Isten ígéreteinek csodája

Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd;
az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké,
és uralkodásának nem lesz vége.” Lukács evangéliuma 1. fejezet 30-33. versek



Mária története a szűztől való születés csodájával arra emlékeztet bennünket, hogy Isten ígéretei soha nem maradnak beteljesületlenek, és az Ő tervei mindig túlmutatnak az emberi értelem határain. Ahogyan az angyal Máriához fordult, úgy szólít meg Isten ma is mindannyiunkat, hogy higgyünk az Ő rendkívüli tervében:

A szűztől való születés nem csupán egy rendkívüli esemény volt; ez egy ősi ígéret beteljesülése. Ézsaiás próféta évszázadokkal korábban megjövendölte: „Íme, a szűz fogan, és fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” (Ézsaiás 7:14). Ez a név azt jelenti: „Velünk az Isten.” Mária gyermeke nem csupán egy király volt, hanem maga az Isten Fiának testet öltése.

Képzelj el egy hideg téli éjszakát, ahol minden csendes és sötét. Ekkor egyetlen csillag ragyog fel az égen, amely megváltoztatja az egész látképet. Ez a csillag olyan, mint amilyen a Krisztus Jézus születése volt az emberi történelem sötét egén: az emberiség sötétségébe érkező fény, amely megvilágítja az utat a reménységhez és az örökkévalósághoz. Mária természetesen kérdezte: „Hogyan történhet meg mindez, hiszen férfit nem ismerek?” (Lukács 1:34). Isten válasza azonban arra emlékeztet, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Neki lehetséges. Ahogyan a mag egy gyümölcsöt hoz az emberi kéz közreműködése nélkül, úgy munkálkodik Isten csendben, láthatatlan módon, hogy beteljesítse ígéreteit. Mária példája arra hív, hogy bízz Isten terveiben, még akkor is, ha nem érted azokat teljesen. Nézd meg életed azon területeit, ahol reménytelenséget vagy kétséget érzel. Van-e olyan ígéret, amit Isten adott neked, de még nem látod beteljesülni? Az advent arra hív, hogy hagyd, hogy Isten csodája a szívedben is megszülethessen.

Engedd, hogy az Ő kegyelme átformáljon, és készülj fel arra, hogy befogadd az Ő ajándékát. Ahogyan Mária elmondta: „Történjék velem a te beszéded szerint” (Lukács 1:38), úgy mi is mondhatjuk: „Uram, legyen meg a te akaratod az életemben.”


IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy elküldted Jézust, a szűztől született Megváltót, hogy beteljesítse ígéreteidet és megváltson minket. Köszönöm, hogy a te terveid mindig nagyobbak és jobbak, mint amit el tudok képzelni. Segíts, hogy Máriához hasonlóan alázatosan és hittel fogadjam el az akaratodat. Újítsd meg szívemet ebben az adventi időszakban, hogy befogadhassam Fiadat. Jézus nevében könyörgöm, Ámen.

Útkészitő kerestetik

Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
Máté evangéliuma 3. fejezet 11. vers



Az idei adventi időszakban különösen fontos megértened Keresztelő János szerepét, aki Illés lelkületével jött, hogy utat készítsen Jézus Krisztus számára, beteljesítve az ősi próféciát: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat” (Malakiás 3:1).

Keresztelő János szolgálata olyan volt, mint egy hajnali harangszó, amely felébresztette a szunnyadókat, hogy készítsék elő szívüket az érkező Király számára. Az ő feladata az volt, hogy megtérésre hívja a népet, és figyelmeztessen: közeledik az, aki a Szentlélekkel és tűzzel keresztel. Képzelj el egy hosszú, kavicsos utat, amelyet gaz és törmelék borít. Egy utat, amelyre a király hamarosan rálép, de jelen állapotában méltatlan hozzá. Keresztelő János a „takarító”, aki elrendezi a terepet, egyenessé teszi az ösvényeket, és eltávolít minden akadályt. Ez a szolgálat alázatot és erőt követelt, hiszen ő mindig arra mutatott, Aki utána jön.

János nem csupán egy szigorú szónok volt. Ő Illés lelkületével és erejével jött, ahogy azt Lukács evangéliuma is megjegyzi: „És ő [János] előtte jár az Úr színe előtt Illés lelkével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére vezesse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé” (Lukács 1:17).

Ez az Illés-féle lelkület nem a saját dicsősége kereséséről szólt, hanem arról, hogy helyreállítsa Isten és az ember kapcsolatát. Ahogyan Illés Izráel bálványimádását ostorozta, úgy János is a bűnbánat és a megtérés üzenetét hirdette, előkészítve az emberek szívét Jézus számára.

Ma is szükség van olyanokra, akik Illés lelkületével és János alázatával készítik az utat Jézus Krisztus számára. A világ, amely tele van zajjal, bálványokkal és lelki romokkal, roncsokkal, hív minket, hogy legyünk az „útkészítők.” Mit jelent ez? Lehet, hogy egy barátot segítesz közelebb Krisztushoz, vagy talán a saját életedben kell először eltakarítanod akadályokat, amelyek visszatartanak. Ehhez bátorságra van szükséged.

Kérdezd meg magadtól: milyen akadályokat kell eltávolítanod az életedből, hogy Jézus Krisztus teljesen beléphessen abba, mint Úr és Király? Vajon van-e valaki az életedben, akit segíthetnél az Ő jelenlétéhez közelebb kerülni?


IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm neked Keresztelő János példáját, aki alázatos szívvel szolgált, és előkészítette az utat Fiad, Jézus Krisztus számára. Segíts, hogy én is Illés lelkületével éljek, alázatosan és készségesen eltávolítva az akadályokat saját életemből és mások életéből is. Adj erőt és bátorságot, hogy hirdessem a Te igazságodat és szeretetedet. Újítsd meg szívemet ebben az adventi időszakban, hogy teljesen befogadhassam a te Fiadat. Jézus nevében kérlek, Ámen.

A Király, Aki örökké uralkodik

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst.
Ézsaiás könyve 11. fejezet 1-4. versek



Képzeljük el a kopár téli tájat, ahol egy kis vesszőszál tör elő a látszólag halott gyökerek közül. Ez a kép a reményről szól. Amikor minden elveszettnek tűnik, Isten életet hoz a pusztaságba. Dávid háza, amely egykor virágzott, Jézus születésével újraéledt. Jézus Krisztus nem csupán egy király Dávid vonalából; Ő a Királyok Királya, akiben a bölcsesség, az igazság és az isteni erő tökéletesen megnyilvánul.

Jézus Krisztusban Isten ígérete beteljesült. Az Úr Lelke nyugszik rajta, ami azt jelenti, hogy Ő nem csak emberi értelemmel és képességekkel bír, hanem az isteni jelenléttel. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan és méltányosan cselekszik. Ez azt mutatja, hogy Ő nem az emberek korlátolt nézőpontjából tekint a világra, hanem a szeretet és igazság örök alapelvei szerint cselekszik.

Ahogyan a próféták írták, az Úr félelme Jézus Krisztus gyönyörűsége volt. Ez nem rettegést jelent, hanem mély tiszteletet és engedelmességet az Atya iránt. Ez a hozzáállás példát ad számunkra is. Az adventi időszak arra hív, hogy mi is hasonlóan éljünk: tisztelettel, alázattal és az Úr útjain járva.

Nézz körül az életedben: vannak-e olyan területek, ahol úgy érzed, hogy minden halott és reménytelen? Engedd meg, hogy Jézus belépjen ezekre a helyekre, és új életet hozzon. Az advent ideje a várakozás, de egyben a felkészülés időszaka is. Kérd az Urat, hogy az Ő Lelke nyugodjon meg rajtad, és vezessen téged igazságban és szeretetben. Ahogyan a vesszőszál Isai törzsökéről új hajtást hozott, úgy hozhat Ő új kezdetet a te életedbe is.

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm neked, hogy elküldted Jézus Krisztust, Dávid leszármazottját, hogy beteljesítse a te ígéreteidet. Köszönöm, hogy Őbenne megmutattad a bölcsességet, az igazságot és a szeretetet. Kérlek, Uram, újítsd meg az életemet, és hozz világosságot a sötétségbe. Segíts, hogy az adventi időszak ne csak a külső készülődésről szóljon, hanem a szívemben is helyet készítsek neked. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Istennek tetsző élet változás

Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit. Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”
Királyok második könyve 22. fejezet 11-13. versek




Drága olvasóm! Jósiás idejéhez hasonló időket élünk. Mi keresztények dicsekszünk a magunk egyházával, kis csoportosulásával és elfeledjük, hogy Krisztus nem híveket toborozni küldött a magunk egyháza számára, hanem arra hívott, hogy kövessük Őt és másokat is tegyünk az Ő tanítványaivá.
Mi keresztények elfelejtettük, hogy a szentségre való gyakorlati törekvés nélkül senki sem láthatja meg az Istent. Elfelejtettük, hogy Krisztus gyakorlati követése nélkül, az elméleti hitünk sem a gyerekeinket, sem a környezetünket nem hatja meg és csak gyarapítani fogjuk azok táborát, akik miatt nem dicsőítik, hanem szidják az Istent.
Elfelejtettük, hogy lehet a gyülekezeti alkalom nagyon jól megszervezve, ha a gyülekezet elvesztette a fejét, vagyis Krisztust, akkor csak a neve az hogy él, de valójában halott. ( Lásd Jelenések könyve)
Elfelejtettük, hogy az embereket inkább érdekli azt, hogy miként nyilvánult meg Isten hatalma személyes életünkben, mint az, hogy milyen anekdotát olvastunk Istennel kapcsolatosan a közösségi médiában.
Elfelejtettük, hogy a lelki fellendülésért, "ébredésért" való imádkozás csupán szánalmas pótcselekvés addig, amig nem vagyunk hajlandóak leszámolni a bűnökkel, amelyeket szeretünk és mentegetünk személyes életünkben évek, talán évtizedek óta.
Elfelejtettük, hogy Krisztushoz nemcsak akkor kell "szaladnunk" imában, amikor a gyermekeinket fizikai betegség éri, hanem a lelküket érintő betegségekkel is kereshetjük Őt.
Elfelejtettük, hogy sosem fogunk elérkezni a mennyei Kánaánba, ha Krisztust csak egy "kívánság automatának" tekintjük, amelybe bele rúghatunk, hogy kiadja nekünk azt, amire éppen vágyunk.
Gyakran emlegetjük, hogy óvakodjunk a halálos bűnöktől és közben elfelejtettük, hogy egyetlen bün sem létezik, amely az életre vinne.
Beszélünk azon hitelődeinkről, akik életük árán is követték Istent, miközben mi kiárusítjuk azokat a bibliai értékeket amelyekért ők meghaltak, hogy még egy kis pénzre, hatalomra, elismerésre tegyünk szert.
Beszélünk Isten kegyelméről, de elfeledkezünk arról is beszélni, hogy Isten gyűlöli a bűnt és, ha egy embert beolt az Ő családjának nemes tőkéjébe, le is metszi, ha nem hozza meg a kellő időben a megfelelő gyümölcsöket.
Elfelejtettük, hogy az emberek nem politikai propagandát akarnak hallani a szószékekről, hanem Isten Élő üzenetét.
Elfelejtettük, hogy élhetünk egész életünkben "Krisztus mellett", ha nincs Vele személyes kapcsolatunk és nem adtuk át teljesen életünket Neki, a végén Júdáshoz hasonlóan kimehetünk az örök sötétségbe ahol lesz sírás és fogaknak csikorgatása.
Elfelejtettük, hogy egy gyülekezet vezetőiként az a fontos, hogy bátran képviseljük Isten igazságát és nem az, hogy megalkudjunk az attól való félelem miatt, hogy nem fognak megválasztani minket a következő vezetői ciklusra.
Elfelejtettük, hogy Krisztus követése közben áldozatokat is kell hoznunk, mert Pál apostolt többször verték meg, mint tapsolták meg azért, hogy Krisztust hűen követte.
Hajlandóak vagyunk őszintén bánkódni azért, hogy ide jutottunk? Hajlandóak vagyunk a hamis próféták jövendőmondásai helyett, amelyekkel Istent gyalázzák, minket pedig félrevezetnek, újra elővenni a Bibliánkat és őszinte szívvel imádkozni, hogy Isten bocsásson meg nekünk és fogadja el újra elköteleződésünket Igéje mellett?
Hajlandóak vagyunk lépésről-lépésre megtanulni Krisztus hitelesen követni? Ahol eddig hazudtunk, ott ezentúl igazat mondani? Ahol loptunk ott ezentúl adakozni? stb.
Hajlandóak vagyunk lemondani a világ romlott értékrendje által kínált, lábvíz ízű örömeiről lemondani és örökkévaló értékek, örömök után vágyakozni, törekedni?


IMA: Drága Mennyei Atyám! Látod, hogyan küzdünk a mai kor bálványaival és kísértéseivel. Kérlek, segíts, hogy úgy tudjunk hozzád fordulni, ahogyan Jósiás tette, és életünket rád bízhassuk. Adj nekünk bölcsességet, hogy felismerjük, mi az, ami elválaszt tőled, és bátorságot, hogy elforduljunk attól. Tisztítsd meg szívünket, és újítsd meg életünket, hogy mindennap Téged dicsőíthessünk. Jézus Krisztus nevében kérünk, Ámen.

A sötétség legyőzése

Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt. Jónás könyve 1. fejezet 17. vers (EFO)



Ahogyan Jónás története megragadja a megváltás ígéretét, úgy vezet minket is Krisztus keresztjéhez. Az Ószövetségben Jónás három napig és három éjjel a hal gyomrában volt, amit maga Jézus említ előképként: "Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a nagy tengeri lény gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld belsejében. " (Máté 12:40).
Képzeljük el Jónást a hal gyomrában, ahogyan a sötétség és a magány körül öleli, mégis valami csodálatos dolog készül: Isten megmentése. Ez a sötét mélység hasonló a sír gyomrához, ahol Krisztus teste nyugodott. A világ azt hihette, hogy minden véget ért, de valójában a megváltás legnagyobb csodája született. Ahogyan a hal Jónást partra vetette, úgy támadt fel Krisztus a halálból, hogy új életet hozzon számunkra.
Jónás története emlékeztet minket arra, hogy Isten az Ő megváltó tervében mindig munkálkodik, még akkor is, amikor minden remény elveszni látszik. Ez az adventi időszak is erre hív minket: a sötétség ellenére hittel várjunk a világosság érkezésére. Jónás a hal gyomrában imádkozott, Krisztus pedig a keresztfán könyörgött értünk. Az Ő imájukban ott rejlik a mi reménységünk is.
Az advent ideje nem csupán külső készület az ünnepre, hanem belső lelki utazás is. Jónás példája arra bátorít, hogy ne meneküljünk Isten elől, hanem engedjük, hogy az Ő tervei szerint formáljon minket. Gondolkodjunk el: hol érezzük magunkat most Jónás helyzetében? Hol vannak azok a területek az életünkben, ahol úgy érezzük, hogy a sötétség körülvesz? Higgyünk abban, hogy Isten ott is cselekszik, és az Ő világossága előbb-utóbb áttöri a sötétséget. Természetesen mindez csak akkor történhet meg, ha hiszel az Ő drága ígéreteiben.


IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm Jónás történetét, amely előképe Krisztus megváltó munkájának. Köszönöm, hogy még a sötétség mélyén is munkálkodsz értünk. Segíts, hogy ebben az adventi időszakban teljes szívvel rád bízzuk magunkat, és hittel várjuk világosságod eljövetelét. Formálj minket, ahogyan Jónást is formáltad, hogy életünk a te dicsőségedet hirdesse. Jézus nevében könyörgünk, Ámen.

Igazi Király, igazi Királyság

Ezért bölcsességet és tudást kérek tőled ahhoz, hogy képes legyek e népet helyesen vezetni minden körülmények között! Máskülönben hogyan tudnám kormányozni hatalmas népedet?”
Krónikák második könyve 1. fejezet 10. vers (EFO)



Ebben az adventi várakozásban érdemes elgondolkodnunk Salamon király példáján, aki bölcsességével és istenfélelmével tűnt ki elődei és utódai közül. Uralkodása kezdetén, amikor az Úr megjelent neki álmában, nem gazdagságot vagy hosszú életet kért, hanem bölcsességet és tudást, hogy helyesen vezethesse Isten népét.

Salamon kérése olyan, mint egy tapasztalatlan pásztor imája, aki a hegyek között bolyongó nyáját szeretné biztonságba vezetni. Tudta, hogy saját ereje és bölcsessége kevés ehhez, ezért Isten irányítását kérte. Az Úr pedig megajándékozta őt bölcsességgel, gazdagsággal és dicsőséggel, amilyeneket előtte vagy utána egyetlen király sem élt meg. Salamon ezzel a bölcsességgel építette fel az Úr templomát Jeruzsálemben, amely nemcsak az Istennel való találkozás helye volt, hanem egyben a nép szellemi középpontja is.

Azonban Salamon temploma csak előképe lehetett annak a templomnak, amelyet Jézus Krisztus épít. Jézus Krisztus, a Királyok Királya, nem kőből és fából készült hajlékot épít, hanem az emberi szívekben hozza el Isten országát. Az Úr Jézus által épülő templom élő kövekből, azaz hívők sokaságából áll, akiket a Szentlélek formál és tart össze. Ez a templom nem pusztán egy hely, hanem maga az emberi szív, amely Isten szeretetének otthonává válik.

Advent idején érdemes megkérdeznünk magunktól: vajon az én szívemben épül-e ez a templom? Vajon helyet adok-e az Úrnak, hogy formáljon, vezessen és betöltse szívemet az Ő békességével és igazságával? Hajlandó vagyok naponként megtagadni magam, felvenni a Krisztus követésével járó szenvedés keresztjét és úgy járni Krisztus nyomdokaiban? Salamon példája emlékeztet arra, hogy minden emberi törekvés csak akkor lesz maradandó, ha Isten vezetésére támaszkodik. Jézus Krisztus az igazi bölcsesség és az egyetlen alap, amelyre építhetünk. Az Ő országa nem kézzel épített hajlék, hanem az igazság, békesség és szeretet otthona, amelyet az Ő vérével szerzett meg számunkra.

Az adventi időszak arra hív, hogy ne csak külsőleg készüljünk az ünnepre, hanem lelkileg is. Ahogyan Salamon Istenhez fordult bölcsességért, úgy mi is kérhetjük az Urat, hogy adjon nekünk tisztánlátást és erőt a mindennapok kihívásaihoz. Gondoljuk át, hogyan lehetne életünk egyre inkább az Ő dicsőségét szolgáló templom? Talán ki kell takarítanunk azoktól a dolgoktól először is, amelyeket Isten gyűlöl. Hazugság, irigység, harag, rosszindulat, lopás, csalás, kéjvágy, pénzsóvárgás, képmutatás és annyi minden lehet, amelyek miatt a szíved nem lehet az a templom, amelyben Isten a Szentlélek által lakozást vesz. Legyen az adventi időszak alkalom arra, hogy engedd Istennek, hogy formáljon téged.

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm neked Salamon példáját, aki bölcsességet kért tőled, hogy helyesen vezethesse népedet. Uram, kérlek, add nekem is a te bölcsességedet és vezetésedet, hogy minden helyzetben az általad mutatott utat kövessem. Segíts, hogy ne a világ mulandó értékeit keressem, hanem szívemet a te királyságodnak szenteljem. Formálj engem a te Szentlelked által, hogy életem a te templomod lehessen. Jézus Krisztus nevében könyörgöm, Ámen.

Krisztus győzelme

Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. 46Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben.
Sámuel első könyve 17. fejezet 45-46. versek



Gondolj Dávid és Góliát történetére. Egy fiatal pásztorfiú állt szemben egy hatalmas harcossal, aki mindenki mást félelemmel töltött el. Góliát karddal, lándzsával és dárdával volt felfegyverkezve, de Dávid az Úr nevében ment ellene. Ez a történet nem csupán egy csata leírása, hanem egy mély igazság kifejezése: Isten ereje által te is győzhetsz a bűn és az élet nehézségei felett.

Képzeld el Góliátot: hatalmas, rémisztő alak, akinek fegyverei megfélemlítettek mindenkit. Olyan, mint a bűn az életedben – nagy és legyőzhetetlennek tűnik. Dávid azonban nem a saját erejében bízott, hanem az Úr erejében. Ez olyan, mint amikor egy kis hajó a hatalmas hullámok közepette nem a saját súlyában bízik, hanem a horgonyában, amely a mélyben tartja. Dávid horgonya Isten volt.

Te talán néha úgy érzed, hogy Góliátokkal kell szembenézned – bűnnel, kísértéssel vagy olyan nehézségekkel, amelyek elnyomnak. Advent azonban arra emlékeztet, hogy Krisztus azért jött, hogy erőt adjon neked a győzelemhez. Ahogy Dávid öt sima követ választott, úgy Krisztus is olyan egyszerű, de erős eszközöket ad neked, mint az ima, az Ige és a közösség. Ezekkel szembenézhetsz minden Góliáttal.

Amikor Dávid kilépett Góliát elé, azt mondta: „A seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened.” Ez a kijelentés arról szól, hogy a csata nem Dávidé volt, hanem Istené. Te is úgy állhatsz szemben a bűnnel, hogy tudod, a győzelem nem a te erődből, hanem Krisztus erejéből származik. Krisztus legyőzte a legnagyobb Góliátot, a bűnt és a halált, hogy te szabad lehess.

Advent idején gondolj arra, hogy Isten ereje ma is elérhető számodra. Dávid története nem arról szól, hogy valaki milyen nagy dolgokat vihet véghez, hanem arról, hogy mit tehet Isten egy hittel teli szívű emberen keresztül. Krisztusban te is győztes vagy, mert az ő neve erősebb minden ellenségnél.


IMA: Mennyei Atyám, Köszönöm Dávid és Góliát történetét, amely megmutatja, hogy a te erőd minden akadályt legyőzhet. Köszönöm, hogy Krisztusban te erőt adsz nekem is, hogy szembenézzek a bűnnel és minden nehézséggel.
Segíts, hogy advent idején ne a Góliátokra, hanem rád nézzek. Add, hogy felismerjem, hogy a csata nem az enyém, hanem a tied, és hogy Krisztus által már győztes vagyok. Adj bátorságot, hogy hittel menjek előre, és életemmel a te dicsőségedet hirdessem. Ámen.