Emlékezni és reménykedni Istenben

Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. 135. Zsoltár 5. vers



Ahogy idősödünk, egyre inkább előtérbe kerül életünkben az emlékezés. Ezért van az, hogy idősebb emberekkel beszélgetve gyakran előjönnek az emlékek és az addig megtett életút. Bevallom, hogy én nagyon szeretem hallgatni, olvasni a hasonló emlékeket, életutakat és rengeteg bölcsességet merítettem már hasonló élettörténetekből.
Az ilyen jellegű beszélgetések, emlékezések lényege nem csupán a „régi szép idők”. Ha Istennel élted az életed, akkor az emlékekben megtalálhatod Isten kegyelmének és hűségének bizonyítékait. Ha nem Istennel élted az életed, még akkor is felfedezheted mennyi áldást adott Isten életed során. Ezek az emlékek, megtapasztalások erővel és reménységgel tölthetik meg életünket. A Zsoltáríró a mai zsoltárfejezetben Izrael népének kivonulására emlékszik az Egyiptomi rabszolgaságból. Miért tartotta fontosnak ezt a régi történetet? Isten gyermekeiként hitből élünk és hitben járunk. Ezért fontosak a lelki emlékek. Isten kegyelme átszövi életünk történéseit. Emlékszem, amikor születtem, édesanyámnak azt mondták, hogy nem fogom megérni a másnapot. Gyorsan fényképészt hivatott és lefényképeztetett, hogy legalább egy kép maradjon rólam emlékül. Isten viszont másként döntött és még ma is élek. Számtalan történetet tudnék még felidézni, amelyekben láttam Isten kezét, jóságát életemben. A mai napon csupán ezt az egy képet szeretném megosztani veletek, ami akkor készült rólam. Életem első rólam készült képe, amiről azt orvosok úgy gondolták, hogy egyben az utolsó is lesz. Isten jósága és kegyelme azonban másként rendelkezett. Gondolkozz el ma saját életed felől. Milyen történetet oszthatnál meg családoddal, barátaiddal személyes életedből, amelyekben látod Isten jóságát, kegyelmét?

IMA: Istenünk, a múltunkban tapasztalt jóságod, kegyelmed, szereteted, türelmed erőt adhatnak nekünk a jövőnkre nézve. Segíts felidézni életünk kegyelmi pillanatait és megosztani azokat másokkal is. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Az igazi Kenyér...

De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Mózes második könyve 16. fejezet 4. vers



Amikor rendszeresen mozogni szerettem volna, a szakember felhívta a figyelmemet, hogy fokozatosan kell felépítenem az erőnlétemet. Nem szabad mindjárt az első alkalommal egy órán át mozogni, hanem először érdemes mondjuk 20 perc mozgással kezdeni. Az erőnlét növekedése, az izmok megszilárdulása egy hosszú és kitartó folyamat eredménye. Kezdetben még a 20 perc mozgás is nagyon megerőltetőnek tűnt, de eljött az idő, amikor szoba-kerékpáron egy órán át tudtam tekerni mindenféle megerőltetés nélkül.
Az Izrael népe a sivatagban vándorolva tanulta meg ezt a leckét. Úgy gondolták a dolgok legnehezebb részén már túl vannak, hiszen már kijutottak Egyiptom rabszolgaságából.
Később fedezték fel viszont, hogy kitartásra, önfegyelemre és erőnlétre volt szükségük a pusztai vándorlás során is. Ahogyan tőlük Isten napi szinten engedelmességet és bizalmat várt, úgy tőlünk is ezt várja miközben a mennyei Kánaán felé menetelünk a látható dolgok pusztaságában.
Éppen azért lehet kísértés, hogy azon gondolkodjunk a megtérésünk, elköteleződésünk előtt „zöldebb volt a fű”, hiszen azt tettük az időnkkel, pénzünkkel, amit akartunk és azt tartottunk fontosnak, amit akartunk. Isten viszont végig ott volt népével, kísérte a vándorlása során és minden szükségesről gondoskodott.
Mennyből származó kenyérrel táplálta népét. Az ősi Izraelnek adott mennyei manna voltaképp Jézus Krisztus előképe a számunkra, hiszen Isten nekünk ajándékozta az Élet Kenyerét.
Ő az igazi kenyér, amely a Mennyből szállt alá. ( János evangéliuma 6. fejezet 32. vers)
Krisztus által mi is tapasztaljuk, hogy megkapjuk a szükséges táplálékot, erőt földi vándorutunkhoz, Általa mindenre van erőnk, mert megerősít minket és minden panaszunkra megoldást találunk.

IMA: Istenünk, tudjuk, hogy tanítványaidként a munkádba állítasz minket és nevelsz is a Tőled kapott küldetésünk által. Segíts hűséges tanítványaiddá válnunk. Készítsd a szívünket azokra a leckékre, amiket meg akarsz ma tanítani nekünk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Amikor nehéz helytállni…

De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Mózes második könyve 14. fejezet 13. vers



A fáraó szemében, az Egyiptomból kivonuló Izrael népe olyan volt, mint a levágásra szánt juhok serege. A korábban rabszolga nép zavarodottan menetelt, mert észrevette, hogy háta mögött egy iszonyatosan erős, felfegyverzett hadsereg van, előtte pedig a Vörös tenger. Emberileg ebből a helyzetből nem volt kiút. Talán te is voltál már ilyen zavarodott, nehéz állapotban. Anyagi problémák egyik oldalon, egészségügyi problémák másik oldalon, párkapcsolati problémák pedig előtted és mögötted. Hogyan tovább? Hova fordulhatsz? Sokakon ilyenkor a pánik lesz úrrá. Úgy gondolják még a halál is jobb lenne a szorult helyzetüknél. Van azonban egy másik lehetőség. Tekintetedet felemelheted, hogy meglásd Isten csodálatos ígéretét: „Isten harcolni fog érted!” Ha az Ő gyermeke vagy, akkor az Ő szeme fénye vagy. Aki téged bánt, az Őt bántja, aki veled tesz jót, az Vele tesz jót. Talán elfelejtetted, hogy ha Isten gyermeke vagy és az Ő akaratában jársz, Isten melletted áll? Elfelejtetted, hogy Isten kész harcolni érted? Mi hát a feladatod? Csak légy békességben és várj az Úrra, állj azon a helyen ahova az Úr helyezett.
Ez nem kis feladat. Istenen tartani a szemünket szüntelen és hinni, hogy Ő meg fog szabadítani minket. Talán ma úgy érzed kétségbeesésbe süllyedtél. Talán úgy látod, hogy saját bűneid, vétkeid miatt kerültél padlóra. A kísértésnek engedve olyan hamar levesszük tekintetünket a lényegről és nem tudunk helytállni az élet nehézségeiben. A problémák ilyenkor csak hozzájárulnak ahhoz, hogy megbotránkozzunk, majd elessünk. Isten viszont egy Golgotának nevezett hegyen harcba szállt értünk és megvívta a legvégső csatát. Legyőzte a gonoszt, a minket fogságban tartó bűnt és a halál hatalmát megtörte.
Isten Fia vállalta, hogy szembeszáll az ördög minden seregével és legyőzte azokat azáltal, hogy az életét áldozta fel szabadságunkért. Ma is osztozhatunk Krisztusnak e győzelmében hit által, mert még mindig harcol népéért. Állj erősen a tudatban, hogy a csatád is, az életed is és a győzelmed is az Úré.

IMA: Istenünk, nagyobb az, Aki a szívünkben él, mint a világ. Kegyelmed által adj nekünk győzelmet azok felett a dolgok felett, amelyek szorongatnak minket a hit útján járva. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Nem fogy el irgalma

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Jeremiás siralmai 3. fejezet 22-23. vers



A Jeremiás siralmairól szóló könyv nem egy felületes olvasmány, hanem egy ember segélykiáltásairól szól, aki mély „gödörbe” került.
A szerző nem önmaga miatt sír, jajgat, kiált elsősorban, hanem az Isten népe miatt, aki a saját lázadása miatt került fogságba és hosszú évek óta a rabságának a mocskában tengődött.
A könyvnek a közepe felé viszont fény szűrődik át a sötétségen akkor, amikor az író felemeli a fejét Istenhez és megvallja, hogy egyedül az Ő szeretetében, kegyelmében, irgalmában bízik.
Egy embert látunk, aki a mélységből, keserű lélekkel, „egyenesbe jön” és Isten eltökélt harcosává válik, akit nem tudnak felemészteni az élet súlyos nehézségei.
Az Istenben vetett bizalommal párosult segélykiáltás tudja, hogy Isten végül meg fogja menteni az övéit.
Volt egy hölgy, aki több évtizeden keresztül ágyban feküdt és mozgásképtelen volt. Egy légcső betegség miatt hónapokig nem tudott beszélni sem.
Több, mint 10 műtéten esett át abban az időszakban. Olyan jó volt hallani a családja bizonyságtételét: „Azokban a hónapokban amikor nem tudott beszélni, reggelenként tisztán hallottuk, amint suttogta:
„Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.”
Ez a beteg nő tudta, hogy a problémája nem fog megszűnni reggelre, de azzal is tisztában volt, hogy Isten iránta való kegyelme sem fog megszűnni, hanem minden reggel megújul.
A mi életünkben szűnik-e a sötétség vagy éppen egyre sűrűbb lesz, azon múlik csupán: Hova nézünk és kiben bízunk?
Aki a szenvedés idején is átkozza Istent, nem akarja megalázni magát, nem lesz enyhülése, de aki tudja, hiszi, hogy Isten szereti a népét akkor is, amikor fenyíti azt, annak már közel a hajnalhasadás.


IMA: Úr Jézus, az éjszaka sötét árnyainak sokszor engedjük, hogy elhomályosítsák mindennapjainkat is. Ragyogtasd ránk a Te szereteted fényét életünk minden napján, hogy láthassuk az áldásaidat. Krisztus nevében, Ámen.

Ki vagyok én, hogy…

Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? Mózes második könyve 3. fejezet 11. vers



Jártál már úgy, hogy egy problémát próbáltál megoldani, helyre tenni, de még rosszabb lett a helyzet? Emlékszem egy ilyen tapasztalatomra nemrég, amikor eldugult a fürdőszobai lefolyónk. A dugulás problémáját ugyan sikerült megoldanom, de már úgy visszahelyezni a lefolyó csöveket nem tudtam, hogy ne legyen víz szivárgás. Mózes is tudta milyen érzéseket okoz egy ilyen dolog az emberben. 40 évvel azelőtt, hogy Isten megszólította a pusztában, Mózes a saját kezébe vette a dolgokat és igazságot szolgáltatott Isten népének úgy, hogy megölt egy katonát Egyiptomban. Ez a halott azonban nem maradt rejtve a sivatagi homokban, hanem előkerült, Mózes pedig menekülésre kényszerült és 40 évnyi juhpásztorkodás következett. ( 2 Mózes 2: 11-25, Apostolok Cselekedetei 7:20-30. versek) Bőven volt ideje Mózesnek elgondolkodni a hibákon, amiket elkövetett. A pusztaságban viszont találkozott Istennel, Isten pedig arra hívta őt, hogy juhok pásztorából legyen az Isten népének a pásztora. Mózesnek azonban egyáltalán nem tetszett ez az elhívás. Elsősorban azért, mert megtanulta mennyire gyenge és esendő ember önmagában. Éppen ezért gondolta, hogy ez az elhívás biztosan nem neki való. Sokunk járunk, jártunk hasonló cipőben. Ismerjük saját gyengeségünket, gyarlóságainkat. Éppen ezért talán már feladtuk a törekvésünket, hogy életünkkel valamit változtassunk jó irányba a világon talán már az iskolai évek alatt vagy a későbbi években az életben kapott pofonok miatt. Éppen emiatt történhet meg történhet meg velünk az, hogy úgy érezzük már nincsenek nagyszerű tervek az életünkre nézve. Inkább hagynánk a munka nehezét a szomszédunknak, hiszen miért kellene nekünk ismét kudarcot vallanunk? Azért mert Valaki mögöttünk van és támogat, megfog minket, ha megtántorodnánk. Emlékezz arra, hogy mit mondott Isten Mózesnek: „Veled leszek bárhová csak mész.”
Ugyanezt állítja Jézus Krisztus is önmagáról: „… és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ( Máté evangéliuma 28:20)

IMA: Istenünk, segíts minket felülkerekedni a múltunk sikertelenségein és az ebből fakadó önsajnálatunkon. Rázz fel minket a kábulatunkból. Vonj be minket áldott terveidbe és tégy minket késszé arra, hogy oda menjünk, ahová csak küldesz. Krisztus nevében, Ámen.

AZ ISTENI SZERETET!

Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.                                              1 Korintus 13. rész 7. vers ( Egyszerű Fordítás)



A szeretet nem csupán egy érzés, a szeretet áldozathozatalt és elkötelezettséget jelent.
A mai társadalom újrafogalmazta a szeretet jelentőségét és egy olyan kósza érzéssé alacsonyította, amely jön és megy is rövid időn belül.
Mivel ezt a hazugságot nagyon sok házaspár is elhiszi, ezért rengeteg házasság úgy bontatik fel, hogy a felek arra hivatkoznak, már nem érzik ugyanazt amit régebben.
Állj ellen a nagyon is aktuális kísértésnek, hogy a házasságodat csupán érzelmekre építsd.
Építsd a házasságodat az Isten sziklaszilárd szavára, légy teljesen elkötelezett a házastársad iránt, és meg fogod látni, hogy az érzelmeid követni fogják az általad diktált ritmust. A valóság ugyanis az, hogy az érzelmeink a cselekedeteinket követik.
Ha elkötelezetten teszünk azért, hogy kifejezzük szeretetünket házastársunk iránt, akkor a szeretet, szerelem növekedni fog, vagy újra kibimbózik, ha azonban dacból, sértettségből, haragból úgy döntünk, hogy nem szeretjük tovább a házastársunkat cselekedeteinkkel és elkötelezetten, a házasságunk zátonyra futásához járulunk hozzá.
Gondolkozzunk el rajta: Hogyan fejezzük ki nap, mint nap a házastársunk iránt érzett szeretetünket és maximális elköteleződésünket cselekedetek által?


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Te szeretted az egyházat, és életed is adtad érte. Hűségesen munkálkodsz ma is türelemmel, hittel, reménységgel, kitartással azon, hogy felkészítsd a menyasszonyod a nagy napra. Segíts nekünk is a Te szereteteddel élni és cselekedni. Elsősorban a családunkban, másodsorban pedig a környezetünkben. Krisztus nevében, Ámen.

Menekülj Istenhez

Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Mózes első könyve 28. fejezet 15. vers



Jákob nem kis hibát követett el és emiatt kényszerült arra, hogy meneküljön az életéért. Annyira nem csodálkozhatunk, hogy a tettének következményeként száműzve lett saját otthonából. Jákob neve azt jelenti, hogy „csaló”, ő pedig a nevéhez méltóan élt. Becsapta a testvérét és az édesapját is, hogy elcsalja magának az elsőszülöttnek járó áldást.
Isten viszont végtelenül bölcs Isten, ezért még Jákobnak fogalma sem volt, hogy éppen úton van Hárán felé, ahol saját bőrén tapasztalhatja meg majd milyen, amikor őt csapja meg nagybátyja. Ez volt Jákob számára Isten iskolája. Amíg oda nem ért, a senki földjén állt meg, hogy álomra hajtsa a fejét. Ekkor látja Jákob álmában az égig érő létrát.
Egy létrát, amely összekötötte a Mennyet a földdel. Ekkor látta meg az Urat, aki megígérte neki, hogy neki ajándékozza azt a földet, amely addig a senki földje volt és Jákob által sok-sok embert fog áldani.
A senki földjén kapta Jákob az ígéretet, hogy Isten megőrzi, vele lesz és visszahozza a számára megígért földre.
Ezért is nevezte el azt a helyet Bételnek, ami azt jelenti, hogy: Isten háza.
Jó értelemben felkavaró az a szeretet, amelyet Isten mutat felénk akkor is, amikor menekülni szeretnénk a régi életünk, körülményeink elől.
Talán te is még mindig bizonyos szempontból a múltad elől menekülsz. Talán úgy érzed, hogy egyre szűkebb mozgástered van és jobbnak látod menekülni a régi életed, hibáid elől.
Isten viszont éppen most mutat számodra kiutat. Tudtad, hogy Krisztus úgy beszélt önmagáról, mint a Mennyet a földdel összekötő útról, létráról? „ És hozzátette: "Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."” ( János 1:51) „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” ( János 10:9)
Ő az Út, Ő a híd, akinek segítségével te is beléphetsz Isten jelenlétébe, családjába és az Isten ígéreteinek örököse lehetsz.

IMA: Istenem, köszönjük a Te nagy kegyelmed és szereteted. Nem számít mennyire elrontottuk az életünket, Te még most is keresel minket. Segíts minket Krisztusra bízni minket, aki mindent helyre tud állítani életünkben. Krisztus nevében, Ámen.