Egy pára az Örökkévaló kezében...

Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Hiszen egész életetek olyan, mint a pára, amely csak rövid ideig látszik, azután szétfoszlik. Jakab levele 4. fejezet 14. vers



Mintha tegnap lettem volna kisgyermek. Emlékszem, amikor a hugommal egy decemberi napon, elhatároztuk, hogy meg fogjuk lesni amint jön a Mikulás, hogy láthassuk végre szemtől-szembe őt és a csodálatos repülő szánját. Kipirosodott arccal játszottunk és élveztük a gyönyörü havas napot. Az ajándék megérkezett, de a Mikulást nem láthattuk.
Arra is emlékszem, amikor egyszer az erdőben sétáltam és egy mocsaras területen teljesen elmerült a cipőm. Siettem haza és közben azon gondoltam hogyan mondjam el édesanyámnak, hogy a cipőm gyakorlatilag használhatatlan lett. Abban az időben, egyedülálló édesanyaként nem volt olyan egyszerű másik cipőt beszereznie. Emlékszem, ahogy egy forró nyári napon, ott állok Fekete Kőrös partján és félve nézem a vizet. A nap tükröződése viz felületén elvakitja a szemem, a bátyám pedig a kezét nyújtva igy szól:
" Ne félj! Csak fogd meg a kezem! Gyere beljebb nyugodtan. Nem foglak elengedni. A viz nem fog elsodorni!"
Ma pedig már nagyon közel vagyok a 40-hez. A fenti emlékek mégis úgy élnek bennem, mintha csak tegnap történtek volna. Mi, mai emberek, mesterei lettünk a tervezésnek. Megpróbáljuk a jövőt bezárni a kis dobozainkba, a telefonos alkalmazásainkba, és azt hisszük, ezzel irányítjuk az életünket. Magabiztosan beszélünk arról, mit teszünk jövő héten, jövő nyáron, vagy majd nyugdíjasként.
És ekkor Isten olyasmit mond, ami megállít, mint egy fal. Olyan, mintha megrázná a vállamat, és azt mondaná: „Barátom, ébresztő!”
Nézd csak: „Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Hiszen egész életetek olyan, mint a pára, amely csak rövid ideig látszik, azután szétfoszlik.” (Jakab 4:14)
Kemény szavak. „Olyan, mint a pára.” Gondolj csak bele. A reggeli kávém gőze, ami felszállt, és egy másodperc múlva már sehol sem volt. A leheletem a hideg levegőben. Látszik egy pillanatra – valóságos! –, de aztán eltűnik. Gyerekként azzal szórakoztam, hogy az ablakra leheltem és a kicsapódott pára miatt, rajzolni tudtam rá. Ez a rajz is hamar eltűnt a párával együtt. Isten nem azt mondja, hogy a földi életünk értéktelen. Azt mondja, hogy hihetetlenül rövid és törékeny.
Ez a bibliai realizmus. Nem azért van, hogy elkeserítsen, hanem hogy felébresszen abból a szemtelenségből, hogy mi lennénk az urai az időnknek. A legnagyobb bűnünk, hogy elfelejtjük, hogy mi teremtmények vagyunk, Ő pedig a Teremtő. Mi függünk Tőle, minden egyes lélegzetvételünkben.
Ha az életem csak egy pára, akkor mit tegyek? Dőljek hátra, és ne tervezzek semmit? Nem! A következő vers megadja a kulcsot: „Inkább ezt mondjátok: Ha az Úr akarja, élünk, és ezt vagy azt fogjuk tenni.”
Látod? A probléma nem a tervezéssel van. A probléma a büszke tervezéssel van. Amikor Istent kihagyom a képletből.
De számomra van ebben egy hihetetlenül felszabadító, sürgető erő is. Ha az életem ilyen rövid, akkor a mai nap számít. „Ne pazarold el azt a rövid ideig tartó párát, amit a földi létnek nevezünk!” Ne pazarold el ezt a rövid időt jelentéktelen vitákra, hiábavaló aggodalmakra, vagy olyan dolgok hajszolására, amik ugyanúgy szétfoszlanak, mint maga az élet.
Ha az életem pára, akkor ma kell szeretnem. Ma kell megbocsátanom. Ma kell hűségesnek lennem. Ma kell az örökkévalóságba fektetnem azzal, hogy Krisztust szolgálom.
Ez az Ige nem elvenni akarja a holnap reményét. Ellenkezőleg! Arra tanít, hogy a reményemet ne a holnapba, ne a naptáramba, hanem Abba az Örökkévaló Istenbe vessem, Aki a párát és az örökkévalóságot is a kezében tartja. Az én törékeny életem az Ő sziklaszilárd kezében van. Milyen csodálatos igazság!

IMA: Uram, Teremtőm, bocsásd meg a büszkeségemet, amikor úgy tettem, mintha én irányítanám az életemet. Köszönöm, hogy emlékeztetsz: az életem pára. De köszönöm azt is, hogy ez a pára a Te kezedben van. Taníts meg úgy számlálni a napjaimat, hogy bölcs szívet szerezzek! Segíts, hogy ne pazaroljam el a mai napot, hanem Téged dicsőítselek vele, és az örökkévaló dolgokra figyeljek. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

A nemes harc

Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak. Ezért szükséges, hogy vegyétek fel és használjátok mindazokat a fegyvereket, amelyeket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni a gonosz napokon, és megtartani az állásaitokat a gonosszal szemben.
Efézusbeliekhez irt levél 6. fejezet 12-13. versek



Olyan könnyű ma haragudni a másik emberre. A szomszédra, aki mást gondol, a főnökre, aki igazságtalan, vagy akár a családtagra, akivel már megint nem értünk egyet. Az egész világunk arra van beállítva, hogy embert lássunk az emberben ellenségnek. Sajnos manapság politikai erők is igyekszenek előnyt kovácsolni abból, hogy különböző embercsoportokat egymásnak ugrasztanak. A fenti Ige azonban mindent átkeretez. Azt mondja nekem: „Lelkipásztor, rossz helyen keresed az ellenséget.” Az a személy, aki ma a leginkább frusztrál téged, nem a valódi ellenséged. Ő maga is lehet, hogy egy nagyobb, láthatatlan harc áldozata vagy eszköze. Isten azt mondja, a mi küzdelmünk nem hús-vér testek ellen zajlik. A harc nem a tárgyalóteremben, a parlamentben, a gyülekezeti zárt tanácskozáson, a munkahelyi vitán vagy a családi asztalnál dől el igazán. A valódi harc a „szellemi természetű uralkodók” ellen folyik. Ez nem valami középkori babona. Ez a bibliai valóságdiagnózis. Ez a világ nem csupán anyagból áll. Léteznek romboló, gonosz eszmék, ideológiák, és mögöttük szellemi erők, amelyek célja a káosz, a hazugság, a szétszakítás és Isten dicsőségének elrablása. Amikor látod, ahogy egy hazugság rendszerré épül, ahogy a gyűlölet társadalmi normává válik, ahogy egy család széthullik a meg nem bocsátás miatt, ott nem csupán emberi hibákat látsz. Ott a háttérben zajló csatát látod. És Isten Igéje azonnal folytatja: „Ezért...”. Mivel a harc szellemi, a fegyvereink sem lehetnek csupán emberiek. Nem egy jobb politikai programmal, nem dühösebb kiabálással, nem okosabb érveléssel fogunk nyerni. Ezek mind elégtelenek a valódi ellenséggel szemben. „Vegyétek fel... Isten... fegyvereit.” Milyen vigasztaló ez! Nem nekem kell kitalálnom a stratégiát. Nem az én erőmön múlik. A Felszerelés adott. Isten már biztosította a győzelemhez szükséges eszközöket: az igazság övét, a megigazulás páncélját, a hit pajzsát... Figyeld meg a célt: „hogy képesek legyetek ellenállni... és megtartani az állásaitokat”. A mi feladatunk nem a világ látványos meghódítása, hanem a hűséges helytállás. Állni a talajon, amit Krisztus már megszerzett a kereszten. Amikor a „gonosz nap” eljön – és el fog jönni –, a mi dolgunk, hogy ne hátráljunk meg az igazságból, ne adjuk fel a hitünket, hanem álljunk szilárdan Isten fegyverzetében. Ma, amikor újra kísértést érzel, hogy haragudj egy másik emberre, állj meg egy percre. Imádkozz érte. És imádkozz magadért, hogy Isten adjon erőt a valódi ellenség elleni harchoz. A mi csatánk más szinten dől el.

IMA: Uram Jézus Krisztus, nyisd fel a szememet, hogy lássam a valódi harcot. Segíts, hogy ne emberek ellen küzdjek, hanem a hazugság és a sötétség szellemi erői ellen. Köszönöm, hogy nem hagytál fegyvertelenül. Kérlek, öltöztess fel ma reggel a Te teljes fegyverzetedbe, hogy képes legyek megállni, ellenállni a kísértésnek, és hűségesen megtartani azt a helyet, ahová állítottál. Olyan nagy kiváltság a nemes harcban, a világosság fegyvereivel és a Krisztus Lelkének erejével harcba indulni. Krisztus nevében magasztallak téged, Ámen.

A maradandó öröm forrása

Figyeljetek rám! Igaz, hogy hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, s ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi sem árthat nektek. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!” Lukács evangéliuma 10. fejezet 19-20. versek



Ahogy a napokban gondolkodtam, rájöttem, mennyire szeretem a „győzelmeket”. Tudod, azokat a pillanatokat, amikor valami sikerül. Amikor egy nehéz beszélgetés jól sül el, vagy amikor látom, hogy egy imámra konkrét válasz érkezik. Ezekben a pillanatokban feltöltődöm, és azt érzem: „Igen, van értelme, haladok!” Pontosan ezt a fajta mámort élhették át a tanítványok is, amikor visszatértek a küldetésükből. Teljes extázisban voltak. „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskednek nekünk!” El tudom képzelni, ahogy verték egymás vállát. Hatalmas volt az élmény, látták az erejüket, a szolgálatuk eredményét. És ekkor mondja Jézus azt, amivel visszahozza őket a földre és amivel az Isten legfontosabb ajándékára irányitja a figyelmüket. Először megerősíti őket, de aztán azonnal átirányítja a figyelmüket.
„Figyeljetek rám! Igaz, hogy hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, s ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi sem árthat nektek. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”
Micsoda kijózanító igazság! Jézus Krisztus azt mondja: Igen, a lelki harc valós. A hatalom, amit bennem kaptatok, valós. De az örömötök alapja soha ne a teljesítményetek legyen.
Miért? Mert a teljesítményünk, a szolgálatunk eredményessége, de még a lelki győzelmeink is ingadoznak. Egyik nap úgy érezzük, hegyeket mozgatunk, másnap pedig még a saját gondolatainkkal sem bírunk. Ha az én örömöm azon múlik, hogy „mennyire engedelmeskednek nekem a démonok” (vagyis: mennyire vagyok sikeres, mennyire látok eredményt), akkor az életem egy állandó érzelmi hullámvasút lesz. Jézus Krisztus azt mondja, van egy sokkal stabilabb, sokkal mélyebb, megváltoztathatatlan alapja az örömünknek. Nem az, amit mi teszünk Istenért, hanem az, amit Isten tett értünk. Az örömöd forrása ne a funkciód legyen (mit érsz el), hanem a pozíciód (ki vagy). Az a tény, hogy a neved fel van írva a Mennyben. Ez nem a te érdemed. Ezt nem te harcoltad ki. Ezt a nevet a Bárány vére írta be az Élet Könyvébe. Ez a kegyelem! Ez egy befejezett tény, amit sem a mai rossz napod, sem az ellenség vádaskodása nem tud kitörölni.
Barátom, lehet, hogy ma épp kudarcosnak érzed magad. Lehet, hogy semmi sem sikerül, és úgy érzed, keresztényként is csődöt mondtál. Hadd bátorítson Jézus Krisztus szava: A te értékedet nem a teljesítményed adja. Az örömöd alapja nem az, amit ma elértél. Az örömöd alapja az, hogy Krisztus által az Atya gyermekévé fogadott, és a neved biztonságban van Nála. Ez az egyetlen dolog, amiért igazán, megingathatatlanul érdemes ugrándozni örömünkben.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy az én értékem nem a sikereimen vagy a kudarcaimon múlik. Bocsásd meg, amikor az örömömet abban kerestem, amit én teszek, és nem abban, amit Te tettél értem. Köszönöm, Uram Jézus, hogy a Te véred árán az én nevemet is beírtad a Mennybe. Segíts, hogy ma ez legyen az én megingathatatlan békém és örömöm forrása. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az igazi erő forrása

Mind szűkös, mind bőséges körülmények között tudok élni. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel, mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!
Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 12-13. versek



Sokszor úgy használjuk ezt az Igét, mint egy varázsigét, hogy mi majd képesek leszünk bármit elérni: megnyerni a meccset, megszerezni az állást, legyőzni a betegséget. De ha megnézzük Pált, látjuk, hogy ő ezt nem egy győzelmi mámorban írta. Valószínűleg egy börtönből írta! Ő valóban ismerte az éhezést, a fagyoskodást, a verést, a „szűkös” körülményeket. Természetesen megismerte a bővölködést is, mivel megtérése előtt egy nagyon tanult, előkelő, szorgalmas és karrierközpontú ember volt. Biztos vagyok benne, hogy ennek megfelelő anyagi megbecsüléssel is járt mindez Pál számára. Megtérésekor azonban mindent hátrahagyott, mindent értéktelennek itélt a Krisztus megismeréséhez viszonyitva.
Akkor mit jelent ez a hatalmas mondat?
Figyeljétek meg, Pál azt mondja: „Megtanultam”. Ez egy folyamat. Ez nem egy automatikus képesség, ami a megtéréskor ránk hullik. Ez egy iskola, amit Krisztussal járunk végig.
És mit tanult meg? Azt, hogy az Ő belső állapota – az elégedettsége, a békéje, a reménysége – nincs összekötve a külső körülményeivel.
Ez a titok: Pál elégedettségének forrása nem a bankszámlája volt. Nem az egészségi állapota. Nem a népszerűsége. Hanem maga Krisztus.
Amikor Pál bőségben volt (mert volt olyan is), akkor Krisztus volt az ereje, hogy ne bízza el magát, hogy ne a pénzben bízzon, hanem nagylelkű és alázatos maradjon. Amikor Pál „szűkös” körülmények között volt, éhezett és fázott, akkor Krisztus volt az ereje, hogy ne keseredjen meg, ne adja fel, hanem hűséges maradjon.
Látjátok? A „mindenre van erőm” nem azt jelenti, hogy Isten kivesz a nehéz helyzetből. Hanem azt jelenti, hogy Ő ad erőt abban a nehéz helyzetben! Az erő nem az én akaraterőm, nem a pozitív gondolkodásom. Az erő Krisztus, aki bennem él. Ő maga az, aki megelégedettséget ad nekem minden helyzetben. Az Ő személyének csodálatos gazdagsága.
Barátom, nem tudom, ma épp a „bőség” csúcsán vagy a „szükség” völgyében jársz. Talán épp most kaptál jó hírt, és fellélegeztél. Talán épp most kaptál egy olyan hírt, ami a padlóra küldött. A titok nem a körülményeid megváltoztatásában rejlik. A titok az, hogy kihez fordulsz erőért abban a helyzetben. A mi elégedettségünk nem abból fakad, amink van, hanem abból, Akink van: Jézus Krisztus. Ő a te erőd ma, bármi is történjen. Ha pedig Krisztus nélkül élsz, hiába várod, hogy a körülményeid vagy azok változása elhozzák a megelégedést vagy az örömöt számodra.

IMA: Uram, Jézusom, köszönöm, hogy Te vagy az én biztos pontom ebben a hullámzó világban. Bocsásd meg, amikor a békémet a körülményeimben kerestem, és nem Benned. Taníts meg engem is arra, amire Pált: hogy elégedett legyek Tebenned, akár bőségben, akár szükségben van részem. Te vagy az én erőm ma. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus Lelke által szabad lehetsz!

Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a testetek ugyan halandó a bűn miatt, a szellem azonban él, mivel Isten befogadott bennünket! Ha pedig annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik, akkor a ti halandó testeteket is fel fogja támasztani a bennetek lakó Szent Szellem segítségével.
Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.
Rómaiakhoz irt levél 8. fejezet 9-13. versek



Olyan sokat beszélgettem az elmúlt 15 évben őszintén küzdő emberekkel. Talán te is köztük vagy. Azt mondták, mondják: „ Én hiszek. Szeretem Jézust. De miért érzem mégis azt, hogy ugyanaz a régi, hibás program fut az életemben? Miért bukkan fel újra és újra az a régi düh, az a keserűség, az a kéjvágy, kisértés amiről azt hittem, már legyőztem? Miért érzem magam mégis a bűn foglyának néha?” Ha te is érzel ma így, akkor Isten mai szavai egyenesen neked (és nekem!) szólnak a Római levélből. Olyan ez, mint egy orvosi diagnózis és egy erőteljes recept egyszerre. Micsoda kijelentések! Próbálom ezt lebontani magamnak, hogy megértsem a súlyát. Isten Szava kőkeményen kijelent: nincs köztes állapot. Vagy a „régi természet” (a bűn uralma) irányít, vagy a Szent Szellem. A döntő kérdés nem az, hogy „elég jónak tartom-e magam?”, hanem az, hogy „bennem él-e Isten Szelleme?”. Mert ha nem, mondja Pál, akkor nem is tartozom Krisztushoz. A Szent Szellem jelenléte a hívő élet bizonyítéka, nem pedig valami „extra bónusz” a szuper-keresztényeknek. (még ha bizonyos egyházak vagy mozgalmak, szekták ezt igy akarják is feltüntetni vagy hirdetni.) Ha Krisztus lelke bennünk él, akkor megváltozott a „rendszertulajdonos”. Már nem a bűn a főnököd. Krisztushoz tartozol! Igen, a tested még gyenge, halandó, és érzi a bűn következményeit (v. 10). De a lényeg, a belső ember, a szellemed vagy a lelked él! És nemcsak él, hanem figyelj: ugyanaz az Erő, ugyanaz a Szellem, aki Jézus Krisztust kihozta a sírból, bennem és benned lakik (v. 11). Ez nem egy kis „lelki plusz”. Ez a kozmikus, teremtő, halált legyőző erő! Ez az erő garantálja a mi feltámadásunkat is. Ez a teológiai alapja az egész kereszténységünk, Krisztus követésünk reménységének. És itt jön a gyakorlati következtetés (v. 12). „Így tehát... nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt.” A régi természetünk olyan, mint egy megbukott diktátor, aki a börtöncellájából is parancsokat kiabál, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy még mindig ő uralkodik. Azt kiabálja: „Muszáj engedetlenskedned! Muszáj megnézned! Muszáj visszavágnod! Különben nem élsz!” Isten azt mondja: Ne higgy neki! Már nem vagy az uralma alatt. Nem tartozol neki engedelmességgel. A számla ki lett fizetve, az uralkodó megváltozott. De a harc valós. Mit tegyünk? „Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek...” (v. 13). Figyeljünk a szavakra! Nem azt mondja: „Próbáld meg erősebben!” Nem azt mondja: „Szedd össze magad, és legyél jobb ember!” Ez nem önfegyelemről vagy viselkedés-módosításról beszél csupán. Azt mondja: „a Szent Szellem segítségével”. Ez a mi felelősségünk (nekünk kell „lemetszeni”), de az Ő erejével (a Szellem által). Ez azt jelenti, hogy amikor jön a kísértés, a régi program futna le, én nem azt mondom: „Oké, most erősebb leszek”, hanem azt kiáltom a szívemben: „Szent Szellem, szükségem van az erődre most, hogy ezt a gondolatot megöljem! Adj erőt, hogy nemet mondjak!” Nem dédelgetem, hanem lemetszem. Ez az igazi élet. Ez a szabadság. Nem az, hogy nincsenek kísértések, hanem az, hogy a bennünk élő Feltámadás Ereje által képesek vagyunk harcolni ellenük.
Mielőtt Isten Szentlelke lakozást vett életemben, nem éreztem ezt a küzdelmet életemben. Miután újjászülettem, ezen a lelki csatatéren találtam magam és megijedtem. Imában azt kérdeztem Istentől:
" Uram! Ez a harc félelmetes! Meddig fog ez tartani?" Isten pedig válaszolt: " Csak addig, amig a fizikai testedben élsz. Amint leteszed ezt a testet, a harc megszünik. A győzelem, amit Krisztus szerzett és Lelke által szerez folyamatosan azokban, akikben él, végérvényesen az enyém és a tied lesz."
Hát nem bátoritó ez? A háború végső kimenetelét ismerjük. Krisztus Lelke által győzni fogunk. Addig azonban még sok csatát kell megvivnunk.
Ma ne a régi, csődöt mondott programot futtasd. Fordulj a benned élő Szellemhez. Ő nemcsak egy vendég, Ő a ház Ura. Engedd, hogy Ő irányítson. Benne van az erő, hogy „nemet” mondj a bűnre, és „igent” az életre.

IMA: Uram, köszönöm, hogy a Te Szent Szellemed él bennem. Olyan gyakran elfelejtem, hogy a feltámadás ereje lakozik bennem. Bocsásd meg, amikor mégis a régi, halott természetem parancsaira hallgattam. Segíts ma „könyörtelenül lemetszeni” mindazt, ami nem Tőled van. Ne az én erőmből, hanem a Te Szellemed által. Add, hogy ma az igazi életet élhessem! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Tükrök vagyunk!

Kelj fel és tündökölj, hiszen elérkezett világosságod, és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott! Nézd, bár a földet sötétség borítja, és a népeken sűrű homály terpeszkedik, de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága, és dicsősége benned nyilvánvaló lesz. Ézsaiás könyve 60. fejezet 1-2. versek

Micsoda erő van a fenti mondatokban! Isten elismeri a valóságot: igen, „a földet sötétség borítja”. Az erkölcsi romlottság sötétsége, az itélőképesség megromlásának sötétsége, az Isten elleni lázadás és gyülölet sötétsége, a magány és az önzés sötétsége, az élvezetek hajszolásának sötétsége stb. Nem dugja a fejét a homokba, és tőlünk sem ezt kéri. Látja a homályt, látja a mi küzdelmeinket, de nézzétek, mit mond! Azt mondja: „DE”. Ez a kereszténység egyik legnagyobb „de”-je! „...DE rajtad felragyog az Örökkévaló.”
Figyeld meg, hogy mi itt a sorrend. Nem azt mondja: „Próbálj meg tündökölni, és akkor talán Isten rád ragyog.” Nem azt kéri, hogy te magadból, a saját erődből gyárts fényt. Erre képtelenek lennénk. Ez közhely lenne. A hold nem tud fényt árasztani csak akkor, ha a nap felragyog rajta és azt visszatükrözi. Az igazság az, hogy a Fény már eljött! „Elérkezett világosságod”! Krisztus eljött. Az Ő dicsősége az, ami „rád ragyogott” vagy rád ragyoghat. A mi feladatunk nem az, hogy fényforrások legyünk. A mi feladatunk az, hogy tükrök legyünk.
Gondolj bele: egy tükör a vaksötét szobában semmit sem ér. De hozd be a napfényt, és az a tükör vakítóan ragyogni kezd. Nem a saját fényét adja, hanem azt veri vissza, ami rásüt.
Te és én vagyunk ez a tükör. A világ sötétben van. És Isten azt mondja: „Kelj fel!” Ne maradj fekve a sötétségben, ne takarózz be a borúlátással. Kelj fel, és fordulj a Fény, Jézus Krisztus felé. Mert Ő már rád ragyog! A te dolgod csupán annyi, hogy engedd, hogy az Ő fénye rajtad keresztül láthatóvá váljon.
Hogyan? Amikor a világ gyűlölködik, és te kedvességgel válaszolsz. Amikor mindenki a saját hasznát lesi, te önzetlenül adsz. Amikor a kétségbeesés uralkodik, és a te szívedben ott van a Krisztus adta békesség. Amikor a sötétség azt suttogja, hogy „mindennek vége”, te azt a reménységet képviseled, ami a Kereszten túlra mutat. Ez a tündöklés. Nem hivalkodó, hanem nyilvánvaló. Az Ő dicsősége lesz „benned nyilvánvaló”. Ne a sötétséggel harcolj ma, hanem fordulj a Fény felé. Kelj fel, és tündökölj!

IMA: Uram, Jézusom, köszönöm, hogy Te vagy a Világosság. Köszönöm, hogy eljöttél ebbe a sötét világba, és rám ragyogtattad a Te dicsőségedet. Bocsásd meg, amikor a sötétségre figyelek, és nem Rád. Segíts ma felkelni, és tükörként visszaverni a Te fényedet, a Te szeretetedet és békédet mindenkinek, akivel csak találkozom. Tölts be a Te világosságoddal, hogy rajtam keresztül mások is megláthassanak Téged. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ki van fizetve! Igazán elhiszed?

A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására. Zsidókhoz irt levél 9. fejezet 22. vers



A fenti igevers nem egy poros, régi szabályról beszél, amit Isten kitalált, hogy megnehezítse a dolgunkat. Nem. Ez a valóság kőkemény diagnózisa. Azt mutatja meg, hogy a mi bűnünk, a mi lázadásunk mennyire súlyos Isten szemében. Nem egy apró folt, amit egy kis vízzel kiöblíthetünk. Olyan mély fertőzés, ami az életünkbe kerül. Az Ószövetségben az állatáldozatok vére folyamatosan emlékeztette a népet: a bűn halált okoz. A bűnért fizetni kell. De hadd mondjam el neked, miért ez a hihetetlenül jó hír számomra! Az a régi rendszer, amelyben újra és újra állatok vére folyt a bünökért, csak árnyék volt. Folyamatosan mutatta a problémát, de nem tudta véglegesen megoldani. Olyan volt, mint egy adósság, amire csak a kamatot tudták fizetni, de a tőkét soha És akkor eljött Jézus Krisztus. Amikor ez az Ige azt mondja, „vér kiontása nélkül nincs bocsánat”, az valójában a kereszt felé kiált. Isten annyira komolyan vette a mi bűnünket, hogy nem söpörte a szőnyeg alá. De annyira szeretett minket, hogy nem akarta, hogy mi fizessük meg az árát – mert az az örök halálunk lett volna. Ezért fizetett Ő. Jézus Krisztus vére volt az egyetlen, tökéletes, végleges fizetség. Nem egy állat vére, hanem Isten Fiának a vére. Az Ő élete a mi életünkért. Az Ő vére nem csak elfedezte, hanem eltörölte az adósságlevelünket. Megtisztított. Amikor ma a bűntudatoddal küzdesz, amikor azt érzed, a te múltad megbocsáthatatlan, amikor a világ azt kiáltja, hogy „ennek ára van”, akkor emlékezz erre: az ár ki lett fizetve. Nem a te jó cselekedeteiddel, nem azzal, hogy „igyekszel”. Hanem a Golgotán. Az Ő vére által van bocsánatod. Fogadd el. Ez a kegyelem.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem veszed félvállról a bűnt. Köszönöm, hogy annyira igazságos vagy, hogy az árát meg kellett fizetni, de annyira szerető, hogy Te magad fizettél. Jézusom, köszönöm a véredet, ami ma is tisztára mos. Segíts, hogy ebben a bocsánatban éljek, és ne a bűntudatban. Ez a kegyelem hadd formálja át egész életemet a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.