A várakozás és felkészülés ideje

Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.
Habakuk könyve 2. fejezet 3. vers



Talán te is voltál már úgy, hogy Isten ígéreteinek beteljesedése túl lassúnak tűnt. Kérdésekkel teli szívvel nézted a körülményeket, és csendben sóhajtottál: „Uram, meddig még?” Néha az ígéret már régen elhangzott, a látás már megszületett, de semmi sem történik. Vagy ha történik is, nem úgy, ahogyan vártad.

Habakuk próféta idejében is így volt. A nép elnyomásban élt, az igazságtalanság látszólag győzedelmeskedett, és Isten csendben volt. De Isten nem felejtett el semmit. Azt mondta: „Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik.” Nem véletlenül. Az Ő időzítése mindig pontos, még ha a mi emberi óránk szerint késlekedni látszik is. A héber „moéd” szó, amit itt az „időre” használnak, azt jelenti: „meghatározott, kijelölt időpont, amelyet Isten rendelt el.” Ez nem véletlenszerű jövő, hanem Isten tökéletes időzítése. Isten ígéretei nem elhalványulnak, hanem érlelődnek. Mint amikor a mag a földben van, és még nem látjuk, de már dolgozik. A látás, az ígéret érik, formálódik és eljön az ideje, amikor kihajt. „Ha késik is, várd türelemmel.” Ez a várakozás nem passzív lemondás, hanem élő hit. Nem karba tett kézzel való tétlenség, hanem reménységgel teli figyelem. Olyan hit, amely tudja, hogy Isten nem késik csak éppen más órát használ, mint mi.

És mi történik közben? Isten nemcsak az ígéretet készíti elő, hanem téged is. A várakozás ideje a jellem, a bizalom és a hit mélyítésének ideje. Nem elvesztegetett idő, hanem formáló idő.

Ne engedd, hogy a látszólagos csend elbizonytalanítson. Amit Isten megígért, azt meg is cselekszi. „Nem csal meg.” Isten sosem ígér olyat, amit ne teljesítene. Az Ő szava biztosabb minden emberi szónál. Nem kérdés, hogy bekövetkezik csak az, hogy kész leszel-e fogadni, amikor elérkezik?

Ezért ha most épp csend van, ne add fel. Lehet, hogy a válasz már úton van. Lehet, hogy a szíved épp most készül fel arra a kegyelemre, amit Isten készített el neked. Isten ígérete igaz. És az igaz ember hite által él. (Habakuk 2:4)


Ima: Uram, köszönöm, hogy Te sosem késel, és nem felejted el, amit ígértél. Néha nehéz várni, nehéz hinni, amikor minden olyan csendes és sötét körülöttem. De ma újra rád bízom magam. Segíts, hogy ne a körülményeimet nézzem, hanem a Te Szavadba kapaszkodjak. Adj türelmet, amikor fáradok, és reménységet, amikor elcsüggedek. Hiszem, hogy amit elkezdtél, be is fogod fejezni. Kérlek, formálj engem a várakozás idején, és adj erőt, hogy hűséges legyek akkor is, amikor még nem látom az ígéret beteljesedését. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Erős torony

Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.
Példabeszédek könyve 18. fejezet 10. vers

A fenti Igében ott van egy ígéret, egy menedék, de egy feltétel is: „oda fut az igaz, és védelmet talál.” Ez az a pont, ahol sokan elakadnak. Mert őszintén belegondolva: ki az, aki igaz? Ki az, aki önmagát tiszta lelkiismerettel odavihetné Istenhez, és azt mondhatná: „itt vagyok, tökéletesen igaz emberként”?
Az igazság az, hogy senki sem. A Biblia világosan kimondja: „Nincs igaz ember egy sem” (Róma 3:10),
és „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róma 3:23).
Ez azt jelenti: nem jó emberek vagyunk, akik néha rosszat tesznek, hanem elveszettek vagyunk, akiknek megváltásra van szükségük. A bűn nem csak néhány rossz döntés, hanem a bűn az, hogy Nélküle akarunk élni, nélküle dönteni, nélküle boldogulni.
De Isten nem állt meg ott, hogy kimondja az igazságot rólunk. Ő utat készített. Nem nekünk kell igaznak mutatkoznunk, hanem Krisztus az, Aki által megigazulhatunk. Ez a kegyelem lényege.
A Róma 5:1 így írja:
„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
Mit jelent ez?
Azt, hogy az igazság nem teljesítmény. Az igazság nem jutalom, hanem ajándék. Nem az én erőfeszítésem eredménye, hanem Krisztus munkája, amit a kereszten halála által és később feltámadása által végzett el. 
Krisztus egy tökéletes, bűntelen, igaz  életet élt a földi élete során. Ezt az igazságát pedig annak ajándékozza, aki hisz Őbenne. Az Atya Isten pedig beszámítja a Krisztus igazságát és arra vonatkoztatja, akinek élő hite van Krisztusban. 
Krisztus meg is halt a bünös emberiségért önmagára véve minden bűnt. Ezt pedig Isten szintén beszámítja azoknak, akik hisznek Krisztusban. Tehát jóllehet halált és poklot érdemelnénk mindannyian, Krisztusba vetett élő hit által az Atya eltekint a büntetés végrehajtásától, mert Krisztuson már végrehajtotta és jóllehet mi vétkeztünk, Krisztus igazságát számítja be azoknak, akik Krisztusban vannak. Ezt nevezzük az Isten jogrendszere szerinti jogi megigazulásnak.  
Az Ő vére tisztára mos, az Ő engedelmessége a te igazságod is lehet. 
És hogyan lesz ez a tied? Hogyan „ragadhatod meg” Isten kegyelmét?

Úgy, hogy hittel és alázattal jössz hozzá. Nem a saját jóságodra hivatkozva, hanem a saját kudarcaidat hozva és kimondva:
„Uram, én nem tudok megigazulni. De hiszem, hogy Te értem is meghaltál. Szükségem van Rád.”
Ez a megtérés, amikor elfordulsz attól az élettől, ahol te vagy a középpontban, és odafordulsz Istenhez. Ez nem csak egy érzés, nem egy vallásos pillanat. Ez egy szívből jövő döntés, egy bizalom az Úrban, aki nem csak megbocsát, hanem átalakít. Aki tornyot épít köréd az Ő kegyelméből, nem érdem alapján.

Csakis Krisztusban megigazulva, futhatsz, menekülhetsz az Úr nevéhez és tapasztalhatod meg annak a védelmét, oltalmát. Nem azért, mert jobb vagy a többieknél, hanem mert felismerted, hogy szükséged van Istenre, és nem késlekedsz Hozzá menni.

Ott, abban az erős toronyban, amit az Úr neve jelent védelem van, bűnbocsánat van, új kezdet van.

Ima: Uram, elismerem, hogy önmagamban nem vagyok igaz. Sokszor próbáltam a saját erőmből megállni, de újra és újra elbuktam. Köszönöm, hogy Te nem a teljesítményemet nézed, hanem a szívemet. Köszönöm, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, és feltámadt, hogy én is új életet élhessek. Most Hozzád futok, Uram. Nem viszek semmit, csak a hitemet és a vágyamat, hogy Benned találjak otthonra. Mosd tisztára a szívem, adj nekem új kezdetet, és légy az én erős tornyom minden viharban. Jézus Krisztus nevében,  Ámen.

Az élet lehelete

Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé. Mózes első könyve 2. fejezet 7. vers



Valami mély, örök és felfoghatatlan történt ott, azon a napon, amikor Isten lehajolt az ember porból megformált alakjához. A föld porából formált test még élettelenül hevert. Semmi sem mozdult benne. Még nem látott, nem hallott, nem érezte a világot. A por önmagában nem tud élni.
Aztán Isten egészen közel hajolt. Nem parancsot adott. Nem távolról szólt. Hanem lehelt. A saját lényéből, a saját szelleméből adott valamit. A Szentírás azt mondja: „élet leheletét lehelte orrába.” És akkor történt meg a csoda. A porból formált test megtelt élettel. Az ember élni kezdett.
Ez több volt, mint biológiai élet. Ez Isten szelleméből fakadó élet volt. Istentől jött, Őbelőle, és magában hordozta az isteni rendeltetést: hogy az ember kapcsolatban legyen Teremtőjével. Isten lehelete nem csak életet adott, hanem célhoz is kötötte azt: az ember az Ő képmása lett, arra hivatott, hogy Vele járjon, hallja hangját, tükrözze dicsőségét.
A bűn azonban megtörte ezt a kapcsolatot. Az ember elkezdett Isten nélkül lélegezni, élni, tervezni, dönteni. Az élet lehelete ott van ugyan minden emberben, hiszen Isten ajándékát senki nem veheti el, de sok szívben ez a lehelet már csak szunnyadó szikra. Élünk, de sokszor nem tudjuk, hogy miért. Mozgunk, dolgozunk, tervezünk, de nem értjük, hogy miért üres minden nap végén a szívünk? Miből fakad az a gyötrő hiányérzet?
Ám az Isten nem változott meg.
Ő ma is ugyanúgy hajol le az emberhez, mint akkor. Ma is kínálja a leheletét, de nem testi formában, hanem a Szentlélek által. Aki elfogadja Krisztust, azt Isten újra megérinti az Ő lelkével, újra életet lehel belé, de ezúttal nem a porból, hanem a megtört szív porából formál új embert.
Ez az élet nem csak túlélés. Ez valódi élet. Ebben az életben békesség van a viharban, remény a sötétségben, és szeretet ott is, ahol az emberi szeretet már elfogyott. Az Istenből jövő lehelet újjáéleszti a lelkedet. Megtisztít, átformál, felemel. És ahogy egykor a porból élőlény lett, ma a megtört szívekben élő reménység sarjad.
Ne elégedj meg azzal, hogy lélegzel. Vágyj arra, hogy Isten lehelete nap mint nap új életet adjon neked. Vágyj arra, hogy ne csak élj, hanem Krisztusban élj, mert „akié a Fiú, azé az élet” (1Jn 5,12).

Ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nemcsak testet formáltál számomra, hanem életem leheletét is Te adtad. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra a bűn porában, hanem Krisztusban új leheletet kínálsz nekem. Uram, kérlek, élessz újjá! Töltsd be a szívemet a Te Lelkeddel. Ne csak túléljek, hanem Veled éljek. Adj erőt, hogy minden nap Benned Kezdődjön és Benned teljesedjen be. Engedd, hogy a Te leheleted által mások számára is életet hordozzak. Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen.

Az életet jelentő kapcsolódás

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. János evangéliuma 15. fejezet 5. vers



Amikor a szőlőtő és a vessző kapcsolatáról beszélünk, nem egy távoli, formális kötelékről van szó. Nem egy ideiglenes kapcsolatról, amit bármikor meg lehet szakítani. Hanem életközösségről. A vessző nem csak a tő közelében van, hanem belőle él. Minden csepp nedv, minden növekedés, minden termés a tőtől jön. Ha leválik róla, nem csak hogy nem terem, hanem meghal.
Igy van ez az ember lelkével is. Amig nem nyit utat Krisztus előtt, Aki maga az Élet a lélek számára, addig nemes egyszerűséggel halott.
Ha pedig valaki Krisztusban van, akkor Krisztusban kell maradnia is. Ez élet-halál kérdése a lelkünk számára.
Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy: „ha énbennem vagy, jobb ember leszel”, vagy „akkor majd több áldás ér.” Nem. Ő ennél többet és mélyebbet mond:
„Nélkülem semmit sem cselekedhettek.”
Ez a mondat sokakat megüt. Talán téged is. Krisztus nélkül, Krisztuson kívül semmi olyat, ami Isten szemében értékelhető nem tudsz tenni. Hiszen sok mindent csinálsz az életben. Dolgozol, szeretsz, küzdesz, tervezel. De Jézus Krisztus itt nem az emberi tevékenységekről beszél, hanem a mennyei értékű gyümölcsről. Arról a gyümölcsről, ami nem mulandó, hanem örök értékű: szeretet, öröm, békesség, türelem, hűség… (Galata 5:22). Ezeket nem lehet erőlködve, vallásos akarattal kipréselni, csak úgy teremnek meg benned, ha Krisztus élete áramlik lelkedbe. Ha Benne maradsz.
De mit jelent Benne maradni?
Azt jelenti, hogy nem függetleníted magad Tőle, mert megérted, hogy ez a halálodat, a vesztedet okozná. Nem akarod a gyümölcstermést a saját erődből elérni. Benne maradni azt jelenti, hogy naponta visszatérsz Hozzá: az Igéhez, az imádságban való közösséghez, az engedelmességhez.
Nem csak akkor jössz Hozzá, amikor baj van. Hanem ott maradsz. Ő pedig nem csak ott „van”, hanem ott él benned. És ahol Krisztus él, ott gyümölcs fakad. Mindig valódi gyümölcs.
Talán úgy érzed, nem vagy elég erős. Nincs benned elég szeretet, türelem, bátorság. Nem vagy elég jó. Ez pedig tökéletesen igaz. Krisztus nélkül egyikünkről sem mondható el még az sem, hogy életre való. Olyan élettelenek és haszontalanok vagyunk, mint egy megszáradt szőlővessző. Csak a tűzre lehet dobni. De ha kapcsolódsz Krisztushoz, Aki maga az Élet, akkor minden megváltozik.
Krisztus nem azt kéri, hogy legyél tökéletes és majd utána kapcsolódhatsz Hozzá, az Élet forrásához. Azt kéri, hogy add át magad Neki teljesen és azt, hogy ne válj le Róla. Maradj Benne és Ő majd megteszi, amit te nem tudsz. Az Ő élete átformál, megerősít, és gyümölcsöt terem.
Krisztus nélkül semmit sem tehetsz.

Ima: Uram Jézus, vallom, hogy nélküled semmit sem tehetek. Oly sokszor próbáltam saját erőmből gyümölcsöt teremni, de csak fáradtság és kiüresedés lett belőle. Ma újra Hozzád jövök. Nem akarok többé független lenni Tőled. Taníts meg Benne maradni, nap mint nap, hogy a Te életed munkálkodjon bennem. Adj nekem csendes, kitartó hűséget, hogy ne csak hinni akarjak, hanem élni Veled. Formálj át, hogy életem gyümölcsöt teremjen a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az Igazság szeretete és az öröm olaja

Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened
öröm olajával társaid fölé. Zsidókhoz irt levél 1. fejezet 9. vers



A legtöbben azt gondolják, hogy az öröm forrása a jó körülmény, a sikerek, vagy mások elismerése. De Isten Igéje mást mond.
A fenti igevers Jézus Krisztusról szól. Ő nemcsak az igazságot ismerte, hanem szerette is. És nem csupán kerülte a gonoszságot, hanem gyűlölte is azt. A szívének irányultsága tette alkalmassá arra, hogy az Atya „öröm olajával” felkenje Őt. Olyan örömmel, amely mások fölé emelte, de sosem választotta el másoktól.

Ez az öröm nem múló hangulat, hanem belső, szent öröm, ami a szentségből fakad. Aki Isten szíve szerint él, az megtapasztalja ezt a mennyei kenetet. Nem az lesz boldog, aki önmagát keresi, hanem aki Isten igazságát szereti, még akkor is, ha ez veszteségekkel jár.
Néha az öröm hiányának oka nem a külső körülmény, hanem a belső irányultságod. Ha kompromisszumot kötsz a bűnnel, elhomályosul benned az öröm forrása. Olyan ember nem létezik aki a bűnt és az Isten elleni lázadást választja és ettől boldogabb lesz. Volt egy munkatársam, aki állandóan arra törekedett, hogy letaposson másokat, önzően érvényesítse a saját érdekeit akkor is, ha azzal másokat sárba taposott, de nem láttam egyszer sem egy őszinte, szivből jövő mosolyt az arcán. Ha újra szeretni kezded az igazságot, ha szívből elfordulsz mindattól, ami megbántja Istent, akkor újra megnyílik az ég ablaka, és leárad az a kenet, ami nem az emberi vidámság, hanem a mennyei öröm.
Ez az öröm nem harsány, nem feltűnő. Csendes, de erős. Áthat a nehézségeken, és visz előre akkor is, amikor mások már feladnák. Ez az öröm volt Jézus Krisztusban ott volt a kereszten is: „az előtte lévő öröm helyett a gyalázatot is elviselte” (Zsidók 12:2). Mert tudta, hogy a végén ott az Atya dicsősége.
És ez az öröm elérhető neked is. Ennek az örömnek a forrása még mindig elérhető, csak újra vissza kell találnod az igazság szeretetéhez, és a bűn gyűlöletéhez. Ez a belső megtisztulás megnyitja az utat az öröm olajához, ami nem csupán téged tölt be a Szentlélek által, hanem túlcsordul mások felé is.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy az öröm nem a világ ajándéka, hanem a Te Szentlelked gyümölcse bennem. Segíts, hogy újra szeressem az igazságot, ne csak tudjam, mi az, ki az. Adj nekem tiszta szívet, amely gyűlöli a bűnt, nem elnézi azt és törekszik a szent életre.
Taníts meg úgy élni, mint Jézus Krisztus: nem emberek tetszését keresve, hanem a Te szívedet boldoggá téve.
Kenj fel engem is öröm olajával, amely nem a körülményekből, hanem a Veled való közösségből fakad.
Tölts be a Te szent, csendes örömöddel, amely erő, amely gyógyít, és amely másokat is Hozzád vonz.
Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A Krisztusban rejlő megelégedés

Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy újból gondoskodhattok rólam, melyre azelőtt is gondoltatok, de nem volt rá alkalmatok. Nem szűkölködésem miatt mondom, mert én megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok megaláztatni és tudok bővelkedni is; mindent és mindig ismerek: jóllakást és éhezést, bővölködést és szűkölködést. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 10-13. versek



Pál apostol élete mélyen tanúsítja, hogy a Krisztusért vállalt szolgálat nem önös érdekből vagy anyagi haszonszerzés céljából történt. Bár Isten Igéje világosan tanítja, hogy „méltó a munkás a maga bérére” (1Tim 5,18; vö. 1Kor 9,14), és az evangéliumot hirdető szolgáló jogosan élhetne abból, Pál tudatosan lemondott erről a jogáról.
A korinthusi gyülekezetnek írt levelében világosan kifejti:
" Mi szellemi „magokat” vetettünk el köztetek. Vajon nagy dolog-e, ha úgy „aratunk”, hogy anyagi javakat kapunk tőletek cserébe? Ha másoknak joguk van ehhez, nekünk sokkal inkább jogunk lenne rá! Csakhogy mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, és nem fogadtunk el tőletek semmit. Inkább mindent eltűrünk, hogy ne akadályozzuk Krisztus örömhírének terjedését." (1 Korintus 9:11-12. versek)
Pál tisztában volt azzal, hogy a szolgálatba fektetett energia, idő, utazás, testi és lelki áldozat emberileg számottevő és ha csupán emberi mércével mérnénk, megillette volna az anyagi támogatás. De nem akarta, hogy valaha is megkérdőjelezzék a szándékait. Nem akarta, hogy az evangélium üzenete összemosódjon a pénz körüli gyanúkkal. Ezért sátorkészítőként dolgozott, hogy saját keze munkájából éljen, ha arra volt szükség.
Mindez azonban nem zárta ki azt, hogy amikor Isten indított embereket, mint a filippi gyülekezetet is, hogy segítsenek Pálnak, ő pedig nagy hálával fogadta azt. Nem önérdekből, hanem azért, mert felismerte mögötte Isten gondoskodó kezét. A filippiek támogatása nem Pál kényelmét szolgálta, hanem Isten ügyének előmozdítását és ő ebben is Isten dicsőségét látta. Ne felejtsd el: Pál egykor gazdag és befolyásos ember volt. Farizeusként tanult Gamáliel lábainál (ApCsel 22,3), magas rangban állt, ismerték és tisztelték. A világ szemében mindene megvolt: vagyon, tekintély, jövőkép. De Krisztusért mindezt szemétnek ítélte, ahogy a Filippi 3:7–8-ban írja: „De amelyek nekem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt, most is mindent kárnak ítélek Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindennél nagyobb értékéért...”
Pál tehát nem koldult. Nem panaszkodott. Nem manipulált. Amikor adomány gyűjtésben részt vett, azt sosem önmagáért tette, hanem a rászoruló gyülekezetekért. A kapott adományokkal pedig nemcsak, hogy mindig el tudott számolni, hanem maga is adott az adományokhoz pénzt. Amikor pedig befejezte a szolgálatát jogosan mondhatta: " Senkinek ezüstjét és aranyát nem kívántam..." A jelenlevők pedig semmilyen ellenvetést nem tudtak megemlíteni, mert tudták jól, hogy amit Pál apostol mondott az valóban úgy volt. Ő tanította a megelégedést, de nem csak tanította, hanem meg is élte. Ez a belső gazdagság abból fakadt, hogy Krisztussal közösségben járt. Ez a kapcsolat nemcsak erőt adott neki az éhezéshez és bővelkedéshez, de önmagát is ebben találta meg és nem abban, hogy van-e elég pénze, ruhája vagy kenyere.
Mennyire idegennek tűnhet a fenti gondolkodásmód napjainkban, amikor sok esetben még egyházi körökben is a pénz van a középpontban. Emberek, akik világi életükben nem tudnak felmutatni semmit, belopakodnak az egyházakba, nyereségvágytól és mindenféle tisztátalan szándéktól mozgatva tevékenykednek, szégyen nélkül kéregetnek, manipulálnak, nem valós szükségekre hivatkoznak, uralkodnak a rájuk bizottakon és ahelyett, hogy legeltetnék Krisztus gyülekezetét inkább kihasználják azt.
Mennyire idegenek a fenti gondolatok azon keresztények számára, akik úgy gondolják, hogy nekik minden jár a gyülekezetben, az Isten országában anélkül, hogy nekik meg kellene nyitniuk a szívüket, határidőnaplójukat, pénztárcájukat, hogy áldozatot hozzanak Isten ügyéért. Mennyire idegen ez azoktól, akik azt mondják, hogy fontos nekik az Isten ügye, közben pedig minden erőforrásukat a testük oltárán égetik el.
A mai világban, ahol a szolgálat gyakran összemosódik a népszerűséggel, a pénzzel, Pál példája egy tiszta tükör. Nem azért szolgált, hogy gazdagodjon, hiszen ő fizikailag gazdag volt és lelkileg mégis koldusszegény, hanem azért, mert már gazdaggá lett Krisztusban és ezt a gazdagságot szerette volna másokkal is megosztani.
Lehet, hogy te is küzdesz a mai világ nyomásával: a mindig többre vágyással, a látható siker utáni hajszával, a pénz miatti aggodalommal. De Krisztus ma is ugyanazt kínálja neked, amit Pál megtapasztalt: egy olyan belső gazdagságot, amit sem az éhezés, sem a bőség nem tehet tönkre.
Engedd, hogy Ő legyen az erőforrásod. Ne várj tökéletes körülményekre, hogy elkezdj megelégedni. A békesség nem akkor jön, ha minden rendben van, hanem ha Krisztus ott van benned.
Ma meghív, hogy ne a hiányaidra nézz, hanem Rá. Hogy ne kérdezd, mit adhat, hanem kérdezd meg:
Uram, mit tanítasz e helyzet által? Hogyan lehetek hálás ma is? Ha szeretnél így élni, kezdd egy őszinte imával. Nem kell szépnek lennie, csak igaznak.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy Te nem a körülményeimhez méred a szereteted. Köszönöm, hogy amikor kevés van, akkor is Te vagy az, aki betöltesz engem. Taníts meg megelégedni, bízni, várni Rád. Segíts, hogy ne a hiányaimra nézzek, hanem a Te jelenlétedre. Add, hogy én is tudjak bátorítani másokat akár szegény vagyok, akár gazdag, mert Te bennem vagy, és Te mindenre elég vagy. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A szent maradék

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Efézusiakhoz írt levél 5. fejezet 15-17. versek



Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret, amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.


Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.


... lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás...
- Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?

Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!
Lukátsi Vilma verse


IMA: Istenem, taníts engem úgy használni minden percemet, hogy a Te dicsőségedre. a lelkem és mások lelki üdvének javára lehessek. Krisztus nevében kérlek, Ámen.