Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.
Rómaiakhoz irt levél 8. fejezet 9-13. versek
Olyan sokat beszélgettem az elmúlt 15 évben őszintén küzdő emberekkel. Talán te is köztük vagy. Azt mondták, mondják: „ Én hiszek. Szeretem Jézust. De miért érzem mégis azt, hogy ugyanaz a régi, hibás program fut az életemben? Miért bukkan fel újra és újra az a régi düh, az a keserűség, az a kéjvágy, kisértés amiről azt hittem, már legyőztem? Miért érzem magam mégis a bűn foglyának néha?” Ha te is érzel ma így, akkor Isten mai szavai egyenesen neked (és nekem!) szólnak a Római levélből. Olyan ez, mint egy orvosi diagnózis és egy erőteljes recept egyszerre. Micsoda kijelentések! Próbálom ezt lebontani magamnak, hogy megértsem a súlyát. Isten Szava kőkeményen kijelent: nincs köztes állapot. Vagy a „régi természet” (a bűn uralma) irányít, vagy a Szent Szellem. A döntő kérdés nem az, hogy „elég jónak tartom-e magam?”, hanem az, hogy „bennem él-e Isten Szelleme?”. Mert ha nem, mondja Pál, akkor nem is tartozom Krisztushoz. A Szent Szellem jelenléte a hívő élet bizonyítéka, nem pedig valami „extra bónusz” a szuper-keresztényeknek. (még ha bizonyos egyházak vagy mozgalmak, szekták ezt igy akarják is feltüntetni vagy hirdetni.) Ha Krisztus lelke bennünk él, akkor megváltozott a „rendszertulajdonos”. Már nem a bűn a főnököd. Krisztushoz tartozol! Igen, a tested még gyenge, halandó, és érzi a bűn következményeit (v. 10). De a lényeg, a belső ember, a szellemed vagy a lelked él! És nemcsak él, hanem figyelj: ugyanaz az Erő, ugyanaz a Szellem, aki Jézus Krisztust kihozta a sírból, bennem és benned lakik (v. 11). Ez nem egy kis „lelki plusz”. Ez a kozmikus, teremtő, halált legyőző erő! Ez az erő garantálja a mi feltámadásunkat is. Ez a teológiai alapja az egész kereszténységünk, Krisztus követésünk reménységének. És itt jön a gyakorlati következtetés (v. 12). „Így tehát... nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt.” A régi természetünk olyan, mint egy megbukott diktátor, aki a börtöncellájából is parancsokat kiabál, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy még mindig ő uralkodik. Azt kiabálja: „Muszáj engedetlenskedned! Muszáj megnézned! Muszáj visszavágnod! Különben nem élsz!” Isten azt mondja: Ne higgy neki! Már nem vagy az uralma alatt. Nem tartozol neki engedelmességgel. A számla ki lett fizetve, az uralkodó megváltozott. De a harc valós. Mit tegyünk? „Ha viszont a Szent Szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek...” (v. 13). Figyeljünk a szavakra! Nem azt mondja: „Próbáld meg erősebben!” Nem azt mondja: „Szedd össze magad, és legyél jobb ember!” Ez nem önfegyelemről vagy viselkedés-módosításról beszél csupán. Azt mondja: „a Szent Szellem segítségével”. Ez a mi felelősségünk (nekünk kell „lemetszeni”), de az Ő erejével (a Szellem által). Ez azt jelenti, hogy amikor jön a kísértés, a régi program futna le, én nem azt mondom: „Oké, most erősebb leszek”, hanem azt kiáltom a szívemben: „Szent Szellem, szükségem van az erődre most, hogy ezt a gondolatot megöljem! Adj erőt, hogy nemet mondjak!” Nem dédelgetem, hanem lemetszem. Ez az igazi élet. Ez a szabadság. Nem az, hogy nincsenek kísértések, hanem az, hogy a bennünk élő Feltámadás Ereje által képesek vagyunk harcolni ellenük.
Mielőtt Isten Szentlelke lakozást vett életemben, nem éreztem ezt a küzdelmet életemben. Miután újjászülettem, ezen a lelki csatatéren találtam magam és megijedtem. Imában azt kérdeztem Istentől:
" Uram! Ez a harc félelmetes! Meddig fog ez tartani?" Isten pedig válaszolt: " Csak addig, amig a fizikai testedben élsz. Amint leteszed ezt a testet, a harc megszünik. A győzelem, amit Krisztus szerzett és Lelke által szerez folyamatosan azokban, akikben él, végérvényesen az enyém és a tied lesz."
Hát nem bátoritó ez? A háború végső kimenetelét ismerjük. Krisztus Lelke által győzni fogunk. Addig azonban még sok csatát kell megvivnunk.
Ma ne a régi, csődöt mondott programot futtasd. Fordulj a benned élő Szellemhez. Ő nemcsak egy vendég, Ő a ház Ura. Engedd, hogy Ő irányítson. Benne van az erő, hogy „nemet” mondj a bűnre, és „igent” az életre.
IMA: Uram, köszönöm, hogy a Te Szent Szellemed él bennem. Olyan gyakran elfelejtem, hogy a feltámadás ereje lakozik bennem. Bocsásd meg, amikor mégis a régi, halott természetem parancsaira hallgattam. Segíts ma „könyörtelenül lemetszeni” mindazt, ami nem Tőled van. Ne az én erőmből, hanem a Te Szellemed által. Add, hogy ma az igazi életet élhessem! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése