülmény, hanem a belső irányultságod. Ha kompromisszumot kötsz a bűnnel, elhomályosul benned az öröm forrása. Olyan ember nem létezik aki a bűnt és az Isten elleni lázadást választja és ettől boldogabb lesz. Volt egy munkatársam, aki állandóan arra törekedett, hogy letaposson másokat, önzően érvényesítse a saját érdekeit akkor is, ha azzal másokat sárba taposott, de nem láttam egyszer sem egy őszinte, szivből jövő mosolyt az arcán. Ha újra szeretni kezded az igazságot, ha szívből elfordulsz mindattól, ami megbántja Istent, akkor újra megnyílik az ég ablaka, és leárad az a kenet, ami nem az emberi vidámság, hanem a mennyei öröm.
Ez az öröm nem harsány, nem feltűnő. Csendes, de erős. Áthat a nehézségeken, és visz előre akkor is, amikor mások már feladnák. Ez az öröm volt Jézus Krisztusban ott volt a kereszten is: „az előtte lévő öröm helyett a gyalázatot is elviselte” (Zsidók 12:2). Mert tudta, hogy a végén ott az Atya dicsősége.
És ez az öröm elérhető neked is. Ennek az örömnek a forrása még mindig elérhető, csak újra vissza kell találnod az igazság szeretetéhez, és a bűn gyűlöletéhez. Ez a belső megtisztulás megnyitja az utat az öröm olajához, ami nem csupán téged tölt be a Szentlélek által, hanem túlcsordul mások felé is.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy az öröm nem a világ ajándéka, hanem a Te Szentlelked gyümölcse bennem. Segíts, hogy újra szeressem az igazságot, ne csak tudjam, mi az, ki az. Adj nekem tiszta szívet, amely gyűlöli a bűnt, nem elnézi azt és törekszik a szent életre.
Taníts meg úgy élni, mint Jézus Krisztus: nem emberek tetszését keresve, hanem a Te szívedet boldoggá téve.
Kenj fel engem is öröm olajával, amely nem a körülményekből, hanem a Veled való közösségből fakad.
Tölts be a Te szent, csendes örömöddel, amely erő, amely gyógyít, és amely másokat is Hozzád vonz.
Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A Krisztusban rejlő megelégedés

Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy újból gondoskodhattok rólam, melyre azelőtt is gondoltatok, de nem volt rá alkalmatok. Nem szűkölködésem miatt mondom, mert én megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok megaláztatni és tudok bővelkedni is; mindent és mindig ismerek: jóllakást és éhezést, bővölködést és szűkölködést. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 10-13. versek



Pál apostol élete mélyen tanúsítja, hogy a Krisztusért vállalt szolgálat nem önös érdekből vagy anyagi haszonszerzés céljából történt. Bár Isten Igéje világosan tanítja, hogy „méltó a munkás a maga bérére” (1Tim 5,18; vö. 1Kor 9,14), és az evangéliumot hirdető szolgáló jogosan élhetne abból, Pál tudatosan lemondott erről a jogáról.
A korinthusi gyülekezetnek írt levelében világosan kifejti:
" Mi szellemi „magokat” vetettünk el köztetek. Vajon nagy dolog-e, ha úgy „aratunk”, hogy anyagi javakat kapunk tőletek cserébe? Ha másoknak joguk van ehhez, nekünk sokkal inkább jogunk lenne rá! Csakhogy mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, és nem fogadtunk el tőletek semmit. Inkább mindent eltűrünk, hogy ne akadályozzuk Krisztus örömhírének terjedését." (1 Korintus 9:11-12. versek)
Pál tisztában volt azzal, hogy a szolgálatba fektetett energia, idő, utazás, testi és lelki áldozat emberileg számottevő és ha csupán emberi mércével mérnénk, megillette volna az anyagi támogatás. De nem akarta, hogy valaha is megkérdőjelezzék a szándékait. Nem akarta, hogy az evangélium üzenete összemosódjon a pénz körüli gyanúkkal. Ezért sátorkészítőként dolgozott, hogy saját keze munkájából éljen, ha arra volt szükség.
Mindez azonban nem zárta ki azt, hogy amikor Isten indított embereket, mint a filippi gyülekezetet is, hogy segítsenek Pálnak, ő pedig nagy hálával fogadta azt. Nem önérdekből, hanem azért, mert felismerte mögötte Isten gondoskodó kezét. A filippiek támogatása nem Pál kényelmét szolgálta, hanem Isten ügyének előmozdítását és ő ebben is Isten dicsőségét látta. Ne felejtsd el: Pál egykor gazdag és befolyásos ember volt. Farizeusként tanult Gamáliel lábainál (ApCsel 22,3), magas rangban állt, ismerték és tisztelték. A világ szemében mindene megvolt: vagyon, tekintély, jövőkép. De Krisztusért mindezt szemétnek ítélte, ahogy a Filippi 3:7–8-ban írja: „De amelyek nekem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt, most is mindent kárnak ítélek Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindennél nagyobb értékéért...”
Pál tehát nem koldult. Nem panaszkodott. Nem manipulált. Amikor adomány gyűjtésben részt vett, azt sosem önmagáért tette, hanem a rászoruló gyülekezetekért. A kapott adományokkal pedig nemcsak, hogy mindig el tudott számolni, hanem maga is adott az adományokhoz pénzt. Amikor pedig befejezte a szolgálatát jogosan mondhatta: " Senkinek ezüstjét és aranyát nem kívántam..." A jelenlevők pedig semmilyen ellenvetést nem tudtak megemlíteni, mert tudták jól, hogy amit Pál apostol mondott az valóban úgy volt. Ő tanította a megelégedést, de nem csak tanította, hanem meg is élte. Ez a belső gazdagság abból fakadt, hogy Krisztussal közösségben járt. Ez a kapcsolat nemcsak erőt adott neki az éhezéshez és bővelkedéshez, de önmagát is ebben találta meg és nem abban, hogy van-e elég pénze, ruhája vagy kenyere.
Mennyire idegennek tűnhet a fenti gondolkodásmód napjainkban, amikor sok esetben még egyházi körökben is a pénz van a középpontban. Emberek, akik világi életükben nem tudnak felmutatni semmit, belopakodnak az egyházakba, nyereségvágytól és mindenféle tisztátalan szándéktól mozgatva tevékenykednek, szégyen nélkül kéregetnek, manipulálnak, nem valós szükségekre hivatkoznak, uralkodnak a rájuk bizottakon és ahelyett, hogy legeltetnék Krisztus gyülekezetét inkább kihasználják azt.
Mennyire idegenek a fenti gondolatok azon keresztények számára, akik úgy gondolják, hogy nekik minden jár a gyülekezetben, az Isten országában anélkül, hogy nekik meg kellene nyitniuk a szívüket, határidőnaplójukat, pénztárcájukat, hogy áldozatot hozzanak Isten ügyéért. Mennyire idegen ez azoktól, akik azt mondják, hogy fontos nekik az Isten ügye, közben pedig minden erőforrásukat a testük oltárán égetik el.
A mai világban, ahol a szolgálat gyakran összemosódik a népszerűséggel, a pénzzel, Pál példája egy tiszta tükör. Nem azért szolgált, hogy gazdagodjon, hiszen ő fizikailag gazdag volt és lelkileg mégis koldusszegény, hanem azért, mert már gazdaggá lett Krisztusban és ezt a gazdagságot szerette volna másokkal is megosztani.
Lehet, hogy te is küzdesz a mai világ nyomásával: a mindig többre vágyással, a látható siker utáni hajszával, a pénz miatti aggodalommal. De Krisztus ma is ugyanazt kínálja neked, amit Pál megtapasztalt: egy olyan belső gazdagságot, amit sem az éhezés, sem a bőség nem tehet tönkre.
Engedd, hogy Ő legyen az erőforrásod. Ne várj tökéletes körülményekre, hogy elkezdj megelégedni. A békesség nem akkor jön, ha minden rendben van, hanem ha Krisztus ott van benned.
Ma meghív, hogy ne a hiányaidra nézz, hanem Rá. Hogy ne kérdezd, mit adhat, hanem kérdezd meg:
Uram, mit tanítasz e helyzet által? Hogyan lehetek hálás ma is? Ha szeretnél így élni, kezdd egy őszinte imával. Nem kell szépnek lennie, csak igaznak.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy Te nem a körülményeimhez méred a szereteted. Köszönöm, hogy amikor kevés van, akkor is Te vagy az, aki betöltesz engem. Taníts meg megelégedni, bízni, várni Rád. Segíts, hogy ne a hiányaimra nézzek, hanem a Te jelenlétedre. Add, hogy én is tudjak bátorítani másokat akár szegény vagyok, akár gazdag, mert Te bennem vagy, és Te mindenre elég vagy. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A szent maradék

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Efézusiakhoz írt levél 5. fejezet 15-17. versek



Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret, amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.


Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.


... lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás...
- Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?

Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!
Lukátsi Vilma verse


IMA: Istenem, taníts engem úgy használni minden percemet, hogy a Te dicsőségedre. a lelkem és mások lelki üdvének javára lehessek. Krisztus nevében kérlek, Ámen.