Galátziabeliekhez írt levél 1. rész 15-16. vers
Az elhívás voltaképp nem tőlünk jön, hanem Istentől. Ott kezdődik, hogy megismerjük Istent, megtérés és újjászületés által az Ő természetének részesei leszünk és ebből fakadóan, a szolgálat következménye lesz a hálánknak és Istentől kapott szeretetünknek, mellyel betöltötte életünket.
A szolgálat tehát a visszatükröződése annak, hogy egyesültünk Isten természetével, teljesen azonosultunk vele. Ezáltal a szolgálat az életünk természetes következménye lesz.
Tehát Isten először is ki akar békíteni minket saját magával, ezután érthetjük, hallhatjuk meg az Ő hívását, ez után tudom szolgálni Őt azért, mert akarom szolgálni Őt, belső motivációm van az Isten abszolút szeretete miatt, amivel betöltötte életemet.
A szolgálat ezáltal a természetünk részévé válik, Isten elhívása pedig az Ő természetéből fakad.
Az elhíváskor a két természet egybecseng és ezáltal eggyé válik Isten és ember természete, akarata a szolgálatban.
Isten Fia a mi életünk által szeretné kijelenteni önmagát, hogy az Isten szerinti élet természetes életmódunkká váljon.
IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy ne csak vasárnapi keresztények legyünk. Segíts, hogy ne a megromlott, régi természetünkkel akarjunk helyt állni a szolgálatban, mert az nem fog menni. Adj minden ember életében, aki vágyik utánad, újjászületést, új természetet és valódi elhívást, szolgálatkészséget. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése