Tanítás a hatalomról…

Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.
Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
János evangéliuma 13. fejezet 13-14. vers

Jézus Krisztus, maga elé kötötte a rabszolga kötényét és ebben a szolgai formában közeledett a tanítványok felé, hogy megmossa a tanítványok lábát.

Amikor viszont Péter ki akarta oktatni, hogy mit tegyen és mit ne tegyen, a mester és Úr tekintélyével válaszolt neki.

Jézus Krisztus többször kiemelte, hogy Isten országában az erős szolgálja a gyengébbet és aki nagy akar lenni, előbb mindenkinek a szolgájává kell válnia. (Márk 10:44)

Péter ezt nem értette és össze volt zavarodva emiatt. Sok keresztény mai napig össze van zavarodva, ha arról van szó, hogy miként éljenek Istennek tetsző módon a rájuk ruházott hatalommal?

Némely keresztény úgy vélekedik erről, mintha a rá ruházott hatalom annak a jele lenne, hogy Isten különleges kegyeltjévé választatott, emiatt pedig azt teheti, amit csak akar.

Más keresztények az ellenkezőjét teszik. Egyáltalán nem akarnak tudomást venni és élni a rájuk ruházott hatalommal. Úgy tesznek, mintha az nem is létezne.

Jézus Krisztus tökéletes példát hagyott nekünk. Jézus Krisztus nem mondott le a rá ruházott hatalomról és tekintélyről.

Arra használta, hogy nála erőtlenebb embereken segítsen. A tanítványok meg tudták volna mosni saját lábaikat, de Krisztus ezzel a gesztussal illusztrálta, hogy szolgálni és tanítani jött a tanítványok közé.

Amint a tanítvány megismeri Mesterének ezt a természetét, ő maga is szolgálni fog másoknak és tanítani fog másokat azzal a tekintéllyel, amit Jézus Krisztustól kapott.

Tegyük mi is ezt az Istentől kapott tekintélyünkkel. Szolgáljunk azok felé, akik még nem ismerik Jézus Krisztust, hogy életvitelünk által tanítást kaphassanak Róla.



IMA: Istenünk, segíts minket, hogy a Tőled kapott megbízással, tekintéllyel szolgálhatunk mások felé. Segíts, hogy soha ne éljek vissza a Tőled kapott tekintéllyel, de soha ne tegyek úgy sem, mintha nem kaptam volna. Krisztus nevében, Ámen.

Látszat kereszténység

Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.

Apostolok Cselekedetei 5. fejezet 41-42. vers 

Napjainkban a világ legtöbb országában naponta nyomon követik, hogy hányan betegednek, halnak meg a koronavírus fertőzés miatt. Az első keresztények viszont azt követték nyomon, hogy hányan szenvedtek, hányan haltak meg Jézus Krisztusért és az evangéliumért.

Ezek az emberek tudták, hogy az Isten követése azt jelenti, hogy fel kell venniük a keresztjüket és úgy kell követniük Jézus Krisztust. Tudták, hogy a keresztény mártírok vére voltaképp magvetés. Ezek az emberek meghaltak a bűnnek, a világnak és tudták, hogy nincs mit veszíteniük.

Mi a helyzet ma? A magyarok nagy többsége keresztény. Katolikus, baptista, evangélikus, református, hit gyülis, adventista, mormonos stb. stb. csak éppen Isten nélkül.

Mi jellemző a látszat keresztényre?

A szokásainak él. Elmegy a templomba minden egyes vasárnap, mert így szokta meg. Szenved, mert bezártak a templomok, de nem azért, mert Istenre és a testvérekkel való közösségre vágyik. Csupán azért, mert kizökkent a megszokott életből. Nem ismeri Istent és nem is érdekli igazán, hogy keresse Istent.

Másodszor, az Igehirdetés a látszat keresztény szerint mindig másnak szól. A szomszédnak, a padtársnak, a munkatársnak stb.

Harmadszor, a látszat keresztény csakis a társasági életének gazdagítása érdekében jár templomba

Olvastam egy felmérést, miszerint a magyarországi aktív emberek 90 százalékának nincsenek baráti kapcsolatai, társas kapcsolatai, kivéve azokat, akikkel a munkahelyén érintkezik. (Milyen szomorú időskor vár ránk, ha nem változtatunk ezen).

Sokan azért mennek templomba, mert ott lehet érintkezni emberekkel anélkül, hogy időt és energiát áldoznánk emberi kapcsolatok építésére. Kis kézfogás, kis beszélgetés és máris minden jó.

A látszat kereszténység a Szentírástól való eltávolodást szül. A liberális teológia szelektál az Isten szavát illetően és egy aranyos idős emberré alacsonyítja Istent, aki fenn ül a fellegeken és tehetünk Vele bármit, mert ő szeret, megbocsát. Nincs szó bűnről, a bűn következményéről: a halálról, megtérésről, bűnbánatról, önmegtagadásról.

Ez az egyik következménye a látszatkereszténységnek.

A második következmény a keresztény egyház-felekezetek céltévesztése. A keresztény egyház-felekezetek célja az evangélium hirdetése lenne.

Ha egy egyházfelekezet megszűnik az evangéliumot hirdetni, akkor néhány évtizeden belül az egyház-felekezetek is meg fognak szűnni. Ezt pedig a családjainkban kell kezdenünk.

Azt gondolod, hogy pusztán azért, mert a felekezetedbe bekeresztelkedtél és nem változott semmi az életedben, üdvözülni fogsz?

A Szentlélek vizsgáljon meg mindannyiunkat. A látszat kereszténységnek egyetlen esélye maradt: a megtérés. „Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar” (Jelenések 2:16)



IMA: Istenünk, Nélküled semmit sem ér a keresztény öntudatunk, hitvallásunk, gyakorlatunk, életünk. Segíts nekünk, hogy teljes szívünkből Hozzád forduljunk, hogy megújíthasd életünket. Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus követése a hétköznapokban!

Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe.

János evangéliuma 21. fejezet 7. vers

A tanítványok egy része, Jézus Krisztus feltámadása és megjelenése után, Galileába mentek, hogy ott találkozhassanak Jézus Krisztussal. (Máté evangéliuma 28. fejezet 10. vers)
Péter és egy kisebb csapat elmentek halászni, de hiába küzdöttek egész éjszaka, semmit sem fogtak.
Jézus Krisztus reggel várta őket a parton és néhány fontos leckét tanított nekik, amiket nekünk is érdemes megszívlelni.
Először is, Jézus Krisztus halat adott nekik. Emlékeztette őket, hogy minden adottságukat Istentől kapták ajándékba.
Másodszor, azok a dolgok, amiket életünkben fontosnak tartunk: barátaink, családunk, munkahelyünk, vagyonunk, semmi sem lehet fontosabb a Jézus Krisztussal való kapcsolatunknál.
Harmadszor, Jézus Krisztus arra hívott minket, hogy életünk minden napján Őt kövessük. Semmi sem vonhatja el a figyelmünket erről a legfontosabb feladatról.
Hogyan maradhat a figyelmünk Jézus Krisztuson és követésén a mindennapok szürkeségében, főleg most, a koronavírus okozta világjárvány idején?
Kezdhetjük azzal, hogy végre tudatosul bennünk, Jézus Krisztus szeret minket. Ő általa lettünk teremtve és meghalt a kereszten azért, hogy a bűn által összetört lelkünk, életünk újra egész lehessen.
Ezután fordítsuk tekintetünket Jézus Krisztus felé, és valljuk meg Neki őszintén azt, amit Péter: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged” (János evangéliuma 21. fejezet 17. vers)
Végül bízzunk Jézus Krisztusban azt illetően, hogy életünk hálóját meg fogja tölteni igazi értékkel és be fogja tölteni minden szükségünket.
Itt az ideje újat kezdenünk Jézus Krisztussal!


IMA: Istenünk, töltsd be az életünk hálóját a Te jelenléted, szereteted áldásaival, hogy Téged követve szeretettel és örömmel szolgáljunk a körülöttünk élőknek.
Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Úton Emmaus felé…

Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.  Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 

Lukács evangéliuma 24. fejezet 16-17. vers 

Hogy lehet, hogy az Emmaus felé tartó tanítványok nem ismerték fel Krisztust? Hátat fordítottak Jeruzsálemnek, ahol Jézus Krisztust letartóztatták, brutálisan megkínozták, keresztre feszítették és eltemették. Ezek az Emmaus felé tartó tanítványok annyit tudtak, hogy Jézus Krisztus holtteste eltűnt, mások pedig azt rebesgették, hogy feltámadt.

Körülbelül egy héttel korábban még ott sétáltak Jézus Krisztus mellett, aki szamárháton vonult be Jeruzsálembe, és királyként éljenezték Őt.

Azt remélték, hogy királlyá fogja önmagát kikiáltani és rá fog ülni Dávid király ősi trónjára. Ehelyett letartóztatták, elítélték és kivégezték. Emmausba hazatérve azon gondolkodtak, hogy mit jelenthet ez az egész.

Ma már tudjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból, de mégis sötétségben élhetünk és teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk a feltámadt Krisztust.

Ezek a tanítványok sötétségben voltak, amíg Jézus Krisztus fel nem fedte kilétét előttük. Először azon csodálkoztak, hogy ki ez a tudatlan ember, aki melléjük szegődött és semmit sem hallott azokról az eseményekről, amik felkavarták egész Jeruzsálemet?

Úgy gondolták majd ők felvilágosítják. Rövid időn belül azonban rádöbbentek, hogy ők voltak azok, akik felvilágosításra szorultak, ők voltak tudatlanok.

A feltámadás útján járni ma is tartogat kihívásokat a számunkra. Tudatosan és szándékosan a feltámadt Jézus Krisztussal járni utunkat, napi kihívást jelent a számunkra.

A húsvét utáni reménységünk: a feltámadt Jézus Krisztus velünk van a mindennapjainkban is, akár felismerjük Őt, akár nem. Ne nézzünk szándékosan keresztül Rajta, ne tartsuk Őt tudatlannak. Sokkal többet tud, sokkal bölcsebb, mint gondolnánk. Ismer minket és ismeri életünk eseményeit.

A szívünk legmélyebb vágyait, gondolatait, szándékait. Nézzünk Rá, akinek a neve Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Ha az Ő tanítványai vagyunk, életünk útján velünk együtt jár.



IMA: Istenünk, annyira könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk a Te jelenlétedet és annyira könnyen elfelejtünk hálát adni érte. Nyisd meg a mi szemeinket is, hogy felismerjünk Téged a mindennapjainkban is. Krisztus nevében, Ámen.

Dicsérjük az Urat!

Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
Lukács evangéliuma 19. fejezet 37-38. vers

Lukács evangélista is megörökítette Jézus Krisztus kereszthalála előtti utolsó hét eseményeit.
Lukács azonban nem a nagy tömegre összpontosított, akik nem is ismerték igazán Jézus Krisztust, hanem a tanítványokra, akik látták Isten csodáit saját szemükkel, tehát személyes tapasztalatból, találkozásból ismerték Jézus Krisztust.
Ezek az emberek kiáltották, hogy „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön!”
A vallásos vezetők viszont elítélték Jézus Krisztus tanítványainak dicsőítését és Jézus Krisztushoz fordultak: „Utasítsd rendre tanítványaidat!”
Hát nem érdekes? A vallási vezetők azért akarták rendre utasíttatni a tanítványokat mert szívből dicsérték az Urat. Így van ez ma is. Kezdd el hirdetni az evangéliumot az utcán, és azonnal oda fognak jönni hozzád olyan emberek, akik önmagukat kereszténynek tartják, majd el fognak tanácsolni azzal, hogy a keresztény hit mindenkinek a magánügye.
Azok, akik egész életüket elvileg Isten dicsőítésére szánták, nem ismerték fel Jézust a Krisztust pusztán azért, mert szamárháton ült és ezért nem is dicsőítették Őt tiszta szívből. Sőt nem is tudták elviselni azokat, akik igazán dicsőítették Őt.
Isten szereti adottságokkal, talentumokkal felruházni az övéit. Ezeket viszont csak akkor tudjuk kamatoztatni, ha megismerjük Istent és az Ő munkáját, és elhatározzuk, hogy követni és dicsőíteni fogjuk Őt. Így a talentumainkat tökéletesen tudjuk majd kamatoztatni. Tegyük ezt a mai napon is.


IMA: Istenünk, kérünk ne fáradj bele abba, hogy értékeket fektetsz életünkbe. Segíts nekünk, hogy kamatoztassuk a Tőled kapott kincseinket azáltal, hogy őszintén dicsérünk Téged és tanúbizonyságot teszünk szeretetedről. Krisztus nevében, Ámen.

HÚSVÉTI ÖRÖMHÍR!

Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
János evangéliuma 11. rész 25. vers

Az evangélium voltaképp az örömhír a számunkra Húsvétkor és földi életünk minden napján.
Az örömhír Istenről, aki elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, aki azért jött, hogy győzzön a földi életében, aki azért jött, hogy bemutassa hogyan kellene bűn nélküli életet élnie az embernek Isten dicsőségére, aki bemutatta, hogy mennyire tökéletesek, önzetlenek lehetnénk a bűn átka és fogsága nélkül, majd feláldozta magát a kereszten, viszont Ő nemcsak meghalt, hanem harmadnapon fel is támadt.
A feltámadás az, ami az egészet örömhírré változtatja.
Íme a reménytelennek reménysége lehet. az elveszett hazatalálhat.
Ez nemcsak egy összecsapás ami Krisztus és az ördög között zajlott, mi pedig reménykedve vártuk, hogy Isten győzzön.
Amikor meglátod a Mindenható, felséges Istent az Ő teljes hatalmában, dicsőségében, nem fogod tudni eléggé kicsinek elképzelni a Sátánt mellette.
Tehát hirdetem neked azt, hogy Jézus Krisztus a mi győztes bajnokunk. Jézus a feltámadás és az élet.
Ő a győztes királyok-királya, aki legyőzte a poklot és a halált, és így tért vissza 3 nap után a sírból.


IMA: Ó feltámadt Hős, dicsőség Neked! Legyőzted a poklot és a halált. Nálad vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai. Benned, az evangélium által, a Szentlélek által értelme van az életünknek, hiszen örök élet, feltámadás vár ránk. Segíts minket ebben az örömben ünnepelni, élni és majd elmenni erről a földről Hozzád, az örökkévalóságba. Addig is használj minket eszközeidként, hogy minél több emberhez eljuttassuk az örömhírt. Krisztus nevében, Ámen.

Feltámadt!

Így szólt az angyal az asszonyokhoz: „Ne féljetek! Tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresitek.
De nincs itt. Feltámadt a halálból, ahogy megmondta. Gyertek csak, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt! 

Máté evangéliuma 28. fejezet 5-6. vers



Húsvét reggelén, még fel sem jött a nap, az asszonyok, akik a kereszt alatt sírtak Jézus Krisztus szenvedései miatt, már siettek a kertbe, hogy Jézus Krisztus sírjánál lehessenek mihamarabb.
A szívükben keserűség, a szemeikben könnyek fátyolozták el a hajnal első fényeit. Ez nem csoda, hiszen egy egész világ dőlt össze bennük. Minden vágyuk, tervük, elképzelésük összeomlott Jézus Krisztus halálával. Saját szemükkel látták, hogy Jézus Krisztus, aki életük reménysége volt, meghalt a kereszten.
Talán még mindig fülükbe csengett a gúnyolódók szava: „Ha tényleg Isten fia vagy, szállj le a keresztről és majd hiszünk Benned…”
Igaz, hogy Jézus Krisztus szavát is hallották, amint kimondta, hogy elvégeztetett, de ebből semmit sem értettek az asszonyok. Nem tudhatták mire gondolt Krisztus. Csak azt látták, hogy meghalt szeretett tanítójuk és mesterük.
Az asszonyok még egy kis balzsamot szerettek volna kenni a holttestre, hogy tovább maradhasson ép, olyan volt ez a hagyomány, mint manapság a virágokkal való tisztesség tevés a sírnál.
Nem tudták hogyan fogják elgördíteni a hatalmas sziklakövet a sír elől, de nem az elméjük vezette őket ezen az úton, hanem a szívük.
A sírhoz közeledve viszont egyik csoda követte a másikat. A követ elhengerítve találták, a kő tetején pedig egy angyal ült.
Miért kellett a követ elhengeríteni? Nem azért, mert Krisztus nem tudott kijönni anélkül a sírból, hanem azért, hogy minden ember előtt nyilvánvaló legyen, hogy Jézus Krisztus már nincs a sírban.
Ő feltámadt! Ez pedig mindent megváltoztatott! Világunkban annyi temető, sír van, pontosan emiatt tűnhet úgy nekünk, hogy végül mégis a halálé az utolsó szó.
Jézus Krisztus viszont legyőzte a halált. Kijött a sírból. Ez a tény pedig mindent megváltoztat.

IMA: Ezen a húsvéti napon emlékeztess minket Istenünk arra, hogy van élet a fizikai halálon túl. Olyan jó ezt tudni különösen, ha az elhunyt szeretteinkre gondolunk. Köszönjük, hogy azok életében, akik Téged szeretnek és követnek Úr Jézus Krisztus, nem a halál fogja kimondani az utolsó szót. Ámen.