és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
Lukács evangéliuma 19. fejezet 37-38. vers
Lukács evangélista is megörökítette Jézus Krisztus kereszthalála előtti utolsó hét eseményeit.
Lukács azonban nem a nagy tömegre összpontosított, akik nem is ismerték igazán Jézus Krisztust, hanem a tanítványokra, akik látták Isten csodáit saját szemükkel, tehát személyes tapasztalatból, találkozásból ismerték Jézus Krisztust.
Ezek az emberek kiáltották, hogy „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön!”
A vallásos vezetők viszont elítélték Jézus Krisztus tanítványainak dicsőítését és Jézus Krisztushoz fordultak: „Utasítsd rendre tanítványaidat!”
Hát nem érdekes? A vallási vezetők azért akarták rendre utasíttatni a tanítványokat mert szívből dicsérték az Urat. Így van ez ma is. Kezdd el hirdetni az evangéliumot az utcán, és azonnal oda fognak jönni hozzád olyan emberek, akik önmagukat kereszténynek tartják, majd el fognak tanácsolni azzal, hogy a keresztény hit mindenkinek a magánügye.
Azok, akik egész életüket elvileg Isten dicsőítésére szánták, nem ismerték fel Jézust a Krisztust pusztán azért, mert szamárháton ült és ezért nem is dicsőítették Őt tiszta szívből. Sőt nem is tudták elviselni azokat, akik igazán dicsőítették Őt.
Isten szereti adottságokkal, talentumokkal felruházni az övéit. Ezeket viszont csak akkor tudjuk kamatoztatni, ha megismerjük Istent és az Ő munkáját, és elhatározzuk, hogy követni és dicsőíteni fogjuk Őt. Így a talentumainkat tökéletesen tudjuk majd kamatoztatni. Tegyük ezt a mai napon is.
IMA: Istenünk, kérünk ne fáradj bele abba, hogy értékeket fektetsz életünkbe. Segíts nekünk, hogy kamatoztassuk a Tőled kapott kincseinket azáltal, hogy őszintén dicsérünk Téged és tanúbizonyságot teszünk szeretetedről. Krisztus nevében, Ámen.
Lukács azonban nem a nagy tömegre összpontosított, akik nem is ismerték igazán Jézus Krisztust, hanem a tanítványokra, akik látták Isten csodáit saját szemükkel, tehát személyes tapasztalatból, találkozásból ismerték Jézus Krisztust.
Ezek az emberek kiáltották, hogy „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön!”
A vallásos vezetők viszont elítélték Jézus Krisztus tanítványainak dicsőítését és Jézus Krisztushoz fordultak: „Utasítsd rendre tanítványaidat!”
Hát nem érdekes? A vallási vezetők azért akarták rendre utasíttatni a tanítványokat mert szívből dicsérték az Urat. Így van ez ma is. Kezdd el hirdetni az evangéliumot az utcán, és azonnal oda fognak jönni hozzád olyan emberek, akik önmagukat kereszténynek tartják, majd el fognak tanácsolni azzal, hogy a keresztény hit mindenkinek a magánügye.
Azok, akik egész életüket elvileg Isten dicsőítésére szánták, nem ismerték fel Jézust a Krisztust pusztán azért, mert szamárháton ült és ezért nem is dicsőítették Őt tiszta szívből. Sőt nem is tudták elviselni azokat, akik igazán dicsőítették Őt.
Isten szereti adottságokkal, talentumokkal felruházni az övéit. Ezeket viszont csak akkor tudjuk kamatoztatni, ha megismerjük Istent és az Ő munkáját, és elhatározzuk, hogy követni és dicsőíteni fogjuk Őt. Így a talentumainkat tökéletesen tudjuk majd kamatoztatni. Tegyük ezt a mai napon is.
IMA: Istenünk, kérünk ne fáradj bele abba, hogy értékeket fektetsz életünkbe. Segíts nekünk, hogy kamatoztassuk a Tőled kapott kincseinket azáltal, hogy őszintén dicsérünk Téged és tanúbizonyságot teszünk szeretetedről. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése