Lukács evangéliuma 22. fejezet 40. vers
A mai rohanó világban, könnyen elhitethetjük magunkkal azt a hazugságot, hogy nekünk nincs szükségünk imádkozásra. Egyéni életünkre nézve sem, családi életünkre nézve sem, közösségi életünkre nézve sem.
Amint ez a hazugság befészkeli magát életünkbe, máris jönnek a kifogásaink, amelyekkel megerősítjük magunkban ezt a hazugságot.
" Sok a feladatom! Nincs időm! Fáradt vagyok! Kötelezettségeim vannak!"
Krisztusnak talán nem volt sok feladata? De igen! Ennek ellenére inkább nem aludt, hogy az Atyával kapcsolatot ápolhasson imádság és könyörgés formájában.
Krisztust nem szorította az idő? Dehogynem! Mindenütt a nyomában voltak az emberek, mindenki önös érdekeit hozta Krisztus elé, és kevesen gondoltak Krisztus szükségleteire.
Krisztus nem volt fáradt? Amikor a hajón utazott a tanítványokkal, olyan mély álomba merült, hogy egy vad viharban is tovább aludt. Ez komoly fizikai kimerültségre utal.
Ha Krisztusnak szüksége volt imádkozásra a győzelmes élethez, nekünk ne lenne szükségünk rá? Erősebbek lennénk? Nem hiszem!
Krisztus azt tanította, amit maga is gyakorolt. A legnagyobb kísértés idején egyedül tusakodott imában. Alvás helyett az imádkozást választotta.
Elegünk van már azokból a tanítókból akik olyan dolgokat tanítanak nekünk, amiket ők maguk kis újukkal sem érintenek.
Ezért nézzünk ma Krisztusra, hitünk beteljesítőjére, és kövessük az Ő példáját. Így az oltalom, az erő, a győzelem biztos lesz a kísértés idején.
IMA: Atyánk, köszönjük, hogy általad ma is Erőt meríthetünk. Köszönjük, hogy kegyelmed, szereteted, jóságod kísérnek minket életünk minden napján. Segíts minket Szentlelked által, hogy egész életünk folytonos imádság lehessen. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése