2020. december 5., szombat

Isten a szeretet

…hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. Efézusiakhoz írt levél 3. fejezet 17-19. versek 



Az igazi szeretet testet öltésére emlékezünk Karácsonykor. Az isteni szeretet az elménk számára felfoghatatlan, határtalan, kimondhatatlan, de azt mégis tudjuk, hogy egyre többre van szükségünk ebből a szeretetből.  Időzz ma velem egy ideig ezeken a szavakon, hogy Isten szeretete eddig ismeretlen módokon is utat törjön életedbe.
Merülj el Isten végtelen gazdagságában-túl tökéletes ahhoz, hogy teljesen meg tudjuk ragadni, de Isten Szentlelke mégis képes helyreállítani Isten szeretete által lelkünk legmélyebb zugait is.
Ezért fontos, hogy még mélyebben meggyökerezz Isten szeretetében, abban a szeretetben, amelyik egész földi életed során hívogat, hogy fogadd el Isten kegyelmét és az örök élet ingyenes ajándékát.
Ez a földi élet viszont kevés arra nézve, hogy teljesen megértsük, hogy mennyire mérhetetlen, határtalan, mély, elsöprő, magas, felemelő, mérhetetlenül mély, a mi Urunk, Jézus Krisztus szeretete. Merülj el ebben a szeretetben, amely minden értelmet felülmúl, hogy csordultig megteljen életed Isten teljességével. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.


IMA: Istenem, teljesen ámulatba ejt a Te semmihez sem hasonlítható szereteted. Hangold fel szívemet szereteted által, hogy teljes szívből dicsőítselek. Krisztus nevében, Ámen.


2020. december 4., péntek

Nyugtalanság és várakozás

Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Lukács evangéliuma 2. fejezet 25. vers



Vannak olyan korszakok az életünkben, amikor nyugtalanság lehet úrrá rajtunk. Mivel ezeket a sorokat az új koronavírus okozta világjárvány második hullámának a közepén írom, a nyugtalanság szinte kézzel fogható környezetemben: félelem, magány, betegség, aggodalmaskodás és gyász.
Ezekkel néz szembe most leggyakrabban társadalmunk. Bevallom engem az utóbbi időszakban nem az egészségemért való aggodalmaskodás fogott el, annak ellenére sem, hogy magam is megfertőződtem az új koronavírussal. Az utóbbi hetekben inkább azt sajnáltam, hogy éppen a karácsonyi ünnepek előtt estem ki a munkából és emiatt nem tudtam úgy helytállni a családunk anyagi hátterének biztosítása terén, mint ahogy szerettem volna. Ezzel kapcsolatosan tanított, tanít engem Isten. Még inkább meg kell tanulnom egyedül Rá bíznom magam és az Ő gondviselésére. Önmagamban, másokban csalódhatok, de Istenben sosem csalódtam és sosem fogok csalódni.
A világ most rossz állapotban van és nemcsak a gazdaság megtorpanása miatt, hanem a bizonytalanság miatt is, hiszen senki sem tudhatja pontosan mikor állnak vissza a dolgok (ha egyáltalán teljesen visszaállnak), a régi kerékvágásba.
Szívünk mélyén azt is tudjuk, hogy a dolgok nem mentek, úgy ahogyan menniük kellett volna a világjárvány előtt sem. Szembesülnünk kellett igazságtalanság népbetegségével világszinten- szegénység, egyenlőtlenség, rasszizmus, előítélet, hátrányos megkülönböztetés stb. stb.
Legtöbben közömbösek voltunk ezekkel szemben, mert csak a saját érdekeinket néztük, a saját céljainkat szerettük volna elérni.
Olyan szép történet a fenti történet, mert Simeon és Anna évekig várt a vigasztalásra, az eljövendő Messiásra. Ők is hasonló időkben éltek. Nyugtalan, igazságtalan időkben, ők viszont teljes reménységüket az eljövendő Szabadítóba vetették.
Éppen ezért nem estek reménytelenségbe, hanem engedték a Szentlelket, hogy megmutassa nekik mi az, amit a jövőben meg fognak tapasztalni.
Mi is építsünk erre a reménységre most, amikor nyugtalanság és összeomlás tapasztalható a társadalmunk több területén is.


IMA: Istenünk, miközben várunk a Te vigasztalásodra, segíts minket a Te Szentlelked vigasztaló jelenlétére építeni tudva, hogy egy napon dicsőségesen vissza fogsz jönni és győzelmet fogsz aratni minden igazságtalanság felett, mi pedig meg fogunk látni Téged. Krisztus nevében, Ámen.


2020. december 3., csütörtök

Isten szerető karjaiban

Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 
Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 6-7. vers



A másfél éves Dávid fiunk, gyakran elém áll és felemeli a kezeit ezzel jelezve, hogy szeretné, ha az ölembe venném. Ő tudja, hogy szeretett gyermekemként élhet ezzel a jogával.
Jézus Krisztus feladta a szeretett gyermeknek járó kiváltságait megüresítve magát a Mennyország dicsőségétől.
Megérint engem ez a tiszta alázat, a fájdalom, amit magára vett, hátrahagyva a mennyei királyságát, hogy a mi mocskos világunkban testet öltsön.
Már nem volt az Atya közelében. Nem kérhetett még egy ölelést sem az Atyjától. Amint olvasod ezeket a sorokat, engedd, hogy a Szentlélek által megszülessen benned a bizonyosság azzal kapcsolatosan, hogy mindaz, amit ma még csak tudsz, egy napon valósággá fog válni a számodra. Mindez azért, mert Jézus Krisztus megüresítette magát miattad is.
Törjön hát fel belőled az Isten iránti sóvárgás, hogy megszabadulhass teljesen bűneid rabláncaitól, a fájdalom terhétől, mert ma is szól az örömhír: Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten.”
Azóta már ismét felvitetett a királyságába és minden hatalmasság fölé emeltetett. Mivel elhagyta a dicsőséget és a földi porba szállt le, ezért rohanhatunk szerető Atyánkhoz és felemelt kezekkel mondhatjuk: „Emelj fel magadhoz Édesapám!”
Az Atya pedig Krisztusra nézve, felemeli az Ő gyermekeit örökkévaló karjaiba, közel magához, hogy vigasztalást adjon.
Mivel Jézus Krisztus nem ragaszkodott mennyei státuszához, hittel és reménységgel élhetjük meg nehézségeinket is tudva, hogy eljön a nap, amikor minden térd meghajol és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus az egyedüli Úr, az Atya Isten dicsőségére.

IMA: Olyan hálás vagyok Istenem, hogy a Te szeretett Fiad, elhagyta a Menny dicsőségét és leszállt a földre, hogy megszabadítson engem és mindazokat, akik hisznek Benne.
A Te szereteted teljesen lenyűgöz, meghajlok előtted és dicsőítelek Téged. Krisztus nevében, Ámen.


2020. december 2., szerda

Remény és ígéret

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
Római levél 15. fejezet 13. vers



A fenti igevers voltaképp Isten ígéretéről szól. Isten megígérte, hogy Jézus Krisztus minden nemzet világossága lesz, és Jézus Krisztusban valóban minden egyes élő ember igazi reménységre találhat.
Nem könnyű reménységről és ígéretekről hallani, amikor sötétségben vagyunk kénytelenek várakozni. Talán eszünkbe jut, hogy a múltban is reménykedtünk már abban, hogy jó dolgok fognak életünkben következni és mégsem következtek. Talán ma is, amikor Isten ígéreteiről olvasol, azon gondolkodsz, hogyan válhatnának ezek valósággá a te életedben is?
A reménység mindent elsöprő erővel léphet be életünkbe, de néha csak szelíden átszivárog szívünk sötét sarkaiba, mint a nap sugarai a fák levelein keresztül.
Elhiszem, hogy nem könnyű neked. Talán félsz és bizonytalan vagy a vírushelyzet miatt. Olyan aggodalmak gyötörhetnek, amelyek sosem fognak valósággá válni, de attól még ott lebegnek a jelenben előtted. Talán beteg vagy a vírus vagy más miatt és rád szakad a magány is. Talán elveszítetted a munkádat és nem tudod, hogyan fogsz egyáltalán máról-holnapra élni és semmi kedved a karácsonyi ünnepre gondolni és az advent üzenetére. Talán gyászolsz, mert elveszítettél valakit, valakiket, akik nagyon fontosak voltak a számodra. Talán úgy érzed, hogy minden legbelül lázadásra késztetne. Engedd mégis, hogy Isten reménysége az Ő ígéretei által békességgel hintse be nyugtalanságodat, feldúlt lelki világodat, félelmeidet, fájdalmaidat. Sokszor túl sokat bánkódunk a „nagy dolgokért” amiket kértünk imádságban Istentől és nem kaptunk olyan választ amilyet szerettünk volna. Közben pedig elfeledjük meglátni Isten kezét életünk sok-sok jelentéktelennek tűnő részleteiben. Éppen ez lehet az oka, hogy nem tudjuk megragadni a reménység „aranyrögeit”. Ezek pedig akkor ragyognak a legszebben, amikor úgy hozunk döntéseket, hogy Istenre és ígéreteire bízzuk magunkat.
A várakozásunk sokkal könnyebbé válhat, ha engedjük, hogy Isten vonzó igazsága a mindig beteljesedő ígéreteivel kapcsolatosan felmelegítse szíveinket.


IMA: Istenem, segíts bíznom ígéreteidben akkor is, amikor az engem körülvevő sötétség miatt semmit sem látok. Tölts be teljesen reménységeddel, amely megerősíthet és felemelhet, hogy úgy lássuk ígéreteidet hitszemeinkkel, mint amelyek már be is teljesedtek életünkben. Krisztus nevében, Ámen.


2020. december 1., kedd

A világosság sötétben fénylik

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. János evangéliuma 1. fejezet 1, 4-5. vers



A várakozás kimerítő lehet. Sok időt töltöttem életem során várótermekben, mint ahogy mindenki más is. Ilyenkor az idő ólomlábakon vánszorog és egy idő után sokakban nő a feszültség. Az életünk más területeire is rányomhatja a bélyegét a hasonló lelkület, főleg, ha a várakozás évekig, évtizedekig elhúzódik.
Mi lenne, ha az adventi várakozásunk, akkor is fénnyel teljes lenne, ha néha ránk telepszik a mélabú árnyéka?  Mi lenne, ha az idei adventi várakozás egy lehetőséggé válna? Mi lenne, ha a fájdalmainkon keresztül meglátnánk Istent és találkoznánk Vele az Ő szavának világossága által?
A Biblia nagyon világosan beszél nekünk Istenről, aki ott van mindannak a középpontjában, amivel szembe kell néznünk. Egy olyan Istenről olvashatunk, aki várt ránk és vár ránk.
Jézus Krisztus szava már a kezdetekben világosságot hozott és győzött a sötétség felett. Talán úgy érezzük néha, hogy a sötétség túlságosan sűrű az életünkben, de tudhatjuk, hogy a sötétség sosem győzheti le a világ Világosságát. Ez a világosság tartja fenn és védelmezi életünket. Képzeljük csak el, hogy a legkisebb fényszikra képes megtörni a sötétség hatalmát. Így van ez Isten beszédével is. Egyetlen szó az Isten szájából, képes az életünkre telepedett árnyakat, könnyeket elűzni.
Ameddig várakozunk: akár váróteremben érezzük a várakozás terheit akár csüggedten várunk az Istenre térdeinken imádkozva, ragadjuk meg ma a következő igazságot:
A fény mindig ragyog. A fény mindig legyőzi a sötétséget.


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy a Te világosságod ragyogja be adventi várakozásunkat. A Te igazságod képes megtörni bármilyen sötétséget életünkben. Segíts megragadnom igazságod egy kis szikráját a mai napon. Krisztus nevében, Ámen.


2020. november 30., hétfő

Legyen világosság!

A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Mózes első könyve 1. fejezet 2. vers



Néha nehéz érzések telepedhetnek ránk azért, mert életünk nehézségei túl mély árnyakat vetnek ránk. Talán éppen most is küszködsz valamilyen fizikai vagy lelki eredetű problémával, talán csalódtál valakibe vagy veszteségeket éltél meg.
Lehet, hogy anyagi nehézségeid vannak vagy meg nem hallgatott imádságod miatt értetlenkedsz. Ilyenkor megfogalmazódhat benned, hogy hol van az Isten, az igazi világosság? Ezen advent elején kicsit állj meg és időzz el a kezdeteknél. Amikor Isten Szentlelke lebegett a vizek felett és várakozott. A föld akkor még kietlen és puszta volt, sötétség borította és arra várakozott, hogy Isten teremtő hatalma munkába lendüljön.
Ezután hangzott fel Isten világosságot hozó szava, és e szavak visszhangoznak évezredeken keresztül a 21. században is: „Legyen világosság!”. És világosság lett. Ez a világosság elöntötte az egész földet, áttört a történelem hosszú évezredein és képes megvilágítani a világjárvány sötétségében is a szíveinket. A Szentlélek vár ránk is akkor, amikor az életünkre szállt homálytól az orrunkig sem látunk. Közel van hozzánk akkor is, amikor csüggedünk, amikor úgy tűnik minden reménységünk elveszett és új reményt ad nekünk.
Isten ma emlékeztetni akar téged, hogy nem léteznek árnyak világosság nélkül és várakozásunkat szeretné áthatni az igazi reménység ősi dallamával.


IMA: Istenem, Te már ott voltál Szentlelked által, amikor alaktalan testem anyám méhében formálódott. Olyan volt mintha a föld mélyén képződtem volna, hiszen senki sem láthatott, de a Te Szentlelked már akkor ismert és várt rám. Te ma is ott vagy életünk sötét korszakaiban is és várod, hogy fájdalmainkban teret engedjünk a Te újjáteremtő munkádnak. Ragyogd be szívemet a Te Szentlelked világosságával. Gyógyíts, vigasztalj és emlékeztess az élő reménységre, amelyre hívsz minden embert. Krisztus nevében kérlek, Ámen.

2020. november 29., vasárnap

Maradj meg a hitben

Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Apostolok Cselekedetei 14. fejezet 22. vers 



Isten felhasználhatja a szenvedésedet arra, hogy lelkileg felrázzon embereket. Vannak kérdéseink főleg ebben a világjárvány által meghatározott időszakban.
Talán te is veszítettél dolgokat, mert Istennek nem az a célja, hogy itt a földön legyünk boldogok, hiszen ha az egész világ a lábaink előtt heverne, akkor sem ebben lenne a boldogságunk.
Isten szeretné, ha egy napon belépnénk az Ő országába és ott lennénk örökké boldogok. Talán Isten megengedte, hogy számodra kedves személyeket veszíts el a közelmúltban, talán volt egy jó munkahelyed és elveszítetted.
Sok embert hallottam már taglalni, hogy milyen befolyásos emberek voltak valamikor és azt is elmondták, hogy a bűn miatt és az önfejűség miatt mindent elveszítettek.
Talán szívesen visszafordítanád az időt, hogy visszaszerezhess olyan dolgokat, amiket elveszítettél. Talán sebeket hordozol a szívedben és évek óta várod, hogy az idő majd begyógyítja őket. Isten fel akar rázni téged, hogy elismerd Őt Úrnak életed felett is. Miért a veszteségek, a szenvedések közelítenek minket leginkább Istenhez? Mert akkor közeledünk leginkább Hozzá. Aki pedig közeledik Istenhez, ahhoz Isten is közeledik.
Az idő nem fogja begyógyítani a sebeidet, de Isten be tudja gyógyítani azokat. Hadd vigasztaljalak ezzel az igazsággal, ha jelenleg szenvedéseken mész keresztül.


IMA: Istenünk, a veszteségek, szenvedések által szeretnéd felrázni világunkat. Segíts minket, hogy töredelmes szívvel jöhessünk Hozzád és teljesen átadhassuk Neked életünket. Köszönjük, hogy Te, ha megengedsz sebeket, be is kötözöd azokat. Krisztus nevében, Ámen.


Istené a bosszú

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim...