A várakozás kimerítő lehet. Sok időt töltöttem életem során várótermekben, mint ahogy mindenki más is. Ilyenkor az idő ólomlábakon vánszorog és egy idő után sokakban nő a feszültség. Az életünk más területeire is rányomhatja a bélyegét a hasonló lelkület, főleg, ha a várakozás évekig, évtizedekig elhúzódik.
Mi lenne, ha az adventi várakozásunk, akkor is fénnyel teljes lenne, ha néha ránk telepszik a mélabú árnyéka? Mi lenne, ha az idei adventi várakozás egy lehetőséggé válna? Mi lenne, ha a fájdalmainkon keresztül meglátnánk Istent és találkoznánk Vele az Ő szavának világossága által?
A Biblia nagyon világosan beszél nekünk Istenről, aki ott van mindannak a középpontjában, amivel szembe kell néznünk. Egy olyan Istenről olvashatunk, aki várt ránk és vár ránk.
Jézus Krisztus szava már a kezdetekben világosságot hozott és győzött a sötétség felett. Talán úgy érezzük néha, hogy a sötétség túlságosan sűrű az életünkben, de tudhatjuk, hogy a sötétség sosem győzheti le a világ Világosságát. Ez a világosság tartja fenn és védelmezi életünket. Képzeljük csak el, hogy a legkisebb fényszikra képes megtörni a sötétség hatalmát. Így van ez Isten beszédével is. Egyetlen szó az Isten szájából, képes az életünkre telepedett árnyakat, könnyeket elűzni.
Ameddig várakozunk: akár váróteremben érezzük a várakozás terheit akár csüggedten várunk az Istenre térdeinken imádkozva, ragadjuk meg ma a következő igazságot:
A fény mindig ragyog. A fény mindig legyőzi a sötétséget.
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy a Te világosságod ragyogja be adventi várakozásunkat. A Te igazságod képes megtörni bármilyen sötétséget életünkben. Segíts megragadnom igazságod egy kis szikráját a mai napon. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése