A győzelem záloga

Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. Rómabeliekhez irt levél 7. fejezet 18. vers



Sokszor érezheted úgy, hogy a szívedben él a vágy, hogy jót tegyél, de valahogy mégis elbuksz. Ismered azt az érzést, amikor szeretnél helyesen cselekedni, de valami visszatart, és úgy tűnik, hogy saját gyengeséged az, ami meggátol. Pál apostol szavai pontosan tükrözik ezt a belső harcot: az ember tudja, mi a jó, mégis újra és újra elbotlik, amikor megpróbálja azt véghezvinni.
Ez a küzdelem valóságos, mert a testi természetünk, amely hajlamos a bűnre, szemben áll azzal a vággyal, hogy Istennek tetsző életet élj. A jó szándék önmagában nem elég, ha nem kapja meg az isteni erőt és kegyelmet, hogy valóban véghezvidd azt. A saját erődből próbálkozva könnyen kimerülsz, és úgy érzed, hogy a hibák újra és újra megismétlődnek.
De itt jön be Isten kegyelme, amely a legnagyobb erőforrásod ebben a harcban. Isten ismeri a gyengeségeidet, és nem hagy magadra a küzdelmeidben. Ő azért küldte Jézust, hogy megváltsa a világot, és hogy segítsen neked abban, amit egyedül nem tudsz megtenni. Nem a tökéletességedért szeret téged, hanem azért, mert Hozzá tartozol. A kegyelem által újra és újra megújíthatod az erődet, és még ha el is buksz, Isten felkarol, és továbbvezet.
Ez a belső harc sosem lesz teljesen könnyű, de Isten erejében megtapasztalhatod a győzelmet. Az Ő jelenléte képes arra, hogy megszabadítson a bűn láncaitól, és elvezessen a jóság és az igazság útján.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy ismered a gyengeségeimet, és mégis szeretsz engem. Köszönöm, hogy ma is megigazítasz, megszentelsz, gyermekeddé fogadsz minden embert, aki őszintén megbánja, megvallja bűneit és élete irányítását átadja Neked. Látod a belső harcaimat, és tudod, hogy sokszor nem tudom véghezvinni azt, amit jónak tartok. Kérlek, erősíts meg a Te kegyelmeddel, hogy képes legyek túllépni saját erőtlenségeimen. Add, hogy mindig Hozzád forduljak, és tőled kérjek segítséget, hogy elvégezhessem azt, amire Te hívtál el. Köszönöm, hogy Jézusban megmutattad az utat a győzelemhez. Ámen.

Először Isten országa és igazsága

Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? Mózes első könyve 30. fejezet 30. vers

Gyakran tapasztalhatod meg, hogy az életed különböző területei – a munkád, a kapcsolataid vagy a mindennapjaid – akkor kezdtek igazán gyarapodni, amikor Isten áldásait élvezted. Talán volt időszak, amikor kevésnek tűnt az, amid volt, de Isten jelenléte és kegyelme révén minden megsokszorozódott. Ez emlékeztet arra, hogy minden áldás forrása Isten, aki a legkisebb dolgokat is képes nagy bőséggé változtatni.

Azonban a kérdés, amely a szívedben felmerülhet, természetes: Mikor fordíthatod az erődet és idődet saját családod szolgálatára? Lehet, hogy sok időt és energiát fordítottál mások javára, áldást hoztál mások életébe, és most elérkezett az idő, hogy a magad szerettei felé is figyelmet fordíts. Ez nem önző kérdés, hanem egy helyes vágy arra, hogy Isten által megszentelt módon szolgáld és építsd saját otthonodat.
Isten megáldja azt, aki hűségesen szolgálja őt és másokat, de Ő arra is hív, hogy felelősséget vállalj a saját családodért, szeretteidért. Az életed minden területén, legyen az mások szolgálata vagy saját családod iránti szeretet, Isten áldása ott van. Ő vezet téged abban, hogy mikor és hogyan cselekedj a magad és mások javára. Láttam, látok embereket, akik minden idejüket, erejüket, képességüket saját maguk boldogulására fordítják, Istent csak a szájukkal tisztelik, de nincs sem idejük, sem pénzük, sem energiájuk Isten számára és bármihez érnek, elfolyik a kezeik között. Nincs idejük, nincs pénzük, nincsenek bölcs, maradandó döntéseik. Te légy az, aki első helyre teszed életedben Istent és az Ő munkáját és a többiről Isten gondoskodni fog. Ő maga fog építeni tégedet és házadat is.
Ez a kettős feladat – szolgálni másokat és gondoskodni a családodról – nem áll ellentmondásban. Isten képes mindkettőt megáldani, és a helyes időben, a megfelelő módon vezet téged. Bízz benne, hogy megadja a bölcsességet és az erőt, hogy mindenben az Ő útját járd.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy minden áldás forrása, és hogy megsokszorozod azt, amink van, ha hűséggel szolgálunk Téged. Kérlek, add meg nekem a bölcsességet, hogy felismerjem, mikor és hogyan szolgálhatok másokat, és mikor kell a saját családomért cselekednem. Segíts, hogy minden területen az Te vezetésedet kövessem, és hogy áldás lehessen az életem mások és szeretteim számára is. Ámen.

Felfoghatatlan örökség

Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. Korintusiakhoz irt első levél 2. fejezet 9. vers



A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket látsz és hallasz nap mint nap. Ezek formálják gondolataidat, elképzeléseidet arról, mi lehetséges és mi nem. De Isten ennél sokkal nagyobb képet fest eléd. Amit Ő tervezett, az messze meghaladja a képzeletedet. Isten országának örömei, ajándékai és a Vele való teljes közösség az, amit Ő tartogat neked.
Az Ő ígéretei túlmutatnak ezen a földi életen. Amíg itt vagy, talán nem látsz mindent, amit Ő készít neked, de hited által megértheted, hogy Isten jósága és kegyelme határtalan. Az Ő szeretete olyan dolgokat tartogat számodra, amelyek felülmúlják mindazt, amit eddig tapasztaltál.
Ez a remény és a bizalom ad erőt a mindennapokhoz. Lehet, hogy most küzdelmekkel, fájdalmakkal és bizonytalanságokkal kell szembenézned, de Isten terve a jövődre nézve túl van mindazon, amit el tudsz képzelni. Az Ő szeretete és ígérete biztosíték arra, hogy nem vagy egyedül, és valami csodálatos vár rád, ha hűségesen kitartasz mellette.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy olyan áldásokat és jövőt készítettél el számomra, amelyet el sem tudok képzelni. Segíts, hogy hitemmel felül tudjak emelkedni a jelen nehézségein, és bizalommal tekintsek a Te ígéreteidre. Add, hogy ne csak a láthatókra nézzek, hanem a szívemmel is felismerjem azokat a csodákat, amelyeket előkészítettél nekem. Kérlek, vezess engem az utadon, és add, hogy mindig emlékezzek rá: a Te szereteted mindennél nagyobb és teljesebb. Ámen.

A kemény szív és Isten

Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének. Máté evangéliuma 18. fejezet 32-35. fejezet



Krisztus beszélt arról, hogy egy szolgának az ő ura elengedett egy nagy tartozást, a másik szolgának pedig szintén elengedett egy tartozást, de a második esetben kisebb tartozásról volt szó. A példázat végén, Krisztus megállapítja, hogy az, akinek nagyobb tartozást engedett el az ő ura, jobban fogja szeretni azt és jobban fog ragaszkodni hozzá. Ezzel pedig megmagyarázta Simonnak, a gazdag és erkölcsös embernek, hogy az a prostituált, aki Krisztus elé borult és könnyeivel és nagyon drága parfümmel mosta a lábát, a hajával törölte meg azt, jóllehet többet vétkezett, de az ő bűnei megbocsáttattak és ezért fejezte ki ilyen őszintén és áldozatteljesen szeretetét Krisztus iránt. Szemben Simonnal, akinek szintén tartozása volt Isten felé, a bűnei miatt és aki szintén csak Isten kegyelméből élt, de még tiszta vizet sem (abban az időben nem kellett fizetni a vízért) adott Krisztusnak. Még csak arra sem méltatta Őt, hogy őszintén és egyenesen beszéljen vele.
A fenti Igében viszont egy olyan emberről beszél Krisztus, akinek az ura hatalmas adósságot engedett el, de a szolga sem nem szerette az ő urát, sem nem tisztelte. Kőkemény maradt az ő urának szeretete és kegyelme ellenére is. Fojtogatni kezdte azt, aki egy nagyon kis összeggel tartozott neki ahelyett, hogy elengedte volna.
Sokan megtapasztaltuk, milyen nehéz megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket. A harag, a csalódás és a fájdalom mély nyomokat hagyhat bennünk, és ezek a sebek időbe telnek, míg begyógyulnak. Isten azonban azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg, méghozzá szívből. Nem azért, mert az, aki megbántott, megérdemli, hanem azért, mert mi is hatalmas irgalmat kaptunk.
A megbocsátás nem csupán egy cselekedet, hanem egy szívbéli hozzáállás, amely az Istennel való kapcsolatunkból fakad. Az irgalom, amit Tőle kapunk, arra kötelez, hogy mi is irgalmasak legyünk másokkal. Ha elfelejtjük, mennyi kegyelmet kaptunk, könnyen válunk olyan szolgákká, mint a példázatban szereplő ember, aki nem tudta megadni azt, amit ő maga bőségesen kapott.
A megbocsátás szabaddá tesz. Nem csak a másikat szabadítja fel, hanem minket is megszabadít a harag és a neheztelés láncaitól. Amikor szívből megbocsátunk, Isten kegyelmének tükrei lehetünk a világban.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy minden bűnömet megbocsátod, amikor Hozzád fordulok. Segíts, hogy én is tudjak irgalmas lenni másokkal szemben, és elengedjem a sérelmeket, amelyek megbilincselnek. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet minden haragtól és keserűségtől, hogy szabadon szerethessek és bocsáthassak meg, ahogy Te is megbocsátottál nekem. Add, hogy életem tükrözze a Te kegyelmedet, és mások is meglássák rajtam keresztül a Te irgalmad nagyságát. Ámen.

Kiút a mélységből

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Jónás könyve 2. fejezet 7. vers



Vannak pillanatok, amikor az ember élete mélységekbe süllyed. Olykor úgy tűnik, hogy minden ajtó bezárult előtte, és nincs kiút a reménytelenségből. Ilyenkor érezheti úgy, mintha leereszkedett volna a „hegyek alapjáig”, ahol a föld minden ereje ellen hat. Ez a tapasztalat szólhat veszteségről, fájdalomról, vagy éppen lelki küzdelmekről. Az efféle mélységek oka többféle lehet, de a fenti esetben egyértelmű, hogy Jónás próféta Isten iránti engedetlensége és makacssága volt az ok.

A mélységek azonban nem Isten végső szava. Jónás könyvében azt látjuk, hogy még a legmélyebb helyzetekből is van kiút, mert Isten az, aki megragadja az embert és kiemeli őt a sötétségből. Nem hagyja, hogy a föld örökre bezáródjon, hanem hatalmas keze kinyúl, és megmenti azokat, akik őszinte bűnbánattal, megalázkodással hozzá fordulnak.

Ez az ígéret minden hívő ember számára valóságos. Bármi is legyen a próba, amit Isten megenged életedben, Ő soha nem hagy el, ha valóban az Ő gyermeke vagy. Az Ő kegyelme és szeretete mindig kéznél van. Az ember csak annyit tehet, hogy alázattal és bizalommal tekint felé, tudva, hogy Isten soha nem hagyja cserben azt, aki hittel hozzá fordul.

Isten nem csak testileg ment meg bennünket, hanem lelkileg is, hiszen Krisztus által kiemelt minket a bűn sírjából, és új életet adott. Ez a megváltás örök emlékeztetője annak, hogy bármi is történjen, az Ő szeretete a legnagyobb erő.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy még a legnagyobb mélységekben is te vagy az, aki felemelsz engem. Segíts, hogy soha ne veszítsem el a bizalmamat benned, hanem minden próbában rád nézzek. Add, hogy életem minden helyzetében megtapasztaljam szeretetedet és kegyelmedet, és másoknak is tanúsíthassam ezt. Kérlek, hogy minden ember, aki mélységben érzi magát, megtapasztalja a Te megmentő erődet. Bocsásd meg minden makacsságomat, engedetlenségemet és add nekem az engedelmesség Lelkét és a szabadulás örömét. Krisztus nevében, Ámen.

A viharok Ura

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Márk evangéliuma 4, fejezet 39. vers



Ez a jelenet a tengeri viharról szól, amelyben Jézus és tanítványai hajóra szálltak. A vihar hatalmas volt, és a tanítványok megrettentek, de Jézus, aki a hajó hátsó részében aludt, felébredt, és egyetlen szavával megparancsolta a természet erőinek, hogy csillapodjanak le. Azonnal nagy csendesség lett.
Gyakran érezzük úgy, hogy életünk viharában sodródunk, és mintha Isten hallgatna. Kétségekkel és félelmekkel küszködünk, és olykor úgy tűnik, nincs megoldás. Jézus azonban emlékeztet minket arra, hogy Ő jelen van minden viharunkban. Egyetlen szavával képes lecsendesíteni a legzavarosabb élethelyzeteket is. Az Ő hatalma nem ismer határokat, és minden vihar felett uralkodik.
Ez a történet a hit próbája is. A tanítványok félelme emberi, de Jézus azt tanítja nekik (és nekünk is), hogy bízzunk benne, mert Ő mindig jelen van, és képes megnyugtatni életünk háborgó tengereit. A bizalom Jézus iránt azt jelenti, hogy elhisszük: a legnagyobb viharok közepette is Ő a mi szabadítónk és védelmezőnk.

Ima: Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, hogy Jézus Krisztus által hatalmad van minden vihar felett, ami életünkben támad. Kérünk, csendesítsd le a szívünkben dúló viharokat, és add, hogy teljes bizalommal forduljunk hozzád minden nehézség közepette. Segíts, hogy hitünk erős legyen, és ne engedjünk a félelemnek, mert tudjuk, hogy te mindig velünk vagy, és te vagy a mi szabadítónk. Kérünk, adj nekünk békét és csendességet, hogy életünk minden területén megtapasztalhassuk jelenléted nyugalmát. Ámen.

Krisztusban választ találsz

És így szólt: Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Márk evangéliuma 14, fejezet 36. vers

Találkoztam már a következő kérdésekkel: Ha Isten szeret, akkor miért nem hallgatta meg ezt vagy azt az imádságomat? Ha Isten jó, miért engedte meg ezt vagy azt? Ha Isten jó, miért nem tette meg ezt vagy amazt?
Elgondolkodtál már azon, hogy a mennyei Atya, aki mindent megtehet, akinek a Fia, Krisztus sosem vétkezett, hanem a haláláig engedelmes volt, miért nem hallgatta meg a Fia kérését a Gecsemáné kertben?
Elgondolkodtál már azon, hogy miért nem vette le a Fiát a keresztről és miért nem semmisítette meg a bünös emberiséget egy szempillantás alatt?
A válasz: te és én. A szent Istenhez képest, Hozzá hasonlítva, te és én semmi mást nem tudtunk csak vétkezni. Gondolatban, szándékunkat tekintve, cselekedeteinket és mulasztásainkat tekintve teljességgel bűnösek voltunk, de Ő azért utasította el a Fia imádságát, hogy nekünk esélyt adjon a menekülésre.
Isten megengedte a kereszthalált, mert tudta, hogy ez a Fiának felemelkedéséhez fog vezetni, Akié minden hatalom Mennyen és Földön.
Megengedte, mert ha nem engedi meg, örök kárhozat várt volna minden emberre. Hazudtál már valaha? Ha igen, Isten szerint meg kellett volna halnod miatta, de mivel Krisztuson hajtotta végre az ítéletet, élhetsz.
Gondoltál már olyat, amiről tudtad, hogy sem nem helyes sem nem erkölcsös? Ha igen, Isten szerint méltó vagy az örök büntetésre, de azért engedte meghalni a Fiát, hogy te és én a Krisztusban vetett hit által kegyelmet kaphassunk.
Amint közeledsz Istenhez, és engeded, hogy Ő közeledjen hozzád, az Ő szeretete teljesen áthat, térdre kényszerit és őszinte bűnbánatra ösztönöz és onnantól kezdve csak a költő kérdése marad meg benned, amiről a következő versében irt:
Mért vetted el helyem? Mért vállaltad sebem?
Mért lett Tied minden fájdalom? Mért tetted ezt velem Krisztusom?

IMA: Istenem, köszönöm, hogy a Te felfoghatatlan szereteted által én is életet nyerhetek. Bocsásd meg minden ostoba, értetlen és szemtelen kérdésemet, amit megfogalmaztam Veled kapcsolatosan. Szeretnék alázattal megtelni a Te szereteteddel. Krisztus nevében, Ámen.