Isten békességének ígérete

…és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 7. vers



Sok-sok híres, hatalmas, gazdag ember élt már a földön, de hiányzott életükből a valódi békesség. Szomorú, hogy emberek milliói, szegények és gazdagok egyaránt, élik meg életüket a békesség csodálatos ajándéka nélkül. Pedig olyan sokan keresik a békességet, olyan sok mindent hajlandóak megtenni, hogy igazi és tartós békességre tegyenek szert, de nem sikerül megtalálniuk azt.
Nincs az az alkohol vagy nyugtató mennyiség, ami segítene megtalálni az igazi békességet. Nincs az a nagy hírnév vagy élvezet mennyiség, amelyik igazi békességet adhatna nekünk. Csak Isten maga adhat békességet nekünk. A Filippi 4:7-ben Isten elmondja nekünk hogyan találhatjuk meg az igazi békességet. Jézus Krisztust meg kell ismernünk és személyes kapcsolatban kell lennünk Vele. Ő maga a békesség. Isten mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;” (Filippi 4: 6) Kérd hát Istent, hogy ajándékozzon meg téged az igazi békesség ingyenes ajándékával. Add át az életed teljes szívedből Krisztusnak és bízz benne, mint egyedüli Megváltódban. Kötelezd el magad arra, hogy teljes szívedből törekedni fogsz Isten akarata szerint élni és a Szentlélek vezetésére figyelni életed minden egyes napján. Ha ezt teszed, Isten békessége bőségesen el fogja önteni szívedet és gondolatvilágodat. Ne élj még egy napot e békesség nélkül. Amikor pedig fizikai életedben minden ajtó bezárul, egyedül az örökkévalóság ajtaja lesz nyitva előtted, ez az édes, áldott, minden értelmet meghaladó békesség haza fog vezetni téged is az örök dicsőségbe.

IMA: Mennyei Atyánk, köszönjük neked a békesség ajándékát, amit Jézus Krisztus szerzett meg nekünk. Segíts neked élnünk és másokat segítenünk rá találni a Te békességedre. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Isten tökéletesen vezeti az övéit

Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja. Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 12. vers

Mindannyian időnként el szoktunk gondolkodni saját életünk felől. Hogyan jutottunk oda ahol ma vagyunk? Némely emberek leegyszerűsítik a választ: a döntéseink miatt vagyunk, ott ahol éppen vagyunk. Mi választottuk meg hol szeretnénk élni, ki legyen a házastársunk és mit kezdjünk az életünkkel. Ha alapvetően jó döntéseket hoztunk, az életünk jól alakult, ha rosszakat, akkor nem tartunk ott, ahol szeretnénk.
Pál apostol éppen börtönben volt, amikor a fenti sorokat írta és némelyek talán azt mondhatnák, hogy a saját döntései miatt került börtönbe. Elutasíthatta volna, hogy keresztény legyen vagy lehetett volna sokkal simulékonyabb is. Nemde? Miért nem alkudott meg olyan módon, hogy a hatóságoknak és Istennek is éppen még elfogadható legyen a szolgálata? Miért nem volt óvatosabb, amikor az evangéliumot hirdette? Úgy tűnik, hogy némelyek az első keresztények közül is úgy gondolhatták, Pál apostol a saját hibájából került fogságba.
Pál apostolon keresztül kijelenti Isten Szentlelke, hogy Pál apostol ott volt ahol éppen lennie kellett. A fogság által lehetősége nyílt elvinni az evangéliumot Róma legmagasabb rangú emberei elé is. Hála legyen Istennek, hogy az Ő gyermekeit tökéletesen tudja vezetni még akkor is, ha az ő gyermekei is hozhatnak rossz és jó döntéseket is. Ő ki tudja munkálni, hogy éppen ott legyünk ahol Ő látni akar minket.

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Te sosem tévedsz, sosem ejtesz hibát. Segíts minket bölcsen élni, a Te vezetésedre figyelni életünk minden napján. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Isten nem mond le gyermekeiről!

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 6. vers

Egy édesanyának 25 éves gyermeke jutott bűnbánatra, hitre és adta át teljesen életét Istennek. Az édesanyja elmondta, hogy ő már fel is adta a reményt azzal kapcsolatban, hogy a fia valaha is meg fog békülni az Istennel. Évekig imádkozott a fiáért és próbálta meggyőzni, hogy szüksége van Istenre, de a fiú közömbös maradt. Egy idő után ez az édesanya szomorúan törődött bele a helyzetbe és úgy gondolta, hogy az Isten már nem fogja megadni a kegyelmet fiának, mert annyira kemény lett a fiú szíve. Az anya elmondta, hogy attól fogva feladta és nem imádkozott többet a fiáért. Milyen nagy öröm, hogy Isten nem mondott le erről az édesanyáról és a fiáról sem. Ha lemondott volna rólunk, semmi esélyünk sem lenne. Pál apostol világosan elmondta, hogy amennyiben Isten lemondott volna róla, semmi esélye nem lett volna. Azért lett, aki lett, mert Istenre alapozott, támaszkodott, Isten kegyelme pedig a lázadó Saulból egy teljesen odaszánt Pált formált. Isten nem mond le gyermekeiről soha. Ez a legcsodálatosabb bizonyosság, amivel rendelkezhetünk. Amikor talán mi magunk is úgy érezzük, ahogyan Péter érezte, el vagyunk csüggedve, látjuk a magunk méltatlanságát és azt mondjuk az Úrnak: „Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok! ( Lukács evangéliuma 5:8)
Isten viszont nem mond le rólunk. Mivel pedig Isten nem mond le rólunk, mi se mondjunk le azokról, akik körülöttünk élnek, amíg élünk, vagy amíg ezek a személyek élnek. Minden új nap új lehetőség arra, hogy megragadd Isten kegyelmét és visszatérj hozzá.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy nem mondasz le rólam, rólunk. Szeretünk Istenünk! Segíts nekünk, hogy ne mondjunk le azokról, akiknek szüksége van arra, hogy visszatérjenek Hozzád és elfogadják a kegyelmed. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Krisztust látni a bajbajutottakban

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Máté evangéliuma 25. fejezet 40. vers

Egy híres amerikai újságban jelent meg egy cikk, amely arról szólt, hogy a világon 20 000 ember hal éhen naponta. Több mint egy milliárd ember él olyan szegénységben, hogy az is kérdés tud-e ételhez vagy tiszta vízhez jutni.
A Máté evangéliumának 25. fejezetét olvasva, az a sok-sok ember, akik naponta éhen halnak, voltaképp Krisztust képviselik. „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
Jézus maga látogatja meg és teszi próbára az egész világot ezek által a nélkülöző szegények által. Várja tőlünk, hogy ott ahol tudunk és azzal, amivel tudunk, segítsünk a rászorulókon. Olyan sokféle módja lehet ennek a segítségnyújtásnak. Megkereshetjük környékünkön azokat, akik nagyon rászorulnak a segítségre, jövedelmünk egy részét rászánhatjuk arra, hogy segítsünk hasonló helyzetben levőkön. Ha nem tudunk időt szánni erre a keresésre és az adományok személyes eljuttatására, vannak megbízható szervezetek, akik a bajbajutottak megsegítésével foglalkoznak és eljuttathatjuk adományainkat hozzájuk. Gyülekezetünk bevételeinek egy részét is felhasználhatjuk erre a célra. Az Isten beszédéből azt láthatjuk, hogy ez nagyon fontos és alapvető dolog. Családi szinten és gyülekezeti szinten is elsőbbséget kell élveznie ennek a nemes törekvésnek.
A kérdés az, hogy meglátod-e embertársaid szemében Krisztust? Ha igen, mit fogsz tenni értük?

IMA: Istenünk, elődeinkhez képest bőségben élünk, segíts gondolnunk azokra akik nálunk kevesebbel, rendelkeznek. Segíts meglátnunk Téged a szükségben levőkben. Krisztus nevében, Ámen.

Befogadni Krisztust különleges módon

És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.                                         Máté evangéliuma 18. fejezet 5. vers

Napjainkban még a keresztények egy része is kétkedően gondol az örökbefogadás lehetőségére. Vannak házaspárok, akik szenvednek amiatt, hogy nem születhet saját gyermekük, de inkább válasszák a gyermektelenséget semhogy az örökbefogadás lehetőségével éljenek. Mások a legvégső megoldásként tudnak csak az örökbefogadásra gondolni. Olyan örökbefogadott gyermekekről is hallottam már, akik nehezteltek örökbefogadó szüleikre, mert azok végig éreztették velük, hogy ők csak „másodrangú” gyermekek. Az örökbefogadás viszont Isten szavának a fényében egyáltalán nem másodrangú dolog. Olyannyira nem, hogy a Biblia világosan kifejezi, Isten minden egyes gyermeke voltaképp örökbefogadott gyermek. Efézusiakhoz írt levél 1 fejezetében, Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetében olvashatsz arról, hogy Isten szeretetének a jele az, hogy örökbefogadott minket. Ezáltal az Ő családjának tagjai lettünk. Bárki, aki az örökbefogadásra gondol, fontos, hogy eszébe jusson, Isten annyira szeretett minket, hogy mindannyiunkat örökbefogadott.
A fenti igeversben pedig olvastuk, hogy befogadni egy gyermeket Krisztus nevében voltaképp azt jelenti, hogy Krisztust fogadjuk be. Adj hálát ma Istennek örökbefogadott gyermekeidért, unokáidért (ha vannak). Adj hálát Istennek azokért a szülőkért, akik örökbefogadó szülőkké váltak. A leghálásabb pedig azért légy, hogy Isten örökbefogadott téged is, ha az Ő gyermeke vagy Jézus Krisztusban vetett hit által.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Krisztusra nézve örökbe fogadtál engem is. Nem voltam méltó rá, nem érdemeltem meg ezt a nagy szeretetet. Hálát adok neked minden örökbefogadó szülőért és örökbefogadott gyermekért. Segíts mindannyiunknak befogadni Téged először is a szíveinkbe. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Mi teszel az életért?

Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.Máté evangéliuma 18. fejezet 14. vers



Egy rendőrtiszt, miután meghallgatott egy prédikációt az abortusszal kapcsolatos bibliai álláspontról, odament az igehirdetőhöz és azt mondta neki: „Úgy éreztem, hogy ezzel a prédikációval az időmet pocsékolta. Jó dolog, hogy beszélünk a gyülekezetünkben arról, hogy az abortusz helytelen dolog, de mit teszünk, hogy alternatív megoldásokat mutassunk azoknak, akik abortuszon gondolkodnak?”

Jó kérdés ugye? Egy dolog valamiről elméletben beszélni főleg napjainkban, amikor azt hisszük, hogy egy levélben elhatárolódni valamitől vagy éppen állást foglalni mellette minden problémát megold. Mehetünk tovább. Mit teszel te vagy a gyülekezeted, hogy az abortusz helyett más, helyes megoldásokat mutassatok? Segítettél valaha te vagy a gyülekezeted egy olyan egyedülálló anyukának, aki nem tervezett terhesség miatt gondolkodott az abortuszon? Támogattatok valaha olyan alapítványokat, akik azon fáradoznak, hogy más lehetőségeket kínálva segítsenek hasonló helyzetben levő várandós nőkön?

Gondolkodtál már azon, hogy részt veszel a nevelő szülői hálózatban vagy örökbe fogadtok egy gyermeket ahelyett, hogy még egy saját gyermeket vállalnátok? Mennyit lennél hajlandó áldozni a havi bevételeidből azért, hogy egy „kicsinyről” akiről Krisztus beszél, te is gondoskodhass?

Mennyi pénzt tudnátok szánni a havi gyülekezeti bevételeitekből, hogy a hasonló alapítványoknál fáradozókat támogassátok? Ha tényleg komolyan gondolod a dolgot, kérd Istent, hogy mutassa, meg neked hogyan segíthetnék akár egy „kicsinyen” is, hogy ne „vesszen” el abortusz miatt.

IMA: Istenünk, bocsásd meg, hogy sokszor képmutatóak voltunk. Beszéltünk dolgokról, de nem tettünk semmit. Nyisd meg a szemünket, hogy meglássuk a Te „kicsinyeid” szükségeit.
Krisztus nevében, Ámen.

Isten hív...

De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott,hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.
Galátziabeliekhez írt levél 1. rész 15-16. vers



Az elhívás voltaképp nem tőlünk jön, hanem Istentől. Ott kezdődik, hogy megismerjük Istent, megtérés és újjászületés által az Ő természetének részesei leszünk és ebből fakadóan, a szolgálat következménye lesz a hálánknak és Istentől kapott szeretetünknek, mellyel betöltötte életünket.
A szolgálat tehát a visszatükröződése annak, hogy egyesültünk Isten természetével, teljesen azonosultunk vele. Ezáltal a szolgálat az életünk természetes következménye lesz.
Tehát Isten először is ki akar békíteni minket saját magával, ezután érthetjük, hallhatjuk meg az Ő hívását, ez után tudom szolgálni Őt azért, mert akarom szolgálni Őt, belső motivációm van az Isten abszolút szeretete miatt, amivel betöltötte életemet.
A szolgálat ezáltal a természetünk részévé válik, Isten elhívása pedig az Ő természetéből fakad.
Az elhíváskor a két természet egybecseng és ezáltal eggyé válik Isten és ember természete, akarata a szolgálatban.
Isten Fia a mi életünk által szeretné kijelenteni önmagát, hogy az Isten szerinti élet természetes életmódunkká váljon.


IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy ne csak vasárnapi keresztények legyünk. Segíts, hogy ne a megromlott, régi természetünkkel akarjunk helyt állni a szolgálatban, mert az nem fog menni. Adj minden ember életében, aki vágyik utánad, újjászületést, új természetet és valódi elhívást, szolgálatkészséget. Krisztus nevében, Ámen.