Hogy kísértésbe ne essetek...

Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."
Lukács evangéliuma 22. fejezet 40. vers



A mai rohanó világban, könnyen elhitethetjük magunkkal azt a hazugságot, hogy nekünk nincs szükségünk imádkozásra. Egyéni életünkre nézve sem, családi életünkre nézve sem, közösségi életünkre nézve sem.
Amint ez a hazugság befészkeli magát életünkbe, máris jönnek a kifogásaink, amelyekkel megerősítjük magunkban ezt a hazugságot.
" Sok a feladatom! Nincs időm! Fáradt vagyok! Kötelezettségeim vannak!"
Krisztusnak talán nem volt sok feladata? De igen! Ennek ellenére inkább nem aludt, hogy az Atyával kapcsolatot ápolhasson imádság és könyörgés formájában.
Krisztust nem szorította az idő? Dehogynem! Mindenütt a nyomában voltak az emberek, mindenki önös érdekeit hozta Krisztus elé, és kevesen gondoltak Krisztus szükségleteire.
Krisztus nem volt fáradt? Amikor a hajón utazott a tanítványokkal, olyan mély álomba merült, hogy egy vad viharban is tovább aludt. Ez komoly fizikai kimerültségre utal.
Ha Krisztusnak szüksége volt imádkozásra a győzelmes élethez, nekünk ne lenne szükségünk rá? Erősebbek lennénk? Nem hiszem!
Krisztus azt tanította, amit maga is gyakorolt. A legnagyobb kísértés idején egyedül tusakodott imában. Alvás helyett az imádkozást választotta.
Elegünk van már azokból a tanítókból akik olyan dolgokat tanítanak nekünk, amiket ők maguk kis újukkal sem érintenek.
Ezért nézzünk ma Krisztusra, hitünk beteljesítőjére, és kövessük az Ő példáját. Így az oltalom, az erő, a győzelem biztos lesz a kísértés idején.


IMA: Atyánk, köszönjük, hogy általad ma is Erőt meríthetünk. Köszönjük, hogy kegyelmed, szereteted, jóságod kísérnek minket életünk minden napján. Segíts minket Szentlelked által, hogy egész életünk folytonos imádság lehessen. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Én vagy Krisztus?

Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Máté evangéliuma 16. rész 24. vers



Annyira szomorú szemlélni, hogy egy ilyen magasztos igazságot mennyire el tudunk mi keresztények torzítani.
Ennek meg is fizetjük az árát azzal, hogy az életünkben folyamatos kudarcra ítéljük magunkat a Krisztus követést illetően.
Talán az elménkkel egyetértünk a fent olvasott igeverssel, de a morális jelentősége sokszor torzultan van jelen életünkben.
Ez történik amikor lelki igazságokat csupán a véges értelmünkkel akarunk felfogni és értelmezni, elutasítva a Szentlélek igazságra vezető munkáját.
Amikor a Szentlélek által megszületik a Krisztusban vetett hit életünkben, akkor tudjuk a hangsúlyt önmagunkról Istenre helyezni.
Minden értelmes ember tudja, hogy mennyire borzasztó átokként nehezedik életünkre az, amit egyesek egónak, egoizmusnak hívnak, a Biblia viszont testnek vagy régi természetnek nevez.
Bárhogyan is nevezzük, tudjuk, hogy kegyetlen úr és halálos ellenségünk.
Ha nem Istent szeretjük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy önmagunkat ajnározzuk.
Aki nem a Krisztus dolgai után vágyakozik, az a saját önző vágyait követi.
A mértéktelen és egészségtelen önszeretet jellemzi az ilyen embereket és ez a fő vezérelve életüknek.
Az Isten igazi gyermekei viszont az Isten dicsőségét akarják szolgálni mindenek felett.


IMA: Istenünk, annyira mélyre süllyedtünk mi, 21. századi keresztények. Annyira aljas módon kerestük a saját magunk javát, éltünk az önző, alantas érdekeinknek, miközben áhítatosan idéztük a fenti igeverset.
Segíts nekünk megszabadulni énünk rothasztó hatalmából és átadni életünket teljesen Neked, hogy a Te dicsőséged lehessen életünk fő vezérelve.
Krisztus nevében, Ámen.

A bennünk munkálkodó erő!

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint:
azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Efézusiakhoz írt 3. rész 20-21. vers



Ösztönösen ott van bennünk, emberekben a vágy, hogy embereknek feleljünk meg, keressük a tetszését.
Hogyan lehetne ezt az ösztönös vágyat átprogramozni bennünk olyan módon, hogy az embereknek való tetszés helyett, az Istennek való tetszés legyen a vágyunk?
Ez nem fog menni saját erőből, nem fog menni más emberek segítsége által, nem fog menni képzések segítségével sem.
A bukott és az Isten dolgai szempontjából teljesen erőtlen természetünket valakinek, valahogyan ki kell cserélni.
A személyiségfejlődés egyedül, sosem fog téged megváltoztatni, maximum kicsit kikozmetikázod a romlott és erőtlen természeted.
Csak a Szentlélek tudja átformálni az evangélium ereje által a romlott természeted.
A Szentlélek ezen ajándékát hit által tudjuk megragadni.
Amint ez a csoda megtörténik életünkben, a régi természetünktől a az új természet veszi át az életünk feletti uralmat.
Ennek következményeként a régi indíttatásaink semmivé lesznek és helyettük újak jelennek meg életünkben.
Nem szabad összetévesztenünk azt, hogy mi az ami a mi feladatunk és mi az amit csak Isten tehet meg.
A mi dolgunk az, hogy ott legyünk ahol Isten akar látni és akkor a Szentlélek tüzének éltető ereje át fogja hatni az életünket.
Mi viszont nem tudjuk megszentelni önmagunkat, egyedül Isten tud megszentelni minket.


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy amit mi nem tudunk elvégezni, Te azt is el tudod végezni bennünk. Segíts felismerni, hogy mi az amit tőlünk vársz és mi az amit csak Te tehetsz meg életünkben. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Egyedül Istené az imádat!

Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztalta népét az Úr, és könyörül szegényein!
Ézsaiás könyve 49. rész 13. vers




Isten közelségének vonzásában mindig ott van az imádat. Valahogy úgy határozhatjuk meg az imádatot, mint amikor a Szentlélek tüze által felszínre tör életünkben az Isten dicsőítésének minden Istennek kedves eleme.
Isten imádata azt jelenti, hogy minden erőnkkel szeretjük Őt.
Tisztelettel, csodálattal, vágyakozással, őszintén szeretjük Őt.
A Máté 22:37-ben olvasható legfontosabb parancsolat Isten szeretetről, voltaképp Isten imádatát jelenti.
Ezért nem szoktam használni az "imádom" szót emberekre.
Az embereket szeretem, csak az Istent imádom.
Természetesen annak is tudatában vagyok, hogy a legtöbb ember nem tudja mi a különbség az "imádom" és a "szeretem" szó között, így sokan tudatlanságból használják azt emberekkel kapcsolatosan és azt akarják kifejezni, hogy valakit vagy valamit nagyon szeretnek.
Isten gyermekeinek legmélyebb, legfontosabb vágya, hogy kiöntsék imádatukat a megváltójuk lábai elé.


IMA: Istenünk, segíts minket, hogy igazán imádjunk Téged Lélekben és igazságban. Könyörülj rajtunk, hogy az embereket szeressük, de egyedül Téged imádjunk. Krisztus nevében, Ámen.

Mennyei és földi szerepünk!

...és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,

Tituszhoz írt levél 2. rész 12. vers

Azok, akik Krisztus nyomdokait követik egyszerre két világot is képviselnek: a fizikai világot és a mennyei világot is.

Ádám leszármazottaiként, a test korlátaiban élünk, minden gyengeségével és betegségével együtt.

A földön rengeteget kell tanulnunk, küszködnünk, hogy valamilyen státuszra, pozícióra tegyünk szert. Sőt, mai korrupt világunkban előfordulhat, hogy még így sem fogunk érvényesülni.

A lelki életünk, mennyei polgárjogunk viszont Isten ajándéka.

Az Isten ajándéka, hogy az Ő gyermekeivé fogadott és örülhetünk a Krisztussal való közösségünknek.

Keresztények ezt a kettős státuszt mentségként használják arra, hogy képmutató életet éljenek.

Amikor a gyülekezetben, templomban vannak, úgy gondolják, hogy ez egy olyan cselekedet ami a mennyei polgárjoggal kapcsolatos.

Majd, mivel a világban élnek, Ádám leszármazottai, úgy gondolják, hogy a test kívánságainak is engedhetnek, hiszen

"gyarló" minden ember.

Krisztus erről az embertípusról így beszél:

" akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.” Lukács 20:47

Az ilyen "kereszténységben" megfér egymás mellett az ima és a kapzsiság, lopás, hazugság.

Pál apostol azonban a következőt írja Isten Szentlelke által:

"Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!"

Korintusiakhoz írt első levél 10. rész 31. vers

Ez a lehetőség, amelyet kihasználva minden cselekedetünk Istennek dicsőséget ad.

Isten addig nem tud minket használni arra, hogy a világban kiteljesítsük az Ő uralmát, ameddig teljességgel át nem adjuk Neki az uralmat egész lényünk felett.

IMA: Istenünk, segíts nekünk megérteni a kettős szerepünket ezen a földön úgy, hogy közben ne éljünk kettős életet, hanem minden cselekedetünk mozgatórugója a Te dicsőséged legyen. Krisztus nevében, Ámen.

Hol vagy?

De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
Mózes első könyve 3. rész 9. vers



Olyan nevetséges dolog, hogy az Isten ellen lázadó ember azt gondolja elbújhat Istentől. Nincs az a négyzetmilliméter a földön ahol Isten ne lenne jelen.
Ahogyan a zsoltáríró megfogalmazta:
"Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság."
139. Zsoltár 7-12. vers
A nagy kérdés tehát az, hogy jelenleg hol vagy? Talán nyomorúság, próbák tüzében és néha az az érzésed támad, hogy Isten elfeledkezett rólad, mintha már nem is lenne jelen a szenvedéseidben, de Ő nagyon is jelen van. A maga idejében pedig ki is jelenti magát neked, amennyiben igazán keresed Őt.
Talán fásultan éled a "kereszténynek" csúfolt életed és már nem is tudod elhinni, hogy Isten tud rólad, talán már nem is vágysz arra, hogy Ő kinyilatkoztassa magát neked.
Ő akkor is tud rólad és neked is szegezi a kérdést: "Hol vagy?"
Talán az egész családod, gyülekezeted, egyházad megalkudott a világgal, csak neked fáj az, hogy a kárhozat felé száguldanak szélsebesen. Isten tudja hol vagy. Tudja mit érzel. Látja, hallja hangtalan könyörgéseidet, a titokban Isten jelenlétében töltött időt.
Talán a bűneid miatt már nem tudsz magadra nézni, talán a megalkuvásaid miatt annyira boldogtalan vagy, hogy beveszed a gonosznak azt a hazugságát, hogy még több bűnre van szükséged ahhoz, hogy boldog légy.
Ádám és Éva nemcsak, hogy vétkeztek, de elhitték, hogy Isten elöli menekülés a megoldás, az Istenhez menekülés helyett.
Hol vagy? Meddig rejtőzködsz a szánalmas kifogásaid mögé? Mikor lesz már bátorságod Isten elé állni a tékozló fiú alázatával és bűnbánatával?
Meddig hibáztatsz másokat és magát Istent a nyomorúságaidért?
Ha Isten gyermeke vagy, Isten mindenütt jelenvalóságát ünnepled, hiszen Ő mindenütt veled van és mindenhova elkísér. Még a műtőbe is, ahova egy szeretted sem kísérhet el. Még a síron túl is, ahova szintén nem mehet veled senki.
Ha viszont lázadsz Isten ellen, Isten mindenütt jelenvalósága téged is rettegéssel tölt el és arra késztet, hogy menekülj. Végre menekülj Hozzá!


IMA: Istenünk, Te tudod hol vagyunk. A személyes életünkben, a családi életünkben, munkánkban hol tartunk éppen. Adj nekünk Istenünk világos látást, hogy meglássuk szeretsz minket és azt szeretnéd, hogy megszabaduljunk bűneink terhétől, átkától, és boldogan éljük örök életünket a Te jelenlétedben. Ámen.

Isten szemmel tartja az övéit!

„Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.”
(Zsoltárok 33,13)



Talán semmiféle képes beszéd sem mutatja nekünk oly kegyelem-dús fényben Istent, mintha az van felőle mondva, hogy leszáll trónjáról és eljön a mennyből, megfigyelni részvéttel az emberek szenvedéseit és szívére venni az emberek fiainak nyomorúságát. Mi szeretjük Őt, mert mikor Sodoma és Gomora istentelenséggel megtelt, nem pusztította el e városokat mindaddig, míg személyes meglátogatásával meg nem mutatta kegyelmét nekik. Nem tehetünk mást, ki kell tárni szívünket Urunk iránt való szeretetben, ki a legnagyobb dicsőségből lehajtja fülét hozzánk és a halandó bűnös ajkára teszi, kinek elbágyadt lelke engesztelésért és békéért sóvárog. Mi mást tehetnénk, mint Őt szeretni, mivelhogy tudjuk, hogy még fejünk hajszálait is számon tartja, minden léptünkre figyel és igazgat minden újainkon? Kiváltképpen feltűnik előttünk ez az igazság és meghatja szívünket, ha meggondoljuk, mily figyelmes Ő teremtményeinek nemcsak ideig tartó szükségeire, hanem egész különösképpen szellemi gondjaira is. Jóllehet mérhetetlen távolság van a véges teremtmény és a végtelen Teremtő között, mégis elszakíthatatlan kötelékkel vannak egymáshoz kötve. Ha egy könny hull szemedből, ne hidd, hogy Isten nem veszi azt észre. Mert „miképpen könyörül atya az ő fiain, azonképpen könyörül az Úr az őt félőkön”. Sóhajaid megindíthatják Jehova szívét; suttogásaid ajkadhoz vonják füleit; imád megállíthatja kezét; hited mozgásba hozhatja karjait. Ne képzeld, hogy Isten a magasságban trónolva nem gondol rád és nem kíséri figyelemmel lépteidet. Az Úr rád tekint, akármilyen szegény és nyomorult vagy is. „Mert az Úrnak szemei nézik a földet, hogy megerősítse azokat, akik teljes szívvel szeretik Őt.”


„Ő lépteidre figyel;
Lásd, miként vigyáz szeme!
Bárhova mész, nem hagy el,
Veled van hűen őrködve.
Az Ő erős karjával
Védelmez biztonsággal.”
Spurgeon


IMA: Atyánk, köszönjük, hogy gyermekeidet szemmel tartod és minden életkörülményben támogatod őket. Hálát adunk a mindennapi áldásokért, gondoskodásért amit gyermekeidnek adsz. Kérünk segíts minket Szentlelked által, hogy nap, mint nap haladjunk a megszentelődés útján és dicsőségedre legyünk. Krisztus nevében, Ámen.