egészen a déli verőfényig. De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet, ahol nem látják, miben botlanak meg. Példabeszédek könyve 4. fejezet 18-19. versek (Egyszerü fordítás)
A 19. század nagy tengeri felfedezői és világítótorony-őrei jól ismerték a „szürkületi zóna” veszélyét. Ez az az időszak, amikor a nap már lement, de a sötétség még nem teljes – a szemünk ilyenkor csap be minket a leginkább. A távolságok csalókák, az árnyékok szikláknak tűnnek, a valóság pedig elmosódik. Sok hajótörés történt éppen azért, mert a kapitány azt hitte, látja az utat, pedig csak a saját bizonytalanságában tapogatózott.
Figyeld meg a különbséget a világ és Isten útja között. A világ gyakran „tűzijátékkal” kezd: nagy a fény, nagy a zaj, nagy az extázis, minden csillog az elején – legyen szó egy karrierről vagy egy újabb élvezetről, de a végén csak füst, sötétség és pusztulás marad. Isten útja fordított. Lehet, hogy csak egy apró, derengő fénysugárral kezdődik hajnalban, de az ígéret az, hogy ez a fény folyamatosan növekszik.
A teológia ezt megszentelődésnek hívja. Ez nem azt jelenti, hogy az utad mentes a felhőktől vagy nehézségektől, hanem azt, hogy kaptál egy olyan fényforrást, amely vezet téged minden körülmények között. Ahogy haladsz előre A kegyelem ereje és a Szentlélek vezetése által az engedelmesség útján, egyre tisztábban fogod látni az összefüggéseket, az értékrendedet és Isten jóságát.
A gonoszok útja, ami a Biblia szerint egyszerűen az az út, ahol Isten nélkül, Isten ellen lázadva akarjuk megélni életünk minden vetületét: személyes életünket, családi életünket, karrierünket, nem feltétlenül látványos gonoszsággal kezdődik. A tragédiája éppen abban mutatkozik meg, hogy észrevétlenül sodródsz ezen az úton. A szöveg azt mondja: „nem tudják, miben botlanak meg.”
Ha nincs külső, abszolút fényforrásod (Isten Igéje), akkor a saját előítéleteid, a büszkeséged vagy az irányításkényszered lesznek azok a kövek az úton, amikben újra és újra elbotlasz, és még csak nem is érted, miért történik veled mindig ugyanaz a kudarc. Miért botlottam megint a "rossz emberbe" a párkeresés során? Miért rovom ugyanazokat a köröket a házasságomban és miért érezem úgy magam, mintha egy körforgalomban padlógázzal haladnánk körbe-körbe és közben nem jutnánk sehova?
Miért van az, hogy a karrieremben egy lépést teszek előre és kettőt hátra? Merre néz az arcod?
A kérdés ma nem az, hogy tökéletes fényben jársz-e már, hanem az, hogy merre haladsz? Melyik úton jársz? A sötétség felé tartasz, ahol az élvezetek és pillanatnyi sikerek után csak a homály mélyül?
Vagy a „déli verőfény” felé, ahol az évek múlásával nem keserűbb, hanem tisztább és ragyogóbb lesz a jellemed?
Isten nem egy statikus állapotot vár tőled, hanem egy irányt. Ha ma az Ő világossága felé fordulsz, a holnapod szükségszerűen világosabb lesz a mánál.
IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a Te Igéd lámpás az én lábam előtt. Bevallom, sokszor próbáltam a saját magam által gyújtott apró szikrák fényénél tájékozódni, és csodálkoztam, hogy újra és újra elbotlottam. Kérlek, ragyogd be az életem azon területeit, ahol még sötétség és bizonytalanság van. Adj nekem kitartást, hogy ne forduljak vissza az ösvényről akkor sem, ha még csak a hajnali derengést látom. Vezess engem a Te világosságodban, egészen a teljes délig. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése