Vigasztalás a szenvedésben!

Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. 

119. Zsoltár 50. vers 

Élete során, az Istent követő keresztény is találkozik nehézségekkel. Dániel istenfélő tisztviselő volt a babiloni birodalomban, jó megjelenésű, kivételesen bölcs ember volt, ennek ellenére voltak olyan emberek, akik ártani akartak neki és megtettek mindent, hogy megkeserítsék az életét.
Annak ellenére, hogy Dárius király a birodalom 3. emberévé nevezte ki őt, az ellenségei rávették a királyt, hogy hozzon törvényt Dániel ellen. A rendelet úgy szólt, hogy aki nem ahhoz imádkozik, akit Dárius kijelölt, azt halállal büntetik. Az ellenségei tudták, hogy Dániel sosem fog mást imádni az élő Istenen kívül.
Hamar „rajtakapták” Dánielt és még aznap este az oroszlánok vermébe került.
Isten viszont ott volt Dániellel az oroszlánok között is, ezért csodálatos módon életben maradt. ( Dániel könyve 6. fejezet)
Pontosan ezt élte át a zsoltáríró is. Az álmatlan, gondterhelt éjszakákon, az Isten beszédei, ígéretei elevenítették meg ezt az embert, és ezek által talált vigasztalást a nyomorúságban.
Ha Isten gyermeke vagy, te is lehetsz betegségben, szenvedésben, veled is bánhatnak igazságtalanul, de Isten ott van veled. Akár érzed, akár nem, akár tudomásul veszed, akár nem.
Vedd észre az Ő ígéreteit, értsd meg az Ő neked címzett üzenetét, hogy te is vigasztalást, megújulást találj életedben, nehézségeidben is.


IMA: Istenünk, a nehézségekben olyan könnyen megfeledkezünk a Te beszédedről. Kérünk Téged, hogy segíts minket életünk minden napján, minden körülményében emlékezni ígéreteidre, hogy vigasztalásra, megújulásra találjunk. Krisztus nevében, Ámen.