2006 októberében tragikus hír rázta meg a világot: egy fegyveres férfi az öngyilkosság legördögibb módját választotta: betört a pennsylvaniai Nickel Mines kicsiny ámish iskolájába, és tüzet nyitott az ott tartózkodó gyermekekre majd önmagával is végzett. Mivel a kicsiny kis iskola egyetlen tanteremből állt, a gyerekeknek esélyük sem volt elmenekülni. A világ elborzadva figyelte az eseményeket. Ám ami ezután történt, az még inkább megdöbbentette a közvéleményt, a pszichológusokat és a szociológusokat egyaránt. Néhány órával azután, hogy gyermekeiket eltemették, az ámish közösség tagjai átmentek a gyilkos özvegyéhez. Nem számonkérni mentek, és nem átkozódni. Megölelték az asszonyt, részvétüket fejezték ki a vesztesége miatt, és segélyalapot hoztak létre a gyilkos árván maradt gyermekei számára. A világ értetlenül állt: Hogy képes valaki erre? Ez nem emberi! Valóban nem az. Ez az a természetfeletti válaszreakció, amire Isten hiv minket a fenti igeversek által.
A görög pikria (keserűség) szó eredetileg egy olyan növényre utalt, amelynek gyökere mélyre hatol és mindent megmérgez maga körül. A modern lélektan is rájött: a harag, amit nem engedünk el, mélyre hatol lelki világunkba és felemészt bennünk minden érzelmet a haragon és keserüségen kivül. Minden alkalommal rendkivüli szomorúság vett erőt rajtam, amikor ilyen emberekkel találkoztam. Már csak két lehetőséget láttam náluk: vagy hallgattak vagy robbantak. Nem tudtak sem higgadtan, sem kedvesen megnyilvánulni. A világnézetüket is teljesen átitatta a harag és a keserűség. Mindent és mindenkit ezen a gyilkos szemüvegen keresztül szemléltek. Még Istent is. Isten nem azt kéri, hogy „nyomd el” az érzéseidet. Nem azt kéri, hogy "nyelj egy nagyot" és intézd el annyival, hogy ez nem helyes. Ha ezt teszed, csak idő kérdése, hogy a benned felgyülemlett feszültség és keserűség "robbanjon" és súlyosan megsebesitsd általa saját magad és a környezeted egyaránt. Egy férj, aki a benne növekvő keserűség elnyomását választotta megtapasztalta milyen rettenetes következményekkel jár a "kirobbanás." Éppen akkor "robbant" a benne felgyülemlett keserűség, amikor a felesége is egy rendkívül nehéz időszakon ment keresztül. A férj azt mondta a feleségének: " Tudd meg, hogy sosem szerettelek igazán. Csak érdekből vettelek el. Egész életemben bánni fogom ezt a döntésemet." A feleség lelkén olyan mély sebeket ütöttek ezek a meggondolatlan, keserűségből fakadó szavak, hogy elment és beadta a válókeresetet. A férje hiába győzködte később, hogy bocsásson meg, mert a keserüségében kimondott szavakat nem gondolta komolyan, mert a feleség hajthatatlan maradt.
Éppen ezért Isten nem azt kéri, hogy „nyomd el” az érzéseidet. Azt mondja: tisztítsd ki. Ez egy tevékeny, tudatos döntés. A vezetésben ezt „érzelmi intelligenciának” hívnánk, de a Biblia szerint ezt lelki tisztálkodásnak nevezzük. Ha a szíved kútjába keserűség hullik, minden szavad és tetted mellékíze keserű lesz. Keserű leszel a gyermekeiddel, házastársaddal, munkatársaiddal, Istennel és mindenki mással szemben akivel csak kapcsolatba kerülsz.
Talán azt kérdezed hogy kapcsolódik mindehhez a "kiabálás" és "rosszakarás"? Megfigyelted már, hogy miért kiabálnak az emberek? Mert a szívük messze került egymástól, és úgy érzik, ordítaniuk kell, hogy áthidalják a távolságot. Az indulatosság nem az erő jele, hanem az iránytásvesztésé. Az ámishok Nickel Mines-ban nem azért tudtak halkan és szelíden szólni, mert nem fájt nekik a veszteség, hanem mert a szívük közel maradt az Istenhez.
A legnagyobb akadály a megbocsátás előtt az igazságérzeted. „De hiszen nem érdemli meg!” – mondjuk. És igazunk van. A megbocsátás definíció szerint olyasvalami, amit nem érdemlünk meg.
Az én és a te igazságérzeted azonban nagyon messze áll az Isten Igazságától. Sőt, Isten azt mondja, hogy a mi emberi haragunk, keserüségünk Isten igazságát egyáltalán nem lendíti előre.
Pál leleplezi a titkot: ne azért bocsáss meg, mert a másik bocsánatot kért, vagy mert megváltozott. Azért bocsáss meg, mert Isten már megbocsátott neked Krisztusban. A megbocsátás nem a másik emberről szól, hanem a te szabadulásodról. Az ámishok tudták: ha haragot tartanak, a gyilkos nemcsak a gyermekeiket vette el tőlük, hanem a jövőjüket és a békességüket is.
Ha a saját lelkedbe nézel és megrémülsz a keserűség gyökereitől amelyek átszövik és szorongatják lelkedet, ideje megbocsátanod mielőtt még mindent megemésztene benned a harag és keserűség. A szabadulás első lépése ez.
IMA: Mennyei Atyám! Te látod a sebzett szívemet és azokat a sérelmeket, amiket úgy őrzök, mint valami kincset, pedig csak mérgeznek. Bevallom, nehezemre esik elengedni az igazamat. De ma nézem a keresztet, ahol Te mindent megbocsátottál nekem, és ebből a kegyelemből merítve én is döntök: elengedem a haragomat. Tisztítsd ki belőlem a keserűséget, és töltsd meg a szívemet a Te békességeddel. Segíts, hogy ne a bosszú, hanem a gyógyulás útját járjam. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése