Miért veszélyes „magányos farkasként” élni a hitünket és a mindennapjainkat?
1. A súrlódás nélkül nincs élesség
A legjobb ötletek nem maguktól születnek, hanem érvek és ellenérvek ütközéséből. Az acél sem élesedik puha pamuton vagy bársonyon. Kell a súrlódás. Egyedül mindig neked van igazad. Egyedül nem látsz rá a gyengeségeidre. Egy igaz barát, egy közösség olyan, mint a fenőkő: néha fáj a „csiszolás”, néha szikrázik, de a végén nem életlen, tompa eszközként, hanem hatékony, éles személyiségként kerülsz ki a találkozásból.
2. Az elszigeteltség a sebezhetőség melegágya
A tartós magány torzítja a valóságérzékelést. Ha egyedül vagy a gondolataiddal, a félelmeid óriásira nőnek, a kudarcaid pedig véglegesnek tűnnek. Egyedül könnyebb feladni. A közösség nem azért kell, mert gyenge vagy, hanem mert ember vagy. Ahogy az égő parázs is csak egymás mellett marad forró – ha kigurul a többi közül, percek alatt kihűl és elszürkül.
3. A „magányos keresztény” fogalmi ellentmondás
A Biblia nem ismeri a „privát hitet”. Amikor Isten megalkotta az embert, az első dolog, amit „nem jónak” nevezett, a magány volt. A hitedet nem egy buborékban kell megélned, hanem a kapcsolatok sűrűjében. Ott tanulsz meg megbocsátani, ott tanulsz meg türelmesnek lenni, és ott kapod meg azt a bátorítást is, amit saját magadnak soha nem tudnál megadni.
4. A gyümölcs másoknak terem
Egy fa soha nem eszi meg a saját gyümölcsét. A jellemed, a tudásod, a szereteted mások számára növekszik. Ha kivonod magad a közösségből, megfosztod a világot attól az értéktől, amit Isten beléd helyezett. Barátom, ne dőlj be a modern kor hazugságának, miszerint „egyedül is elvagyok”. Keresd azokat az embereket, akik mernek az "acélodhoz" érni! Keresd azokat, akik mellett élesebb, jobb és tisztább leszel. Isten nem magányos hősöket hívott el, hanem egy népet, egy testet, egy közösséget.
Ma hívd fel azt a barátot, keresd fel azt a közösséget, ahol nemcsak bólogatnak neked, hanem ahol valóban „élesítik” a lelkedet!
Ima: Uram, köszönöm, hogy nem magányra teremtettél. Bocsásd meg, ha büszkeségből vagy félelemből falakat építettem magam köré. Adj nekem igaz barátokat, akik mernek tükröt tartani elém, és adj alázatot, hogy elviseljem a csiszolást. Köszönöm, hogy közösségben akarod kiteljesíteni az életemet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
3. A „magányos keresztény” fogalmi ellentmondás
A Biblia nem ismeri a „privát hitet”. Amikor Isten megalkotta az embert, az első dolog, amit „nem jónak” nevezett, a magány volt. A hitedet nem egy buborékban kell megélned, hanem a kapcsolatok sűrűjében. Ott tanulsz meg megbocsátani, ott tanulsz meg türelmesnek lenni, és ott kapod meg azt a bátorítást is, amit saját magadnak soha nem tudnál megadni.
4. A gyümölcs másoknak terem
Egy fa soha nem eszi meg a saját gyümölcsét. A jellemed, a tudásod, a szereteted mások számára növekszik. Ha kivonod magad a közösségből, megfosztod a világot attól az értéktől, amit Isten beléd helyezett. Barátom, ne dőlj be a modern kor hazugságának, miszerint „egyedül is elvagyok”. Keresd azokat az embereket, akik mernek az "acélodhoz" érni! Keresd azokat, akik mellett élesebb, jobb és tisztább leszel. Isten nem magányos hősöket hívott el, hanem egy népet, egy testet, egy közösséget.
Ma hívd fel azt a barátot, keresd fel azt a közösséget, ahol nemcsak bólogatnak neked, hanem ahol valóban „élesítik” a lelkedet!
Ima: Uram, köszönöm, hogy nem magányra teremtettél. Bocsásd meg, ha büszkeségből vagy félelemből falakat építettem magam köré. Adj nekem igaz barátokat, akik mernek tükröt tartani elém, és adj alázatot, hogy elviseljem a csiszolást. Köszönöm, hogy közösségben akarod kiteljesíteni az életemet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
