Szeretet= tudatos áldozat hozatal!

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.
Róma 13:8



Ha tanulni akarunk a szeretetről, akkor fontos, hogy magához a nagybetűs szeretethez, Istenhez menjünk.
Az Ő Fia szeretetére jellemző, hogy először is cselekedetben nyilvánult meg. Telve van a világ csöpögős szeretet, szerelem idézetekkel amiktől sokszor már ódzkodunk, mert nem hiszünk nekik. Panaszkodunk azon, hogy nem kapunk szeretetet, de ne feledjük el, hogy az Isten beszéde nem arról szól, hogy mások tartoznak nekünk a szeretettel, hanem arról szól, hogy mi tartozunk másoknak.
Vannak emberek akik nem akarják másra "pazarolni" szeretetüket, csakis önmagukra, de ezek felett nincs jogunk ítéletet mondani.
Vizsgáljuk meg most önmagunkat. Milyen a mi szeretetünk?  Először cselekszünk, áldozatot hozunk, mint Krisztus?  Ha csak beszélünk, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem lesz súlya a szeretetünknek.  Hány házasságot lehetne megmenteni, ha a felek cselekvő módon fejeznék ki a szeretetüket, megbecsülésüket egymás iránt?
Krisztus a legnagyobb áldozatot hozta értünk, mert az életét adta oda. Mi milyen áldozatot szeretnénk hozni időnkből, pénzünkből, képességeinkből, hogy kifejezzük szeretetünket Isten és embertársaink iránt?
A szeretet nem érzés, hanem döntés. Sok házaspárról hallok akik azt mondják, hogy már nem éreznek úgy a házastársuk iránt. A gond az, hogy döntést hoztak azzal kapcsolatosan, hogy nem fogják többé valamilyen oknál fogva szeretni házastársukat. Az érzéseik csak ezt a döntést követik. Tehát ne az érzelmeinkre alapozzuk szeretetünket, kapcsolatainkat, mert a valóságban a cselekedeteink alapozzák meg az érzelmi világunkat.
Dönts úgy ma, hogy először is elfogadod önmagad olyannak amilyennek Isten teremtett. Nem tudunk másokat jobban szeretni, elfogadni, tisztelni, mint amennyire önmagunkat.
Azután pedig hozzunk tudatos döntést, hogy folyamatosan ki fogjuk fejezni szeretetünket tudatos áldozathozatallal majd azután szóval is azok felé, akiket Isten nekünk ajándékozott házastársakként, gyerekekként, felebarátokként.


Ima: Atyám, köszönöm a legnagyobb áldozatot amit meghoztál értem, kifejezve ezzel szereteted. Taníts engem is valóságosan és cselekvő módon szeretni. Krisztus nevében és érdemében kérlek, Ámen.

Egy Istenhez hű szolga!

Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naámán feleségének a szolgálója lett.

Királyok 2. könyve 5. fejezet 2. vers



Naámán csodálatos gyógyulásából semmi sem lett volna, ha egy kislány, akit foglyul ejtettek és elhurcoltak a saját országából, nem maradt volna hűséges az ő Istenéhez.
Semmit sem tudunk róla csak annyit, hogy azok közé tartozott, akik a háború áldozatául estek.
Egy dolgot viszont határozottan tudott ez a kislány: van Istennek embere, prófétája Izraelben.
Ez az egyszerű mondat csodás bizonyítéka volt a kislány Istenben vetett hitének. Tudta, hogy ahol Isten jelen van, ott mindig jelen van a reménység is. Azt is hinni merte, hogy Isten törődik a szíriaiakkal is nemcsak az izraeliekkel.
Voltaképp az egész történet azért végződött jól, mert Isten használta a szolgákat. Egy szolgálólány beszélt neki Elizeusról, egy szolga mondta el neki, hogy mit tegyen, ha meg akar gyógyulni, és Naámán szolgája győzte meg őt arról, hogy tegye, amit a próféta szolgája tanácsolt neki.
Szinte mindenki a történetben valakinek a szolgája volt. Naámán a királyának volt a szolgája, a kislány pedig Naámán feleségének a szolgálóleánya volt, Elizeus pedig az egy, igaz Isten szolgája volt.
A gyógyulás után Naámán is az igaz Isten szolgája lett. Mi is szolgálatra lettünk elhívva. Ez néha talán azt jelenti, hogy távol kerülünk az otthonunktól, olyan helyre ahol nem ismernek minket vagy az Istenünket. De akárhol is vagyunk, elmondhatjuk azt amit tudunk: a mi Istenünk a szeretet és a kegyelem Istene.

IMA: Istenünk, amikor idegen helyeken, helyzetekben találjuk magunkat, segíts, hogy emlékezzünk, arra kik vagyunk és megosszuk a Rólad szóló örömhírt azokkal akik nem ismernek Téged. Krisztus nevében, Ámen.

Népe világossága!

Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." Lukács evangéliuma 4. fejezet 27. vers

 

Jézus Krisztus a saját szülővárosában, a zsinagóga szószékjére állt és mindenki várta, hogy ez a számukra ismerős ember mit fog mondani. De miért váltak annyira ingerültté a beszéde után? Mi volt annyira rossz abban, amit mondott? Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy a legtöbben azért jöttek hallgatni Őt, hogy láthassák milyen rendkívüli csodákat visz véghez. Úgy tekintettek rá és a csodáira, mint egy bűvészre és a trükkjeire, és nem úgy, mint jelekre, amelyek arra mutatnak, hogy Jézus valóban a Krisztus, az Istentől küldött Megváltó, Szabadító. Krisztus pedig mindenkit emlékeztetett arra, ami Elizeus próféta idejében történt. Isten elküldte Elizeust, hogy segítsen egy özvegyasszonyon, aki történetesen nem volt zsidó. Majd eszköz volt egy ellenséges ország hadvezérének, Naámánnak a gyógyulásában. Isten vajon téves „címre” küldte az Ő kegyelmét? Ezzel Krisztus arra utalt, hogy nemcsak a zsidók megmentéséért jött, hanem minden ember megmentéséért. Az Ézsaiás könyvéből általa idézett szakaszban, minden nép világosságaként találunk utalást Krisztusra, nemcsak egy nép világosságaként. Ez az üzenet háborította fel azokat, akik jól ismerték Jézus Krisztust.  Krisztus annyira kiszélesítette Isten irgalmát, hogy talán a mai napig is sokunkat sokkol az Isten kegyelmének mélysége, szélessége, magassága. Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket megmentse. Azokat is, akikről mi azt gondoljuk, hogy nem érdemlik meg ezt. Az evangélium örömhíre az egész világnak szól. Vajon megosztjuk azt mindenkivel, vagy megtartjuk magunknak?

 

IMA: Világ világossága, segíts nekünk, hogy ne rejtsük a Te, életünkben jelen levő világosságodat véka alá, hanem az Isten megmentő kegyelmének örömhíre ragyogjon mindenki felé az életünkön keresztül. Ámen.

A kapzsiság ára

Amikor Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének a szolgája ezt gondolta: Lám, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. Az élő Úrra mondom, hogy én majd utána futok, hogy kapjak tőle valamit!
Királyok második könyve 5. fejezet 20. vers



Géhazi, Elizeus próféta szolgája nagyon bosszankodott azért, mert Elizeus nem fogadott el semmiféle fizetséget azért, mert Naámán gyógyulásában eszköz volt. Annak a Naámánnak a gyógyulásában, aki ráadásul az ellenséges nép hadvezére volt.
Ezért gondolta Géházi, hogy ő majd megszerzi annak a jutalomnak egy részét, amit Elizeus próféta elutasított.
Őt nem hatotta meg, hogy valaki éppen hitre jutott és megismerte Izrael Istenét, egyszerűen csak az érdekelte, hogy ebből milyen nyereségre tehet szert.
A megszerzett „kincseket” Géházi hazavitte és elrejtette azt. Elizeus viszont egy egyszerű kérdéssel leleplezte Géházit. Átlátott Géházi hazugságát és ki is hirdette Isten ítéletét Géházi élete felett.
Mivel Géházi Elizeus nevében, a beleegyezése nélkül kereste meg utólag Naámánt, hogy jutalmat kérjen tőle, voltaképp Elizeus, mint Isten emberének becsületét vitte a vásárra.
Naámán Isten ingyen kegyelme által gyógyult meg, Géházi viszont visszament, hogy erre az ingyen kegyelemre ráaggasson egy „árcédulát”.
Amikor Elizeus leleplezte a szolgájának irigységét, árulását, hazugságát, voltaképp a lelkének állapotát leplezte le.
A lelke telve volt irigységgel és önzéssel. A büntetése az lett, hogy egy olyan fizikai betegségben szenvedjen, aminek következtében ugyanúgy rejtőzködnie kellett fizikailag az emberek elől, ahogyan lelki értelemben rejtőzködni akart Isten elől.
Talán ezt nagyon kegyetlennek tartod, de Isten adott egy esélyt Géházinak, hogy bevallja bűnét, de Géházi nem tette meg.
Ami ennél is komolyabb, az ő cselekedete csorbát ejtett Naámán, az Élő Istenben vetett hitén. Komoly árat kellett fizetnie Géházinak a tettéért. Isten ma is komolyan veszi a bűneinket. Főleg ha azokkal csorbát ejtünk valakinek az Őbenne vetett hitén.

IMA: Urunk, segíts nekünk megtisztulni szívünkben, hogy igazi szolgáid legyünk. Bocsáss meg minden olyan alkalmat, cselekedetet, amikor más emberek hitén csorbát ejtettünk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Mi könnyebb?

Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? Máté evangéliuma 9. fejezet 5. vers

 

Amikor Jézus Krisztus meggyógyítja a béna, magatehetetlen embert, voltaképp a szolgálatának egy leegyszerűsített mását látjuk a történetben. Jézus Krisztus nemcsak testi betegségeket gyógyított, hanem a lélek és a szív betegségeit is. Ez arra az új életre mutat, amit Jézus Krisztus a halála és feltámadása által hozott a világunkba. Mai világban bocsánatot kérni gyengeségnek tűnhet. Ez a megalázkodó pozíció nem esik jól a büszkeségünknek, amikor a saját magunk jelentőségét szemléljük éppen. Mint Naámán, a nagy hadsereg főparancsnok ( 1 Királyok 5), aki Elizeus idejében meggyógyult a leprából, nem akarunk senkinek a könyörületétől függni. Pedig a megbocsátás az egyik legerőteljesebb dolog a világon. Nemcsak a szívünket, de az egész életszemléletünket, életmódunkat átformálhatja. El tud hatolni a rég eltemetett és mélyen gyökerező lelki sebeinkig is. Néha azt gondolhatjuk, hogy nincs bocsánat azokra a szörnyű dolgokra, amiket tettünk, de Jézus Krisztus biztosít minket, hogy nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani, amiből ne tudna helyreállítani. A megbocsátás nem egy olyan dolog, amit csak önmagunknak kell kérnünk, hanem olyan dolog, amit mi is adnunk kell másoknak. Talán ez azt jelenti, hogy mi tesszük meg az első lépést és kérünk bocsánatot valakitől akkor is, ha tudjuk nem mi hibáztunk egyedül, vagy éppen úgy érezzük igazából minket sértettek meg. Jézus Krisztus így tanított minket imádkozni: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” ( Lukács 11:4) Jézus Krisztus megbocsátotta a lebénult ember bűneit, Isten viszont kész megbocsátani nekünk is. A kérdés csak az, ha tudjuk ezt, akkor vajon kivel kapcsolatosan kér minket ma Isten, hogy bocsássunk meg neki?

IMA: Drága Istenem, segíts minket megbocsátásért imádkozni, és megbocsátani, tudva, hogy mi azért szerethetünk és bocsáthatunk meg, mert Te előbb szerettél és előbb részesítettél bocsánatban minket. Ámen.

 

Elég a megalkuvásból!

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Jób könyve 27. rész 6. vers



Az Istennel járásnak az egyik kulcs az, ha Isten ereje által képesek vagyunk félretenni a gyengeségünkből fakadó megalkuvást.
Sosem fogunk győzelmes keresztény életet élni addig amíg félre nem tesszük utunkból azokat a dolgokat amiket Isten gyűlöl. Ha a feleséged szereti is azokat a dolgokat amiket Isten gyűlöl, te fordulj el azoktól.
Ha a férjed szereti is azokat a dolgokat amiket Isten gyűlöl, te fordulj el azoktól.
Akkor is fordulj el azoktól a dolgoktól amiket Isten gyűlöl, ha azok a társadalmi rétegedben elfogadott dolgok.
Gonosz és helytelen dolgok azok, amelyek tönkre akarják tenni a belsőséges kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal is.
Ez minden keresztény személyes felelőssége.
Ha nem vagyunk hajlandóak egyénileg megfizetni az árát annak, hogy a Szentlélek örömteli vezetését élvezhessük, ha nem gyűlöljük azt amit Isten gyűlöl, bűnnek, gonosznak tart, a mi gyülekezeteinkből szórakoztatóközpontok, klubok lesznek.
Szükségünk van ébredésre! Olyan lelkületre amely boldogan vállalja, hogy halálig önmegtagadás útját járja és örömnek, kiváltságnak tartja a kereszt hordozásának áldozatát minden körülmények között.
Túlságosan nagy befolyása van ránk a világi életvitelnek, és túlságosan kevés befolyása van ránk a Szentléleknek.


IMA: Istenünk, Te vagy az út, az igazság, és az élet. Te vagy a mi igazságunk is. Segíts, hogy ragaszkodjunk Hozzád halálunkig. Adj igazi hitet, igazi elköteleződést és igazi önmegtagadó életmódot. Könyörülj rajtunk, hogy ne csapjuk be önmagunkat. Krisztus nevében, Ámen.

Isten fizetett a szabadságodért!

Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Hóseás, ismét indulj el, és szeresd azt a házasságtörő asszonyt, aki másnak a szeretője! Úgy szeresd, mint ahogyan az Örökkévaló szereti Izrael népét, annak ellenére, hogy ők más istenekhez fordulnak, és szeretik a bálványoknak felajánlott aszalt szőlőt.
Hoseás könyve 3. fejezet 1. vers




Isten azt mondta Hoseásnak: Menj ismét, és keresd meg a feleségedet, aki elhagyott téged! Nagyon fontos dolgot mond az Ige: "úgy szeresd, mint ahogyan az Örökkévaló szereti a népét! Itt nemcsak Izraelre kell gondolnunk, hanem prófétikusan gondolhatunk Isten szeretetére az egész világ iránt. Menj és találd meg még egyszer! Isten is így szerette az ő népét, akik más istenek után jártak, egyszóval olyanok voltak, mint a mai társadalmunk, amelyik Isten szeretete helyett, inkább a vagyontárgyakat és azt szereti amit ez a világ kínál. Ezekben próbál szeretetet, célt találni és nem az Isten szeretetében. Ez egy szívet tépő folyamat lehetett Hóseás számára. Megkeresni a feleségét, aki ex prostituáltként, visszatért a régi életéhez. Hol tudta megtalálni őt Hóseás? Milyen fájdalmas keresés lehetett az? Olyan környékre kellett mennie, amiről mindenki azt mondta, hogy nem tisztességes környék, nem illik oda menni! Isten emberének főleg nincs mit keresnie olyan környéken! De ott van Hoseás! Kit is keresett ő? A feleségét!
A második versben így folytatódik a történet: "Tehát elmentem, és elvettem azt az asszonyt, miután kifizettem érte 15 sékel ezüstöt és másfél hómer árpát." Várjunk! Hiszen ez az asszony, a feleséged Hóseás! Már rég hozzád tartozik! Hóseás kereste a feleségét, akit talán megláncolva talált meg egy piacon, ahol egy emberkereskedő el akarta adni a legtöbb pénzt ajánlónak. Hóseás pedig meglátta ebben a szerencsétlen nőben, a 3 gyermekének az anyját, a feleségét, de hiába mondta, hogy az az ő felesége! Ki kellett fizetnie érte a megszabott árat! És Hóseás kifizette az árat az asszonyért! Azért fizetett, aki már rég hozzá tartozott! Remélem megérted, hogy Hóseas a Krisztus előképe, te és én pedig, semmi kétség, Gómerhez, Hóseas feleségéhez vagyunk hasonlók. A Biblia szerint, az Istené a föld és annak teljessége! Az egész emberiség, a teremtő egyedi tulajdonát képezi! Kétezer évvel ezelőtt, mégis a legmagasabb árat fizette ki azért az emberiségért, amelyik már amúgy is az ő tulajdona volt. Elküldte Krisztust, aki a vérét ontotta, hogy visszavásárolja azt, ami jogosan már az övé. Mennyibe kerül? Mi az ára? Kérdezhette Hóseás, és elővette a pénzt! Mit érezhetett a felesége, amikor ránézett Hóseás? Valószínűleg lehajtotta a fejét szégyenében, és arra gondolt: Én elhagytam őt, de ő megtalált. Elhagytam a 3 gyerekünket, és ő mégis hajlandó fizetni értem. Más emberek azért fizettek érte, hogy kihasználják! Hóseás azért fizetett érte, hogy szabadságot és gyógyulást hozzon az életébe! Az 5. vers egy prófétikus üzenettel folytatódik: " De azután majd odafordulnak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz, és Dávid utódához, királyukhoz. A jövőben majd tisztelettel és félelemmel fordulnak az Örökkévalóhoz, és az ő áldásaihoz." Ez az evangéliumnak az előképe. Hóseás fizetett a feleségéért, amikor az még bűnökben volt. Ugyanakkor beszél, jövendöl arról, hogy fog jönni Dávid király utódja, akihez majd odafordulnak az emberek! Ez az idő most van! Eljött a mi Hóseásunk! Eljött a megváltásunk! Ő megtalált téged, és megtalált engem! Elment érted, lehajolt érted a legnagyobb mélységbe! Ahogy Hóseás a felesége megmentésén fáradozott, úgy Krisztus az emberiség megmentésén fáradozik! Amikor Isten megtalált téged! Amikor Isten megtalált téged, nem voltál nagyon szép, és csinos és nem voltál nagyon elegáns állapotban! Fogoly voltál! Mezítelen voltál! Bűnös voltál, ahogy én is! De a mi csodálatos, kegyelmes, szerető Istenünk azt mondta: Mi az ára? Mi az ára? Az egyszülött fiad vére! Csakis és kizárólag ez az ára! Ki tudtuk volna fizetni a szabadságunk árát? Soha! Isten azt mondta: Rendben van! Elküldöm a Fiam! "Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon." János evangéliuma 3:16



IMA:  Atyám, köszönöm, hogy fizettél a szabadságomért. Köszönöm, hogy erre a szabadságra hívsz minden ember a Veled való kapcsolatban. Segíts mindig Rád figyelni, hogy sose térjek el a te beszédedtől se jobbra, se balra. Krisztus nevében, Ámen.