ISTEN BÁTORRÁ AKAR FORMÁLNI!

Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. Józsué könyve 1. rész 9. vers

Csodálatosan áldottak vagyunk, hiszen Istennek minden ígérete Igenné és Ámenné vált a számunkra abban a pillanatban, amikor a Szentlélek által Isten újjászült minket és gyermekeivé váltunk.
Örököseiként minden ígéretére "jogot" formálhatunk, építhetünk hit által.
Ez a kulcs. Ez a kezdete annak, hogy bátor emberré váljunk. Megbékülni az Istennel. Egyetérteni az Istennel. Minden bizalmunkat, hitünket Krisztusba helyezni, a megváltásunkat illetően.
Ne gondoljuk, hogy ha nem békültünk meg Istennel, nem éltük át az újjászületés csodáját, bármilyen ígérete Istennek érvényes ránk.
Hiába használjuk Krisztus nevét, ha nincs rá jogalapunk. Semmi sem fog történni. Hiába imádkozunk, ha nem akarunk megbékülni az Istennel. Ha még mindig a bűn szolgái vagyunk és nem Isten gyermekei.
Tehát ha bátrak akarunk lenni, az örökös bátorságát szeretnénk, akkor ragadjuk meg Krisztust.
Másodszor, ha Isten családjába kerültünk, Isten gyermekeivé lettünk, ne gondoljuk azt, hogy nem lesznek harcaink.
Ahogyan a választott népnek voltak harcai, számtalan hitpróbái, nekünk is építeni kell Isten ígéreteire, cselekedni, lépni, hitben, hit által.
(Mindenhol megerősítették az ott lakó tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. Így beszéltek hozzájuk: „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten királyságába.)
Még ezek a szenvedések is a javunkra válnak, hiszen olyanok számunkra, mint a csiszolópapír, melynek segítségével Isten egyre inkább hasonlóvá teszi jellemünket az Ő jelleméhez.
Harmadszor, a bátor embernek is vannak félelmei. Az Istenben bátor ember is kétségeskedhet, de nem esik kétségbe. Szembenéz a félelmeivel, mert tudja, hogy az aki a szívében él, nagyobb, mint a világ.
Erre hív tehát Isten ma. Béküljünk meg Vele, legyünk gyermekei, örökösei, álljunk meg a nehézségekben, és nézzünk szembe a félelmeinkkel az Isten hatalmas szavának, hatalmas ereje által.
Így meg fogjuk tapasztalni amit Pál apostol is megtapasztalt. Amikor gyengének érezzük magunkat, Isten akkor fog minket leginkább erőssé tenni az Ő dicsőségére.

IMA: Istenünk, áldunk, imádunk, magasztalunk, dicsérünk, mert örökbe fogadsz ma is mindenkit, aki Krisztusba veti bizalmát.
Magasztalunk azért, mert minden harcunkban, szenvedésünkben velünk vagy, javunkat munkálod, és egy lépéssel közelebb segítesz minket a mennyei ígéret földjéhez.
Köszönjük, hogy minden félelmünkkel szemben győzelmet adsz ígéreteid által.
Krisztus nevében, Ámen.

Az Isten az örökségem!

Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet.
119. Zsoltár 57. vers




Isten parancsára lett szétosztva az ígéret földje területekre, minden terület egy-egy törzs örökségeként. Mindegyik törzs kapott örökséget, de a Lévi törzse, a léviták, Isten parancsa szerint nem kaphattak örökséget. Miért?
Azért, mert a léviták Isten szolgái voltak, akiket Isten jelölt ki erre a nemes elhívatásra.
Ők voltaképp örökségül az Isten szolgálatát kapták, hiszen mindennemű szolgálatban nekik kellett tevékenykedni és vezetni az egész népet.
Elég nekünk az Isten, mint életünk öröksége? Ma a legtöbb ember rohan, lohol, hogy valamiféle földi örökséget szerezzen, miközben figyelmen kívül hagyja azt az örökséget, Aki felbecsülhetetlen és örökkévaló. Ígér nekünk, akik Isten szolgálatában állunk Isten földi gazdagságot, mindenre kiterjedő földi jólétet? Nem! Sőt! Ő mondta, hogy a lévitáknak nem is szabad más örökséget gyűjteni, hiszen az övék a legcsodálatosabb örökség: Isten szolgálata.
A nép feladata volt, hogy Isten gondviselésének eszközeiként gondoskodjanak a lévitákról. Amikor a nép szerette és követte Istent, szerette a lévitákat és megbecsülte őket az Istentől kapott örökségük miatt. Amikor Istent meggyűlölte a nép, a léviták is „leértékelt” emberek lettek.
Így van ez ma is. Olyan bátran szapuljuk azokat, akiket Isten szolgálatba helyezett és elhívott. Olyan bátran kihúzzuk magunkat az Isten által kijelölt kötelességünk alól. ( Imatámogatás, hajlandóság a szelíd együttműködésre, kettős tisztelet, anyagi megbecsülés). Mi ennek az oka? Az Istennel való kapcsolatunknak hiánya vagy megrendülése. Ahol ezek a dolgok jól működnek egyéneknél, közösségeknél az a következménye annak, hogy az emberek Istennel való kapcsolata helyreállt.


IMA: Istenünk, olyan könnyen nagyravágyóak, ostobák leszünk ebben a fogyasztói társadalomban. Segíts nekünk, hogy Téged vágyjunk mindenek felett, mint a mi örökségünket. Segíts keresni elsősorban a Te országodat és igazságodat és bízni abban, hogy Te gondot viselsz a szükségeinkről. Krisztus nevében, Ámen.

Vigasztalás a szenvedésben!

Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. 

119. Zsoltár 50. vers 

Élete során, az Istent követő keresztény is találkozik nehézségekkel. Dániel istenfélő tisztviselő volt a babiloni birodalomban, jó megjelenésű, kivételesen bölcs ember volt, ennek ellenére voltak olyan emberek, akik ártani akartak neki és megtettek mindent, hogy megkeserítsék az életét.
Annak ellenére, hogy Dárius király a birodalom 3. emberévé nevezte ki őt, az ellenségei rávették a királyt, hogy hozzon törvényt Dániel ellen. A rendelet úgy szólt, hogy aki nem ahhoz imádkozik, akit Dárius kijelölt, azt halállal büntetik. Az ellenségei tudták, hogy Dániel sosem fog mást imádni az élő Istenen kívül.
Hamar „rajtakapták” Dánielt és még aznap este az oroszlánok vermébe került.
Isten viszont ott volt Dániellel az oroszlánok között is, ezért csodálatos módon életben maradt. ( Dániel könyve 6. fejezet)
Pontosan ezt élte át a zsoltáríró is. Az álmatlan, gondterhelt éjszakákon, az Isten beszédei, ígéretei elevenítették meg ezt az embert, és ezek által talált vigasztalást a nyomorúságban.
Ha Isten gyermeke vagy, te is lehetsz betegségben, szenvedésben, veled is bánhatnak igazságtalanul, de Isten ott van veled. Akár érzed, akár nem, akár tudomásul veszed, akár nem.
Vedd észre az Ő ígéreteit, értsd meg az Ő neked címzett üzenetét, hogy te is vigasztalást, megújulást találj életedben, nehézségeidben is.


IMA: Istenünk, a nehézségekben olyan könnyen megfeledkezünk a Te beszédedről. Kérünk Téged, hogy segíts minket életünk minden napján, minden körülményében emlékezni ígéreteidre, hogy vigasztalásra, megújulásra találjunk. Krisztus nevében, Ámen.

HARCOLD A HIT HARCÁT!

Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.
Timóteushoz írt első levél 6. fejezet 12. vers

Amikor Isten ad neked egy vezetést, ígéretet, legyen az egy új ház vásárlása vagy egyéb dolog, harcot kell vívnod.
A te harcod viszont nem emberekkel szemben lesz nem is bizonyos rendszerrel szemben.
A harcod azzal lesz kapcsolatos, hogy el tudod-e hinni, Isten azt fogja adni neked, amit megígért?
Nagyon fontos, hogy ilyenkor Isten szavára alapozz. Döntsd el, hogy történjen bármi, Isten szavára fogsz építeni.
Az érzelmeid mindig ahhoz igazodnak idővel, amit eldöntesz és amit cselekszel is..
Tehát ha harcaid, félelmeid vannak, bízd magad Krisztus szavára.
Engedd, hogy a Szentlélek erősítsen harcaidban és tudatosan döntsd el, hogy Isten beszédének hiszel, majd cselekedj a hitedhez híven minden egyes nap.
Meg fogod látni, hogy az Isten beszédében vetett hit, segít neked legyőzni a kételyt, félelmeket, és győzelmet fogsz aratni a hit nemes harcában.
Istené legyen minden dicsőség ezért!


IMA: Atyánk, Istenünk, köszönjük, hogy tudsz a mi harcainkról is. Tudod, hogy Nélküled nem győzhetünk. Segíts nekünk bölcsen élni, építeni a Te ígéreteidre legyőzve a kételyeinket, félelmeinket és élni csak Neked. Krisztus nevében, Ámen.

Rendíthetetlen szeretet

És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, amint megígérted.
119. Zsoltár 41. vers


A fenti igevers, voltaképp Isten rendíthetetlen szeretetéről szól. Az igazság az, hogy a Bibliát Isten rendíthetetlen szeretete öleli körül. Ez a középpont. Rengeteg történetet olvashatunk Isten Igéjében, amelyekből kiragyog Isten hűséges, rendíthetetlen szeretete.
Isten jóban-rosszban szerette, szereti az Ő népét, gyermekeit, még akkor is, ha gyakran az ő népe olyan utakra tévedt, amelyek miatt eltávolodott Istentől és Isten szeretetétől.
A fenti igeversben láthatjuk az Isten beszéde és a közöttünk levő szoros összefonódást.
Isten megmutatta önmagát, az Ő rendíthetetlen szeretetét irántunk, az Ő ígéretén keresztül.
„.. el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Józsué könyve 1. fejezet 5. vers”
Amikor Isten szeretetéből fakadó ígéreteiről olvasunk, voltaképp olyan, mintha egy láncreakció indulna el bennünk.
Isten beszéde tiszteletet és csodálatot vált ki bennünk Isten iránt, ugyanakkor növekedik bennünk a vágy, hogy szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből, és úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat.
Isten rendíthetetlen szeretete csak akkor fog minket megmenteni és átformálni, ha teret engedünk Neki szívünkben, életünkben. Isten olyan embert keres ma, aki hajlandó nemcsak elfogadni az Ő szeretetét, hanem az Ő szeretetével viszont szeretni Őt és másokat is.


IMA: Köszönjük Istenünk, hogy hűségesen szereted az embereket, de megkülönböztetett módon szereted a Te gyermekeidet. Segíts, hogy növekedjünk a beszéded iránti szeretetben, hogy lelkünk beteljesedést találjon általa és növekedhessünk az Irántad és embertársaink iránti szeretetben. Krisztus nevében, Ámen.

Isten ígéretei és mi!

Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!
119. Zsoltár 34. vers



Isten bizonyos ígéretei minden emberre érvényesek. Isten megígérte, hogy a nap fel fog virradni minden egyes emberre: legyen az gonosz, lázadó, Őt káromló ember vagy legyen istenfélő.
Viszont vannak Istennek olyan ígéretei, amik csak Krisztuson keresztül elérhetőek. Ha valaki Isten ellen lázad, és nem hajlandó megragadni az Isten kegyelmét Jézus Krisztus halálában és feltámadásában vetett hit által, valójában hiába hivatkozik Isten ígéreteire. Krisztusban vetett hit által lehetünk Isten „barátai”, gyermekei és gyermekekként Isten örökösei, ezáltal pedig Isten ígéretei is érvényessé válnak ránk nézve is.
Hány ember káromolja az Istent szavaival, életvitelével, de a kilátástalanságában apellál az Isten ígéreteire. Természetesen Istenbe vetett hit nélkül. Ilyenkor viszont nem lehet csodálkozni, hogy nem azt a választ kapjuk, amit mi elvárunk.
Istennel nem érdemes üzletelni: „Ha te megadod, megteszed ezt, én majd megteszem amazt…” Semmink sincs, amit Istennek ajánlhatnánk az üzlet tárgyaként, hiszen mi vagyunk halálra ítélve a bűneink miatt, Ő pedig Krisztusban egészen a keresztig hajolt, hogy megmenthessen minket.
Egyetlen imádság van Krisztus nélkül, Krisztuson kívül, amit az Atya meghallgat: „Istenem, légy irgalmas nekem bűnösnek!”.
Ehhez az imádsághoz egy ígéret is kötődik: „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el”
Ha tehát Isten gyermeke vagy, kiálts Hozzá bizalommal, mert Krisztus által istenfélő gyermeke vagy Istennek, így az ígéreteinek örököse is. Krisztuson kívül pedig kiálts Istenhez, hiszen Ő irgalmazni szeretne neked. Aki Hozzá jön hittel, azt semmiképpen sem fogja elutasítani.

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy minden embert szeretsz, de azt is tudtunkra adtad ma, hogy nem minden ember a Te gyermeked. Áldj meg minden olyan olvasót, aki még nem a Te gyermeked, hogy felismerje a hazatérés útját és még a mai napon megbéküljön Veled. Krisztus nevében, Ámen.

Tanácsadónk minden körülményben!

Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. 119. Zsoltár 23. vers



A legtöbb ember életében voltak időszakok amikor belemerült a panaszkodásba. Ilyenkor sóhajtozunk, búslakodunk akár még sírásra is fakadunk.

Ez voltaképp a bukott világunk következménye. A Bibliában is találkozunk ilyen panaszokkal. A 119. Zsoltárban találkozhatunk egy olyan ember panaszával, aki Istennek önti ki a szíve panaszát. Ez az ember nemcsak elmondja panaszát Istennek, hanem egyedül Istentől várja a segítséget, szabadulást.

Erről az emberről azt tudjuk biztosan, hogy Isten szolgája volt. A 119. Zsoltárban olvasott panaszt egyesek Dávidnak tulajdonítják, más teológusok, bibliakutatók Nehémiásnak tulajdonítják, aki szintén nehézségeket élt meg vezetőként, miután visszatértek Jeruzsálembe Babilon földjéről.

A zsoltár írója Istenhez könyörög segítségért, még akkor is, ha úgy érzi, Isten „idegenként” kezeli őt.

Találkoztam emberekkel, akik önmagukat úgy tüntették fel, mint akik előrébb járnak az Isten követésében, mint mások, és ilyen jelszavaik voltak:

„Istennek nem szabad elmondani panaszunkat. Sőt, nem is lehet soha panaszunk. Nem is lehet soha kérdésünk. El kell fogadni mindent úgy ahogy van és kész.”

Az igazság az, hogy aki Isten gyermeke, az mehet Istenhez kérdéseivel, csalódásaival, fájdalmaival, és Isten, mint tökéletes Atya, foglalkozik velünk.

Aki tagadja azt, ami lezajlik a szívében, lenézi Istent, aki amúgy is belelát az emberi szívbe, és ha nem viszi Isten elé a panaszait, nehézségeit, kérdéseit, előbb-utóbb az ördög fogja használni ezeket arra, hogy az illetőt elbuktassa.

Tanuljunk a zsoltáríró imádságából. A kétségek között is, a zsoltárírónak az minden vágya, hogy megismerje Isten üzenetét és annak utasításai szerint éljen.

A nehézségek nem eltávolították a zsoltárírót Istentől, hanem közelebb vitték Őt Istenhez.

Bárcsak minket is közelebb vinnének a nehézségek Istenhez, bárcsak növekedne a vágy bennünk, hogy Isten vezetését keressük, megértsük és engedelmeskedjünk neki.


IMA: Istenünk, a nehézségeinkben, kérdéseinkben szeretnénk közelebb kerülni Hozzád. Segíts minket, hogy életünk minden körülménye között a Te beszéded legyen a mi örömünk és tanácsadónk. Krisztus nevében, Ámen.