A Krisztusban rejlő megelégedés

Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy újból gondoskodhattok rólam, melyre azelőtt is gondoltatok, de nem volt rá alkalmatok. Nem szűkölködésem miatt mondom, mert én megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok megaláztatni és tudok bővelkedni is; mindent és mindig ismerek: jóllakást és éhezést, bővölködést és szűkölködést. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 10-13. versek



Pál apostol élete mélyen tanúsítja, hogy a Krisztusért vállalt szolgálat nem önös érdekből vagy anyagi haszonszerzés céljából történt. Bár Isten Igéje világosan tanítja, hogy „méltó a munkás a maga bérére” (1Tim 5,18; vö. 1Kor 9,14), és az evangéliumot hirdető szolgáló jogosan élhetne abból, Pál tudatosan lemondott erről a jogáról.
A korinthusi gyülekezetnek írt levelében világosan kifejti:
" Mi szellemi „magokat” vetettünk el köztetek. Vajon nagy dolog-e, ha úgy „aratunk”, hogy anyagi javakat kapunk tőletek cserébe? Ha másoknak joguk van ehhez, nekünk sokkal inkább jogunk lenne rá! Csakhogy mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, és nem fogadtunk el tőletek semmit. Inkább mindent eltűrünk, hogy ne akadályozzuk Krisztus örömhírének terjedését." (1 Korintus 9:11-12. versek)
Pál tisztában volt azzal, hogy a szolgálatba fektetett energia, idő, utazás, testi és lelki áldozat emberileg számottevő és ha csupán emberi mércével mérnénk, megillette volna az anyagi támogatás. De nem akarta, hogy valaha is megkérdőjelezzék a szándékait. Nem akarta, hogy az evangélium üzenete összemosódjon a pénz körüli gyanúkkal. Ezért sátorkészítőként dolgozott, hogy saját keze munkájából éljen, ha arra volt szükség.
Mindez azonban nem zárta ki azt, hogy amikor Isten indított embereket, mint a filippi gyülekezetet is, hogy segítsenek Pálnak, ő pedig nagy hálával fogadta azt. Nem önérdekből, hanem azért, mert felismerte mögötte Isten gondoskodó kezét. A filippiek támogatása nem Pál kényelmét szolgálta, hanem Isten ügyének előmozdítását és ő ebben is Isten dicsőségét látta. Ne felejtsd el: Pál egykor gazdag és befolyásos ember volt. Farizeusként tanult Gamáliel lábainál (ApCsel 22,3), magas rangban állt, ismerték és tisztelték. A világ szemében mindene megvolt: vagyon, tekintély, jövőkép. De Krisztusért mindezt szemétnek ítélte, ahogy a Filippi 3:7–8-ban írja: „De amelyek nekem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt, most is mindent kárnak ítélek Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindennél nagyobb értékéért...”
Pál tehát nem koldult. Nem panaszkodott. Nem manipulált. Amikor adomány gyűjtésben részt vett, azt sosem önmagáért tette, hanem a rászoruló gyülekezetekért. A kapott adományokkal pedig nemcsak, hogy mindig el tudott számolni, hanem maga is adott az adományokhoz pénzt. Amikor pedig befejezte a szolgálatát jogosan mondhatta: " Senkinek ezüstjét és aranyát nem kívántam..." A jelenlevők pedig semmilyen ellenvetést nem tudtak megemlíteni, mert tudták jól, hogy amit Pál apostol mondott az valóban úgy volt. Ő tanította a megelégedést, de nem csak tanította, hanem meg is élte. Ez a belső gazdagság abból fakadt, hogy Krisztussal közösségben járt. Ez a kapcsolat nemcsak erőt adott neki az éhezéshez és bővelkedéshez, de önmagát is ebben találta meg és nem abban, hogy van-e elég pénze, ruhája vagy kenyere.
Mennyire idegennek tűnhet a fenti gondolkodásmód napjainkban, amikor sok esetben még egyházi körökben is a pénz van a középpontban. Emberek, akik világi életükben nem tudnak felmutatni semmit, belopakodnak az egyházakba, nyereségvágytól és mindenféle tisztátalan szándéktól mozgatva tevékenykednek, szégyen nélkül kéregetnek, manipulálnak, nem valós szükségekre hivatkoznak, uralkodnak a rájuk bizottakon és ahelyett, hogy legeltetnék Krisztus gyülekezetét inkább kihasználják azt.
Mennyire idegenek a fenti gondolatok azon keresztények számára, akik úgy gondolják, hogy nekik minden jár a gyülekezetben, az Isten országában anélkül, hogy nekik meg kellene nyitniuk a szívüket, határidőnaplójukat, pénztárcájukat, hogy áldozatot hozzanak Isten ügyéért. Mennyire idegen ez azoktól, akik azt mondják, hogy fontos nekik az Isten ügye, közben pedig minden erőforrásukat a testük oltárán égetik el.
A mai világban, ahol a szolgálat gyakran összemosódik a népszerűséggel, a pénzzel, Pál példája egy tiszta tükör. Nem azért szolgált, hogy gazdagodjon, hiszen ő fizikailag gazdag volt és lelkileg mégis koldusszegény, hanem azért, mert már gazdaggá lett Krisztusban és ezt a gazdagságot szerette volna másokkal is megosztani.
Lehet, hogy te is küzdesz a mai világ nyomásával: a mindig többre vágyással, a látható siker utáni hajszával, a pénz miatti aggodalommal. De Krisztus ma is ugyanazt kínálja neked, amit Pál megtapasztalt: egy olyan belső gazdagságot, amit sem az éhezés, sem a bőség nem tehet tönkre.
Engedd, hogy Ő legyen az erőforrásod. Ne várj tökéletes körülményekre, hogy elkezdj megelégedni. A békesség nem akkor jön, ha minden rendben van, hanem ha Krisztus ott van benned.
Ma meghív, hogy ne a hiányaidra nézz, hanem Rá. Hogy ne kérdezd, mit adhat, hanem kérdezd meg:
Uram, mit tanítasz e helyzet által? Hogyan lehetek hálás ma is? Ha szeretnél így élni, kezdd egy őszinte imával. Nem kell szépnek lennie, csak igaznak.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy Te nem a körülményeimhez méred a szereteted. Köszönöm, hogy amikor kevés van, akkor is Te vagy az, aki betöltesz engem. Taníts meg megelégedni, bízni, várni Rád. Segíts, hogy ne a hiányaimra nézzek, hanem a Te jelenlétedre. Add, hogy én is tudjak bátorítani másokat akár szegény vagyok, akár gazdag, mert Te bennem vagy, és Te mindenre elég vagy. Jézus Krisztus nevében, Ámen.