Isten nem mond le gyermekeiről!

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 6. vers

Egy édesanyának 25 éves gyermeke jutott bűnbánatra, hitre és adta át teljesen életét Istennek. Az édesanyja elmondta, hogy ő már fel is adta a reményt azzal kapcsolatban, hogy a fia valaha is meg fog békülni az Istennel. Évekig imádkozott a fiáért és próbálta meggyőzni, hogy szüksége van Istenre, de a fiú közömbös maradt. Egy idő után ez az édesanya szomorúan törődött bele a helyzetbe és úgy gondolta, hogy az Isten már nem fogja megadni a kegyelmet fiának, mert annyira kemény lett a fiú szíve. Az anya elmondta, hogy attól fogva feladta és nem imádkozott többet a fiáért. Milyen nagy öröm, hogy Isten nem mondott le erről az édesanyáról és a fiáról sem. Ha lemondott volna rólunk, semmi esélyünk sem lenne. Pál apostol világosan elmondta, hogy amennyiben Isten lemondott volna róla, semmi esélye nem lett volna. Azért lett, aki lett, mert Istenre alapozott, támaszkodott, Isten kegyelme pedig a lázadó Saulból egy teljesen odaszánt Pált formált. Isten nem mond le gyermekeiről soha. Ez a legcsodálatosabb bizonyosság, amivel rendelkezhetünk. Amikor talán mi magunk is úgy érezzük, ahogyan Péter érezte, el vagyunk csüggedve, látjuk a magunk méltatlanságát és azt mondjuk az Úrnak: „Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok! ( Lukács evangéliuma 5:8)
Isten viszont nem mond le rólunk. Mivel pedig Isten nem mond le rólunk, mi se mondjunk le azokról, akik körülöttünk élnek, amíg élünk, vagy amíg ezek a személyek élnek. Minden új nap új lehetőség arra, hogy megragadd Isten kegyelmét és visszatérj hozzá.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy nem mondasz le rólam, rólunk. Szeretünk Istenünk! Segíts nekünk, hogy ne mondjunk le azokról, akiknek szüksége van arra, hogy visszatérjenek Hozzád és elfogadják a kegyelmed. Krisztus nevében kérünk, Ámen.